Új Szó, 2005. július (58. évfolyam, 152-175. szám)
2005-07-30 / 176. szám, szombat
12 Családi kör ÚJ SZÓ 2005. JÚLIUS 30. MINDENNAPI KENYERÜNK Az élet, amit élni érdemes ZSOLNAI PÁL Manapság olyanok a társadalmi követelmények, hogy átlagon felüli teljesítményt nyújtsunk, és helytálljunk minden téren. Esélye csak a legjobbnak, a legszebbnek és a leggazdagabbnak van. Kicsinyenként átengedjük magunkat ennek a nyomásnak, és elkezdődik a sötét játszma, amikor ahelyett, hogy teljes életet élnénk, megelégszünk azzal, hogy nézőként és rajongóként figyeljük a hírességek életét. A probléma azonban az, hogy az emberiségnek csak az 1%-a ilyen áüagon felüli, úgymond híresség, és azok is gyakran boldogtalanok, mert nem tudják kezelni ezt az átlagon felüliségüket. Mi többiek meg az elutasítást érezzük mindenhol. Az útkereszteződésben sokkal nagyobb és drágább autók dudálnak ránk, műit amilyen a miénk. Az üzletben készségesebben szolgálnak ki bennünket, ha márkás ruhát viselünk. A szomszédok kedvesebben köszönnek ránk, ha előző este láttak a tévében szerepelni. Egy nagy cégnél aszerint kapják az alkalmazottak az irodahelyiséget, hogy a ranglétrán hol helyezkednek el. Minél magasabb pozíció, annál magasabb emelet. Ha az iroda például a 9. emeleten van, akkor a cég már garázst is biztosít az alkalmazódnak. Ha a 13. emeleten, az átlagon felüli berendezést jelent virágokkal. Aki a 16.-on kapott helyet, annak zuhanyzófülke is jár. Gyakran bizony mi is ezektől a dolgoktól tesszük függővé életünk értékét és minőségét. Az Istennek azonban egész más üzenete van számunkra. Az igazság az, hogy mi, szürke hétköznapi emberek, ha nem vagyunk is ádagon felüli szupersztárok, akkor is egyéni és megismételhetetlen teremtményei vagyunk Istennek. Nála nem kell kiérdemelnünk, hogy elfogadjon bennünket, s bárha ez számunkra sokszor érthetetlen, elfogad olyannak, amilyenek vagyunk. Ez az egyetlen erő a világmin- denségberi, melynek hatalma van megváltoztatni és elszakítani azokat a láthatatlan szálakat, melyek generációkon keresztül megnyomorítodak bennünket. Philip Yancey világszerte elismert amerikai keresztény író és szerkesztő A véget nem érő kegyelem című könyvében egy különös hirdetésről ír, mely eredetileg az El Liberal című napilapban jelent meg: „Paco, kedden délután várlak a Montana Szállodánál.” A hirdető egy apa, akinek a fia Madridba szököd, ő maga telve a fia utáni vággyal és szeretettel, nem tudod másképp kapcsolatba lépni vele, s utolsó elkeseredésében döntőd a hirdetés melled. Amikor az adod napon és helyen megjelent, ámulatba esed. 800 fiatalember várt a helyszínen, s vágyód arra, hogy az apja elfogadja. Az isteni elfogadás négy radikális változást hoz az életünkben. Először is megtalál bennünket bárhol. Úgy gondolod, hogy neked már nincs esélyed Istennél? Pedig egyikünk sem mehe- ted annyira messzire, hogy Ő ne találjon meg a szeretetével. A második változás az, hogy Isten kegyelme eltörli a nem kívánt múltat. Harmadszor rámutat arra, hogy miért vagyunk ezen a világon. Negyedszer, ez nem elérhetetlen vágy. Nemrégiben olvastam valahol egy nagyon találó történetet. Egy este az apa fáradtan érkezed