Új Szó, 2005. augusztus (58. évfolyam, 177-202. szám)

2005-08-13 / 188. szám, szombat

ÚJ SZÓ 2005. AUGUSZTUS 13. ___________________________________________________________________________Szombati vendég A pletyka nem a hatalom által befolyásolt kommunikáció, erősebb, mint a besúgás, mert nincs megfizetve - mindenki önként, érdek nélkül műveli 9 Ami a világot mozgatja: szex, pénz és hatalom A pletyka életünk része, ősi szükséglet és összetar­tó erő - még akkor is, ha ezt kevesen merjük beval­lani. Hol szándékos ter­jesztői, hol kíváncsi hall­gatói, hol pedig szenvedő alanyai vagyunk, a szere­posztás változó, de maga a műfaj minden kort túlél, és minden társadalmi ré­tegben virul. VRABEC MÁRIA A pletyka terjedését, alakulását nagyon nehéz követni, hiszen a lé­nyege pontosan az, hogy képlékeny és kiszámíthatadan. Szvetelszky Zsuzsanna szociológus mégis erre a leheteden feladatra vállalkozott, amikor a pletyka áramlásának jel­lemzőit, a pletykálok által szőtt há­lók kibogozhatatian szövevényét kezdte kutatni. Hogyan jutott egyáltalán eszé­be, hogy ezzel a témával foglal­kozzon? Először az internet szociálpszi­chológiájával kezdtem foglalkozni így akadtam rá az internetpletyká­ra, és arra gondoltam, mennyivel érdekesebb ennél az igazi pletyka. Hiszen ahhoz, hogy igazán jól kibe­széljünk valakit, szükség van a személyes kapcsolatra. Ez egy­szerűen élőszavas műfaj, és az is marad. Szakirodalmat alig talál­tam róla, és rá kellett jönnöm, hogy talán épp azért, mert a pletyka mindenhol jelen van, és teljesen el­­lenőrizhetetien. Néhány tanul­mány ugyan született róla, de soha nem határozták meg a mibenlétét, gyakran összekeverték pl. a cseve­géssel, ami egészen más, sokkal ár­­tatíanabb műfaj. A másik nagyon fontos dolog, amire rájöttem, hogy mivel társas emberi tevékenységről van szó, jól meg kell figyelni. Csak­hogy a pletyka nem olyan, hogy kí­vülállóként lehetne tanulmányoz­ni. Alaposan el kell merülni benne, hallgatni kell a pletykákat, tovább­adni, cáfolni, egy igazi csoport elis­mert pletykafészkévé válni. A mo­nográfiámban vállaltam is, hogy mintegy húsz évig voltam tudatos részese ennek a játéknak. A hallottak és megfigyeltek alapján milyen következtetésre jutott, mi a pletyka definíciója? Ismerhető szereplőkről szóló, nem publikus információ, aminek a legfőbb jellegzetessége a terje­dés. Az ismerhető azt jelenti, hogy nem hollywoodi sztárokról, politi­kusokról, közszereplőkről szól, ha­nem olyan emberekről, akik a mi ismeretségi köreinkbe tartoznak. Nem publikus, tehát nyilvánosan már nem mernénk elmondani, leg­feljebb két-három ember­rel beszéljük meg, és a bi­zalmunkért cserébe ők is megosztanak velünk né­hány új pletykát. Amit nyil­vánosan vállalunk, az már nem pletyka - legyen szó akármekkora szenzációról - ha­nem botrány. A terjedés pedig alapfeltétele és lételeme a pletyká­nak, attól az, ami, hogy egyre több ember adja tovább, hálókat tart egyben, és minden továbbmondás­­nál változik. Eleve rosszmájúságot feltéte­lez a pletykálás? Ha rosszmájú, akkor már rága­lom. A pletyka soha nem jó vagy rossz, hanem értékváltó jelenség. Szvetelszky Zsuzsanna, aki a pletykálok által szőtt kusza hálók szövevényét bogozgatja Olyan, mint a tűz - a kemencében jó, a ház tetején rossz. Akkor jó, amikor valakiről idejében elterjed egy