Új Szó, 2005. július (58. évfolyam, 152-175. szám)

2005-07-06 / 155. szám, szerda

6 Kultúra ÚJ SZÓ 2005. JÚLIUS 6. GYŐRI NYÁR Július 6. A Győri Klarinét ték. A főbb szerepekben: Pikali Együttes koncertje, Esterházy- Gerda, Kautzky Armand, Bencze palota, 20.00; Július 7. Neil Si- Ilona, Koncz Gábor. Richter te- mon: Mezíüáb a parkban - vígjá- rém, 20.00 Kertész Imrével sugárzott interjút a France Culture Két én létezik benne Ma hajtják ki a „legelőre” - vagyis állítják fel a pozsonyi Fő téren az Új Szó tehenét Dinnyetehén nagy harapással Ingrid Patočková a készülő Dinnyetehénnel (Somogyi Tibor felvétele) MTI-TUDÓSÍTÁS Párizs. Kertész Imrével sugár­zott egyórás interjút tegnap a több mint 4 millió rádióhallgatót vonzó legjelentősebb francia köz- szolgálati kulturális rádió, a Fran­ce Culture. Az Actes Sud kiadó gondozásá­ban a közelmúltban franciául egy kötetben jelent meg Kertész Imre három műve: Az angol lobogó, A nyomkereső és a Jegyzőkönyv. En­nek alkalmából kérdezte a szerzőt Marc Voinchet újságíró. A magyar író kifejtette, hogy a három szöveg egy kötetben való közlése a francia kiadó ötlete volt, mert mindhárom mélyen önélet­rajzi írás, és így együtt önálló je­lentést hordoznak: a hatvanas évek Magyarországát idézik meg a maguk módján, amelynek gerin­cét az 1956-os forradalom meg­törte. De második olvasatban ezek a szövegek Kertész szerint arról szólnak, hogy az önérzetét vesztett emberrel minden megtör­ténhet. Kertész hangsúlyozta, hogy az KOVÁCS ÁGNES Idén is sor kerül a Rovás és a Gombaszög Fejlesztéséért Alapít­vány szokásos nyári rendezvényé­re, a középiskolás és középiskolát végzett fiatalok részére meghirde­tett Rajzszög alkotótáborra. A tábor idén július 11. és 17. kö­zött kerül megrendezésre a gomba­szögi völgyben, immár ötödik alka­lommal. Főleg a képzőművészet fe­lé nyitott fiatalokat várnak a szer­vezők az ország minden területéről és Magyarországról, akik számára kiváló alkalom nyílik egymás meg­ismerésére, a közös szórakozás él­ményére, de főleg arra, hogy szak­emberektől tanuljanak, és olyan in­formációkat szerezzenek, amelyek­re a hétköznapok nem adnak le­hetőséget. Az alkotótábor programja a többéves tapasztalatok felhaszná­lásával lett kialakítva. Az alkotóte­vékenység szekciókra osztva zajlik, a délelőtti és a kora délutáni órákra időzítve az oktatási folyamat leglé­nyegesebb részeit. Kiváló képző­művészek jelezték részvételüket, az ő alkotói formanyelvük képezi majd az alapját az egyes szekciók kialakításának. Idén először tehát nem a szervezők által elképzelt ka­tegóriákhoz kerestek oktatókat, ha­nem a meghívott művész személyi­sége képezi majd a saját maga által életrajzi élményeihez mindig tá­volságtartással viszonyul- írásai­ban, amelyek egyfajta metamorfó­zison mennek át, mielőtt megta­lálnák végleges formájukat. Az író elmondta, hogy úgy érzi, két én létezik benne. Az egyik, aki mozdulatlan és tiszta lélek, figye­li, hogy mi történik körülötte a vi­lágban. A másik cselekszik és el­meséli a megélt történéseket, sőt ha kell, cenzúrázza is a korrum- pálhatatlan én érzéseit. Kertész kifejtette, hogy nem hisz az irodalom elkötelezettségé­ben, amely meggyőzni vagy meg­változtatni kívánja az embereket; szerinte az irodalom egyszerűen a megélt tapasztalatok formába ön­tésére szolgál. A jelenleg Berlinben élő'Kertész a német nyelvhez való, önmaga számára is meglepő viszonyáról elmondta, hogy nem szabad a né­meteket a nácizmussal összeke­verni, hiszen