Új Szó, 2005. augusztus (58. évfolyam, 177-202. szám)
2005-08-09 / 184. szám, kedd
Kultúra ÚJ SZÓ 2005. AUGUSZTUS 9. 8 RÖVIDEN A Kortárs Magyar Galéria Művésztelepe Dunaszerdahely. Kiállítások és előadások egyaránt szerepelnek a Kortárs Magyar Galéria VI. Művésztelepének programjában. Ma 19 órakor Péter Ágnes szobrászművész tart előadást a magyarországi művésztelepekről, holnap pedig két kiállítás megnyitója lesz. Az Art Ma Galériában Juhász R. József és Téglás Attila közös kiállítását nyitja meg 18 órakor Hushegyi Gábor esztéta, a Kortárs Magyar Galériában pedig 19 órakor az intézmény művésztelepének jubileumi tárlatát ajánlja a közönség figyelmébe dr. Lóska Lajos budapesti művészettörténész. A megnyitón közreműködik az Ardea énekegyüttes, (e) Ma kezdődik a Sziget Fesztivál Budapest. Ma este, az Illés zenekar nulladik napi koncertjével kezdődik a Sziget Fesztivál, amelyen mintegy 170 nemzetközi produkció lesz látható, köztük zenekarok, előadók, Dj-k és színházi társulatok. A Nagyszínpad és a további négy, egy-egy műfajt, így a metál-, a világ-, az alternatív és elektronikus zenét körüljáró nagyhelyszín is rendkívül erős nemzetközi programmal jelentkezik. A fesztivál egyik legnagyobb sztárvendége a brit Franz Ferdinand zenekar lesz, fellép az angol Natalie Imbruglia, de legtöbben talán az ausztrál Nick Cave koncertjére lesznek kíváncsiak. A szervezők reményei szerint jó idő esetén idén megdől a tavalyi nézőrekord. 2004-ben összesen 371 ezer látogatója volt az egyhetes rendezvénynek. (MTI) A Traviata óriási sikere Salzburg. Hatalmas közönségsikert aratott vasárnap este a Salzburgi Ünnepi Játékokon Verdi Traviata című operájának nagy érdeklődéssel várt bemutatója. Felállva, szűnni nem akaró tapssal jutalmazta a közönség nemcsak az énekeseket, hanem Willy Decker rendező teljesítményét is, aki ugyan nem hozott feltűnően új megközelítést, viszont remekül irányította a szereplőket. Ha igaz is a mondás, hogy még az egekig dicsért énekesek is csak vízzel főznek, akkor is tény, hogy a három főszereplő - Anna Netrebko mint ideális Traviata, az apa és a fiú szerepében pedig a bariton Thomas Hampson, illetve a tenor Rolando Villazon - ezúttal egyaránt kitűnően szerepelt. Az Osztrák Televízió által vasárnap este egyenes adásban közvetített salzburgi Traviata sokáig emlékezetes élmény marad az operarajongók számára. (MTI) Minden nap új címmel jelent meg a Sad bright albuma Billentyűk és JUHOS MELINDA Meghallottam a zongorát, és nem volt kétségem afelől, hogy jó helyre jöttem. Nem tévedtem. A két fiú nem okozott csalódást sem nekem, sem azoknak, akik ott voltak a Sad bright együttes közelmúltban tartott lemezbemutatóján szülőfalujukban, a mátyusföldi Nádszegen. A Tóth Gábor és Győri Barnabás alkotta együttes a napokban adta ki első albumát Minden nap új címmel. A lemezt Zsapka Zsolt, a Kor-Zár együttes tagja keresztelte meg a közönség előtt. Gábor és Barnabás a Sad bright indulása előtt már együtt zenéltek egy rock formációban, amely három év után feloszlott. Ők azonban folytatni szerették volna a zenélést. Minden adottságuk megvolt ahhoz, hogy ketten is nagyot alkossanak. Zenei berkekben jártas szakemberek szerint ez sikerült is nekik. Az album tizenegy dala mind saját szerzemény, Gábor tollából származnak. A szintetizátor és a gitár egyvelege minden túlzás nélkül egyedülálló élményt nyújt a hallgatónak. Ami mindenképp említést érdemel, hogy a Sad bright szerzeményei egy kivételégitárhúr vei magyarul szólalnak meg. Az együttes nagyon sok -műfajból táplálkozik, ebből adódik, hogy a balladisztíkus szövegek mellé funky, blues szólamok társulnak. Magyarul a Sad bright annyit jelent: szomorú fényes. Ezt az ellentétet észleljük a lemez hallgatásakor is. A gyakori szomorúság, letargia mögött napot - életet lát a szerző, hiszen az élet mindennap újat tartogat számunkra. Arra a felvetésre, nem lett volna-e könnyebb ismertebb számokkal berobbanni a köztudatba, egyértelműen nyilatkoznak. Úgy gondolják, hogy egy-egy átvett számmal nagyon sokat kell dolgozni, hogy az ő stílusukat tükrözze, és