Új Szó, 2005. augusztus (58. évfolyam, 177-202. szám)
2005-08-06 / 182. szám, szombat
12 Családi kör UJ SZÓ 2005. AUGUSZTUS 6. MINDENNAPI KENYERÜNK Zarándokhely búvároknak HAĽKO JÓZSEF 1954. augusztus 29-et írtak. Egy olasz falu, Fruttuoso di Camogli mellett, a festői szépségű öbölnél kíváncsiskodók százai gyűltek össze. Nem csoda, hiszen egy hatalmas daruról négy acélhuzalon egy Krisztus-szobor lógott félig a tengerbe. Aki csak ezt a pillanatot látta, logikusan azt gondolhatta, hogy a szobrot valamilyen oknál fogva épp húzzák ki a vízből. Csalchogy tévedett volna, ha ezt gondolja, mert valójában az történt, hogy a huzal egy pillanatra megakadt, ám pár másodperc múlva a 250 kilós bronzszobor a víz szintje alá merült. Azóta is ott van 17 méter mélyen, jelezve, az ott a búvárok zarándokhelye. Kezdeményezője az az olasz Duilio Marcant, akinek egy alámerülés alkalmával a barátja a tengerbe fulladt. „Hívő ember vagyok - vallotta meg később Duilio -, s a tengermélyben egyszer az az ötletem támadt, hogy ki kell használni e vízi birodalom csendjét, el kell helyezni a tengerfenéken Jézus Krisztus szobrát, kijelölve vele a helyet az elcsendesedésre s az imára.” Az azóta eltelt ötven év folyamán a tenger alatti Jézushoz több mint kétmillióan merültek alá: úszók, halászok, kirándulók, kutatók... „Ez a szobor - írta egy szemtanú - az áldásosztó Krisztust ábrázolja, aki arcát az ég felé emelve, a békességet jelezve, karjait kitárja.” És tényleg, annak, aki a víz alá merül hozzá, az az érzése támad, mintha Jézus fölemelt karja őt köszöntené, sőt mintha el akarná kapni, meg akarná tartani, útbaigazítani. Mint Péter apostolt, akit az e vasárnapi evangélium szerint szintén majdnem elnyeltek a hullámok, mert egy pillanatra megfeledkezett Mesteréről. Aki állt már valaha vízisín, vagy legalább egy felfújható matracon vízre szállt, tudja, mennyire bizonytalan alap a vízfelszín. Péter apostol esetében azonban nem valamiféle ártaüan nyári sportról volt szó, hanem egy távolba mutató élettapasztalatról: Genezáret tavának víztükrén lépked, s mindaddig megtartja egyensúlyát, míg tekintetét Jézusra szegezi. Mihelyt a közelgő viharra figyel, merülni kezd. Majd máskor is: Jézus elítélése után, az emberi gyűlölet viharában is elveszítette egyensúlyát, amikor nemcsak hogy nem tartotta meg Jézust, hanem még el is határolta magát tőle, háromszor is megtagadva őt. De lehetőséget kapott a jóvátételre, mégpedig újra, amikor csónakban állt. Mikor meglátta a parton Jézust, újra csak a vízbe vetette magát, s elsőként lépett szárazföldre Mesteréhez, akitől három kérdést kapott arról, mit tenne a jövőben, ha egyensúlyát vesztené. így Péter a háromszoros kérdésre, „szeretsz engem”, háromszoros heves egyetértéssel válaszol. Az említett Fruttuoso di Camogli strandján minden év augusztusában megünneplik a tengermély Krisztusának napját. Az este fél tízkor kezdődő szentmise után fáklyás menet vonul a tengerhez, s a tenger alatti Jézus fejére ünnepélyesen babérkoszorút helyeznek - a tisztelet, az odaadás és a győzelmébe vetett hit jeléül. Minden évben imát mondanak, melyben köszönik Istennek a tenger gyönyörűségét, bűnbocsánatot kérnek azok számára, akik a habjaiban lelték halálukat, és erőt kérnek meg bátorságot a fuldoklók megmentéséhez. Bárcsak azok a turisták is, akik tanúi évente ennek a körmenetnek, hazatérve sem felednék el, hogy nem a szobor, hanem az élő és jelenlevő Jézus az, aki a kezét nyújtja a mindennapok viharában. Hogy ugyanazt ismédi nekik is, amit Péternek mondott, mikor az kishitű volt, mégpedig hogy ő a legszörnyűbb viharok közepette is erősen fogja a kezünket, és megőriz, kísér bennünket. A szerző római katolikus pap KI A NYERŐ A július 23-ai Családi Kör mosópornyerői: Hendrik Erzsébet, Bajta, Hevesi Valéria, Lekér, Rácz Sándorné, Őrös. A nyereményeket a Henkel postázza. Olykor maguk a gyerekek is felismerik, hogy a gyermekkor és a játék összetartozó fogalmak Hová tűnt a játék? Hiányoznak a szerepjátékok, mint amilyen a papás-mamás is (Lukács Erika illusztrációs felvétele) Az összes változás közül, amely