Új Szó, 2005. augusztus (58. évfolyam, 177-202. szám)

2005-08-13 / 188. szám, szombat

ÚJ SZÓ 2005. AUGUSZTUS 13. VÉLEMÉNY ÉS HÁTTÉR 7 HÉTVÉG(R)E Sírásók a sétatéren KRONOLÓGIA Hajóbalesetek 2005-ben Tegnap Becsnél a Dunán összeütközött öt hajó. Egy személy könnyebben megsé­rült, s a balesetben egy ma­gyar zászló alatt közlekedő tartályhajó léket kapott. Az alábbiakban összeállítást köz­lőnk a 2005-ben történt hajó­szerencsétlenségekről. ♦ Január 17. - A görög Psza­­rá-sziget térségében egy észak-koreai zászló alatt köz­lekedő teherhajó zátonyra fu­tott. Nyolc tengerész eltűnt. ♦ Február 22. - Spanyolor­szág északnyugati partvidé­kén felborult egy spanyol ha­lászhajó. Egy embert kimen­tettek, nyolc eltűnt. ♦ Március 3. - A dániai Nagy Baelt-szoroson átívelő híd egyik pillérének ütközött egy teherhajó. Egy tengerész el­tűnt, kettő megsérült. ♦ Június 21. - Montevideo ki­kötőjében kigyulladt egy uk­rán zászló alatt közlekedő ha­jó. A szerencsétlenségben 11 tengerész eltűnt. ♦ Június 30. - Kamerun part­jai előtt elsüllyedt egy Nigéri­ából Gabonba tartó hajó 60 utassal a fedélzetén. Harmin­cán meghaltak vagy eltűntek. ♦ Július 14. - Nepálban felbo­rult egy bárka a Banganga fo­lyón. A balesetben negyvenen meghaltak, ötvenhatan eltűn­tek. ♦ Július 22. — Japánban, Csi­ba tartomány partjainak kö­zelében összeütközött egy ja­pán és egy máltai hajó. A mál­tai hajó az ütközést követően elsüllyedt. Egy tengerész meghalt, nyolc eltűnt. ♦ Július 31. - Montenegró partjainál az Adriai-tengeren összeütközött egy vízi partin két hajó. Egy ember életét vesztette. ♦ Augusztus 10. - Lengyelor­szágnál, a Balti-tengeren baj­ba jutott egy 14 méter hosszú vitorlás 10 fővel a fedélzetén. A nemzetközi mentőakció 9 embert hozott partra, a tize­dik eltűnt. (MTI) El tudja-e képzelni a ked­ves olvasó, hogy Adolf Hit­ler vagy a Duce nevét skan­dálja a tömeg Pozsonyban, egy szürke szerda délutá­non, egy vendéglő tera­szán, egy korsó sör mel­lett? Nekem elképzelhetet­lennek tűnik, mert remé­nyeim szerint az első perc végén a rendőrök bekasz­­niznák a hangadókat, a többit meg hazazavarnák. MOLNÁR NORBERT Már ha a közelben van a haza. Mert a haza néha messze van. Egy szerbnek például Pozsonyból iszonyatosan messze van. Lehet, ezért nem zavarta haza senki a Sírásókat. Történt ugyanis, hogy Pozsony­ba sorsolta az UEFA a Partizán Belgrád csapatát a Bajnokok Ligája harmadik selejtező körében, esélyt adva ezzel a Celtic-verő Artmediá­­nak egy kis BL-csoportmeccsekre meg milliárdokra, az most érdek­telen, hogy élni tudott-e ezzel, vagy sem. Szóval, jöttek a partizá­nok, magukkal hozták az egykori Jugoszlávia legfélelmetesebb foci­huligánjait, a Grobarit, vagyis a Sí­rásókat. Ők meg hűek maradtak hírükhöz és nevükhöz. El tudja-e képzelni a kedves olvasó, hogy há­borús bűnösök neveit skandálja a tömeg Pozsonyban, egy szürke szerda délutánon, egy vendéglő te­raszán, egy korsó sör mel­lett? Pedig így volt. Rado­van Karadzsics az egekbe ment, bűnös helyett hős lett, a Sírásók büntetlenül üvölthették a boszniai szerbek vezetőjének nevét, akit csak néhány ezer em­ber haláláért tesznek felelőssé a nemzetközi szervezetek. Pár ezer, nem olyan sok. (Még véletlenül se értsenek félre, nem bagatellizálni akarok, de Londonban valamivel több mint egy hónapja a robban­tások áldozatainak száma nem érte