Új Szó, 2005. augusztus (58. évfolyam, 177-202. szám)
2005-08-13 / 188. szám, szombat
12 Családi kör ÚJ SZÓ 2005. AUGUSZTUS 13. MINDENNAPI KENYERÜNK Az eljátszott lehetőség ÉDES ÁRPÁD Ige: „Sisák, Egyiptom királya tehát felvonult Jeruzsálem ellen, és elvitte az Úr templomának kincseit meg a királyi palota kincseit; mindent elvitt. Még a kerek pajzsokat is elvitte, amelyeket Salamon csináltatott. Ezek helyett rézpajzsokat csináltatott Roboám király.” (2 Krónika 12, 9-10.) A közmondás szerint „nem esik messze az alma a fájától”, de mindjárt hozzá is teszi önmagát korrigálandó, hogy „azért néha messzire tud gurulni”. Ezzel indokolva a szülő és gyermek gyakori jellembeli hasonlóságát, esetenkénti nagyon is különböző voltát. Gyermekeinkben büszkén fedezzük föl egy-egy jó tulajdonságunkat, és nem győzünk csodálkozni, ha valami rosszat veszünk észre bennük. Három generáció az, amit az ember többé-kevésbé biztonságosan átlát. A többi már csak elbeszélésekből vagy történelemkönyvekből ismerhető meg. Ilyen példa értékű lehet számunkra Roboám király esete. Egy nagy dinasztia harmadik tagja ő. Nagyapja volt az a Dávid király, aki bojtárlegényből lett királlyá Isten kiválasztása szerint Saul helyett. Sok küzdelem, bujdosás és háborúk révén erősödött meg hatalma, míg végül egy hatalmas, politikailag rendezett, erős országot hagyott fiára, Salamonra. A legfontosabb vele kapcsolatban mégis az, hogy Isten „szíve szerint való király” volt, aki kereste és követte az Isten parancsolatát, s ha elbukott is, megtalálta az újrakezdés, a bűnbocsánat helyét. Fia, Salamon a nagy lehetőségek bölcs uralkodója. Ahogy neve is utal rá, ő a békesség királya. Erős országot örökölt, így minden erejét az építkezésre fordíthatta. Palotákat, megerősített városokat, legfőképpen pedig a jeruzsálemi templomot építette. A legfontosabb vele kapcsolatban mégis az, hogy fiatalon, trónra lépésekor „bölcs és engedelmes szíved’ kért Istentől, hogy népét jól kormányozhassa. Élete alkonyán mégis engedetlen lett, mert Isten utasítása ellenére több száz „idegen asszonya” a bálványok felé fordította szívét, és az ördögien nagy gazdagság (évente 666 tálentum arany, cca 29 071 kg) is kárára vált. A fönti igében szereplő Roboám király Salamon legkedvesebb, utódjául kiválasztott fia volt. (Nem az elsőszülött!) Ha visszatekintünk életére, jól kiolvasható belőle, hogy ő volt a kedvenc gyerek, és valószínű, mindent megkapott, amire kedve támadt. Nem olvassuk róla, hogy különösen kereste volna az Isten útját vagy a próféták szavát. Uralkodói bölcsességet sem az Úrtól kért, de még atyjának, Salamonnak a tanácsadóira sem hallgatott, hanem saját kortársainak, cimboráinak a véleményét hallgatta meg. Népének szeretett uralkodója lehetett volna (nevének jelentése: „a nép kiterjedt”), ehelyett a nép döntő többsége elfordult tőle, országa két részre szakadt. Gazdagsága Salamonét meghaladó lehetett volna, ehelyett Sisák fáraó „elvitte az Úr templomának a kincseit meg a királyi palota kincseit; mindent elvitt.” A szépen kifényezett sárgaréz megtévesztésig hasonlíthat az aranyra, csak fényét veszti és értéktelen. A fölületes szemlélőt meg lehet téveszteni vele, de hamar kiderül: a gyorsan halványuló ragyogás mögött nem az arany értékállósága van. Roboám pedig iskolapéldája egy mindent megkapó, elkényeztetett, s végül szinte mindent elvesztő generációnak. Aggódva tekintek a fölnövekvő generáció felé. Nagyapáink a háborúk próbáiban tanult takarékos emberek voltak. Apáink nemzedéke a szerényen, sok munkával építkező és gyarapodó, fiaiknak a sajátjuknál többet hagyni akaró nemzedék. Bárcsak lelki, szellemi és erkölcsi örökségben is oly jól állnának fiaink, mint mobüokban, playstationokban, motorokban. És a bölcsesség sem mindegy, hogy honnan származik. A szerző református lelkész csaladivilag@ujszo.com Az állandó