Új Szó, 2005. augusztus (58. évfolyam, 177-202. szám)

2005-08-16 / 190. szám, kedd

8Kultúra ÚJ SZÓ 2005. AUGUSZTUS 16. RÖVIDEN A Világszám Barcelonába megy Koltai Róbert Világszám című filmjét meghívták Barcelonába, a Politikai Filmek Világfesztiváljának versenyébe. A fesztivált első ízben rendezik meg idén szeptember 28. és október 2. között. Mint a rendező elmondta, a filmet nagy sikerrel vetítették Chica­góban, olyannyira, hogy az Egyesült Államokban további érdeklő­dés is mutatkozik az alkotás iránt. A filmről, amely márciusban el­nyerte az ugyancsak chicagói Európai Uniós Filmek Fesztiváljának egyetlen díját, a közönségdíjat, s amelyet a Vilmett moziban való vetítéssel egy időben a Maine államban tartott fesztiválon is be­mutattak, Roger Ebert, a The Chicago Sun-Times nagy nevű kriti­kusa azt írta: „az alkotás eseményei a 22-es csapdájához méltóan szürreálisak. Rideg történelmi korszakot képes úgy láttatni, hogy egyetlen pillanatig sem válik rideggé.... de a maga szerény mód­ján bolondosán elbűvölő”. (MTI) Megnyílt a Nemzetközi Finnugor Kongresszus Etnopolitikai problémák MTI-TUDÓSÍTÁS Mariföld fővárosában tegnap megkezdődött a X. Nemzetközi Finnugor Kongresszus, amelyen 18 ország több mint 600 tudósa, nyel­vészek, régészek, néprajzkutatók megvitatják, miképpen tartóztat­ható fel a finnugor népek ősi kultú­rájának sorvadása, hogyan őrizhe­­tők meg hagyományaik, nyelvük Oroszországban. Az egyhetes joskar-olai kong­resszuson Magyarországot alig negyven kutató képviseli. A jelent­kezett ötven észt kutatónak végül a fele érkezett meg médiajelentések szerint, némelyikük biztonságát féltve mondta le a részvételt. Az előkészítést beárnyékolták mari (cseremisz) ellenzékiek etni­kai-politikai hátterű bűncselekmé­nyekről szóló panaszai, amelyek kivizsgálását az Európai Parlament (EP) májusban sürgette. Az Európa Tanács (ET) orosz küldöttei júniusban meggátolták egy külön jelentés tárgyalását a mari nép jogsérelmeiről, de a par­lamenti közgyűlés irodája úgy döntött, hogy a kulturális és okta­tási bizottságban átfogó módon elemzik az oroszországi finnugor népek helyzetét. Az erről szóló je­lentést Katrin Saks észt szociálde­mokrata képviselő készíti Pusztay János, a szombathelyi Berzsenyi Dániel Főiskola Uralisztikai Tan­székének vezetője segítségével. Mindketten már a hétvégén Mariföldön vizsgálódtak, s mun­kájukhoz kihasználják a tudós­kongresszus konzultációs lehető­ségeit is. A joskar-olai kongresszuson első ízben terítékre kerülnek etnopoliti­kai problémák, így a finnugorok más népcsoportokkal való mai együttélésének gondjai is - jelezte Valerij Markov, a (társadalmi­­politikai-kulturális szervezetként 1992-ben létrehozott) Finnugor Népek Világkongresszusa s egyben oroszországi egyesületük elnöke. Mindamellett (a komi) Markov elsősorban az orosz falu általános gazdasági-szociális problémáival magyarázta a zömmel falusi finn­ugor népesség fogyását, és elutasí­totta egyes külföldi tömegtájékoz­tató eszközök próbálkozásait, hogy gyors asszimilációjukat az elnyo­másukkal hozzák összefüggésbe. Pusztay professzor megjegyezte: míg a falvak elhanyagolása a több mint 140 milliós Oroszországot nem fenyegeti létében, annak - együttesen is alig 3 millió főt szám­láló - tucatnyi finnugor népe né­hány évtized múlva eltűnhet. Mint mondta, az oroszosítást segíti elő a Komi-permják Autonóm Körzet­nek a szomszédos Permi területbe való beolvasztása is. Ezzel megszű­nik az egyetlen olyan oroszországi régió, ahol a finnugor őslakosok többséget alkotnak, s