azt valahogy sosem tudnák sajátjuknak érezni., Az átdolgozott szerzeményeket ma már a közönség sem értékeli olyan nagyra, mintha egy együttes saját szerzeményeit játssza. A Sad bright szeretné, ha a jövőben minél több ember megismerné zenéjüket, akár klubokban, akár koncerteken. Régi vágyuk, hogy dallamaikkal a közönségnek olyan élményt nyújtsanak, amit sokáig emlegetnek, ami arra készteti őket, hogy újra és újra meghallgassák egy-egy szerzeményüket. Győri Barnabás és Tóth Gábor (A szerző felvétele) „Egy kézben Koránnal, másban pohárral, / hol hívővel tartok, hol a pogánnyal.” (Omar Khajjám) Énrombolás, angyalmivolt Kovács István Önmagamba zárva címűperformansza (A szerző felvétele) A Balassagyarmathoz közeli Terénybe kacskaringós, nem tül forgalmas út vezet, eldugott helynek is mondhatnánk az alig ötszáz lakosú községet, melyben számottevő szlovák kisebbség is él. A lélek, a szellem és az alkotókedv ilyen eldugott tájait keresi már tizenhetedik éve az Ekszpanzió, mely az évek során performansz fesztiválból kortársművészeti találkozóvá vált. FORGÁCS MIKLÓS Až Arttéka egyesület fönntartotta Istállógalériába szintén kacskaringós, meglepetéseket és improvizációt sem nélkülöző úton jutottak el az idei évfolyam résztvevői. Egy éve a belgiumi Eric Brogniet kérte föl Németh Péter Mikolát, a találkozó rendezőjét és alkotótársait, hogy a XVII. Ekszpanzió témája az Iszlám legyen. Németh Péter Mikola a kékkői Báb- és Játék Múzeumot kereste meg, hogy a Balassák ódon várának falai között a kortársművészet eszközeivel vonhassanak párhuzamot a kereszténység és az iszlám között, s fogalmazhassák meg a különböző misztikus tanításokból, életfilozófiákból következő tanulságokat. A megállapodást a június végére tervezett eseménysorozat előtt két nappal mondta fel a múzeum igazgatónője, Helena Ferencová. Az igazgatónő arra hivatkozott a döntés okaira vonatkozó kérdésekre válaszolva, hogy az Ekszpanzió rendezői az utolsó pillanatig nem kötöttek szerződést a szállást, étkezést, szállítást biztosító felekkel, minden megegyezés csak szóban történt, s nem volt tisztázott az sem, hogy kiknek mely művei kerülnek a múzeum falai közé, illetve hogy milyen akciókra kerül sor. Németh Péter Mikola elmondta, nagyon megnehezítette a szervezők helyzetét Helena Ferencová döntése, de végül is sikerült Terénybe áttenni a találkozót. A műsor tizenkét stációt ígért, s bár az egyes stációk időnként amorfak és egymásba átfolyók voltak, sikerült megvalósítani az eredeti célkitűzést: „együtt lenni, együtt gondolkodni”. A költő és főrendező jó szívvel vállalható témának tartja az Iszlámot, még akkor is, ha a jelenlegi világpolitikai helyzet új összefüggésekbe ágyazta a témát. A rendezvény alaphangját Herendi Péter Maszkok című fotósorozata adta meg. A nagyméretű fekete-fehér képeken a fotóművész a saját arcáról készült maszkot torzította szinte embertelenné. „Az antropológiai állandók destruálása ez a sorozat, ilyen torzak vagyunk” - jegyezte meg Bohár András filozófus. A Juhakolban Haász Ágnes elektrográfiái keverték össze érzékenyen és tudatosan a profánt a szénttel. A fehér fóliára nyomtatott emberalakok a fények játékos villódzásának engedelmeskedve hol eltűnnek, hol pedig felderengenek. Átlépni a normák, a megszokott formák határait - sugallta az Ekszpanzió mindegyik eseménye. Nikolay Ivanov, a fenomenális szófiai multiinstrumentalista számára valóban nem léteznek határok, hiszen bolgár, arab, török, indiai zenét, a dzsessz és a kortárs komolyzene stílusait minden kompozíciójában és improvizációjában hallatlan könnyedséggel és ihletettséggel ötvözte. Szufi mesék című, Major Balázzsal, a kitűnő ütőssel előadott zenei performanszának Allah kilencvenkilenc neve volt a kiinduló pontja. Petőcz András a „Sivatagi nő” titokzatos alakját és a „Mészárszék program” elgépiesült résztvevőit idézte meg, Horváth Ödön panteista versekbe öntötte harmóniára áhítozását, Pécsi Sándor pedig etno-verseiben a hagyomány és a társadalmi rend összecsapását, illetve a devianciát mint különleges képességeket mutatta meg. Dénes