feszültség, sőt az időnkénti szorongás és félelem nagyon rossz üzenet a gyermekeknek A család bővítése... Bevonva barátainkat és családjukat a miénkbe, egy olyan kölcsönös bizalmon és segítségen alapuló kis közösséget hozhatunk létre, ami akár jobban is működhet, mint a rokoni kapcsolat (Lukács Erika illusztrációja) Az időhiány és a munkahelyi követelmények miatt a legtöbb szülő nem képes segítség nélkül megoldani gyermekei nevelését. Én ezért most biztatni szeretném a nagyszülőket és a távolabbi családtagokat, hogy tevékenyebben vegyenek részt kisgyermekes hozzátartozóik életében. MARKÓ EMIL Vannak nagyszülők, akik nem akarnak aktívan foglalkozni unokáikkal, talán mert úgy gondolják, hogy így önállóbbak és szabadabbak lesznek a fiatalok. És akadnak olyanok is, akik egyszerűen nem is akarnak részt vállalni unokáik neveléséből, mondván: „Én már fölneveltelek titeket, most rajtatok a sor.” Valójában azonban egy olyan életre szóló tartalmas kapcsolattól fosztják meg őket és saját magukat, ami később már nem pótolható. Számos szűk család örökös stresszben él, mert a széles rokonság távol, közeli barátaiktól pedig nem kapnak, mert nem is kaphatnak (elég) segítséget, hiszen a szülőkkel hasonló korú rokonoknak, a barátoknak éppúgy megvannak a maguk terhei. Áz ilyen családok föl kell, hogy tegyék a kérdést önmaguknak, valóban így akarnak-e élni. Az állandó feszültség, sőt az időnkénti szorongás és félelem ugyanis nagyon rossz üzenet a gyermekeknek. Tudom, a megoldás nem könynyű. De talán mégis lehet segíteni valahogy. Ha a családtagok semmiképp nem költöztethetők közelebb egymáshoz, hogy a szűk családi kört kibővítsék, keressenek maguknak pótcsaládot. Mindenkinek van barátja, ám legtöbben a sok teendőre hivatkozva, a barátokat is elhanyagoljuk. Pedig bevonva őket és családjukat a miénkbe, egy olyan kölcsönös bizalmon és segítségen alapuló kis közösséget hozhatunk létre, ami akár jobban is működhet, mint a rokoni kapcsolat. Ha nyitottak vagyunk, ilyen mesterséges rokonságot találhatunk magunknak a szomszédaink, a munkahelyünk vagy a gyülekezetünk hasonló beállítottságú tagjai közt, mindenesetre olyan emberek társaságát keressük, akik szeretik a gyermekeinket, mert ők tudják igazán megadni nekik azt, amit hajdanában a nagynénik, nagybácsik és a nagyszülők tettek. Ha szeretnénk így kibővíteni a családunkat, akár valódi rokonainkkal, akár közeli barátainkkal, jól meg kell terveznünk, hiszen az ilyesmi gyakran lényeges változásokkal jár. Ha viszont eldöntöttük, mi a legjobb a családnak, s kik azok az emberek, akiktől gyermekeink leginkább megkaphatják az idő és a szeretet ajándékát, akkor ne habozzunk, mert az áldozatok bőven megtérülnek. Ha túlterheljük magunkat, annak nemcsak mi magunk, hanem az egész család kárát látja. Az egyik ilyen káros következmény a fokozott türelmetlenség és a harag gyermekeink iránt. Mivel a gyermekek védtelenek a szülők haragjával szemben, fájdalmuk, sértődöttségük és csalódottságuk mélyen beléjük ivódik, és megmérgezi őket. Ha viszont legalább egy-két szerető és gondoskodó felnőttre számíthatunk, az nagy könnyebbséget, és gyermekeinknek is megnyugtató - különösen, ha a bennünk feszülő indulatok miatt hajlamosak vagyunk úgy kifakadni, hogy később magunk is megbánjuk. Az ajtó Az ajtó kemény fából készült, belső használatra. A ház elülső részét kötötte össze a hátsóval. Nincs rajta semmi különös, hacsak az nem, hogy bár mindig tárva volt, most bezáródott. Egy kicsi láb rugdosta türelmetlenül, csakhogy az ajtóban ott vigyorgott a kulcs a kisfiú feje felett. A nagymama gyűlölettel nézte az ajtót, ami elválasztotta az elülső részben lakó fiától, menyétől, de amit a legnehezebben viselt, hogy az unokájától is. Szüntelen marcangolja önmagát. Felidézi a felé irányuló roszszalló pillantásokat - úgy szerette nézni az alvó, szuszogó Idsemberkét, tán ott várta volna meg, míg felébred, de hallja menye türelmetlen odavetett szavait: még mindig itt van mama? Hisz láthatná a gyerek már rég alszik!