csoportban, hogy nem érde­mes neki kölcsönadni, mert nem adja vissza, és akkor rossz, amikor ferdít, túloz, zavart okoz az emberi kapcsolatokban. A pletykafész­kekről ugyan közismert, hogy csak azt nem adják tovább, amit nem tudnak, de azért még egyetlen kö­zösség sem közösítette ki a saját pletykafészkét. Szükségük van rá, hogy jól informáltak legyenek, úgy érezzék, részesei a világ folyásá­nak, és olykor használják is, ha va­lamit el akarnak terjeszteni. A pletyka az egyetlen dolog, ami biz­tosítja egy csoporton belül a kie­gyenlített információáramlást, mert nem felülről jön, és nem a ha­talom által befolyásolt kommuni­káció. Még a besúgásnál is erősebb, mert nincs megfizetve, és olyan sokan csináljuk, hogy végül úgyis mindig kiderül az igazság. Hiába terjesztem el valakiről, hogy nem a férjével láttam ölelkezni a moziban, ha ezt soha senki nem látja majd rajtam kívül, akkor a pletyka el fog sorvadni, mert nem nyer megerősítést. Vagyis a közös tapasztalat az, ami megerősíti, a tények rangjá­ra emeli a pletykát? Igen, mert amit többen tudnak, az már tény, és nem csak szóbe­széd. A közösség morális ítélőszék­ÁItalában a férfiak sem pletykálnak keve­sebbet, mint a nők. ként működik, és mindig az általá­nosan elfogadott erkölcsi normá­kat védelmezi. Kívül lehet maradni ezen a há­lón? Aki maga nem pletykál, azt annyira ki se kezdik? Mindannyian érintettek va­gyunk, és azok az emberek a leg­­gyanúsabbak, akik gyakran és fennhangon elhatárolják magukat a pletykától. Hiába állítja azt vala­ki, hogy őt a pletyka egyáltalán nem érdekli, még el is fordulhat tüntetőén, de a pupillája kitágul, a szeme felcsillan, az arckifejezése megváltozik egy jó szaftos hír hal­latán, és ez elárulja őt. Ha érintett, akkor pláne szöget üt a fejébe az in­formáció - nincs ember, aki fel ne figyelne, ha másoktól tudja meg, hogy a testvére nyert a lottón Lehet védekezni a pletyka el­len? Az egyetlen hatásos ellenszere az elhallgatás. Ha az érintett egyál­talán nem próbálja magyarázni, cá­folni, megerősítem, akkor elsor­vad. Ezt a „no comment” taktikát a politikusok is jól megtanultak, ezért fullad ki a legtöbb botrány anélkül, hogy kiderülne, mi is tör­tént valójában. A pletykára is érvényes, amit a hazugságról szoktak mondani, ha túlságosan elterjed, és elég­szer ismétlődik, az emberek igazságként fogadják el? Ilyenformán nem, mert a plety­kának négy körben terjedő cikli­kus életformája van. Először még csak egy ember tudja - mondjuk, észreveszem, hogy az egyik kollé­ga zsebre rakja a golyóstollakat az irodában, és rajtam áll, elmon­dom-e a többieknek. A következő, amikor megosztom az informáci­ót másokkal, és innen kezdve már nem szabályozható, ki kinek adja tovább. Ezért sem lehet valótlant állítani, mert nem tudni, ki kit is­mer, és hol ellenőrzi le az infor­mációt. A harmadik körben vélet­len találkozások jönnek létre, és amikor két olyan ember találko­zik, aki máshonnan hallotta, könnyen lehet az a benyomásuk, hogy ezt már mindenki tudja. Ebből kiindulva ők mindenkinek el is mondják, és rettenetesen fel­gyorsul a pletyka terjedése. A ne­gyedik körben pedig, amikor már mindenki úgy tudja, hogy ezt mindenki tudja, a pletyka lefölde­li önmagát, és igazsággá válik, ak­kor is, ha nem az. Tehát a pletyka útjai kifürkész­­hetetlenek. Csak a pletykafészek tudná nyo­mon