átalakította a gyermekkorról alkotott képünket, a legdrámaibb a játéknak mint a gyermekek egyik legfőbb tevékenységének a megszűnése. Még egy-két évtizeddel ezelőtt is a gyermekkor együk megkülönböztető vonása-volt, a mai gyerekek viszont a felnőttekével szinte teljesen megegyező szabadidős tevékenységet folytatnak. MARKÓ EMIL A picik természetesen továbbra is szerepjátékokban és a világ felfedezésében élik ki magukat; az óvodáskorúak is hagyományos módon töltik el a szabad idejüket, a felnőttek szokásait és szórakozási formáit utánozzák, hogy autonómiára tegyenek szert, hogy önmaguk urai legyenek. A változás az iskoláskorúak, a 6-12 éves gyerekek körében a legszembeötlőbb, akik valaha önfeledt játékkal töltötték el szabad idejük óráit. Még az egy emberöltővel ezelőtt is hagyományosan népszerű játékok helyett - mint például a fantázia- és szerepjátékok (papás-mamás), a babázás és a játék katonákkal vívott háborúk, az ugrókötelezés és a labdázás - ma a gyerekek kizárólag a televíziót bámulják, vagy az utóbbi időben videojátékokkal múlatják az idejüket. Tévéfüggőség Sok szülő aggodalommal gondol a televízió hatására. Érzik, az állandó és vég nélküli passzív időtöltés tönkreteheti gyermekeinknek azt a képességét, hogy fantáziadúsan és leleményesen játszanak, de legalábbis hátráltatja e képességük fejlődését. Két általános iskolás gyerek édesanyja mesélte: „Amikor én ilyen idős voltam, félreeső helyen egy hétig is eltartó színdarabokat vagy mondákat játszottunk el. Ez így ment kilenc- és tizenegy éves korunk között. Az én srácaimnak viszont eszükbe sem jutna ilyesmit csinálni, és ez nyugtalansággal tölt el. Bárcsak kevesebb tévézést engedtem volna meg nekik, akkor most talán tudnának játszani.” A gyerekek tévénézése és a játék megváltozott szerepe közti összefüggést azok a szülők is megerősítik, akik rövidebb-hosszabb időszakokra elzárják a tévékészüléket a gyerekek elől. Sok szülő tapasztalta, hogy ha a gyerekek nem tévénézéssel töltik el a szabad idejüket, akkor újra a hagyományos, a fantáziát megmozgató gyerekjátékokat kezdik el játszani. Ugyanezek a szülők arra is fölfigyeltek, hogy tévé nélküli körülmények között gyermekeik „kezdenek a gyerekekhez hasonlítani”, illetve hogy a viselkedésük nem annyira felnőttes. Összetartozó fogalmak Olykor maguk a gyerekek is felismerik, hogy a gyermekkor és a játék összetartozó fogalmak. Egy gyermekkönyvekről folyó beszélgetés során négy tízéves lány közül az egyik a következőket mondta: „Olvastam egy történetet egy lányról, aki húsz évvel ezelőtt - úgy 1980 körül - volt olyan idős, mint most én, és nálamnál sokkal gyerekesebben viselkedett. Babázott, gyerekjátékokat játszott a többiekkel, ugrókötelezett meg hasonlók.” A másik három lánynak is volt hasonló olvasmányélménye: régebben kevésbé felnőttesen viselkedtek a korukbeli gyerekek. „Akkor mit csináltok a szabad időtökben, ha nem játszotok babákkal, nem játszotok papás-mamást, vagy nem ugróköteleztek, ahogy húsz évvel ezelőtt tették a gyerekek?” - kérdeztük meg tőlük. Nevetve válaszoltak: „Tévét nézünk.” A koraérettek De talán más társadalmi tényezők is hozzájárultak ahhoz, hogy a gyerekek ma már nem játszanak. Annak következtében, hogy többet tudnak a felnőttek életéről, például a szexuális életükről, sokkal mesterkéltebbek lettek, semhogy gyerekjátékokat játsszanak. Persze, ma is vannak olyan gyerekek, akik hagyományos játékokkal szeretnék az idejüket eltölteni. Csakhogy elég, ha egy gyerekcsoporton belül azok válnak a legnépszerűbbekké és legmeghatározóbbakká, akik társadalmi értelemben a leginkább koraérettek - s rendszerint már túl vannak a játékokon abban a pillanatban nagyon megnehezül azoknak a gyerekeknek a helyzete, akik szívesen játszanának, mert ugyanakkor szeretnének olyanokká válni, mint a hangadók. Gyakran tapasztalják a szülők, hogy a gyerekeik szégyellik, ha hagyományos módon játszanak, és ezt igyekeznek is titkolni a társaik előtt. Egy anyuka nyilatkozta nekem a következőket: „Tizenegy éves gyerekem még ma is babákkal szeret játszani, de csak a pincében, ahol senki sem láthatja