el a hatvanat.) Persze, a sreb­­renicai mészárlás hőse, Ratko Mladics is kapott a dicsőítésből. Őt csak azzal vádolják, hogy az egész falu hímnemű tagjait lövet­te le, mint a kutyákat, hobbiból. S ha már énekelt a tömeg, hát meg­énekelte Srebrenicát is. Ez kábé annyit tesz, mintha Auschwitzról zengenénk dicshimnuszokat egy Kassa-DAC meccs kellős köze­pén. A rendőrség pedig hallgatta, tán még tetszett is nekik. A hite­lesség kedvéért azért hozzá kell tenni, hogy egyszer szétzavarták a szerbeket. Nem Karadzsicsért és Mladicsért, nem is Srebrenicáért, hanem mert lebontani készültek egy kocsmát, ami tényleg nem szép dolog. A pozsonyi szurkolók adekvát válasza a belgrádi visszavágón az lenne, ha a NATO nevét skandál­nák (emlékszünk még, a jó kis bombázós buli), de kár lenne olyan mélyre süllyedni, ahonnan már nem lehet visszatalálni. Pozsonyban Karadzsics az egekbe ment, bűnös helyett hős lett. Edmund Stoiber bajor kormányfő, a Keresztényszociális Unió elnöke csak Lafontaine-re és Gysire gondolt Félreértelmezték a keletnémeteket sértő szavait s.KOVÁCS FERENC Edmund Stoiber bajor minisz­terelnök, a Keresztényszociális Unió (CSU) elnöke egy tegnapi interjúban azt taglalta, hogy fél­reértelmezték a keleti országrész választóinak magatartását bíráló szavait, majd rövid szabadságra ment. Az * ellenzéki konzervatívok (CDU, CSU) egyik vezéregyénisé­ge bő egy hét leforgása alatt két­szer is állást foglalt az ellen, hogy a szeptember 18-ára kitűzött idő előtti választáson, úgymond, Ke­­let-Németországban döntsék el, ki legyen Németország kancellárja. Stoiber szerint „frusztráltak” nem dönthetnek Németország sorsáról. A bajor politikus a Bild című lap tegnapi számának hasábjain azt fejtegette, hogy „frusztráltakon” Oskar Lafontaine-t és Gregor Gysit, a szocialistákból, kommu­nistákból, csalódott szociálde­mokratákból álló baloldali válasz­tási szövetség két kulcsalakját ér­tette, „akik (a múltban) szabályo­san megfutamodtak a felelősség elől, és feladták hivatalaikat”. Stoiber a Lafontaine-nel és Gysivel szemben rendszeresen felhozott szemrehányásokat is­mételte meg. Lafontaine a pénz­ügyminiszter és a szociáldemok­rata pártelnök posztját adta fel hat évvel ezelőtt egy belső viszály nyomán, Gysi a berlini gazdasági szenátor posztjáról távozott. Minden magyarázat és magya­rázkodás ellenére magán a kon­zervatív ellenzéken belül is meg­rökönyödést váltottak ki Stoiber szavai, amelyek a konzervatívok ballépéssorozatainak újabb állo­mását jelentették. Lothar Bisky, a Baloldali Párt elnöke azt mondta, hogy egyesek szerint a keletnéme­teket akarva-akaratlanul meg­sértő ellenzéki politikusok „rajta vannak a listánkon”. Bisky arra a vélekedésre célzott, hogy a kelet­németeket érintő minden egyes lekezelő megjegyzés nyugati részről a baloldali választási szö­vetségre szavazók táborát gyara­pítja, s a szövetségnek még a kis­­ujját sem kell mozdítania. Egyes elemzők szerint a keresz­ténydemokraták máris elfelejthe­tik, hogy ők képezik majd a legna­gyobb erőt Németország keleti ré­szében, ahol az egyik friss kimuta­tás szerint a baloldali választási szövetség vezet, a második helyre feljöttek a szociáldemokraták, s a harmadik helyre csúsztak vissza a kereszténydemokraták. Kelet-Né­­metországban azonban a válasz­tóknak körülbelül a húsz százalé­ka él csak. Angela Merkel