Új Szó, 2005. augusztus (58. évfolyam, 177-202. szám)
2005-08-02 / 178. szám, kedd
1» SZÓ 2005. AUGUSZTUS 2. VÉLEMÉNY ÉS HÁTTÉR 7 TALLÓZÓ CSEH LAPOK A román-magyar „zöld határon” át menekült el egy Romániában elítélt cseh vállalkozó. „Az egész mindössze húsz percig tartott. Hogy hol léptem át a határt, azt nem árulom el” - mondta František Príplata, akit gyilkosságra való felbujtásért nyolc évre ítéltek. A bíróság szerint Príplata állt annak a hátterében, hogy 2000 őszén Iasiban meggyilkolták Virgil Sahleanut, a Tepro gyár szakszervezeti vezetőjét. A gyárat egy cseh vállalkozó vette meg, nevében Príplata írta alá a szerződést. A változások kiváltották a szakszervezetek tiltakozását, s állítólag ezért kellett eltenni láb alól Sahleanut. Príplata tagadja a vádakat.- Én megmondtam, drágám, hogy a szívemhez a gyomromon át vezet az út. (Kiss Tibor rajza) Több mint száz sérültje van a cseh technopartin történt beavatkozásnak, köztük kéttucatnyi rendőr Vízágyúk és táncoló fiatalok Rendőrállam vagy jogállam, erőszak vagy biztonság, kikényszerített beavatkozás vagy választási kampány - alapvetően ezek a kérdések kísérik azt a botrányt, amely azután tört ki Csehországban, hogy a rendőrség rohamosztagai szombaton erőszakkal feloszlatták a CzechTek fesztivált. KOKES JÁNOS A technozene rajongóinak mindig nagy felhajtással kísért éves rendezvényét Mlýnecben, Prágától mintegy 130 kilométerre nyugatra, a német határ közelében tartják. Bár az egy évtizedes múltra visszatekintő fesztivált az előző években is konfliktusok, majd indulatos viták kísérték, de ekkora rendőri beavatkozás nem volt a rendszerváltás óta Csehországban. A rohamrendőrök kiszorították a résztvevőket a rendezvény helyszínéül szolgáló mezőről. Az eredmény: több mint száz könnyebb vagy közepesen súlyos sérült a fiatalok, és kéttucat sérült a rendőrök közt. Egy fiatalember pedig meghalt, amikor tiltakozásul kifeküdt a közeli autópályára, és egy kamion elgázolta. A rendőrök vízágyúkat, könnygázt, petárdákat is bevetettek a gumibot mellett, míg a másik oldalról üvegek, kövek, egyéb tárgyak röpködtek. Mindjárt vasárnap néhány ezer fiatal gyűlt össze Prágában, akik a beavatkozás ellen tiltakoztak, és František Bublan belügyminiszter, sőt Jirí Paroubek miniszterelnök lemondását követelték. Nyilvánvaló, hogy egy ilyen esemény nem marad politikai visszhang nélkül. Az sem meglepetés, hogy nem egészen egy évvel a képviselőházi választás előtt a kormánypárt és az ellenzék is saját pozíciói megerősítésére kívánja felhasználni a történteket. „Teljesen jogos és elkerülhetetlen volt a beavatkozás, mert a résztvevők megsértették a törvényt és magánvagyonban okoztak kárt” - állítja Bublan. „Törvénytelen, nem engedélyezett rendezvényről van szó, ezért a határozott fellépés a helyzetnek megfelelő volt” - üzente az éppen Ausztriában szabadságát töltő Jirí Paroubek miniszterelnök. Ugyanakkor tény, hogy a koalíción belül is elhangzottak bírálatok. Petr Nemec igazságügyi miniszter szintén eltúlzottnak tartja a rohamrendőrök fellépését, s az eset kivizsgálását követeli. Svätopluk Karásek kereszténydemokrata képviselő, a kormány emberjogi biztosa pedig egyenesen „mészárlásról” beszélt, párttársa, Martin Severa szerint viszont erőteljesebben kellett volna fellépni a nonkomformista fiatalok ellen. „A magánvagyont védeni kell, de nem