Új Szó, 2005. augusztus (58. évfolyam, 177-202. szám)

2005-08-12 / 187. szám, péntek

10 IzVILÁG ÚJ SZÓ 2005. AUGUSZTUS 12. ÍZ LET Jaj, úgy élvezem én GRENDELÁGOTA SHogy mit? Természetesen a strandot. Azóta, amióta úgy tudom, hogy az eperfagyi hű, de fi­nom. Igaz, strandra nem kizárólag a fagyi végett jár az ember. Annak örülne igazán, ha két hassüttetés közt úszhatna egy jót. Ez persze város­ban leheteden. Elnéptelenednek a lakóházak, és benépesülnek a strandok, karcsapásnyi hely sincs a medencékben, van viszont fföcskölés, zsivaj, si­­kongatás halláskárosodásig. És ínycsiklandó falatokat sejtető illatok, habzó, langyos sörök, hosszan tekergő sorok, meg rosszcsont köly­kök, akik csak azért is végigtrappolnak a takarón, hosszan kunyerál­­nak, egyre hangosabban enni- és innivalóért. S vannak szülők, akik nyugalmat szeremének, némi kikapcsolódásra vágynak. Meg vannak másfajta felnőttek, akik kihozzák a teljes háztartást. Elöl megyen apuka, hatalmas hűtőtáskával és pocakkal, ez utóbbiba döntögeti egész délután a hűtőtáska tartalmát, a hat-nyolc üvegnyi sört. Utána ballag anyuka, teli szatyrokkal, a szatyrokban ételhordóval, tányé­rokkal, evőeszközökkel, némi üdítővel, ami, persze egy órán belül • ihatatlan, de ne nyafogj, nem veszünk semmit, a hideg üdítőtől a múltkor is torokgyulladást kaptál. Mars a vízbe, de egy óra múlva ki­felé, mert ebédelünk. Apuka árnyat keres, és aki keres, talál, de anyu­ka már csak a tűző napra Jieveredhet, nem baj, kap egy kis színt, nap­­égés-foltokat, fejfájást, napszúrást, ráadásul szemmel követheti a lur­kókat - egy ideig, amíg ki nem derül, hogy az a szőke fej más kisfiúé, amaz a számyacska százhuszonöt példányban fogyott, a vézna ka­­rocskával egy másik kislány csapkod. Apuka szundikál, anyukát a frász törögeti. Percenként az órájára pillant, déli tizenkettő előtt a medence felé veszi útját, keresgél, kiabál, riasztja apukát, apuka mor­golódik, de tekintélyt parancsoló alkata, no meg a beígért pofonok meghozzák gyümölcsüket. Aztán már csak a parancsszavak hallat­szanak. Leülni, egy tányér, két tányér, négy tányér, egy adag petre­zselymes krumpli, két adag, négy adag, egy szelet rántott hús, két szelet, négy szelet, egy kis uborkasaláta ide, egy oda, egy amoda. Kés, villa, szalvéta, kuss. Ugye, mintha otthon lennénk? Vasárnapi idill - mosolyog anyuka a gyerekekre, akik vágyakozó szemmel lesik a szomszédokat. Papírtálcán sült kolbász, mustárral, kenyérrel, locsog, fecseg az egész család, nem zavaija őket a szomszédból átáramló va­sárnapi ebéd szaga. RECEPTTÉKA Barackosragu Hozzávalók: 60 dkg sertés szűzérme, őrölt bors, 2 evőkanál szezámmag, 1 evőkanál étkezési keményítő, 4 evőkanálnyi barckaroma vagy - likőr, 8 szem barack, 5 dkg vaj, 3 dl húsleves (kockából), só, Tabasco. Elkészítése: A húst kisujjnyi csíkokra vág­juk, megsózzuk, megborsozzuk, majd a szezámmaggal, az étke­zési keményítővel és az aromával összekeverjük. Fél órát állni hagyjuk. Közben a sárgabarac­kot egy pillanatra forró vízbe dobjuk, héját lehúzzuk, magját kidobjuk, majd cikkekre vágjuk. Ezután a bepácolt húst a vajon fehéredésig sütjük, majd a leves­sel felöntjük, Tabascóval ízesít­jük, és fedő alatt puhára párol­juk. Végül a levét mártás sűrűsé­gűre forraljuk, és a gyümölcsöt hozzáadjuk. Ezt követően már csak néhány percig hagyjuk a tű­zön, hogy a barack egy kissé megpuhuljon és a mártás íze kel­lemesen átjárja. Párolt rizs illik hozzá. Édes-savanyú sárgabarack Hozzávalók: 50 dkg barack, 2 dl vörösbor­ecet, 0,5 dl balzsamecet, 1 dl száraz vörösbor, darabka fahéj, 3 evőkanál barna cukor, só, né­hány csepp Tabasco. Elkészítése: A barackot megmossuk, félbe­vágjuk és kimagozzuk. A kétféle ecetet a vörösborral felforraljuk, a fahéjjal fűszerezzük, majd a cukrot is beleszóljuk. A gyümöl­csöt beledobjuk, és kis lángon kb. 10 percig főzzük. Végül lehelet­nyi sóval és néhány csepp Tabasco-mártással ízesítjük. Le­szűrve, lecsöpögtetve főként