meg.” Ez a játékösztönt elnyomó társadalmi légkör még a legéretlenebb gyerekek esetében is sietteti a gyermekkor korai lezárulását. A szülők felelőssége Manapság a 10-12 éves gyerekek zömének az érdeklődése az elmegyünk szórakozni vagy „együtt járunk” felé fordul. Nem feltétlenül kell arra gondolni, hogy tényleg elmennek szórakozni valahová, vagy bármiféle szexuális kalandba bocsátkoznak, de ezért mégiscsak ebbe az irányba tesznek egy lépést, holott régebben erre csak a kamaszkorban, sőt olykor később került sor. Ezért az iskolának és a szülőknek is van mit tenniük a leírt hiányosságok pótlása terén (őszinte beszélgetések gyermekeikkel a fejlődésük során jelentkező változásokról). CSALÁDI KVÍZ Kedves Olvasó! Nem kell mást tennie, csak figyelmesen elolvasni hétvégi magazinunk írásait, s akkor gond nélkül meg tudja jelölni a helyes válaszokat kvízünk kérdéseire. A megfejtést levelezőlapon küldje be a Családi Kör címére, de ne feledje el feltüntetni a sajátját sem. Mert ha velünk játszik, nemcsak hogy jól szórakozik, kis szerencsével a Lilium Aurum ajándékát is megnyerheti. Beküldési határidő: augusztus 10. 1. Szlovákiában mióta vannak jelen a Szeretet Misszionáriusai? a) 1990 óta b) 1992 óta c) 1997 óta 2. Miért büntette meg a diáklányt az ellenőr? a) mert lejárt a bérlete b) mert nem volt jegye c) mert nem volt kezelve 3. Miért nem tudnak játszani a mai gyerekek? a) mert sok a tanulnivalójuk b) mert csak a tévét nézik c) mert dolgozniuk kell 4. Mi lett a körhintázni akaró legényekkel? a) ott felejtették őket a hintában b) tehettek egy kört c) nem indították el nekik a hintát 5. Mit tegyünk, hogy a bőröndből előkerült ruháink ne legyenek gyűröttek? a) Ne vigyünk gyűrődőset b) vigyünk vasalót is c) akasszuk őket a párás fürdőszobába Július 30-ai Családi kvízünk helyes megfejtése: lb, 2c, 3b, 4c, 5a. A Lilium Aurum ajándékát Gatyás Terézia, perbetei kedves olvasónk nyerte. A MAGYAR HÁZIASSZONY LEXIKONA Nádszékek tisztítása és javítása Hogy a nádszékek visszakapják régi ruganyosságukat, forgassuk fel az ülést, és mossuk le a nádfonatot forró vízbe áztatott szivaccsal úgy, hogy a nád magába szívhassa a vizet. Ha az ülések piszkosak, akkor használjunk szappant is. Vehetünk nagyon forró, nagyon szappanos vizet, megmoshatjuk a nád felső és alsó részét egyaránt, gyorsan szárítsuk meg a napon. Ha a nád nagyon kinyúlt, ismételni kell az eljárást: benedvesíteni és szárítani. Napozás A legtöbb ember úgy értelmezi, hogy alkalomadtán kifekszik a tűző nap sugarai alá, és ezt rendesen kínos, elég hosszú ideig tartó bőrgyulladással fizeti meg. A legjobb esetben. A napozás tízparancsolata: 1. Széltől védett helyen napozzunk, nehogy felhevült testünk meghűljön. 2. Kezdetben legfeljebb tíz percig tartson a napfürdő, és nap nap után 5-5 perccel megtoldjuk, azonban 1-1,5 óránál tovább ne tartson. 3. Helyzetünket 5 percenként egy-egy kis fordulással változtassuk, hogy testünket mindenütt érje a nap. 4. Kánikula idején délelőtt 10 óra táján, vagy délután 4 óra felé napozzunk. 5. Hogy napszúrást ne kapjunk, a fejet és a tarkót hűvös vízbe mártott sapkával, kendővel védjük, melyet elég gyakran kell váltani. Gumisapka ebből a szempontból veszélyes. 6. Napozás előtt és közben ne együnk, ellenben igen tanácsos citromos vagy gyümölcsszörpös vizet bőven inni. 7. A szőkék ne feledjék, hogy a napsugarakkal szemben érzékenyebbek, mint a barnák, tehát fehér gyolccsal védjék testüket mindaddig, míg bőrük megszokta a napot. Ennek jele pedig a bőrmegbarnulás lesz. 8. Napozás után állott vízzel dörzsöljük le magunkat, vagy állottvíz-hőmérsékletű tust vagy fürdőt veszünk, miután tanácsos árnyasabb helyen egy félórát pihenni. 9. A napozást abba kell hagyni, ha bőrünk leégett, és várjuk meg, míg a gyulladás megszűnik. A gyulladt bőrt tilos vízzel mosni, hanem olajos ruhával borogatjuk. Az esetleges hólyagokat ne szúrjuk fel. A leégett bőr nem tűri a fehérneműt sem, tehát fedetlenül kell hagyni. 10. Napkúra előtt mindig kötelező a testnek valamely megbízható kenőccsel vagy olajjal való bekenése. Az Ünnep kiadása, Budapest, 1936