kancellárjelölt, a CDU elnöke csütörtökön késő este egy televíziós beszélgetésben diplomatikusan elhatárolódott a bajor partnerpárt elnökének sza­vaitól. „A választók szidalmazása helytelen, s kontraproduktiv min­den olyasmi, ami Németország megosztásához, nem pedig egysé­gesüléséhez járul hozzá” - mond­ta Merkel, anélkül, hogy meg­kérdőjelezte volna a CDU és a CSU együttműködését. A szerző az MTI berlini tudó­sítója Schröder keményen bírálja Stoibert Berlin. Gerhard Schröder német kancellár szerint Edmund Stoi­ber, „párját ritkító gusztustalanságot” engedett meg magának, amikor az ország keleti részében élő németeket sértő kijelentése­ket tett. A kancellár a drezdai Sächsische Zeitungnak adott interjú­jában azzal is megvádolta a bajor miniszterelnököt, hogy tetemes kárt okozott a németországi egységesülési folyamatban, kijelenté­sei bebetonozzák a megosztottságot és megsértenek embereket, akik egy életet töltöttek el nehezebb körülmények között, mint a nyugatiak. Stoiber kijelentései, bármilyen értelmezésben is, bőví­tik az ellenzéki kereszténypártok egy ideje tartó ballépéssorozatát, s főleg a kereszténydemokrata partnerpártot, a CDU-t károsítják. A CSU tevékenysége csak Bajorországra korlátozódik. A közelmúlt­ban Jörg Schönbohm, Brandenburg tartomány CDU-s belügymi­nisztere vont erősen vitatott párhuzamot a volt keletnémet társa­dalmi rendszer és egy csecsemőgyilkosság-sorozat, illetve az azt körülvevő látszólagos közöny között. (MTI) KOMMENTÁR Mentelmi joghézag GRENDEL GÁBOR Pozsonyból két autó indul Komáromba. Melyik ér oda előbb? Amelyiket parlamenti képviselő vezeti. Nem vicc! Útközben megszegheti az összes előírást, ahányszor jónak látja, túlléphe­ti a megengedett sebességet, előzhet a záróvonalon, áthajthat minden piroson, sőt, ha abból a fajtából való, indulás előtt nyu­godt szívvel bedobhat néhány felest, hogy jobban lássa, melyik útjelző táblát hagyja figyelmen kívül. Egy biztos: ha egy biztos úr rajta kapja, nem fog vele feleselni. Ebben az országban azt tehetnek a képviselők (már) a volán mögött (is), amit csak akarnak. Ők maguk azt mondják, hogy a mandátum ezzel jár: a jó fizetés, ingyen vonatjegy, hordozható számítógép, iroda, képviselői asszisztens mellé mentelmi jog is jár, ami ráadásul még a közlekedési kihágásokra is vonatkozik. Legalább is min­denki így tudja. Még a rendőrség is. így volt ez mostanáig. Mígnem, évek múltán, valaki fellapoz­ta az ide vonatkozó törvényeket. Sőt, úgy látszik, el is olvasta őket. Azután bejelentette: a rendőrség rosszul értelmezi a pa­ragrafusokat. Ha egy képviselő szabályt sért, állítólag mégis meg kell büntetni. Minderre nem egy elsőéves joghallgató okoska hívta fel a figyelmet, hanem az igazságügyi miniszter. Talán lesz benne valami (na nem a miniszterben, hanem ab­ban, amit mond). A hatóságoknál azonban süket fülekre talált. A rendőrfőkapitány (aki mellesleg szintén jogász) szerint a tör­vény igenis tiltja a képviselők bírságolását. Ahogy ez már lenni szokott, a vitának nincs győztese. Illetve, ha van, a képviselők azok. Ezen a ponton ugyanis, ha már köz­lekedésről van szó, zsákutcába jutottunk. Azt ugyanis, hogy ki­nek van igaza, csak akkor tudnánk meg, ha egy képviselőt meg­büntetnének, és az panaszt tenne a bíróságon, amely válaszul kimondhatná, hogy közlekedési kihágásra a mentelmi jog nem