a hóhérok mára eltűntek, s Németországnak szük­sége van a múlttal való szembesü­lésre, amelyhez érzése szerint Ker­tész maga is hozzájárul. meghatározott kategóriát. Ő hatá­rozza meg szekciója nevét, célját, módszereit. Az idei gombaszögi táborban egyebek mellett lesz rajz- (Szabó Ottó) és festészeti szekció (Tóth Jó­zsef) - hiszen ezek iránt volt min­dig a legnagyobb az érdeklődés -, lesz grafika (Kiss László és Komjáty Zsolt), tűzzománc (Tóth Betty), de- kor és textil (Kovács Ágnes), fa- és kőszobrászat (Ferdics Gábor, Su- choža József), illusztráció (Takács János), számítógépes grafika (ifj. Szaszák György), szabad kreativi­tás (Krúzs Judit), architektúra és dizájn (Gyenes Gábor), továbbá délutáni szabad foglalkozásként lesz még színészmesterség (Kovács Mimi), illetve filozófia, művészet- történet és esztétika (Barczi Gyula) is. Délutánonként a szórakozás - sporttevékenység, kirándulás stb. - kerül előtérbe. Esténként tábortűz, filmvetítések, előadások és persze zene várható minden mennyiség­ben. A tábor egyik célja, hogy a művészetet mint életmódot hozza közel a fiatalokhoz. A táborról folyamatosan lehet in­formációkat szerezni a www.ro- vas.sk weboldalon, valamint a www.rovart.com honlapon - vagy e-mailen az art@rovas.sk és a ro- vas@rovas.sk címen, illetve telefo­non: +421-907-925796, +421- 908-175133, +421-903-650120. Már elkészült Ingrid Pa­točková és Peter Pohanka képzőművészek alkotása, a Dinnyetehén. Az alap - a „négylábú” dinnye és a ha­rapás a dinnyebélbe - már régebben elkészült. Erre az alapra most felkerültek a magok, aztán a boci „kivo­nul” a nagyközönség elé, a Pozsony terein, utcáin és a város egyéb pontjain már látható tehenek közé. TALLÓSI BÉLA Mivelhogy az idén Pozsony is be­kapcsolódott abba a világraszóló „marhaságba”, amelyet Cowpara- de néven 1998-ban rendeztek meg először Zürichben. Az első tehén­szobrot Pascal Knapp svájci szob­rász készítette édesapja kérésére, ez a prototípus kapta az Álló tehén elnevezést. A sikerszéria aztán foly­tatódott, a tehénparádé Svájcból elindult „világhódító” útjára, s ezen a nyáron már Pozsonyba is eljutott: olyan nagyvárosok után, mint New York, Tokió, London, Barcelona, Sydney és Prága, a szlovák főváros a projekt huszonkettedik helyszíne. A „csorda” méretarányos, vagyis életnagyságú műanyag tehenekből áll, amelyeket képzőművészek, egyéb területen tevékenykedő művészek vagy közéleti személyi­ségek festenek ki. A projekt célja, hogy formálja a városlakók viszonyát a lakhelyük­höz, valamint hogy közelebb hozza a kortárs művészetet az utca embe­réhez, s hogy egy kis vidámságot, jókedvet csempésszen a hétközna­pokba. Ezenkívül a Cowparade ka­ritatív jellegű rendezvény, a tehe­neket elárverezik, minden tehén­nek megvan a maga szponzora, s a befolyt összeget jótékonysági cé­lokra használják fel. S hogy miért éppen tehenek? Egyrészt - mivel a projekt Svájcból Z. NÉMETH ISTVÁN Nézem a dobozt, bár valahol azt olvastam mostanában, hogy ez egyre inkább nem úriember­hez méltó foglalatosság. Mit te­gyünk hát, ha nem csak a készü­lékek egyre laposabbak mostaná­ban, hanem a programkínálatok is? Találjunk ki magunknak egy műsort, és szabadalmaztassuk, hátha más tévék is ráharapnak a licencre? Nem is rossz ötlet: ha a valóságsók világra szabadításá- hoz semmi fantázia sem kellett, akkor némi kis fejtöréssel lehetne akár valami valóban érdekeset is alkotni. A média máris indíthat­na egy kampányt: Itt a nyár! Unatkozik a napernyő