haza, ám két gyermeke mindjárt a nyakába ugród, és azt szerették volna, hogy foglalkozzon velük. Neki azonban ehhez már nem volt ereje. Az újságban viszont, amit éppen olvasni készült, felfedezed egy földgömböt ábrázoló képet. Darabokra vágta, és odaadta a gyerekeknek, rakják össze. Gondolta, eltart nekik' egy darabig, addig ő nyugodtan elolvashatja az újságot. Alig telt el azonban pár perc, már jödek is az összerakod földgömbbel. Apjuk nem értede, hogy sikerült ez nekik ilyen gyorsan. Nevetve mutadák, hogy a földgömb másik oldala egy emberalakot ábrázolt. Elég volt azt összeállítani, és megvolt a földgömb is. Valahogy így van ez az életben is. Ha összerakjuk az embert, a világ magától helyreáll. Függetlenül adói, ki vagy, mit tedél, Isten elfogad olyannak, amilyen vagy. A Biblia szerint Jézus Krisztus azért is jöd közénk, hogy teljességgel éljük az életet. Érdemes kipróbálni! A szerző az apostoli egyház lelkésze Gyermekjátékok nagyanyáink idejében, iskolai szünidőkben meg máskor is, csapatostul a szabadban Amikor tudtak játszani a gyerekek Régente a falusi gyerekek életkorukhoz mérten mind részt vettek a család munkájában. Persze, a játékra mindig találtak módot és alkalmat. A libalegeltetés tavasszal és nyáron reggeltől késő délutánig tartott, volt idő bőven játszani is. GÁSPÁR MÁRIA A fogócskázás és a bűjócskázás Sokkal népszerűbb játék volt, mint napjainkban. Kicsik és nagyok egyaránt bekapcsolódtak a játékba, hiszen minél többen vedek részt, annál érdekesebb volt. Megfelelő teret nyújtod a nyílt utca, a bokros- buckás erdőszélek, füzesek. A játék elején kijelölték, merre, meddig bújhatnak, és kiszámolták, ki legyen az első hunyó. Mókás kiszámolókat használtak. PL: „Egyszer egy erdőbe szarkák verekedtek, Szarkapapné meghallotta, szúnyog lábát kirántotta, Bagó ment a doktori, Míg a bagó ballagott, szeginy szúnyog meghalott. Dí, dá, dú, te vagy az a nagyszájú!” A hunyó egy megadod helyen hunyt, azaz a szemét eltakarva számolt, amíg a többiek elrejtőztek. „Aki bújt, aki nem, megyek!” - kiabálta, miután befejezte a számolást. Ha valakit megtalált, együtt futodak a hunyóhely felé, s aki. előbb odaért, kezével érintve a helyet, „leütöde” a másikat: „pitty- parádé paces...!”, és a megtalált személy nevét kiáltoda. Akit először ütöd le a hunyó, az hunyt a következő körben. Ha a hunyó eltávolodod a hunyóhelytől, bármelyik játékos kiugorhatod a rejtekéből és leüthede őt. Ilyenkor mindenképpen ő maradt a hunyó, a játékot újra kezdték, s még jól ki is csúfolták őt az ügyetlenségéért. A libahívogató A kisebbek játéka volt. Akkor ját- szodák, ha többen voltak. A játékhoz egy farkasra, egy libapásztorra és egy csapat libára volt szükség. Kiszámolták, ki legyen az első farkas és a libapásztor. A libapásztor és a libák kb. 15 méternyi távolságra álltak egymástól. Köztük egy bokor vagy egy fatörzs mögöd rejtőzködőd a farkas. A libapásztor hangos szóval hívta a libákat, azok pedig felelgedek:- Gyertek haza, ludaim!-Nem megyünk!-Miért?-Félünk!-Mitől?- Farkastól!-Hol a farkas?-A berekbe!-Mit csinál?-Mosakodik!- Mibe törülközik?