vonatkozik. De, mint tudjuk, képviselőt nálunk nem büntetnek meg. így aztán marad a törvénysértés, nincs más választás. Hogy néhány politikus szeret hülyét csinálni az átlagem­berből, és ehhez megtanult ártatlan képet vágni, már rég meg­szokhattuk. Azt is, hogy ezt nekik a rend bátor őrei is simán be­veszik. Nem is értem, miért ez a hirtelen felháborodás. JEGYZET Vissza a kanállal! TALLÓSI BÉLA Nem sokkal a gyengéd, bárso­nyos megmozdulás után nagy lelkesen jöttem meg egy saj­tótájékoztatóról, melyen a szlovákiai design helyzetéről, elmozdulásáról beszéltek, ugyancsak felszabadult öröm­mel. Ujjongtam, hogy na, végre elhagyjuk a szocialista formákat, ráhangolódunk va­lami újra, a formatervezés ki­lép az uniformizmusból. Megszabadulunk az ostoba nagyzolástól, kigyógyulunk a megalomániából. S ezentúl nem akarjuk megmutatni a népnek, hogy nálunk min­denben milyen gigantikus építkezés folyhat, mert mi va­gyunk a hatalom, és nálunk csak azért is más, különb, jobb minden, mint a konti­nens előlünk elfüggönyözött részén. Örültem, hogy leve­hetjük a régi „garnist” a tea­rózsás műanyag függönnyel, s beárad az ablakon valami új. Nekem az is bársonyos vál­tozást jelentett, hogy egyszer­re csak nem központilag irá­nyították a formavilágunkat, és zöld utat kaptak a forma­vonalak. Ismerősöm viszont azt mondta, hova ez a nagy iram, minek ez a nagy ováció! Neki aztán totál mindegy, ho­gyan néz ki az a kiskanál, amellyel cukrot tesz a kávéjá­ba és megkeveri. Mit ugrálnak a designnal, vannak annál fon­tosabb dolgok is, azokkal kel­lene foglalkozni. Nem így gon­doltam én, aki azok után, hogy a népi demokrácia színes műanyag kanalaival megsza­badított a polgári ezüstesz­­cájgtól, legalább formavilá­gunkban szerettem volna megtapasztalni a polgári éle­térzést, vagy minimum annak illúzióját. A design ma nem is­mer határokat, de számomra az akkor remélt érzés még vá­rat magára. A formavilág fejlődésével ugyanis nem tu­dom tartani az iramot... Hi­szen hol vagyok én azoktól a párizsi pénzes individualisták­tól, akik olyan díszes-designos masinát tarthatnak a fürdőszobájukban, mint az elektronikus önvezérlésű mo­sógép. Amely mindent tud. A benne lévő mosnivaló tömege alapján maga állítja be a víz­szintet, maga adagolja a meg­felelő mennyiségű mosó­szert... De igazi értéke nem a „tudása”, hanem a designja. E masina ugyanis egy ezüstszür­ke színű, formavonalas design­alkotás, aminek csodájára jár­hat a világ. Ám még ezen is túltesz egy újabb designtö­kély: az egyik előkelő francia divatcég fogkrémes tubusa. Már a formája és a színe is sze­met gyönyörködtető, ám igazi értéke áz alapanyagában rej­lik. E tubus ugyanis nejlon-pa­mut keverékből készül. És nagy népszerűségnek örvend, mivel a párizsi pénzes indivi­dualisták szeretnek azzal kü­löncködni, hogy fürdőszobá­jukba olyasmit tehetnek, ami másoknak biztos nincs. Egye­bek közt üyen nejlon-pamut keverékből készült fogkrémes tubust, amelynek értéke nem kevesebb, mint 125 euró. Igaz, a benne lévő fogkrém ingyen van, a cég ajándéka. Persze, az csak egyszerű, sima fogkrém. Hiszen a tubusba nem néz a vendég! Én viszont visszatértem a régi kiskanalamhoz. Műanyag. Foszforeszkáló csíkkal. Hogy sötétben is beletaláljak a számba... (Kiss Tibor rajza)-Afeleségemnek kellene nyugtató...

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents