Új Szó, 2005. augusztus (58. évfolyam, 177-202. szám)
2005-08-15 / 189. szám, hétfő
6Kultúra ÚJ SZÓ 2005. AUGUSZTUS 15. RÖVIDEN Bulgakov-kisfilm Hernádi Judittal Moszkva. Hernádi Judittal forgatják Moszkvában A nagy könyv című tévésorozat Mester és Margarita kisfilmjét öt napon át. A művésznő, aki szombaton érkezett Moszkvába, „szubjektív interpretátorként” mutatja be Mihail Bulgakov regényét, amely az egyeden orosz regény a Magyarország 12 kedvence közé bekerült hét világirodalmi alkotás közül. A 26 perces dokumentumfilm - melyben szerepel Mucsi Zoltán és Scherer Péter is - felvillantja Bulgakov életének és remekművének moszkvai helyszíneit, s felidézi a könyv sorsát. (MTI) Thomas Mannra emlékeztek szülővárosában Műve mindannyiunké MTI-HÍR Berlin. Thomas Mann halálának 50. évfordulójára emlékeztek szombaton szülővárosában Lübeckben. Az irodalmi Nobel-díjas Zürichben halt meg. Thomas Mann a háború után száműzetéséből nem tért vissza Németországba, hanem Svájcban telepedett le. Bár mindkét német állam nagyra értékelte az írót, Thomas Mann azt akarta, hogy Svájcban temessék el, ahol élete utolsó éveit leélte - hangsúlyozta az évforduló alkalmából Lübeckben Horst Köhler német államfő. „Talán jó és helyes ez így. Nem akarta, hogy kisajátítsák, nem is tehetjük, nem is szabad megtennünk. Oly sokat adott nekünk németeknek, a világban annyira egyedülálló módon testesítette meg a német kultúrát - de ő nem a miénk. Műve világirodalom minden értelemben, az egyetemes humanitás értelmében is” - állapította meg Köhler. Az ünnepség színhelye a lübecki Mária-templom volt, amely a Buddenbrook-házzal szemközt fekszik. A ház Thomas Mann nagyszüleié volt, de az író gyerekkorában rengeteg időt töltött el ott. Thomas Mannt a Mária-templomban keresztelték meg, s ott is konfirmált. A második világháború után honoráriumainak egy részét a megrongálódott templom helyreállítására áldozta. Utoljára három hónappal halála előtt látogatta meg a templomot a Lübeck díszpolgárává avatott Thomas Mann. Thomas Mann első nagy sikerével, családregényével, A Buddenbrook-házzal állított irodalmi emlékművet szülővárosának. Ma a regény címéül szolgáló épületben múzeum működik, az író halálának 50. évfordulójára Lübeckbe sereglő kiválóságok ezt is felkeresték. Megjelent az Irodalmi Szemle augusztusi száma Színházi életünk gondjai LAPAJÁNLÓ Létkérdés: korszerűnek lenni! - ez a címe annak az évadvégi elemzésnek, melyet Juhász Dósa János írt az Irodalmi Szemlébe. Színházi életünk gondjai, problémái jelennek meg az elemzésben, néven nevezve a sikert meg a félsikert vagy a bukást is. És ez természetes is, hisz a színházi élet sem csupa diadalmenet, vagy sikersorozat. Említi a szerző a színházi kritika mostoha helyzetét is. Nemcsak arról van szó, érdemes-e színikritikát írni, hanem arról is, tárgyilagos, mértéktartó-e a kritika, meg annak fogadtatása, s mik azok a gondok, melyek évről évre terítéken vannak, megoldásuk azonban késik. Ebben a helyzetben arra szánta rá magát a folyóirat, hogy vitát indít a színjátszás korszerűségéről, problémáiról, azzal a szándékkal, hogy az arra illetékesek meg a hozzáértők elmondják véleményüket arról, van-e „hogyan tovább?” s merre vezet ennek az útja. A folyóirat közli Pomogáts Béla: Régiók Európája - a magyarság jövője című esszéjét, melyben az irodalomtudós történelmi távlatból tekinti át a nemzeti lét meghatározó vonásait, az „államnemzet”, „politikai nemzet”, „kulturális nemzet” fogalmát és alkalmazhatóságuk lehetséges