hányaduk Mariföldön marad a legnagyobb: 43 százalék. Markov az ITAR-TASZSZ-nak nyilatkozva, síkraszállt az oroszor­szági finnugor népek fejlesztésére irányuló kormányterv megvalósí­tásáért, amelyet 2000 óta jegeltek. Filmvetítés, előadói estek, szín­házi előadások, irodalmi cseme­gék, egyházi énekek, komolyzene és népballada, sőt az operett és a musical is megjelent a város világi és szakrális tereiben. Pénteken Kukorelly Endrével, Bánki Évával és Ladislav Ballekkel beszélgetett Both Enikő az írók helyzetéről, a több nemzetiség egymás mellett élésének áldásait és keserveit egy­aránt megtapasztaló közép-euró­pai térségről, toleranciáról és te­hetségről, a nemi szerepek kiha­tásairól. Szombaton Barak László gyerek­verseit élvezhették a gyerekek Tóth Rita és Bodonyi András zenés-játé­kos tolmácsolásában. A magyaror­szági Corelli trió, amely - mint megtudhattuk - Kukorelly Endre megzenésített verseinek előadása­kor átváltozik KuCorelli trióvá, a kortárs zene és a jelen költészeté­nek összéfonódását mutatta be szuggesztíven. Több kortárs zene­szerző műve mellett Kurtág György tömény, enigmatikus muzsikája je­lentette az igazi szenzációt. Ezt kö­vetően Bárdos Ágnes, a Szlovák Te­levízió magyar adásának szerkesz­tője négy hazai magyar íróval be­szélgetett a kávéház teraszán. Barak László - aki hosszabb szü­net után az utóbbi időben egymás után jelenteti meg köteteit - el­mondta, a ’89-es társadalmi föld­rengés után tíz évig nem írt verset. „Publicisztikát írtam és a politiká­ba is beleártottam magamat, mert nem fértem a bőrömbe. Bemond­­tam a tutit, nekem is bemondták. Bárdos Ágnes, Barak László, Hizsnyai Zoltán, Grendel Lajos és Mészáros András (A szerző felvétele) Beláttam, nem a politika, hanem az irodalom az én terepem, de az irodalom eszközeivel csak akkor tudtam lereagálni az eseménye­ket, mikor kellő távolságra kerül­tem tőlük.” A legutóbbi, Retúr a pokolba című kötet után - mondta Barak - „szent elhatározásom, hogy nem írok verset egy darabig. Publicisztikával idegesítem majd azokat, akik nem szeretnek, és okozok örömet azoknak, akik sze­retnek”. A szövegek trágárságát érő kritikákat és a fiatalságot tőle féltő pedagógusokat Barak szem­forgatóknak nevezte, szerinte a té­ma adja a formát, a technikát, és a bűn világát csak ilyen nyelvezettel lehet érzékletesen megjeleníteni. Bárdos Ágnes szerint érdekes el­lentmondás, hogy a költő gyerek­versei szinte minden szavalóver­senyen szerepelnek. „Néha már olyan vagyok, mint Várnai Zseni, de én annyira azért mégsem ron­tom le a gyerekeket” - fűzte hozzá epésen Barak László. Grendel Lajos elmondta, az a nagy megtiszteltetés érte, hogy fül­szöveg lett. Cortázar életműkiadá­sa egyik kötetének „fülén” őt, a szlovákiai magyar írót idézik - minden megkülönböztető címke nélkül. „Az irodalmi életben meg­szűnt Trianon. Nagy kihívás, hogy a hazai mérce helyett a budapesti lett a mérvadó. Nem lehet többé hányaveti módon hanyagul, kis igénnyel dolgozni” - állapította meg Grendel. Bárdos Ágnes azon kérdésére, vajon egyszerűbb-e ma­napság az író dolga, Gimdel azt válaszolta, bár ’89 előtt valóban nagy kaland volt az irodalom, de akkor sem attól lett jó egy mű, hogy milyen tiltott mondanivalót rejtett bele az író. Hizsnyai Zoltán szerint látszat, hogy a rendszerváltás előtt többet olvastak volna az emberek. „Tény, hogy több könyv fogyott. De ma már csak az vesz könyvet, aki valóban el akarja olvasni. Ez egy tisztább helyzet, s többek között az­zal az előnnyel is együtt jár, hogy kevesebb akarnok sündörög az