követni az általa elindított in­formáció utóéletét, de neki erre nincs ideje. A közösség pedig na­gyon jól védi magát, nem adja ki az informátorokat, és arra is ügyel, hogy a körön túl ne jusson el a hír. Mindannyian ismerünk tipikus eseteket, amikor az egész falu ar­ról beszél, hogy Kovács csalja a fe­leségét, csak Kovácsné nem sejt semmit. Ez azért van, mert a cso­port azt a morális normát fogadja el, hogy a házasság maradjon fenn. Kovácsnét kinevetik, sajnálják, Ko­vácsot elítélik, de a házasság intéz­ményét csak akkor engedik bánta­ni, ha már menthetetlennek látják. A legális szerelmi kapcsolatoknak drukkol a közösség - ezért terjed el a tinik között szélsebességgel, ki­nek ki tetszik. Fiatal közösségek­ben, ahol még képlékenyek a kap­csolatok, minden pletyka jobban terjed, idős korban már merevek a hiedelmek, és az élet rendjét nem bolygatja fel egy új hír. Másként pletykálnak a férfiak és másként a nők? A férfiak általános témákról, az autókról vagy a fociról kezdenek el beszélgetni és kilyukadnak egy konkrét esetnél, a nők, a konkrét esettől jutnak el az olyan általáno­sításokig, hogy: tudjuk, minden férfi egyforma... De alapvetően ugyanarról beszélgetnek, és szerin­tem nem is pletykálnak kevesebbet a férfiak, mint a nők. A társadalmi helyzet és az élet­kor befolyásolja a pletykázási szokásokat? Azt tapasztaltam, hogy minél műveltebb valaki, annál nagyobb élvezettel pletykál kifejezetten obszcén, pikáns dolgokról, hiszen a hétköznapokban annyira kulturált, hogy ezt valahogy ellenpontozni kell. Egyébként nincs különbség a társadalmi rétegek között, minden­kit az izgat, ki kivel, hol mikor, mit csinált. Különösen izgató a pletyka, ha privát és a publikus szféra el­lentmondásairól szól - például a példás családapaként tetszelgő főnök szeretőjéről. A három alapté­ma, a pénz, a hatalom és a szex a nemi érés kezdetétől a haláláig mindenkit érdekel. Ezeken belül vannak közösen átélt történelmi események -1956, rendszerváltás, csoportélmények - osztálytársak, kollégák, és életesemények, ame­lyek meghatározzák az aktuális pletykákat. A kamaszlányok között az a téma, ki menstruál már, az öt­venéves nők között a változókor gyötrelmei, a kismamák a szülé­szorvosok árairól pletykálnak, az ifjú házasok a lakáskölcsönökről, és a sort még folytathatnám. Gyakorlott pletykafészkek cél­tudatosan is elterjeszthetnek egy pletykát úgy, hogy bedobják a köztudatba, és az már mindenki által ismert tényként kerül vissza? A csoport bizalmával csak egy­szer lehet visszaélni, mert akit szándékos manipuláción érnek, at­tól megvonják a bizal­mukat. Az igazi pletyka­fészek önzetlenül és spontán pletykál annyira elképed, amikor megtudja, hogy Kovács kitagadta az egyetlen lá­nyát az örökségből, hogy ezt nem bírja magában tartani. A jutalma az, hogy a többiek meglepődnek, és morálisan megerősítik őt, vagyis közösen ítélik el a felháborító jelen­séget. Ha szándékosan csinálná, az már stratégia és rágalom lenne, a többiek észrevennék a spontanei­tás hiányát. A pletykálás varázsa épp az, hogy az emberek őszintén, érdek nélkül űzik. A pletykafészek iránti bizalom abból fakad, hogy számítanak a jól informáltságára és tudják, hogy nem gonosz. Nagyon komoly kommunikatív készség, el­fogadható megjelenés és empátia is kell ahhoz, hogy valaki jó pletyka­fészek