rendőrállami eszközökkel, s nem folyhat vér” - állítja az ellenzéki Polgári Demokratikus Párt elnöke, Miroslav Topolánek. Ivan Langer, árnyék-belügyminiszter rendőrállamról beszélt, azt állította, a beavatkozás nagyon hasonlított az 1989-es novemberi prágai eseményekre, amikor a kommunista rohamrendőrség szétverte a diáktüntetést. Premysl Sobotka, a szenátus polgári demokrata elnöke a védelmi bizottság összehívását sürgeti, és az események kivizsgálását kéri. „Ha bebizonyosodik, hogy a beavatkozás eltúlzott vagy hibás volt, követelni fogjuk a belügyminiszter és a kormányfő lemondását is” - jelentette ki Sobotka. A másik ellenzéki erő, a kommunista párt képviselői eddig megértéssel kezelték az ügyet, s nem nyilatkoztak. Hallatta hangját Václav Klaus államfő is, ő érthetetlennek nevezte a beavatkozást, s az eset őt is az 1989-ben történtekre emlékeztette. Vizsgálatot és a politikai konzekvenciák levonását követeli. A média szerint a kormány, (s főként a szociáldemokraták) a múltban is sok gondot okozó technozene-rajongók elleni fellépéssel azt akarta bizonyítani, hogy rendet tud tartani az országban - így akar új szavazatokhoz jutni. Az eddig hivatalosan sosem engedélyezett technopartik ellen már több ízben is fellépett a hatóság, mert a magánterületeken zajló rendezvény ellen szinte mindig tiltakoztak a környékbeliek a napokon át üvöltő zene, a szemét és a randalírozások miatt. Még a jogászok véleménye is megoszlik. Egyesek azt mondják, ilyen esetekben csak úgy lehet megvédeni mások vagyonának megkárosítását, ha a rendőrség erélyesen fellép a hasonló illegális rendezvények ellen. A rendezők ugyanis egyszer-egyszer megegyeznek a terület tulajdonosával, most is így volt, de azokkal a szomszédokkal már nem, akiknek területén keresztül lehetett a technopartira eljutni. Ezeket a problémákat törvényben kellene rendezni, különben számolni kell a probléma megismétlődésével. Tehát nem csupán kormánypártellenzék vitáról van szó, az egyes táborokon belül is megoszlanak a vélemények. Az azonban biztos, hogy az ügyet egy ideig napirenden tartják majd, s mindenki sütögeti a maga pecsenyéjét. A fiatalok kövekkel és üvegekkel dobálták meg a rohamrendőröket. 1945. július 31-én 50-70 embert mészároltak le egy óra alatt Ústí nad Labemben, a holttesteket a folyóba dobták Emléktábla a szudétanémet áldozatoknak ÚJ SZÓ-FIGYELŐ Emléktáblát kaptak az északcsehországi Ústí nad Labemben azok a szudétanémetek, akiket 1945. július 31-én gyilkoltak le a városban kirobbant németellenes erőszakhullám idején. A városi tanács egyhangú döntése az emléktábla elhelyezéséről éles vitákat váltott ki nemcsak a helybeli lakosok között, de a cseh médiákban is. AII. világháború utáni szudétanémet ellenes erőszakhullám áldozatainak eddig egy-két emléktáblája van Csehországban. Ennek elhelyezését elsősorban a kommunisták és a polgári demokraták ellenezték, de a leleplezés idejére bejelentett tüntetés elmaradt. Ústí nad Labem lakossága megértőén fogadta az emléktábla leleplezését. A kommunistákon kívül más párt hivatalosan nem tiltakozott - mondta a sajtónak Petr Gandalovič polgármester. „Leleplezésével nem mondtunk bírálatot az akkori történelmi kor felett, csupán fejet hajtottunk az ártatlan áldozatok előtt, akik ráadásul már békeidőben haltak meg” - tette hozzá. „A város vezetésének joga van olyan döntést