Új Szó, 2005. július (58. évfolyam, 152-175. szám)
2005-07-06 / 155. szám, szerda
6 Kultúra ÚJ SZÓ 2005. JÚLIUS 6. GYŐRI NYÁR Július 6. A Győri Klarinét ték. A főbb szerepekben: Pikali Együttes koncertje, Esterházy- Gerda, Kautzky Armand, Bencze palota, 20.00; Július 7. Neil Si- Ilona, Koncz Gábor. Richter te- mon: Mezíüáb a parkban - vígjá- rém, 20.00 Kertész Imrével sugárzott interjút a France Culture Két én létezik benne Ma hajtják ki a „legelőre” - vagyis állítják fel a pozsonyi Fő téren az Új Szó tehenét Dinnyetehén nagy harapással Ingrid Patočková a készülő Dinnyetehénnel (Somogyi Tibor felvétele) MTI-TUDÓSÍTÁS Párizs. Kertész Imrével sugárzott egyórás interjút tegnap a több mint 4 millió rádióhallgatót vonzó legjelentősebb francia köz- szolgálati kulturális rádió, a France Culture. Az Actes Sud kiadó gondozásában a közelmúltban franciául egy kötetben jelent meg Kertész Imre három műve: Az angol lobogó, A nyomkereső és a Jegyzőkönyv. Ennek alkalmából kérdezte a szerzőt Marc Voinchet újságíró. A magyar író kifejtette, hogy a három szöveg egy kötetben való közlése a francia kiadó ötlete volt, mert mindhárom mélyen önéletrajzi írás, és így együtt önálló jelentést hordoznak: a hatvanas évek Magyarországát idézik meg a maguk módján, amelynek gerincét az 1956-os forradalom megtörte. De második olvasatban ezek a szövegek Kertész szerint arról szólnak, hogy az önérzetét vesztett emberrel minden megtörténhet. Kertész hangsúlyozta, hogy az KOVÁCS ÁGNES Idén is sor kerül a Rovás és a Gombaszög Fejlesztéséért Alapítvány szokásos nyári rendezvényére, a középiskolás és középiskolát végzett fiatalok részére meghirdetett Rajzszög alkotótáborra. A tábor idén július 11. és 17. között kerül megrendezésre a gombaszögi völgyben, immár ötödik alkalommal. Főleg a képzőművészet felé nyitott fiatalokat várnak a szervezők az ország minden területéről és Magyarországról, akik számára kiváló alkalom nyílik egymás megismerésére, a közös szórakozás élményére, de főleg arra, hogy szakemberektől tanuljanak, és olyan információkat szerezzenek, amelyekre a hétköznapok nem adnak lehetőséget. Az alkotótábor programja a többéves tapasztalatok felhasználásával lett kialakítva. Az alkotótevékenység szekciókra osztva zajlik, a délelőtti és a kora délutáni órákra időzítve az oktatási folyamat leglényegesebb részeit. Kiváló képzőművészek jelezték részvételüket, az ő alkotói formanyelvük képezi majd az alapját az egyes szekciók kialakításának. Idén először tehát nem a szervezők által elképzelt kategóriákhoz kerestek oktatókat, hanem a meghívott művész személyisége képezi majd a saját maga által életrajzi élményeihez mindig távolságtartással viszonyul- írásaiban, amelyek egyfajta metamorfózison mennek át, mielőtt megtalálnák végleges formájukat. Az író elmondta, hogy úgy érzi, két én létezik benne. Az egyik, aki mozdulatlan és tiszta lélek, figyeli, hogy mi történik körülötte a világban. A másik cselekszik és elmeséli a megélt történéseket, sőt ha kell, cenzúrázza is a korrum- pálhatatlan én érzéseit. Kertész kifejtette, hogy nem hisz az irodalom elkötelezettségében, amely meggyőzni vagy megváltoztatni kívánja az embereket; szerinte az irodalom egyszerűen a megélt tapasztalatok formába öntésére szolgál. A jelenleg Berlinben élő'Kertész a német nyelvhez való, önmaga számára is meglepő viszonyáról elmondta, hogy nem szabad a németeket a nácizmussal összekeverni, hiszen