legyen. A kétszínűség me­gengedett - mondhatja például egy lánynak, hogy megérti, ha nős fér­fiba szerelmes, hiszen a szívnek nem lehet parancsolni, és ugyanak­kor szörnyülködhet a háta mögött, milyen hihetetlenül tisztességtelen nő az illető - mert sokszor ez az in­formációszerzés feltétele. Ártani tud a pletyka? Ha vala­kiről elterjed, hogy megbízhatat­lan, vagy csapodár, akkor ez a hír megbélyegzi őt? Teljesen alaptalan pletykáknak nem szokott bedőlni egy közösség, hiszen ismerik az illetőt, akiről szó van. Még ha igaz a hír - mondjuk, kiderül valakiről az új munkahe­lyén, hogy évekkel azelőtt börtön­ben ült -, akkor sem biztos, hogy ezt felhasználják ellene. Pontosab­ban, akkor használják fel, ha ez áll az érdekükben. Aki megállja a he­lyét és jó kolléga, arról bármit lehet terjeszteni, mert a pletykának min­dig bele kell akadnia a többiek személyes tapasztalatába is. Hiába mondják nekem valakiről, hogy fa­ragatlan, durva fráter, ha az illető hozzám mindig udvarias. De ha egy kollégámat kellemetlen szagú­­nak érzem, és azt mondják róla, hogy sose mosdik, ezt elhiszem, pedig lehet, hogy csak beteg. A sa­ját tapasztalatát megmagyarázó pletykát mindenki kézséggel elfo­gadja, és nem kutat azután, igaz-e. A gyakorlott pletykafészkek épp a bőséges tapasztalataiknak köszön­hetően mesterien ki tudják tölteni az ismert tények közötti hézagokat, és gyakran ráhibáznak a valóságra. Teljesen alaptalan dolgokat nem is szoktak terjeszteni, ennyire meg le­het bízni a közösség józan eszében. Ismerjük a mondást, hogy nem zö­rög a haraszt, ha a szél nem fújja. A rágalmakról nagyon hamar leránt­ják a leplet, mert szembesítik velük az érintettet. A mobbing, vagyis a kiközösítés, pszichoterror ellen pe­dig épp a pletykával lehet hatáso­san védekezni. Ha az áldozat képes jól irányzott információkkal meg­bontani az ellene szövetkezők egy­ségét, máris enyhül a nyomás. Milyen tág a kör, amelyen be­lül még érdekes a pletyka? Az ismerősöm ismerőse még ér­dekel, de annak az ismerőse már nem. Háromlépésnyi távolságra vagyunk képesek átlátni a kapcso­latainkat, azon túl már nagyon iz­galmas dolgot kell mondani, hogy odafigyeljenek. A sztárokról szóló hírek miért nem igazi pletykák? Mert az ő életükre nincs befolyá­sunk, és mindannyian ugyanazt a változatot olvassuk a lapokban, sem­Teljesen alaptalan pletykáknak nem szokott bedőlni egy közösség. mit nem tudunk hozzátenni. A kö­vetkező témám mégis a pletykala­pok témaválasztása, a témák egy­máshoz fűződő viszonya és struktú­rája lesz, mert a pletykaéhségünket kielégíti a bulvársajtó. Addig sem pletykálunk a szomszéddal a lépcsőházban, amíg ezeket olvassuk. Több pletykatréninget tartott. Aki részt vesz ilyen tréningen, az jobban, hatékonyabban plety­kál? Jobban tudja kezelni a pletykát, ismeri a törvényszerűségeit, tuda­tosítja, hogy ha egy információt továbbad, az onnan kezdve már a saját életét éli. Egyes holland cé­geknél a titkárnők pletykálása el­len védekeznek úgy, hogy kine­veznek egy titkárnő-délelőttöt, amikor kávé mellett beszélgetnek a hölgyek, és ennek köszönhetően sokkal kevesebbet találkoznak hét közben. Ez okos módszer: tudo­másul veszi, hogy a pletykálást be­tiltani úgysem lehet, hát elismeri a legitimitását, és ezáltal legalább kordában tartja. (Somogyi Tibor felvétele

Next

/
Thumbnails
Contents