hozni, amilyet akar. A Polgári Demokratikus Párt politikája azonban más, s ha mi vezetnénk a külügyminisztériumot, bizony nagyon megfontolnánk, hogy részt vegyünk-e egy ilyen ünnepségen” - nyüatkozta Jan Zahradil euroképviselő, a polgári demokraták árnyék-külügyminisztere. A cseh médiák azt állították, hogy az eredeti tervek szerint Cyril Svoboda cseh külügyminiszternek kellett volna megjelennie az ünnepségen, de a miniszter helyett végül csak egy alacsonyabb rangú tisztviselő volt jelen. Zahradil úgy véli, ez is hiba volt. A helyi szudétanémetek elleni erőszakra azután került sor, hogy a városban felrobbant egy lőszerraktár. Elterjedt, hogy ezért a szudétanémetek a felelősek, s körülbelül egy óra leforgása alatt a csehszlovák hadsereg helyőrsége, egy szovjet egység, valamint helyi cseh lakosok mintegy 50-70 szudétanémetet gyilkoltak le brutálisan, a holttesteket pedig egy hídról az Elbába dobták. Történészek ma már nem zárják ki, hogy tudatos provokációról volt szó. A tragikus eseményt a szocialista rendszerben eltitkolták, illetve elferdítették. Magának a robbanásnak mintegy 30 áldozata volt. Más források szerint a pogrom összes áldozatának száma elérte a kétszázat. Az esemény mai érdekessége: a hidat, amelyre az emléktábla került, ma Eduard Beneš hídnak hívják, a polgármester szerint nem tervezik a névváltoztatást. Eduard Beneš akkori csehszlovák elnök nevéhez fűződnek azok a dekrétumok, amelyek alapján a II. világháború után a csehszlovákiai sztidétanémeteket (és magyarokat) kollektíván háborús bűnösnek nyilvánították, megfosztották vagyonuktól, állampolgárságuktól és kitelepítették őket. (kés) A sors fintora, hogy a Beneš hídon helyezték el az emléktáblát. KOMMENTÁR Füstölgés dohányügyben SIDÓ H. ZOLTÁN Az Európai Unió törődik polgárai egészségével. Brüsszel elrendelte, hogy 2009-ig a minimális jövedéki adó arányának el kell érnie a cigaretták kiskereskedelmi árának 57 százalékát. Ez azt jelenti, hogy 1000 szál cigaretta adója legalább 2500 korona, azaz csomagonként 50 korona lesz. Természetesen Ivan Mikloš pénzügyminiszter ebben máris csodálatos adóbevételi lehetőséget lát, így az eurokraták örömére máris csomagonként legalább 11 koronával szeretné drágítani a nálunk forgalmazott cigarettákat. Csak halkan jegyezzük meg: e lépéssel Brüsszel mellett a keleti dohánycsempészek ajkára is mosolyt varázsolunk. Még mielőtt füstölögnénk az unió zordságán, nem árt ha tudjuk: tegnaptól az EU tagállamaiban már a nyomtatott sajtóban, a rádióban és az interneten sem engedélyezett a dohánytermékek reklámozása. A szabályozás szerint mostantól a kulturális és sporteseményeken is korlátozzák a reklámokat, azonban mozikban, óriásplakátokon vagy zártkörű eseményeken még van lehetőség a hirdetésére. A nikotin elleni csata jól érződik a Forma-l-es gyorsasági autós világbajnokság arculatának fokozatos változásán is, ahol korábban a nagy dohányforgalmazók vitték a prímet, míg napjainkban már a szoftvercégek, számítógépgyártók adják a reklámok zömét. Eddig rendben is lenne a dolog, hiszen a füstölés ellenzői szerint a dohányzás elleni harc egyik leghatékonyabb módja a dohányreklámok tilalma. Az Európai Bizottság szerint Európában évente mintegy 650 ezren halnak meg a dohányzással összefüggő betegségekben. Ha ezt mind tudjuk, sőt küzdünk az egészséges életvitel terjesztéséért, akkor