a hóhérok mára eltűntek, s Németországnak szüksége van a múlttal való szembesülésre, amelyhez érzése szerint Kertész maga is hozzájárul. meghatározott kategóriát. Ő határozza meg szekciója nevét, célját, módszereit. Az idei gombaszögi táborban egyebek mellett lesz rajz- (Szabó Ottó) és festészeti szekció (Tóth József) - hiszen ezek iránt volt mindig a legnagyobb az érdeklődés -, lesz grafika (Kiss László és Komjáty Zsolt), tűzzománc (Tóth Betty), de- kor és textil (Kovács Ágnes), fa- és kőszobrászat (Ferdics Gábor, Su- choža József), illusztráció (Takács János), számítógépes grafika (ifj. Szaszák György), szabad kreativitás (Krúzs Judit), architektúra és dizájn (Gyenes Gábor), továbbá délutáni szabad foglalkozásként lesz még színészmesterség (Kovács Mimi), illetve filozófia, művészet- történet és esztétika (Barczi Gyula) is. Délutánonként a szórakozás - sporttevékenység, kirándulás stb. - kerül előtérbe. Esténként tábortűz, filmvetítések, előadások és persze zene várható minden mennyiségben. A tábor egyik célja, hogy a művészetet mint életmódot hozza közel a fiatalokhoz. A táborról folyamatosan lehet információkat szerezni a www.ro- vas.sk weboldalon, valamint a www.rovart.com honlapon - vagy e-mailen az art@rovas.sk és a ro- vas@rovas.sk címen, illetve telefonon: +421-907-925796, +421- 908-175133, +421-903-650120. Már elkészült Ingrid Patočková és Peter Pohanka képzőművészek alkotása, a Dinnyetehén. Az alap - a „négylábú” dinnye és a harapás a dinnyebélbe - már régebben elkészült. Erre az alapra most felkerültek a magok, aztán a boci „kivonul” a nagyközönség elé, a Pozsony terein, utcáin és a város egyéb pontjain már látható tehenek közé. TALLÓSI BÉLA Mivelhogy az idén Pozsony is bekapcsolódott abba a világraszóló „marhaságba”, amelyet Cowpara- de néven 1998-ban rendeztek meg először Zürichben. Az első tehénszobrot Pascal Knapp svájci szobrász készítette édesapja kérésére, ez a prototípus kapta az Álló tehén elnevezést. A sikerszéria aztán folytatódott, a tehénparádé Svájcból elindult „világhódító” útjára, s ezen a nyáron már Pozsonyba is eljutott: olyan nagyvárosok után, mint New York, Tokió, London, Barcelona, Sydney és Prága, a szlovák főváros a projekt huszonkettedik helyszíne. A „csorda” méretarányos, vagyis életnagyságú műanyag tehenekből áll, amelyeket képzőművészek, egyéb területen tevékenykedő művészek vagy közéleti személyiségek festenek ki. A projekt célja, hogy formálja a városlakók viszonyát a lakhelyükhöz, valamint hogy közelebb hozza a kortárs művészetet az utca emberéhez, s hogy egy kis vidámságot, jókedvet csempésszen a hétköznapokba. Ezenkívül a Cowparade karitatív jellegű rendezvény, a teheneket elárverezik, minden tehénnek megvan a maga szponzora, s a befolyt összeget jótékonysági célokra használják fel. S hogy miért éppen tehenek? Egyrészt - mivel a projekt Svájcból Z. NÉMETH ISTVÁN Nézem a dobozt, bár valahol azt olvastam mostanában, hogy ez egyre inkább nem úriemberhez méltó foglalatosság. Mit tegyünk hát, ha nem csak a készülékek egyre laposabbak mostanában, hanem a programkínálatok is? Találjunk ki magunknak egy műsort, és szabadalmaztassuk, hátha más tévék is ráharapnak a licencre? Nem is rossz ötlet: ha a valóságsók világra szabadításá- hoz semmi fantázia sem kellett, akkor némi kis fejtöréssel lehetne akár valami valóban érdekeset is alkotni. A média máris indíthatna egy kampányt: Itt