Új Szó, 2005. augusztus (58. évfolyam, 177-202. szám)

2005-08-15 / 189. szám, hétfő

6Kultúra ÚJ SZÓ 2005. AUGUSZTUS 15. RÖVIDEN Bulgakov-kisfilm Hernádi Judittal Moszkva. Hernádi Judittal forgatják Moszkvában A nagy könyv cí­mű tévésorozat Mester és Margarita kisfilmjét öt napon át. A művész­nő, aki szombaton érkezett Moszkvába, „szubjektív interpretá­­torként” mutatja be Mihail Bulgakov regényét, amely az egyeden orosz regény a Magyarország 12 kedvence közé bekerült hét világiro­dalmi alkotás közül. A 26 perces dokumentumfilm - melyben szere­pel Mucsi Zoltán és Scherer Péter is - felvillantja Bulgakov életének és remekművének moszkvai helyszíneit, s felidézi a könyv sorsát. (MTI) Thomas Mannra emlékeztek szülővárosában Műve mindannyiunké MTI-HÍR Berlin. Thomas Mann halálának 50. évfordulójára emlékeztek szombaton szülővárosában Lü­­beckben. Az irodalmi Nobel-díjas Zürichben halt meg. Thomas Mann a háború után száműzetéséből nem tért vissza Né­metországba, hanem Svájcban te­lepedett le. Bár mindkét német ál­lam nagyra értékelte az írót, Thomas Mann azt akarta, hogy Svájcban temessék el, ahol élete utolsó éveit leélte - hangsúlyozta az évforduló alkalmából Lübeck­­ben Horst Köhler német államfő. „Talán jó és helyes ez így. Nem akarta, hogy kisajátítsák, nem is te­hetjük, nem is szabad megten­nünk. Oly sokat adott nekünk né­meteknek, a világban annyira egye­dülálló módon testesítette meg a német kultúrát - de ő nem a miénk. Műve világirodalom minden érte­lemben, az egyetemes humanitás értelmében is” - állapította meg Köhler. Az ünnepség színhelye a lü­­becki Mária-templom volt, amely a Buddenbrook-házzal szemközt fek­szik. A ház Thomas Mann nagyszü­leié volt, de az író gyerekkorában rengeteg időt töltött el ott. Thomas Mannt a Mária-templomban ke­resztelték meg, s ott is konfirmált. A második világháború után hono­ráriumainak egy részét a megron­gálódott templom helyreállítására áldozta. Utoljára három hónappal halála előtt látogatta meg a templo­mot a Lübeck díszpolgárává avatott Thomas Mann. Thomas Mann első nagy sikeré­vel, családregényével, A Buddenb­rook-házzal állított irodalmi emlék­művet szülővárosának. Ma a re­gény címéül szolgáló épületben múzeum működik, az író halálának 50. évfordulójára Lübeckbe sereglő kiválóságok ezt is felkeresték. Megjelent az Irodalmi Szemle augusztusi száma Színházi életünk gondjai LAPAJÁNLÓ Létkérdés: korszerűnek lenni! - ez a címe annak az évadvégi elem­zésnek, melyet Juhász Dósa János írt az Irodalmi Szemlébe. Színházi életünk gondjai, problémái jelen­nek meg az elemzésben, néven ne­vezve a sikert meg a félsikert vagy a bukást is. És ez természetes is, hisz a színházi élet sem csupa dia­dalmenet, vagy sikersorozat. Emlí­ti a szerző a színházi kritika mosto­ha helyzetét is. Nemcsak arról van szó, érdemes-e színikritikát írni, hanem arról is, tárgyilagos, mér­­téktartó-e a kritika, meg annak fo­gadtatása, s mik azok a gondok, melyek évről évre terítéken van­nak, megoldásuk azonban késik. Ebben a helyzetben arra szánta rá magát a folyóirat, hogy vitát indít a színjátszás korszerűségéről, prob­lémáiról, azzal a szándékkal, hogy az arra illetékesek meg a hozzáér­tők elmondják véleményüket ar­ról, van-e „hogyan tovább?” s mer­re vezet ennek az útja. A folyóirat közli Pomogáts Béla: Régiók Európája - a magyarság jö­vője című esszéjét, melyben az iro­dalomtudós történelmi távlatból tekinti át a nemzeti lét meghatáro­zó vonásait, az „államnemzet”, „politikai nemzet”, „kulturális nemzet” fogalmát és alkalmazható­ságuk lehetséges módozatait. A