bá­rány- és sertéssültek mellé kínál­juk. Különleges és könnyű köret. Barackos muffin Hozzávalók: A tésztához: 4 tojás, 17 dkg cukor, 2 zacskó vaníliás cukor, só, fél citrom reszelt héja, 2 evőkanál napraforgóolaj, 3 evő­kanál víz, 15 dkg finomliszt. A töltelékhez: 30 dkg sárgaba­rack, 15 dkg túró. A forma aljá­ra: 10 dkg vékony lapokra vá­gott mandula. Elkészítése: A tojások sárgáját a cukorral és a vaníliás cukorral habosra ke­verjük, majd csipetnyi sóval és reszelt citromhéjjal ízesítjük. Ne­gyedét félretesszük, a maradék­ba apránként beledolgozzuk az olajat, a vizet és a lisztet. A tojás­­fehérjéket kemény habbá vetjük, ennek a negyedét ugyancsak a félretett tojásmasszához adjuk, a többit óvatosan a lisztes tészta­alapba forgatjuk. A muffinforma üregeit mandulaforgáccsal meg­szóljuk, majd a tésztával meg­töltjük. A sárgabarackot kima­gozzuk, negyedekre vágjuk és 2- 3 darabot a muffinok közepébe nyomunk. A töltelékhez a túrót áttörjük, és a félretett habos to­jásmasszával összekeverjük, s a muffinok tetejére halmozzuk. Előmelegített sütőbe tolva, köze­pes lángon 25 percig sütjük. Az új gasztronómiai Budapesthez szerencsére már hozzátartozik, hogy az ételek művészi látványt is nyújtanak Budapest ízvilágában is felnőtt Nem csak a Lánchidat zár­ják le hétvégén és nyilvánít­ják a gyalogosokénak Buda­pesten, hanem a Ráday ut­cát is, ahová csak a célfor­galom hajthat be nyáron. A város atyái végre rájöttek, hogy a várost gyalogos-em­berbaráttá kell átalakítani, akkor a turisták is sokkal jobban érzik itt magukat, és örömmel költik dollárjaikat és eurójukat. MOLNÁR MIRIAM Ami az éttermeket és kávézókat illeti, szerencsére van is mire költe­ni a pénzt. Budapest gasztronómi­­ailag is felnőtt, vannak hagyomá­nyos olcsó, kicsit előkelőbb és mé­regdrága éttermek is már, és nem kell a Gundelbe menni, ha külföl­dieket szeretnénk megvendégelni nívós helyen. Igaz viszont, hogy a belvárosi, a turisták által leggyak­rabban látogatott helyszíneken a kínálat ugyanaz - gulyásleves, paprikás, palacsinta. De ha nem vágyunk ilyesmire, akkor sem kell kétségbeesnünk, csak a Váci utcá­tól kell eltávolodnunk egy keveset. A fiatalok vendéglátói Három különböző belvárosi helyszínt látogatunk meg a követ­kező sorokban. Az első legyen rögtön a megújult Ráday utca. Nyáron leginkább a fiatal külföldi és magyar vendégeké ez az utca. Rendkívül népszerűvé vált okkal, és mára már a jól ismert éttermek is megújultak és megszépültek, így járt a Pink Cadilac pizzéria is, amelynek beltere az eredeti négy­szeresére bővült, a kényelmetlen székek és asztalok is kicseré­lődtek, nincsenek végre összezsú­folva. Az étlap, amely az olasz konyha alapételeit tartalmazza, nem sokban változott, aminek örülnek is a törzsvendégek, hi­szen az eredeti nagyon jól bevált. Továbbra is kedvencünk a paradi­csomleves, a spenótos pizza, a sa­láták bármelyike és a tiramiszu. Az itallap viszont finom borokkal bővült. Nyáron a benti tér is kinti­vé alakul és egybeolvad a járdán kialakított terasszal, mivel az ut­cai falat teljesen el lehet távolíta­ni, csak az oszlopok maradnak. Ha valami mást vagy újat szeret­nénk kipróbálni, térjünk be a nem messze található Soul Caféba, ahol a nemzetközi konyha alap­ételeit és italait találjuk meg, és amelynek szép nagy terasza van. Magyaros vendégszeretet A bazilika környéke is kiszépült. A Café Kör és a Tom and George ré­gi jó ismerősök, de nézzünk most meg két viszonylag új helyet. Az egyik a Sas utcában található Mok­ka étterem, amelynek vannak ugyan asztalai a járdán, de sokkal jobban járunk, ha bent foglalunk helyet, hiszen ilyen pompás, ízléses décort nem sok helyen láthatunk. Ottjártunkkor a Buena Vista Social Club kubai zenéje szólt halkan, így a beszélgetést nem akadályozta, vi­szont kellemes légkört varázsolt. A pincérek egytől egyig kedvesen vi­selkedtek minden vendéggel - ma­gyarral, külföldivel egyaránt, ami sajnos a múlttal ellentétben ma­napság ritkaságnak