módozatait. A szlovákiai helyzetről szólva az eszszéíró leszögezi, bár „a szlovákiai magyarok igen sok eredménnyel büszkélkedhetnek a rendszerváltozást követő másfél évtizedben” (önálló politikai képviselet, magyar iskolahálózat, egyetemi intézmények, sajtó, könyvkiadás), az itt élő magyarság helyzete - az esszéíró szerint - „ma sem felel meg teljes mértékben az Európai Unió normáinak”. Legkirívóbb példaként a kulturális vagy a területi autonómia rendszerének bevezetését elutasító szlovák magatartást említi. A kisebbségi magyarság jövőjéről szólva a Kárpát-medence egészére vonatkozóan teszi vizsgálat tárgyává Pomogáts Béla a kérdést. A folyóirat köszönti a 75 éves Szeberényi Zoltánt. Duba Gyula a pályaképet felsorakoztatva megállapítja: „Az idő úgy hozta, hogy kénytelenek vagyunk a saját sorsunkat mérvadónak - mércének - megtenni. Történelmünk jegyeit viseli minden tulajdonságunk, tettünk és eredményünk.” A szépirodalmi rovatban a hetven éve született Nagy László József Attila című versét olvashatjuk (ehhez kapcsolódik Alföldy Jenő írása Nagy László költészetéről, „Mindenség summáslegénye” címmel). Sok év után verssel jelentkezett (Londonból) Árendás Ildikó, s közli a lap - többek között - Török Elemér verseit, Hogya György novelláját, valamint Gyüre Lajos Tűnődéseim című elmélkedéseit. A kritika-rovatban Mács József: Negyedvirágzás, vagy van-e, volt-e, lesz-e/hát cseh/szlovákiai magyar irodalom? címmel Cselényi László kötetével foglalkozik. Teijedelmes elemzést közöl Anita Huťková a műfordítás problémáiról, „Mi” és „ők” a szövegben...” címmel. A folyóirat közli Feledy Gyula József Attila-illusztrádóit, melyek eredileg az Alföld áprilisi számában jelentek meg. (zsolt) xi-vta. évr. n s.szám / auiusztus n ára sk sz IRODALMI SZEMLE 2005 8 »OO.I OM TK«ITI'Vn i AHi<UUIMn <)OMt!.V Szombaton nézőcsúcsot döntött a Sziget fesztivál, a Korn zenekarnak köszönhetően hetvenezren voltunk Bob Marley és az adidas-rockerek Áldottak legyenek az olasz szemüvegkészítők! Tegnap az történt, hogy ráléptem a szemüvegemre (nem részletezem, hol és hogyan). Nagy reccsenés, aztán semmi, meg se kottyant neki a súlyom, ennek köszönhetően tudok beszámolni a hétvégén látottakról. JUHÁSZ KATALIN Ha úgy tetszik, önöknek is mázlijuk van, drága olvasók, nem beszélve a meztelen talpamról, amelyből egyébként szakavatott ügyeletes orvosi kezek szedték volna ki az üvegcserepeket. Azért érdeklődtem: vágások, horzsolások, megfázások fordultak eddig leginkább elő a fesztiválon, éjjel valóban hideg a sátor, és ugyan nem szabad üvegeket behozni, ám azért néhány mégis bekerült. Egy csapat egri vitéz például a Sziget Híradóban adott tippet a jövőre nézve: a piát egyszerűen el kell ásni a helyszínen, napokkal a fesztivál előtt. Kezdjük a szombati nap meglepetéseivel. Ez volt az a nap, amikor a hídnál kiakasztották a Megtelttáblát. A 70 ezres nézőcsúcs egyértelműen a Kom zenekarnak köszönhető, akik évek óta vezették már a szigetes kívánságlistát. Nos, a szervezők végre teljesítették a nép akaratát, ám be kell vallanom, én hat-hét évvel ezelőtt lettem volna kíváncsi az adidas-rockerekre, ezért most kihagytam őket. Viszont. Sikerült belebotlanom egy frenetikus ausztrál kollektívába, akiknek legközelebb a nagyszínpadon a helyük. Két DJ, egy dobos, egy törzsi ritmusokat verő perkás, egy örökmozgó MC, és egy valódi nagybőgőt bűvölő bőgős. Nem is értem, mért nem jutott eddig senkinek eszébe a drum’n’bass ezen ősi megszólaltatása. A sokféle elektronikus stílt