- Mikor az ölében ülő gyereket épp tésztával etette, mit ád isten, nem délidő volt. Erőszakkal reszelt krumplit kötött a lázas gyerek talpára, hiszen ő mindég úgy szokta. Egyszer az ágyról is leesett neki, mikor ő volt vele. A kicsi nagyon szerette, úgy szorította a nyakát, szinte egyszerre dobbant a szívük. Nem kellett anyuka, apuka, ha ő megjelent. Megfiatalodott, új értelmet kapott az élete. S most, bezáródott ez az ajtó. Milyen hatalmas. Kíméletlen árnyékával ráborult és tehetetlenül bekebelezte az örömöt, a nagymama boldogságát. Nagy Ilona CSALÁDI KVÍZ Kedves Olvasó! Nem kell mást tennie, csak figyelmesen elolvasni hétvégi magazinunk írásait, s akkor gond nélkül meg tudja jelölni a helyes válaszokat kvízünk kérdéseire. A megfejtést levelezőlapon küldje be a Családi Kör címére, de ne feledje el feltüntetni a sajátját sem. Mert ha velünk játszik, nemcsak hogy jól szórakozik, kis szerencsével a Nap Kiadó ajándékát is megnyerheti. Beküldési határidő: augusztus 17. 1. Milyen hivatást választott Vincze Lívia? a) színész b>óvónő c) vendéglátó-ipari szakember 2. Milyen címmel írt könyvet? a) A GIMISZ Színpad története b) Au pairként Franciaországban c) Párkány, nem csak fürdőzőknek 3. Mivel ajánlatos kezeim télen a cipőt? a) lenolajjal b) napolajjal c) gázolajjal 4. Kinek a fia volt Roboám? a) Salamoné b) Dávidé c) Sisáké 5. Mit reklámoz az óriásplakát szőke hölgye? a) nyelviskolát b) nyugdíjbiztosítást c) erotikus szalont Miklós Dénes Kertészek könyve Augusztus 6-ai Családi kvízünk helyes megfejtése: lb, 2c, 3b, 4a, 5c. A Lilium Aurum ajándékát Zelman Róbert, deáki kedves olvasónk nyerte. A MAGYAR HÁZIASSZONY LEXIKONA Narancskocsonya 21 dkg cukrot 2 cl vízzel, 1 citromnak és narancsnak a Ievével 1,5 dkg vízzel feloldott zselatinnal öszszevegyítünk, asztalkendőn átszűrjük, és formába tesszük. Narancslikőr Négy narancsnak a külső, sárga héját vékonyan lehámozzuk s 1 liter 95 fokos szeszben 4 napig állni hagyjuk, néhányszor felrázzuk, 1,5 liter vízzel 3/4 kg cukrot szirupnak főzünk, s mikor kihűlt, a szesszel összevegyítjük és megszűrjük. Narancsíz 10 db közepes nagyságú, sárga, vékonyhéjú narancsot és két citromot kettévágva, a magokat kiszedve, a levét kipréselve, egy lemért porcelántálba vagy ép, zománcozott lábosba teszünk. A narancs- és citromhéjat, ha ledaráljuk, akkor íz, ha vagdaljuk, akkor dzsem lesz belőle. A visszamaradt narancs- és citromhéjat a rostokkal együtt finomra vagdaljuk vagy ledaráljuk, beletesszük a narancslébe és még 5 liter vizet teszünk hozzá, akkor befedve, 24 óráig hagyjuk állani. Azután puhára főzzük és minden 1 kg anyag után 1,5 kg kocka vagy süvegcukrot téve bele, ismét 24 óráig pihentetjük. Azután főzzük addig, míg egy keveset tányérra csöpögtetve, megkocsonyásodik. A habját főzés közben le kell szedni. Üvegbe töltve, kihűlés után bekötözzük. Nedves alapfal Nedves alapfalat kiszáríthatunk, ha a fal mentén, egészen az alapig lenyúló, 60 cm széles árokdarabokat ásunk, azokat 30 cm-es rétegben kőszénhamu és mészpor keverékével töltjük meg. Ez minden nedvességet magába szív. És így nemsokára a föld és alapfal között vízhadan réteg keletkezik. Nedves cipő kezelése A bőr legnagyobb ellensége a nedvesség. Az átázott cipőt ne tegyük félre, hanem levetés után rögtön húzzuk sámfára, ha pedig ez nincs, egy melegített árpával kitöltött harisnyát dugjunk bele. Az árpa a nedvességet magába szívja. A kisámfázott cipőt a kályhától távol, de meleg szobában akasszuk fel, hogy a levegő a talpat is étje. Ha kissé megszáradt, langyos ricinusolajjal dörzsöljük be. Télen ajánlatos a talpak széleit és a talpat többször meleg lenolajjal kezelni. Az Ünnep kiadása, Budapest, 1936