alatt? Agyára ment az állandó és unal­mas UV-sugárzás? Hát találja ki saját műsorát! Vagy például ha a mozite­remből nem túl feldobva jövünk ki: egy-két ötlete csaknem min­denkinek akad, amiből akár film is készülhetne... S hogy ez mennyire így van, bizonyítja a hír, hogy az RTL Klub és a Hunnia Filmstúdió meg kívánja teremteni a Fiatal Magyar Filmet, amelyben megjelennek az elmúlt tizenöt év érzelmei, szellemi gazdagsága, emberi sorsfordulói. Az Arany­indult - a tehén Svájc szimbóluma, másrészt azon kevés állatok egyike, amely a világ minden táján ugyan­azt fejezi ki: jámborságot, békessé­get. A várost ellepő színes, ödetes te­henek közé kerül ma az Új Szó te­hene is, a Krava Melón, vagyis a Dinnyetehén. „A mi alkotásunk egy genetikailag modifikált organiz­mus, mi úgy mondjuk magunk kö­zött, hogy ez egy dinnyével klóno­zott tehén, hiszen a művészetben sok minden lehetséges - mondja a társszerző, Ingrid Patočková. - S mivel szerettük volna, hogy kom­munikatív legyen, hogy megszólít­sa a felnőtteket, de a gyerekekre is hasson, igyekeztünk játékossá ten­ni. Ezért alakítottuk ki a tehén há­tán, vagyis a dinnyebélen a hara­pásformát. Számomra az a fontos, és ebben a Dinnyetehénben mind­kettőnk számára az volt a fontos, hogy a műalkotás éljen, interaktív legyen.” A fiatal képzőművész arról is be­szélt, hogy rokonszenvesnek találja az ödetet, egy ilyen tehénszobor- csorda-kiállítás megvalósítását. csirke ezek szerint csak az első lépcsőfok volt, a következő nagy dobás az aranytojást tojó Gyé­mántkakas fellelése? Mi másra gondolhatnánk, amikor az újjá­születő Fiatal Magyar Film megte­remtése érdekében az említett cé­gek szinopszispályázatot írtak ki, amelyen minden magyar állam­polgár és határon túli magyar részt vehet. Persze ne álmodjunk felvidéki vagy akár erdélyi hely­színekről, hiszen a három oldal­nál nem hosszabb filmes ötletek­nek feltétele, hogy mai történet­ként Magyarországon kell ját­szódnia, s tervezett gyártási költ­sége nem haladhatja meg egy át­lagos magyar filmét. Tehát lézerkarddal flangáló fia­talok, Szeged fölött éjjel fel-feltü- nedező X-szárnyúak, egyszerre ti­zenkét Halálcsillag, kozmikus szintű MSZP-Fidesz összecsapá­sok sok-sok számítógéppel plasz­tikázott mutánssal - anyagi okok miatt eleve kizárva. A komolysá­got félretéve: az ötleteket egy te­levíziósokból és filmesekből álló szakmai zsűri értékeli, s a legsike­rültebbeket forgatókönyvvé fej­lesztve felajánlja a filmes és elekt­ronikus szakmának. Az első há­rom szinopszist (ez esetben há­rom oldalnál nem hosszabb, a Vagyis, hogy a művészetet kivigyék az utcára, az emberek közé. A művészek, mint mondja, nagy elvá­rásokkal vesznek részt ebben az ak­cióban, de elsősorban a karitatív jelleg fogta meg őket. „Mi is elsősorban a rendezvény jótékony- sági jellegét tartottuk szem előtt, amikor terveinkkel jelentkeztünk a projektbe.” Ingrid Patočková nem látta még az összes - már az utcán, tereken kint lévő - tehenet, nem is vállalko­zott különösebb értékelésre, annyit azonban elmondott, hogy számta­lan jó ötletet figyelt meg az eddigi alkotásokon: mint mondja, jó né­hány képzőművész nemcsak „il­lusztrálta” a tehenet, hanem to­vábbfejlesztette azt, úgy dolgozott a tehén figurájával, mint objekttel vagy szoborral. Arra a kérdésemre, miként fo­gadta, hogy olvasóink rájuk sza­vaztak, s hogy ők készítik el az Új Szó tehenét, Ingrid Patočková így válaszolt: „Abszolút pozitív érzé­sekkel. Én senkivel szemben nem táplálok negatív érzéseket. Beval­lom, nem ismerem az Új Szó napi­cselekményt, valamint a fő karak­tereket tartalmazó írást) egyen­ként kétmillió forinttal jutalmaz­za az RTL Klub és a Hunnia Film­stúdió. 