szlovákiai helyzetről szólva az esz­­széíró leszögezi, bár „a szlovákiai magyarok igen sok eredménnyel büszkélkedhetnek a rendszerválto­zást követő másfél évtizedben” (önálló politikai képviselet, ma­gyar iskolahálózat, egyetemi intéz­mények, sajtó, könyvkiadás), az itt élő magyarság helyzete - az esszé­író szerint - „ma sem felel meg tel­jes mértékben az Európai Unió nor­máinak”. Legkirívóbb példaként a kulturális vagy a területi autonó­mia rendszerének bevezetését el­utasító szlovák magatartást említi. A kisebbségi magyarság jövőjéről szólva a Kárpát-medence egészére vonatkozóan teszi vizsgálat tárgyá­vá Pomogáts Béla a kérdést. A folyóirat köszönti a 75 éves Szeberényi Zoltánt. Duba Gyula a pályaképet felsorakoztatva megál­lapítja: „Az idő úgy hozta, hogy kénytelenek vagyunk a saját sor­sunkat mérvadónak - mércének - megtenni. Történelmünk jegyeit viseli minden tulajdonságunk, tet­tünk és eredményünk.” A szépiro­dalmi rovatban a hetven éve szüle­tett Nagy László József Attila című versét olvashatjuk (ehhez kapcso­lódik Alföldy Jenő írása Nagy Lász­ló költészetéről, „Mindenség sum­­máslegénye” címmel). Sok év után verssel jelentkezett (Londonból) Árendás Ildikó, s közli a lap - töb­bek között - Török Elemér verseit, Hogya György novelláját, valamint Gyüre Lajos Tűnődéseim című el­mélkedéseit. A kritika-rovatban Mács József: Negyedvirágzás, vagy van-e, volt-e, lesz-e/hát cseh/szlo­­vákiai magyar irodalom? címmel Cselényi László kötetével foglalko­zik. Teijedelmes elemzést közöl Anita Huťková a műfordítás prob­lémáiról, „Mi” és „ők” a szöveg­ben...” címmel. A folyóirat közli Feledy Gyula Jó­zsef Attila-illusztrádóit, melyek eredileg az Alföld áprilisi számá­ban jelentek meg. (zsolt) xi-vta. évr. n s.szám / auiusztus n ára sk sz IRODALMI SZEMLE 2005 8 »OO.I OM TK«ITI'Vn i AHi<UUIMn <)OMt!.V Szombaton nézőcsúcsot döntött a Sziget fesztivál, a Korn zenekarnak köszönhetően hetvenezren voltunk Bob Marley és az adidas-rockerek Áldottak legyenek az olasz szemüvegkészítők! Tegnap az történt, hogy ráléptem a szemüvegemre (nem rész­letezem, hol és hogyan). Nagy reccsenés, aztán sem­mi, meg se kottyant neki a súlyom, ennek köszönhető­en tudok beszámolni a hét­végén látottakról. JUHÁSZ KATALIN Ha úgy tetszik, önöknek is máz­lijuk van, drága olvasók, nem be­szélve a meztelen talpamról, amelyből egyébként szakavatott ügyeletes orvosi kezek szedték vol­na ki az üvegcserepeket. Azért ér­deklődtem: vágások, horzsolások, megfázások fordultak eddig legin­kább elő a fesztiválon, éjjel való­ban hideg a sátor, és ugyan nem szabad üvegeket behozni, ám azért néhány mégis bekerült. Egy csapat egri vitéz például a Sziget Híradóban adott tippet a jövőre nézve: a piát egyszerűen el kell ás­ni a helyszínen, napokkal a feszti­vál előtt. Kezdjük a szombati nap megle­petéseivel. Ez volt az a nap, amikor a hídnál kiakasztották a Megtelt­táblát. A 70 ezres nézőcsúcs egyér­telműen a Kom zenekarnak kö­szönhető, akik évek óta vezették már a szigetes kívánságlistát. Nos, a szervezők végre teljesítették a nép akaratát, ám be kell vallanom, én hat-hét évvel ezelőtt lettem vol­na kíváncsi az adidas-rockerekre, ezért most kihagytam őket. Vi­szont. Sikerült belebotlanom egy frenetikus ausztrál kollektívába, akiknek legközelebb a nagyszínpa­don a helyük. Két DJ, egy dobos, egy törzsi ritmusokat verő perkás, egy örökmozgó MC, és egy valódi nagybőgőt bűvölő bőgős. Nem is értem, mért nem jutott eddig sen­kinek eszébe a drum’n’bass ezen ősi megszólaltatása. A sokféle elektronikus stílt egybekotyvasztó