iro­dalom körül.” Hizsnyai elárulta, amikor Parti Nagy Lajos szonettjére írt szonettkoszorút, megtetszettek neki a kötöttségek: „minél kisebb területen kelljen mozogni, és még könnyednek is tűnjék. Pedig lassan írok, és már akkor elégedett vagyok egy napommal, ha - bár nem írtam egy sort sem - átélésben közelebb kerültem a témához”. Mészáros András filozófiatörté­nészként kakukktojásnak érezte magát a három író között. „Filozó­fusnak lenni skizofrén állapot, minket a könyv és az élet is érde­kel” - mondta Mészáros, aki azt is elárulta, hogy a nyár egy részét, a lehető legrondább szexuális pozí­cióban töltötte: maga alatt volt. Hatvány Lajost parafrazeálva a fi­lozófiát a tudni nem érdemes dol­gok tudományának nevezte, és mivel ő a sokak szerint nem is léte­ző magyar filozófiával foglalko­zik, duplán fölösleges dolgot mű­vel. Mészáros másik visszatérő té­mája a szerelem filozófiája. Ilyen tárgyú szövegeivel örömet okozott még a feministáknak is, viszont sa­ját párkapcsolatait mintha negatív irányban befolyásolta volna. A szerző elismerte, a legtöbbet nem könyvekből, hanem a nőktől ta­nulta, akik bölcsebbek és érzéke­nyebbek, mint a férfiak. Bárdos Ágnes kérdésére az írók elmondták, hogy őket már semmi sem lepi meg, semmi sem dühíti fel, egyedül Barak Lászlót dühíti fel szinte minden, ez inspirálja, bár alapvető meglepetés már őt sem érheti. Mészáros Andrással megegyeztek abban, hogy a tisz­tességtelenség, a trehány munka, az arrogáns butaság a legvisszata­­szítóbbak számukra. Hizsnyai arra hívta fel a figyelmet, hogy mind­nyájan, minden helyzetben szere­peket játszunk, „s akkor dühö­dünk meg igazán, ha a jól bevált szerepeinkből akarnak kiszakíta­ni.” Mészáros András szerint vi­szont csak át kell magunkat adni egy zseniális fölismerésnek, s az ember - ez az androgün teremt­mény-önmagává lehet. „Nem lehet többé hanyagul, kis igénnyel dolgozni” - mondta Grendel Lajos Ipolyságon Szűk terület nagy kalandra Az Ipoly Napok címen meg­rendezett kulturális feszti­vál erre az idényre három­napossá nőtte ki magát. A Hunčík Péter alapította Ipolyság Város Pecsétje Ala­pítvány és Ipolyság városá­nak szervezésében társa­dalmi és kulturális esemé­nyek szinte átláthatatlan kavalkádja zúdult erre a hétköznapjaiban meglehe­tősen álmos kisvárosra. FORGÁCS MIKLÓS Mindenki érdeklődve várja Nick Cave-et, a világzenei színpadon is csemege készül. Tombol a „Hogyan csináljunk a szigetlakokból ingyenes reklámhordozókat” akció Az utolsó előtti helyzetjelentés a Sziget Fesztiválról JUHÁSZ KATALIN Jelentem, szakad az eső, leg­alábbis hétfő délben ez a szomorú helyzet a Szigeten. A sátram telje­sen átázott, az orrom meg folyik. A vendéglátó-ipari egységek naper­nyői alatt morc szigetlakok kóka­­doznak vastag pulcsikban. Ennyit hangulatfestésként, most jöjjenek a múltkor ígértek. Azt fej­tegettem, vajon milyen frontnő le­het Juliette Lewis, a Született gyil­kosokban befutott amerikai szí­nésznő. Nos, tökéletes. Olyan a hangja, hogy azt bármelyik mega­sztár megirigyelhetné, és olyan hangulatot tud csinálni, hogy azok is megszeretik a rakendrollt, akik eddig tudatosan kerülték. Ráadá­sul most tudtam meg, hogy Juliette a nagy Iggy Pop keresztlá­nya, és gyermekkorától énekesi pályára készült, csak a filmrende­zők közbeszóltak. Civilben pedig közveden és természetes, ugrott is egy fejest a közönség közé a kon­certen, ezt idén még senki sem merte megtenni. Még ez előtt, az infantilis punk­­veterán Toy Dolls koncertjét köve­tően történt, hogy háromezer piros pólós ember egy nagy