a nyár! Unatkozik a napernyő alatt? Agyára ment az állandó és unalmas UV-sugárzás? Hát találja ki saját műsorát! Vagy például ha a moziteremből nem túl feldobva jövünk ki: egy-két ötlete csaknem mindenkinek akad, amiből akár film is készülhetne... S hogy ez mennyire így van, bizonyítja a hír, hogy az RTL Klub és a Hunnia Filmstúdió meg kívánja teremteni a Fiatal Magyar Filmet, amelyben megjelennek az elmúlt tizenöt év érzelmei, szellemi gazdagsága, emberi sorsfordulói. Az Aranyindult - a tehén Svájc szimbóluma, másrészt azon kevés állatok egyike, amely a világ minden táján ugyanazt fejezi ki: jámborságot, békességet. A várost ellepő színes, ödetes tehenek közé kerül ma az Új Szó tehene is, a Krava Melón, vagyis a Dinnyetehén. „A mi alkotásunk egy genetikailag modifikált organizmus, mi úgy mondjuk magunk között, hogy ez egy dinnyével klónozott tehén, hiszen a művészetben sok minden lehetséges - mondja a társszerző, Ingrid Patočková. - S mivel szerettük volna, hogy kommunikatív legyen, hogy megszólítsa a felnőtteket, de a gyerekekre is hasson, igyekeztünk játékossá tenni. Ezért alakítottuk ki a tehén hátán, vagyis a dinnyebélen a harapásformát. Számomra az a fontos, és ebben a Dinnyetehénben mindkettőnk számára az volt a fontos, hogy a műalkotás éljen, interaktív legyen.” A fiatal képzőművész arról is beszélt, hogy rokonszenvesnek találja az ödetet, egy ilyen tehénszobor- csorda-kiállítás megvalósítását. csirke ezek szerint csak az első lépcsőfok volt, a következő nagy dobás az aranytojást tojó Gyémántkakas fellelése? Mi másra gondolhatnánk, amikor az újjászülető Fiatal Magyar Film megteremtése érdekében az említett cégek szinopszispályázatot írtak ki, amelyen minden magyar állampolgár és határon túli magyar részt vehet. Persze ne álmodjunk felvidéki vagy akár erdélyi helyszínekről, hiszen a három oldalnál nem hosszabb filmes ötleteknek feltétele, hogy mai történetként Magyarországon kell játszódnia, s tervezett gyártási költsége nem haladhatja meg egy átlagos magyar filmét. Tehát lézerkarddal flangáló fiatalok, Szeged fölött éjjel fel-feltü- nedező X-szárnyúak, egyszerre tizenkét Halálcsillag, kozmikus szintű MSZP-Fidesz összecsapások sok-sok számítógéppel plasztikázott mutánssal - anyagi okok miatt eleve kizárva. A komolyságot félretéve: az ötleteket egy televíziósokból és filmesekből álló szakmai zsűri értékeli, s a legsikerültebbeket forgatókönyvvé fejlesztve felajánlja a filmes és elektronikus szakmának. Az első három szinopszist (ez esetben három oldalnál nem hosszabb, a Vagyis, hogy a művészetet kivigyék az utcára, az emberek közé. A művészek, mint mondja, nagy elvárásokkal vesznek részt ebben az akcióban, de elsősorban a karitatív jelleg fogta meg őket. „Mi is elsősorban a rendezvény jótékony- sági jellegét tartottuk szem előtt, amikor terveinkkel jelentkeztünk a projektbe.” Ingrid Patočková nem látta még az összes - már az utcán, tereken kint lévő - tehenet, nem is vállalkozott különösebb értékelésre, annyit azonban elmondott, hogy számtalan jó ötletet figyelt meg az eddigi alkotásokon: mint mondja, jó néhány képzőművész nemcsak „illusztrálta” a tehenet, hanem továbbfejlesztette azt, úgy dolgozott a tehén figurájával, mint objekttel vagy szoborral. Arra a kérdésemre, miként fogadta, hogy olvasóink rájuk szavaztak, s hogy ők készítik el az Új Szó tehenét, Ingrid Patočková így válaszolt: „Abszolút pozitív érzésekkel. Én senkivel szemben nem táplálok negatív érzéseket. Bevallom, nem ismerem az Új Szó napicselekményt, valamint a fő karaktereket tartalmazó írást) egyenként kétmillió forinttal jutalmazza az RTL Klub és a Hunnia Filmstúdió. 