zenekar többszörös ausztrál zenei­­díj-nyertes, és szombaton egyértel­műen ellopták a show-t a WAN2 színpadon. A végén szabályos ro-Inkább a frissen vasaltság jellemző, a gazdag szülők csemetéi, sok ezerkétszáz forintos koktél fogy, csak úgy önük magukba (Somogyi Tibor felvétele) ham indult a cédáikért, én is meg­kaparintottam egyet (nőket nem il­lik agyontaposni), ám máris hár­man várnak átégetésre. A nagyszínpadon egy, a világ­­sztárság küszöbén álló svéd csapat lepett meg kellemesen. A Mando Diao élőben sokkal izgalmasabb, mint lemezen, olyanok, mintha a Beades reinkarnálódott volna negyven évvel később, magába szívva négy évtized rockzenei tör­ténéseit. A hatvanas évek dallamvi­lága a punk vehemenciájával elő­adva, a nyolcvanas évek retrodivatját követve, és az elmúlt tíz év britpopjával megfejelve. Nem rossz kevercs, Nyugat-Európában és Japánban aratnak is vele szépen. Sajnos, a korai lapzárta miatt csak holnap számolhatok be arról, sikerült-e egy Guinness-rekord kí­sérlet, amelyet az önkéntes véradás ösztönzésére találtak ki. A vasárna­pi Toy Dolls-koncert után a Nagy­színpad előtti térre váljék piros pó­lóban a szigedakókat, akiknek egy óriási szívet kell majd megformáz­niuk saját magukból. Hát, rajtam nem fog múlni... Amúgy is látni szeretném, hogy vajon előbújnak-e a punkok a Toy Dolls nevére. Idén kifejezetten vadászni kell a taraj­­frizurákat és az extrém arcokat, még egy rendes horrorsminket sem tudtam fotózni eddig. Inkább a fris­sen vasaltság jellemző, a gazdag szülők csemetéi, sok ezerkétszáz forintos koktél fogy, csak úgy öntik magukba. A németek fogyasztásá­ról nem is beszélve. De visszatérve a púnkra: talán tényleg agonizál már ez a műfaj, hiába hirdetik egyesek, hogy nem halt meg. Sid Vicious szelleme he­lyett Bob Marley szelleme van in­kább jelen az idei fesztiválon, és nem csak azért, mert a reggae kirá­lya hatvan évvel ezelőtt született. Elég végigmenni esténként a tere­pen, mindenhonnan lüktető, mo­dern elektronikával megbolondí­­tott jamaicai ritmusokat hallani, és a fellépők közül is sokan nyúlnak Marley örökségéhez. Itt volt a Wailers is, ne feledjük, a Ladány­­bene 27 emlékműsorral tisztelgett a mester előtt, és kapható az a könyv is, amelyet az özvegy írt ar­ról, milyen volt egy nyughatadan zseni feleségének lenni. Midőn ezt írtam, vasárnap dél volt, azé a vasárnapé, amelynek estéjén a várva várt Franz Ferdi­nand lép(ett) fel. Előttük a Szüle­tett gyilkosok című filmben befu­tott Juliette Lewis mutatkozik, il­letve mutatkozott be énekesnő­ként. Állítólag korrekt rakendrollt nyomnak a Licks nevű bandájával. Talán emlékeznek még, a film soundtrack-jén Lewis kisasszony énekel egy rövid a capellát, eléggé kifejezően. Ebből sejteni lehet, hogy egy rockzenekar frontasszo­nyaként is jól teljesít. Addig is megtekintem a Lumi­­náriumot épen maradt szemüve­gemben. Tapasztalt szigetlakok már biztosan tudják, hogy ez egy hatalmas PVC-sátorgömb, amely­ben termek és folyosók vannak. Mezídáb lehet belépni, és szaba­don lehet bolyongani odabent. Pszichedelikus élmény, olyan, minta élne, lélegezne ez a fura építmény. A viszontlátásra holnap. Amikor is Nick Cave énekel ne­künk, mialatt a világzenei színpa­don, csakhogy nehezebb legyen a választás, a világ legjobb zsidó ze­nekara, a New York-i Klezmatics játszik. OTTHONUNK A NYELV Chatel, esetei, esettel, cseveg -egy és más a számítógépes szaknyelvről SZABÓMIHÁLY GIZELLA Az újabb nyelvészeti szakirodalmat átnézve feltűnik, hogy az utóbbi néhány évben egyre több írás, köz­lemény foglalkozik az internethez és a