Imre gesztusperformansza Szindbád hét hajóútját sűríti bele a papírhajó-hajtogatás minimalista kalandjába. Ladik Katalin Angyal című multimediális performansza is a létezés különböző módozatait járta körül: a kozmikus közegtől a testbe érkezés pillanatán át egészen a lelki térbe való visszatalálásig követhettük nyomon az „igaz alak” megkeresésének stációit. Omar Khajjám szufi költeményei pedig rámutattak: az evilági örömök és az Isten felé tartó aszkézis nem zárják ki egymást. A fesztivál résztvevői Kékkőre is ellátogattak. A Balassi-emléktábla megkoszorúzása után Kovács István természet-performer változott át valami különös állattá, aki madárszerű mozdulatokkal járta be a vár előtti sövénylabirintust. Szécsi András, Szathmári Botond és Bohár András már újból a Juhakolban beszéltek a tabuk szükségességéről, az én kioltásáról, a kinyilatkoztatásról, a megvilágosodáshoz vezető különböző technikákról és sok minden másról. Binder Károly zongorára írt szerzeménye Szent Ferenc személyén keresztül az Iszľámmal való találkozást - vagy éppen annak elmaradását - jelenítette meg. Binder szélsőséges hangulati elemeket variáló, zaklatott, vad, a destrukcióval kokettáló zeneműve időnként megérkezik a pillanatnyi megnyugvás lebegő állapotához, hogy aztán mégis tovább vergődjön, tovább kételkedjen; a záró motívum pedig befejezetlenül marad - kérdésbe torkollik a vérmes keresés. A XVII. Ekszpanzió a Számával - vagyis a megtéréssel ponto-. sabban annak lehetőségével zárult. Tűznézés közben a tibeti OM energiáival és a kereszténység kulcsszavaival, Valamint Nikolay Ivanov tamburamuzsikájával megsegítve juthatott el a társaság a csöndig. Ibrahim Ferrer élete legcsodálatosabb napjának nevezte, amikor 2001-ben az elnök, Fidel Castro fogadta őt / Újabb kubai legenda távozott MEGEMLÉKEZÉS Elment a vidám, mindig mosolygós öregúr az elmaradhatatlan sapkájával és drótkeretes szemüvegével. Ibrahim Ferrer, a Buena Vista Social Club énekeszongoristája. 1927-ben született. Tizenkét éves korától magának kellett gondoskodnia a megélhetéséről: újságot árult, hajógyárban dolgozott, majd jobb sorsú emberek és turisták cipőit tisztította a nyílt utcán. De igazából csak egy dolog érdekelte: a zene. Nehezen indult be a karrierje, számos sikertelen próbálkozás után csak az ötvenes évek közepén tett szert országos ismertségre az Orquesta Chepin- Choven nevű együttesével. A siker azonban nem tartott sokáig, az ünnepelt sztárból néhány év múlva ismét mellőzött lett. Megint a cipőpucolás biztosította számára a megélhetést, ám a jókedvét ekkor sem veszítette el. Sikertörténete sok-sok év után, ’96-ban folytatódott, amikor Ry Cooder producer megkereste a kubai zene elfelejtett énekeseit - köztük Ferrert -, és közösen elkészítették a Buena Vista Social Club című lemezt. Az biztos, ekkora sikerre senki sem számított. Kuba egykori sztárjai pillanatok alatt világsztárokká váltak, az egész világ megtanulta Compay Segundo, Rubén González, Ibrahim Ferrer és a többiek nevét. Különböző életutat jártak be, de az közös bennük, hogy hosszú éveken át elfeledve éltek, és az album, majd később Wim Wenders dokumentumfilmje'segítségével öregkorukban élhették meg az igazi sikert, amelyre évtizedeken át hiába vágytak. Újra kezdték az életüket, koncerteztek frissen, tele energiával. Bejárták a nagyvilágot. Ferrer közben két szólólemezt is kiadott, és egy dal erejéig közreműködött a Gorillaz nevű virtuális popzenekar első albumán. Saját világsikerét álomként élte meg. Sajnos a fiatalos lendület ellenére a korát ő sem tudta meghazudtolni - a Buena Vista Social Club tagjai egymás után távoznak az élők sorából. Vasárnap ő volt soron. Idén tavasszal már betegen, súlyos gyomorpanaszokkal turnézta végig Európát. A koncertsorozatot mégsem szakította meg, csak utolsó lekötött fellépése után tért haza. Befeküdt egy havannai kórházba, de már késő volt. Csodálatos, mesébe illő pályafutásából bármikor erőt meríthetünk. Ibrahim Ferrer életútja példázza, hogy soha sem szabad feladni az álmainkat, (puha, o) Ibrahim Ferrer 1927-2005 (ČTK-felvétel)