2005. szeptember 1-jéig tehát bármi eszünkbe juthat az elmúlt tizenöt évről, és még nyerhetünk is. Nem gond. Igazán szellemes és megkapó sztorik naponta elhangzanak bizonyos elmeellazí- tási intézmények füstös szegleteiben. A nagyobb baj az, hogy az elmúlt tizenöt évről nekem az jut eszembe, hogy... Bocs, most látom, hogy ezt az információt törölték bennem. Az a kép még megvan a videón, hogy november volt, és csörgettük a kulcsot a téren. De aztán egyre erősödik a zavarás... Nézem a dobozt, és látom, hogy a régi is lehet izgalmasan és felkavaróan új. Ebben hisz többek között Szabó István és Koltai Lajos is, akik újra együtt dolgoznak, mégpedig Móricz Zsigmond Rokonok című művét viszik filmre. A film forgatása július első napjaiban kezdődik. A készítők szerint a Rokonokat ma elsősorban az emberi problémák aktualitása miatt érdemes bemutatni. „Az a különös kettős élet, amit a történet hősei megélnek - mondja Szabó István. - A kettős élet azt lapot...” Aztán nevetve hozzáteszi: „Szeretettel üdvözlöm az Új Szó olvasóit.” Majd újra komolyra fordítja a szót, s azt mondja: „Mindenképpen szeretném kiemelni, mindketten nagyra értékeljük, hogy az Új Szó mint szponzor nem szólt bele az alkotómunkánkba, a művészi kivitelezésbe.” A Dinnyetehén alkotópárosáról annyit még érdemes tudni, hogy mindketten a pozsonyi Képző- művészeti Főiskolán végeztek. Peter Pohanka előbb szobrászatot tanult, majd üvegművészetet, jelenleg pedig enteriőrfestészettel foglalkozik. Ingrid Patočková Pozsonyban előbb a vizuális médiák, majd a festészeti tanszék diákja volt, ezt követően pedig Prágában, a híres filmfőiskolán, a FAMU-n fotóművészetet tanult. Több önálló kiállítása is volt, láthatták alkotásait Prágában, Chebben, Poprádon, Pozsonyban; néhányszor részt vett a Fotóhónapon is. A nyarat mindketten alkotással töltik, ugyanis közös kiállítást készítenek elő, amelyet ősszel a Pozsonyi Városi Galériában mutatnak majd be. jelenti, hogy másként viselkednek, mást gondolnak, mást mondanak, szereplői valamiféle játéknak, ami ebben az esetben tragédiába fordul.” Van tehát egy ember, aki nem karrierista, inkább úgy mondanánk, ambíciói vannak, de becsületes. Bekerül a hatalmi gépezetbe, s ha meg akarja valósítani magát, akkor számolnia kell azzal a világgal, amiben él. Az alkotók szerint ez nagyon sok embernek konfliktust okoz ma is. Az alkalmazkodás, amely bizonyos erkölcsi normákat megkérdőjelez - és bizonyos erkölcsi normák szerint az ember megkérdőjelezi saját magát, saját tevékenységét is. Koltai Lajos operatőr szerint az rendben van, hogy a politika eldönti, hogy az ember hirtelen milyen pozícióba kerül. De az, hogy hova vezet aztán az útja, mindez hogyan alakítja át egy ember, egy család életét, sokkal fontosabb. Az újramegfilme- sítők úgy gondolják, hogy bizonyos tapasztalatok miatt már egy kicsit másképp látják ezt a történetet, mint ahogy Máriássy Félix látta az 1954-es megfilmesítés alkalmával. Mi pedig izgatottan várjuk, hogy szülessenek magyar filmek. Újak, jók. Fiatalok a tavalyi Rajzszög táborban (Szabó Ottó felvétele) Idén ötödször a gombaszögi völgyben Rajzszög alkotótábor 2005 NEZEMA DOBOZT Ötletnyár, témakupac, rokonlátogatás