mobiltelefonhoz mint új kom­munikációs eszközökhöz kötődő sajátos nyelvhasználattal: a mobi­lon SMS-ezők és az interneten chatelők, azaz csevegők írásban érintkeznek egymással, de a szö­veg az élőszóbeli közlés jegyeit vi­seli magán. Nem kevésbé érdekes és tanulságos azonban magának a számítógépes és internetes szaknyelvnek a vizs­gálata sem. Eredendően angol ere­detű terminológiáról van szó, de ál­talában mindenhol igyekeznek an­nak nemzeti nyelvi változatát létre­hozni, így például a legismertebb operációs és szövegkezelő progra­moknak nemzeti nyelvű változatai is léteznek. Ha megnézzük például a Word szövegszerkesztő magyar és szlovák változatát, illetve általá­ban a szlovák és a magyar számító­gépes szaknyelvet, számos „egye­zésre”, de különbségre is bukkan­hatunk. Az angol számítógépes szaknyelvben aránylag sok a rövi­dítés (hosszabb kifejezésből alko­tott betűszó), pl. RAM, RTF, DOS, DVD, CD, POP3, SQL stb. ezeket mind a magyarban, mind a szlo­vákban ilyen formában vesszük át. Az „értelmes” angol szavakat vi­szont rendszerint lefordítjuk, s ál­talában itt figyelhetők meg a kü­lönbségek: az angol számítógépes szaknyelvben ugyanis sok új szak­­kifejezés metaforikus jellegű, ilyen például a mouse ’egéť vagy a szá­mítógépet a rosszindulatú behato­lástól védő fire wall ’tűzfal’. Az ilyen metaforikus névátviteleknél sok esetben a magyar és a szlovák ter­minus hasonló módon alakul ki: pl. egér (myš) vagy vírus (vírus); de az angol folder-1 magyarul mappá­nak (azaz irattartó rok-nak), szlo­vákul priečinok-nak (fiók, rekesz), az elektronikus postacímben sze­replő @ (azaz angolul at) jelet ma­gyarul kukac- nak, szlovákul meg zavináč-nak nevezzük. Sok érde­kesség figyelhető meg csak a ma­gyar számítógépes szaknyelvet vizsgálva is. Egyrészt megállapít­ható, hogy számos angol kifejezés­nek több magyar megfelelője is ki­alakult, illetve sok esetben az angol és a magyar szó is használatos, az utóbbi esetben az angol szó eredeti és magyaros írásmódban is adatol­­ható. Ilyen például a címben is em­lített chat szó, amelynek jelentése ’beszélgetés, csevegés, fecsegés’. Aránylag új fogalomról lévén szó, csak legújabb szótárainkban talál­juk meg, mégpedig eltérő írásmód­dal: A Tótfalusi István-féle Idegen­­szó-tár esetei formában közli, az ún. Oisiris Helyesírásban viszont a chat, chatel forma szerepel - ez utóbbi kiadvány szerzői szerint e szó még nem honosodott meg a magyarban. Az internetes adatok alapján az internetezők a chatel, esetei, de a esettel formát is hasz­nálják. Hasonló a helyzet az egyik alapfogalommal, mégpedig a file szóval. Ennek több magyar megfe­lelője is kialakult, pl. adatállo­mány, adatraj, akta, köteg, ezek közül legfeljebb viszont csak az el­ső használatos, ennél is gyakoribb azonban az angol szó, amelyet szó­tárafrik ma már magyarosan írnak: fájl. Az azonos fogalmat megneve­ző lexémák között rendszerint használat- és stílusbeli eltérések is vannak. A magyar Internet értel­mező kisszótár írói felhívják a fi­gyelmet arra, hogy a click szó ma­gyar megfelelője a kattintás, és nem a klikkelés (vagyis az angol szó „magyaros” változata), fóru­mok hozzászólásaiból, „nem hiva­talos” szövegekből ez utóbbi vi­szont bőven adatolható. A számítógépies szaknyelv kiváló­an alkalmas arra, hogy bemutas­suk rajta szókészletünk változását, bővülését, az idegen szavak foko­zatos beépülését. A legtöbb iskolá­ban már van számítógépes tante­rem és intemetcsatlakozás, nincs tehát akadálya annak, hogy a ma­gyarórán is használjuk ezeket az eszközöket.

Next

/
Thumbnails
Contents