egybekotyvasztó zenekar többszörös ausztrál zeneidíj-nyertes, és szombaton egyértelműen ellopták a show-t a WAN2 színpadon. A végén szabályos ro-Inkább a frissen vasaltság jellemző, a gazdag szülők csemetéi, sok ezerkétszáz forintos koktél fogy, csak úgy önük magukba (Somogyi Tibor felvétele) ham indult a cédáikért, én is megkaparintottam egyet (nőket nem illik agyontaposni), ám máris hárman várnak átégetésre. A nagyszínpadon egy, a világsztárság küszöbén álló svéd csapat lepett meg kellemesen. A Mando Diao élőben sokkal izgalmasabb, mint lemezen, olyanok, mintha a Beades reinkarnálódott volna negyven évvel később, magába szívva négy évtized rockzenei történéseit. A hatvanas évek dallamvilága a punk vehemenciájával előadva, a nyolcvanas évek retrodivatját követve, és az elmúlt tíz év britpopjával megfejelve. Nem rossz kevercs, Nyugat-Európában és Japánban aratnak is vele szépen. Sajnos, a korai lapzárta miatt csak holnap számolhatok be arról, sikerült-e egy Guinness-rekord kísérlet, amelyet az önkéntes véradás ösztönzésére találtak ki. A vasárnapi Toy Dolls-koncert után a Nagyszínpad előtti térre váljék piros pólóban a szigedakókat, akiknek egy óriási szívet kell majd megformázniuk saját magukból. Hát, rajtam nem fog múlni... Amúgy is látni szeretném, hogy vajon előbújnak-e a punkok a Toy Dolls nevére. Idén kifejezetten vadászni kell a tarajfrizurákat és az extrém arcokat, még egy rendes horrorsminket sem tudtam fotózni eddig. Inkább a frissen vasaltság jellemző, a gazdag szülők csemetéi, sok ezerkétszáz forintos koktél fogy, csak úgy öntik magukba. A németek fogyasztásáról nem is beszélve. De visszatérve a púnkra: talán tényleg agonizál már ez a műfaj, hiába hirdetik egyesek, hogy nem halt meg. Sid Vicious szelleme helyett Bob Marley szelleme van inkább jelen az idei fesztiválon, és nem csak azért, mert a reggae királya hatvan évvel ezelőtt született. Elég végigmenni esténként a terepen, mindenhonnan lüktető, modern elektronikával megbolondított jamaicai ritmusokat hallani, és a fellépők közül is sokan nyúlnak Marley örökségéhez. Itt volt a Wailers is, ne feledjük, a Ladánybene 27 emlékműsorral tisztelgett a mester előtt, és kapható az a könyv is, amelyet az özvegy írt arról, milyen volt egy nyughatadan zseni feleségének lenni. Midőn ezt írtam, vasárnap dél volt, azé a vasárnapé, amelynek estéjén a várva várt Franz Ferdinand lép(ett) fel. Előttük a Született gyilkosok című filmben befutott Juliette Lewis mutatkozik, illetve mutatkozott be énekesnőként. Állítólag korrekt rakendrollt nyomnak a Licks nevű bandájával. Talán emlékeznek még, a film soundtrack-jén Lewis kisasszony énekel egy rövid a capellát, eléggé kifejezően. Ebből sejteni lehet, hogy egy rockzenekar frontasszonyaként is jól teljesít. Addig is megtekintem a Lumináriumot épen maradt szemüvegemben. Tapasztalt szigetlakok már biztosan tudják, hogy ez egy hatalmas PVC-sátorgömb, amelyben termek és folyosók vannak. Mezídáb lehet belépni, és szabadon lehet bolyongani odabent. Pszichedelikus élmény, olyan, minta élne, lélegezne ez a fura építmény. A viszontlátásra holnap. Amikor is Nick Cave énekel nekünk, mialatt a világzenei színpadon, csakhogy nehezebb legyen a választás, a világ legjobb zsidó zenekara, a New York-i Klezmatics játszik. OTTHONUNK A NYELV Chatel, esetei, esettel, cseveg -egy és más a számítógépes szaknyelvről SZABÓMIHÁLY GIZELLA Az újabb nyelvészeti szakirodalmat átnézve feltűnik, hogy az utóbbi néhány évben egyre több írás, közlemény