szívet for­málva bekerült a Guinness rekor­dok könyvébe. Az önkéntes vér­adásra buzdító aktivisták semmit sem bíztak a véledenre, az ese­mény előtt pólókat osztogattak a nagyszínpad előtt. Üröm az öröm­ben, hogy néhány száz szigetlakó a „Fiatalok a véradásért” felirat he­lyett egy kólagyár lógóját találta a pólóján. Hiába, a multik bármit megtesznek egy kis reklámért. Gyomorforgató, amit a szigeten művelnek. Osztogatják a cégük emblémájával ellátott vicikvacako­­kat, talán már nincs is olyan embe­ri test, amelyet ne ékesítene vala­milyen reklámfelirat. A „Hogyan csináljunk a szigedakókból ingye­nes reklámhordozókat” akció leg­találékonyabb résztvevője egy mo­bilcég, amelynek képviselői azt át­lőtték ki, hogy lefotózzák az önkén­tes áldozatot, majd adnak neki egy ocsmány pólót, amelyen egy másik szigetlakó portréja látható, alatta a felirat: Találj rá! Ha sikerül rátalál­ni az illetőre a tömegben, a szeren­csés páros további ajándékokat, sapkát, mobiltartót, strandlabdát kap, parádézhat kedvére. Lehet kü­lönböző dolgokat, például kávés­poharakat is gyűjteni feliratos tár­gyakért, ebből a szempontból a ci­­vü szervezetek a legtisztességeseb­bek, náluk műveltségi totót kell ki­tölteni, amiből tanulhatnak is a fia­talok, azaz valóban érdemes bele­fogniuk a dologba. A legszimpati­kusabb totótöltögető sátorban az Európai Unió intézményeivel is­mertetik meg az érdeklődőket, jól működik az Országgyűlés,kihelye­zett propagandarészlege” is, az Amnesty International pedig a fegyverkereskedelem elleni harcba igyekszik bevonni a fiatalokat. De vissza a zenéhez. A vasárnap esti Franz Ferdinand-koncert „teltházas” volt, élőben kicsit kar­­cosabbak és rockosabbak a derék britek, ami jót tett a számoknak, az énekes viszont néha enyhén szólva nem volt a helyzet magasla­tán. Érdekes hír, hogy koncert előtt a szigetre kilátogató Habs­burg Györggyel beszélgettek jó so­káig, nem tudni, miről. Jelenleg mindenki érdeklődve várja Nick Cave-et, ám a világzenei színpadon is csemege készül: a nemrég feloszlott 16 Horsepower zenekar frontembere, David Eugene Edwards mutatkozik be új együttesével, majd pedig Frank London zenekara, a Klezmatics lép színpadra, akik visszajáró vendé­geknek számítanak. Kedd este a sokak által várt Hives, valamint a Good Charlotte a két húzónév, bár tény, hogy inkább a tizenéves kor­osztályt „húzzák”. Nekik az eső sem kottyan meg, bizonyára jó bu­li lesz mindkét koncert. Én a ma­gam részéről a Dreadzone zene­kart ajánlom mindenkinek, aki még nem találkozott velük. Tavaly­előtt nagyot robbantottak a Wan2 színpadon, tavaly valamivel kiseb­bet a nagyszínpadon, talán ezért rakták őket vissza a Wan2-ra. A londoni elektronikus színtér meg­határozó stílusait ötvözik, van itt breakbeat, dub és trance, itt-ott ke­mény technoval spékelnek meg kelta dallamokat, szóval azt csinál­ják, amit akarnak. Ráadásul néha velük utazik a legnagyobb élő reggae-énekesek egyike, Earl 16. (A másik szerintem Horace Andy, de erről lehet vitázni.) A metalistákat ma este a magyar származású énekessel működő amerikai Ignite szórakoztatja, de lesz Pokolgép és Auróra is. A dzsesszkedvelők számára a keddi programból a Makám, illetve a Le Biscuit nevű formáció lesz érde­kes, akik funky, hip-hop és rapele­­mekből hoztak létre eredeti zenei világot. Aki a színházi és táncsátrat választja, Szőke Szabolcs Hólyag­cirkuszának előadásában láthatja két „művészetromboló zenebo­hóc” sajátos etűdjeit Thomas Bernhard-szövegekre. (Somogyi Tibor felvétele)

Next

/
Thumbnails
Contents