számít Buda­pesten. A koktélkínálatból ajánljuk az epres coladát, amely a pina cola­­da epres változata. A levesek, az előételek, a főételek és a desszertek közül bármelyiket bátran kipróbál­hatjuk, biztos, hogy valami külön­legeset fogunk kapni. Ha esetleg nehezen megy a választás, a pincé­rek szívesen segítenek. Mi két láto­gatásunk alkalmával megkóstoltuk a tapaztálat, amelyen piciny adag­ban különféle közép-keleti különle­gességek kínálják magukat, vala­mint a sült füstölt sajtokat salátá­val, a fűszeres marhahússzeleteket és a datolyás rizzsel tálalt finom fűszeres steaket. A megújult Mokka árai kicsit magasabbak, mint ami­hez szokva vagyunk, de az élmény akkor is megéri. Hűsítő teraszon A Szent István téren akár egy pádon is megpihenhetünk, de ha mégis fogyasztani szeretnénk, több kávézó kínálatából válogat­hatunk. Mi a Negrót, a nevében nem éppen politikailag korrekt, de egyébként remek éttermet ajánljuk. A koktélok listája olyan hosszú és az italok neve olyan öt­letes, hogy egyet feltétlenül érde­mes megkóstolni. Ebédül pedig ideálisnak bizonyult a mozarella­­golyócskákból, cseresznyeparadi­csomból és salátából összeállított előétel, amelyhez barna vagy fe­hér pirítóst szolgálnak fel. Forró nyári napokon a Negro terasza abban is különbözik a többi étte­remétől, hogy az ernyő végéről apró vízpermettel mintegy hűvös fallal választja el a teret a vendé­gektől. Igazán kellemes koktélt kortyolgatni vagy finom falatokat majszolgatni, és közben a bazili­kát bámulni. Sajátos receptúrák és nevek Budapest egyetlen sugárútja az Andrássy út. Régen nem éppen ar­ról volt híres, hogy jó éttermeket találunk ott, most viszont, ha elin­dulunk a Bajcsi Zsilinszky úttól az Oktogon felé, két remek éttermet is meglátogathatunk. Az egyik a Goa Café, amely jobb benyomást tesz külsőségeivel, mint az étel-ital kí­nálat minőségével. Sajátos recep­túra szerint készül a mozarellás melegszendvicsük, amelyben még szárított paradicsomkrémet és friss bazsalikomot is ízlelhetünk. Salá­tával vagy hasábburgonyával tálal­ják. A hasábburgonyát az étlapon valami furcsa oknál fogva „steak sült krumpli”-nak hívják. Itt és más helyeken is tapasztaltuk, hogy már nem gond variálni az étlapon sze­replő ételeket, így könnyen ehe­tünk például egy nagy tál salátát grillezettcsirkemell-szeletekkel. Pár lépéssel odébb, miután kibe­szélgettük magunkat a Művész cukrászdában, az Abszint étterem­be bátran betérhetünk. Itt is a régről megszokott francia étel- és italkínálat vár, amelyből nehéz rosszul választani. Az étlapon sze­replő furcsa nevek, mint a kacsa­mell meggyes trombitamártással vagy a grillezett kapribogyós lazac ne ijesszen él senkit, mert minden nagyon finom. Tányérokon felszolgált harmónia Az új gasztronómiai Budapest­hez szerencsére már hozzátartozik az is, hogy az ételek díszesen, már­­már művészi látványt nyújtó mó­don kerülnek tálalásra. Mint a ké­peken, mondhatnánk, és gyakran majdhogynem sajnáljuk, hogy meg kell bontanunk a tányéron uralko­dó harmóniát. A kártyával való fi­zetés lehetősége is természetesnek vehető. A korábbi csalásokat elke­rülvén, amikor a pincér kétszer húzta át a kártyát a gépen a vendég tudta nélkül, most az asztalnál tör­ténik a tranzakció, így a kártya vé­gig tulajdonosa szeme előtt van. És bár csak örülhetünk az emlí­tett kellemes változásoknak, azért reméljük, hogy lesznek még to­vábbiak is. Például jó volna meg­érni, hogy ne csak az amerikai gyorsétterem láncokban lehessen Budapesten dohánymentes kör­nyezetben étkezni, hogy az ember ne legyen tetőtől talpig füst sza­gú, amikor távozik. De egyelőre arra is csak vágyhatunk, hogy ha például egy ilyen önkiszolgáló ét­teremben sorban állásra kénysze­rülünk, a mögöttünk álló tartsa be az ilyenkor betartandó távolsá­got, ne lihegjen a nyakunkba, s hogy ne kelljen a kellemetlen iz­zadtságszagát elviselnünk. Budapest gasztronómiailag is sokat ígér (Képek: Archívum)

Next

/
Thumbnails
Contents