vajon Brüsszel miért támogatja évente mintegy 1 milliárd euróval a dohánytermesztőit? Az eleve torzulásokat okozó, a fejlődő országokat ellehetetlenítő, a védővámokat magasra húzó uniós agrárpolitika eme „gyöngyszeme” megkérdőjelezi a fent ismertetett igyekezet komolyságát. Olyan ellentmondást teremt, mint a bolygókutatás legújabb eredménye. Most, hogy kiderült, a Plútón túl is találtak planétát, a szakértők azt mondják: immár nem 10, hanem csak 8 bolygója van a Naprendszerünknek. Brüsszel, rápillantva 12 csillagos zászlajára, a dohányzás terén produkál orbitális paradoxont. JEGYZET Kert a francnak KOCUR LÁSZLÓ A két szép öregember Misérdnél szállt fel a helyiérdekűre. Itt-ott akadt még hely a göcsén, ők éppen velem szemben ültek le. A tó melletti kiskertekből tartottak a fővárosba, mindkettejüknél nagy fonott kosár volt, benne őszibarack, alma, paradicsom, ez-az.- Na, hogy vagyunk, dokikám, megpermetezte már a szőlőt? - kérdezte az egyik.- Megpermeteztem, de nem volt jó a permet, a kert alján két sor továbbra is penészedik - felelte a másik.- Én még nem permeteztem, a múlt héten nálam voltak az unokák. A fiamék hétvégére felmentek a Tátrába, aztán nálam hagyták őket. Nem akartam ott a méreggel vacakolni, tudja, milyenek ezek a kölkök.- Igen, a szünetben az enyémek is elég sokat vannak nálunk. Ha az asszony is kint van, akkor ő elvan velük, de ha magam vagyok, mindig oda kell figyelni rájuk. A nagyobbik már tizenkét éves, mindig csak menne. Büdös kőikéi! - zsörtölődött szeretettel a hangjában a másik. Bár újságom fedezékéből nem bújtam ki, MP3-lejátszómat azért lejjebb halkítottám, így hallgattam (ki) a két derűs öregurat. Vidámak, kiegyensúlyozottak voltak, határtalan odaadással beszéltek a szórakozást, kikapcsolódást jelentő zsebkendőnyi földdarabról, a kertről. Bár a harmadik ikszre még jócskán az innenső oldalról kacsingatok, arra gondoltam, ha már muszáj, én is így szeretnék megöregedni. Unokák, kert, ilyesmi... Egészen addig, míg az egyik meg nem kérdezte a másiktól, hogy sikerült a szilva az idén. Ezt nem kellett volna...- Ne is mondja - kezdte rá a pirospozsgás öregúr, remegő szájszéllel -, a szomszédom, az a marha, tönkretette mind a négy szilvafámat. Beleegyeztem, hogy a kis fabódé helyére felhúzzon egy téglaházat. De az állványok nem fértek el a kerítés tövében, azért levágta a szilvafák felé eső ágait. Mind tönkrement! Mind! - tette hozzá nyomatékosan. - A másik szomszédom is egy rémes ember. Mindig hangosan bőgeti a rádióját. Hiába szóltam már neki én is, a másik szomszéd is, oda se neki. És ez már így megy öt éve, amióta az előző tulaj meghalt, ez a nyikhaj meg megvette a kertet.- Az én szomszédom is megéri a pénzét, hiába egyetemi tanár- kontrázott a másik. - Mindig eldobálja a csikkeket a parton, a horgászhelyemnél. Kiváncsi vagyok, hogy az irodájában is ezt csinálja-e. A bal oldali szomszédom meg mindig leszedi a ribizlimet. Figyelmeztettem őt, meg tavaly le is permeteztem, hogy ne tudja leszedni. Akkor azt kiabálta, hogy meg akarom ölni. Azóta nem beszélünk. Még jó, hogy a harmadik oldalról a tó határolja a kertet, mert ha azon az oldalon is egy ilyen barom lenne a szomszéd, eladnám. Bizisten eladnám. így folytatták egészen Pozsonyig. „A békés öregség, az jöhet, de kell a francnak a kert. Csak a baj van vele” - gondoltam magamban.