- Kiscica farkába! Az utolsó válasz után a libáknak fúrniuk kellett a libapásztor felé. A farkas feladata az volt, hogy elkapjon belőlük egyet. Ha ez sikerült, az elkapod gyerek led a következő farkas, az előző farkasból led a libapásztor. Ha senkit sem sikerült elkapnia, szégyenkezve visszabújt a rejtekébe, és a következő fordulóban is ő maradt a farkas, ráadásul a libák még jól meg is csipkedték. A pitykövezés A fiúk között volt elterjedt. A kb. 1 cm átmérőjű, színes agyaggolyókat kis vászonzacskóban árulták a vásáron. Akkoriban a falusi gyerekek nehezen jutodak hozzá, előfordult, hogy jobb híján, maguk készítene agyaggolyókkal vagy gömbölyű kavicsokkal játszónak. PityPilicke (.A szerző rajzai) Pitykövezés kövezni az utcán és a gyepen egyaránt leheted. Kb. 1 méter átmérőjű körben kitépdesték a gyomokat, elsimítodák a földet, a kör közepébe pedig egy tenyérnyi gödröt vájtak. A játékosok azonos számú golyót adtak a kezdéshez. Egyikük marokra fogta, és egy mozdulattal a megtisztítod helyre szórta. 15-20 golyóval kezdtek. Körülülték a területet, és egymás után próbálkoz- hattak a golyók begurításával a gödörbe. Meggörbíted mutatóujját egy golyó mögöd a földre helyezve mindenki bökhetett egy pitykövet a gödör felé. Ha sikerült beletalálnia, a játékos kimarkolhada az addig begurítod golyókat, vagy még egyszer guríthatod, de ha elvétene, nem kapta meg a gödör tartalmát, a gurítást pedig a következő játékos folytada. Ha valaki ügyes volt, egyszerre két golyót is a gödörbe pöckölheted. Az első forduló akkor ért véget, ha a pitykövek elfogytak a földről. A második fordulót is az egyenlő számban beadod golyókkal kezdték. A harmadik fordulóra már nem maradt mindenkinek pityköve, ők már csak nézői lehettek a további játéknak. A pilickézés A nagyobb gyerekek, serdülő korúak egyik kedvenc játéka volt. Egy ütő és egy pilicke (labdának is nevezték) kellett hozzá. Ütőnek megfelelt egy jól marokra fogható bot, pilickét pedig faragni kellett egy kb. 15-20 cm hosszú, 4-5 cm vastag henger alakú fadarabot a két végén kihegyeztek. Ökölnyi gödröt vájtak a földbe, akkorát, hogy a mélyedésbe helyezett labda hegye kiérjen belőle. Egymás után üthettek a bottal a pilicke hegyére. A jó ütés az volt, amitől a labda egy kicsit felrepült. Ekkor gyorsan el kellett találni a levegőben a bottal, erősen beleülni, hogy minél messzebbre repüljön. Ha ez sikerült, megszámolták, hány „lábnyira” repült a pilicke a gödörtől. (Egyik lábukat szorosan a másik elé rakva lépdeltek - így mérték a lábhosszakat.) Egy ilyen sikeres ütés után a játékos még egyet üthetett a földön fekvő fadarab egyik kihegyezed végére, s ha megint sikerült a levegőbe ugratnia, és botjával beleütnie, a második lábszámolás következett, s a játékos megint a labda után mehetett, és megint próbálkozhatott. Amikor elvétette az ütést, visszahelyezték a pilickét a mélyedésbe, és próbálkozhatott a második játékos. Több fordulót is játszottak, így egy-egy játékos többször is sorra kerülhetett. Végül összeszámolták, hogy az összes fordulóban együttvéve melyikük érte el a legjobb eredményt. CSALÁDI KVÍZ Kedves Olvasó! Nem kell mást tennie, csak figyelmesen elolvasni hétvégi magazinunk írásait, hogy gond nélkül meg tudja jelölni a helyes válaszokat. A megfejtést levelezőlapon küldje be a Családi Kör címére, mert ha velünk játszik, nemcsak hogy jól szórakozik, kis sze* rencsével a Lilium Aurum ajándékát is megnyerheti. Beküldési határidő: augusztus 3. 