2005. szeptember 1-jéig tehát bármi eszünkbe juthat az el­múlt tizenöt évről, és még nyerhe­tünk is. Nem gond. Igazán szelle­mes és megkapó sztorik naponta elhangzanak bizonyos elmeellazí- tási intézmények füstös szegletei­ben. A nagyobb baj az, hogy az el­múlt tizenöt évről nekem az jut eszembe, hogy... Bocs, most lá­tom, hogy ezt az információt tö­rölték bennem. Az a kép még megvan a videón, hogy november volt, és csörgettük a kulcsot a té­ren. De aztán egyre erősödik a za­varás... Nézem a dobozt, és látom, hogy a régi is lehet izgalmasan és felkavaróan új. Ebben hisz töb­bek között Szabó István és Koltai Lajos is, akik újra együtt dolgoz­nak, mégpedig Móricz Zsigmond Rokonok című művét viszik film­re. A film forgatása július első napjaiban kezdődik. A készítők szerint a Rokonokat ma elsősor­ban az emberi problémák aktuali­tása miatt érdemes bemutatni. „Az a különös kettős élet, amit a történet hősei megélnek - mond­ja Szabó István. - A kettős élet azt lapot...” Aztán nevetve hozzáteszi: „Szeretettel üdvözlöm az Új Szó ol­vasóit.” Majd újra komolyra fordít­ja a szót, s azt mondja: „Minden­képpen szeretném kiemelni, mind­ketten nagyra értékeljük, hogy az Új Szó mint szponzor nem szólt be­le az alkotómunkánkba, a művészi kivitelezésbe.” A Dinnyetehén alkotópárosáról annyit még érdemes tudni, hogy mindketten a pozsonyi Képző- művészeti Főiskolán végeztek. Pe­ter Pohanka előbb szobrászatot ta­nult, majd üvegművészetet, jelen­leg pedig enteriőrfestészettel fog­lalkozik. Ingrid Patočková Po­zsonyban előbb a vizuális médiák, majd a festészeti tanszék diákja volt, ezt követően pedig Prágában, a híres filmfőiskolán, a FAMU-n fo­tóművészetet tanult. Több önálló kiállítása is volt, láthatták alkotása­it Prágában, Chebben, Poprádon, Pozsonyban; néhányszor részt vett a Fotóhónapon is. A nyarat mind­ketten alkotással töltik, ugyanis kö­zös kiállítást készítenek elő, ame­lyet ősszel a Pozsonyi Városi Galéri­ában mutatnak majd be. jelenti, hogy másként viselked­nek, mást gondolnak, mást mon­danak, szereplői valamiféle játék­nak, ami ebben az esetben tragé­diába fordul.” Van tehát egy ember, aki nem karrierista, inkább úgy monda­nánk, ambíciói vannak, de becsü­letes. Bekerül a hatalmi gépezet­be, s ha meg akarja valósítani ma­gát, akkor számolnia kell azzal a világgal, amiben él. Az alkotók szerint ez nagyon sok embernek konfliktust okoz ma is. Az alkal­mazkodás, amely bizonyos erköl­csi normákat megkérdőjelez - és bizonyos erkölcsi normák szerint az ember megkérdőjelezi saját magát, saját tevékenységét is. Kol­tai Lajos operatőr szerint az rend­ben van, hogy a politika eldönti, hogy az ember hirtelen milyen pozícióba kerül. De az, hogy hova vezet aztán az útja, mindez hogyan alakítja át egy ember, egy család életét, sok­kal fontosabb. Az újramegfilme- sítők úgy gondolják, hogy bizo­nyos tapasztalatok miatt már egy kicsit másképp látják ezt a törté­netet, mint ahogy Máriássy Félix látta az 1954-es megfilmesítés al­kalmával. Mi pedig izgatottan várjuk, hogy szülessenek magyar filmek. Újak, jók. Fiatalok a tavalyi Rajzszög táborban (Szabó Ottó felvétele) Idén ötödször a gombaszögi völgyben Rajzszög alkotótábor 2005 NEZEMA DOBOZT Ötletnyár, témakupac, rokonlátogatás

Next

/
Thumbnails
Contents