foglalkozik az internethez és a mobiltelefonhoz mint új kommunikációs eszközökhöz kötődő sajátos nyelvhasználattal: a mobilon SMS-ezők és az interneten chatelők, azaz csevegők írásban érintkeznek egymással, de a szöveg az élőszóbeli közlés jegyeit viseli magán. Nem kevésbé érdekes és tanulságos azonban magának a számítógépes és internetes szaknyelvnek a vizsgálata sem. Eredendően angol eredetű terminológiáról van szó, de általában mindenhol igyekeznek annak nemzeti nyelvi változatát létrehozni, így például a legismertebb operációs és szövegkezelő programoknak nemzeti nyelvű változatai is léteznek. Ha megnézzük például a Word szövegszerkesztő magyar és szlovák változatát, illetve általában a szlovák és a magyar számítógépes szaknyelvet, számos „egyezésre”, de különbségre is bukkanhatunk. Az angol számítógépes szaknyelvben aránylag sok a rövidítés (hosszabb kifejezésből alkotott betűszó), pl. RAM, RTF, DOS, DVD, CD, POP3, SQL stb. ezeket mind a magyarban, mind a szlovákban ilyen formában vesszük át. Az „értelmes” angol szavakat viszont rendszerint lefordítjuk, s általában itt figyelhetők meg a különbségek: az angol számítógépes szaknyelvben ugyanis sok új szakkifejezés metaforikus jellegű, ilyen például a mouse ’egéť vagy a számítógépet a rosszindulatú behatolástól védő fire wall ’tűzfal’. Az ilyen metaforikus névátviteleknél sok esetben a magyar és a szlovák terminus hasonló módon alakul ki: pl. egér (myš) vagy vírus (vírus); de az angol folder-1 magyarul mappának (azaz irattartó rok-nak), szlovákul priečinok-nak (fiók, rekesz), az elektronikus postacímben szereplő @ (azaz angolul at) jelet magyarul kukac- nak, szlovákul meg zavináč-nak nevezzük. Sok érdekesség figyelhető meg csak a magyar számítógépes szaknyelvet vizsgálva is. Egyrészt megállapítható, hogy számos angol kifejezésnek több magyar megfelelője is kialakult, illetve sok esetben az angol és a magyar szó is használatos, az utóbbi esetben az angol szó eredeti és magyaros írásmódban is adatolható. Ilyen például a címben is említett chat szó, amelynek jelentése ’beszélgetés, csevegés, fecsegés’. Aránylag új fogalomról lévén szó, csak legújabb szótárainkban találjuk meg, mégpedig eltérő írásmóddal: A Tótfalusi István-féle Idegenszó-tár esetei formában közli, az ún. Oisiris Helyesírásban viszont a chat, chatel forma szerepel - ez utóbbi kiadvány szerzői szerint e szó még nem honosodott meg a magyarban. Az internetes adatok alapján az internetezők a chatel, esetei, de a esettel formát is használják. Hasonló a helyzet az egyik alapfogalommal, mégpedig a file szóval. Ennek több magyar megfelelője is kialakult, pl. adatállomány, adatraj, akta, köteg, ezek közül legfeljebb viszont csak az első használatos, ennél is gyakoribb azonban az angol szó, amelyet szótárafrik ma már magyarosan írnak: fájl. Az azonos fogalmat megnevező lexémák között rendszerint használat- és stílusbeli eltérések is vannak. A magyar Internet értelmező kisszótár írói felhívják a figyelmet arra, hogy a click szó magyar megfelelője a kattintás, és nem a klikkelés (vagyis az angol szó „magyaros” változata), fórumok hozzászólásaiból, „nem hivatalos” szövegekből ez utóbbi viszont bőven adatolható. A számítógépies szaknyelv kiválóan alkalmas arra, hogy bemutassuk rajta szókészletünk változását, bővülését, az idegen szavak fokozatos beépülését. A legtöbb iskolában már van számítógépes tanterem és intemetcsatlakozás, nincs tehát akadálya annak, hogy a magyarórán is használjuk ezeket az eszközöket.