1. Hogy hívták Zay László első feleségét? a) Pogrányi Judit b) Vízkelety Magóc c) Ujfalussy Judit 2. Ki viszi tovább egyenes ágon a Zay-nemzetséget? a) II. László b) II. Lőrinc c) III. Lőrinc 3. Hogy nevezték az agyaggolyóval játszod játékot? a) pilickézés b) pitykövezés c) pipikélés 4. Hol töltődé a hétvégét brooklyni tudósítónk? a) Sydneyben b) Melrose-ban c) Budapesten 5. Ki romboltada le a Melro- se-i Apátságot? a) VIII. Henrik b) I. Dávid c) Walter Scott Július 23-ai Családi kvízünk helyes megfejtése: lb, 2b, 3c, 4a, 5c. A Lilium Aurum ajándékát ifj. Fehér István, dunaszerdahelyi kedves olvasónk nyerte. A MAGYAR HÁZIASSZONY LEXIKONA Nagytakarítás Mielőd a nagytakarításhoz fogunk bizonyos előmunkálatokat kell végezni. Gondoskodjunk arról, hogy kályhánkat szakemberrel megnézessük, és rendbe hozassuk, nehogy a tisztán takarított lakásunkat füst lepje el. Nagy- takarítás előtt hozzuk rendbe függönyeinket, szőnyegeinket és térítőinkét, kézimunkáinkat. Iparkodjunk mindazokat a kellékeket beszerezni takarítás előtt, amelyekre takarításkor szükségünk van, és akkor nem lesz futkosás, kapkodás. Tehát a különféle seprűket, keféket mossuk meg, valamint a padló és porruhákat is. A tulajdonképpeni nagytakarítási munkálatokat a mennyezet és a fal lesöprésével kezdjük, ezután következik a magas szekrények, ajtók, ablakok stb.-nek a portól Való első letörölgetése. Most felsöpörjük a padlót, azután megmossuk a kályhát, rendbe hozzuk a csillárokat, ajtó- és ablakmosást végzünk, s mindezek megtörténte után kezdődik a padló gondozása. Napfény Túl erős napfény ártalmas a virágoknak. Az ablak előtt elhelyezett virágok gyakran szenvednek a forró napsütéstől, amely annyira felhevíti cserepeiket, hogy a belső falához tapadó gyökerek elégnek. Különösen akkor, ha a napsütés ideje alatt vízzel öntözzük őket. Ez ellen úgy óvjuk meg a növényeket, hogy egy 10 cm magas falécet helyezünk a cserepek elé, amelynek belső oldalát nedves mohával béleljük. A fa rossz hővezető lévén gyengíti a napfény erejét, a moha pedig magába veszi a nap melegét, amelyet aztán éjszaka ismét kiáraszt, és-így állandó egyenletes hőmérsékletet biztosít a cserepes növények földjének, ami a virágok fejlődésére igen előnyös. Ezeket a napvédő léceket színesre festhetjük, hogy csinosabbak legyenek. Kalitkába zárt, szobában tartott madarak számára életkérdés, hogy megfelelő, elég napfényhez jussanak. Ha nem kapnak elég napot, a tollúk elszíntelenedik, meleg égövi madarak el is pusztulhatnak napfény hiányában. Ártalmas azonban túl erős napfényre hosszú ideig kitenni a madarakat. Leghelyesebb a kalitkát délkeleti fekvésű ablak közvetlen közelébe felakasztani. Forró napsütés árt a vágószerszámoknak, késnek, kaszának, fűrésznek, sarlónak stb. Az erős naptól felhevülve a penge elveszti élességét. Azért nem ajánlatos ilyen szerszámokat piacon venni, ahol hosszú ideig hevernek a napon. Az Ünnep kiadása, Budapest, 1936
