Új Szó, 2005. július (58. évfolyam, 152-175. szám)
2005-07-30 / 176. szám, szombat
ÚJ SZÓ 2005. JÚLIUS 30. VÉLEMÉNY ÉS HÁTTÉR 7 TALLÓZÓ VATAN Al-Kaida-támadás célpontja lehet Törökország néhány hónapon belül, ezért a rendőrség élénken figyel mintegy ezer olyan személyt, aki azzal gyanúsítható, hogy kapcsolatban áll a nemzetközi terrorhálózattal - jelentette ki egy magas rangú rendőrtiszt. Sammaz Demirtas isztambuli rendőrfőnök a napilapban kifejtette, a terror hulláma nyugatról keletre tart; ezt mutatja, hogy a terroristák most előbb Londonban, majd Egyiptomban követtek el merényleteket. „Törökországban novemberig várható támadás” - véli Sammaz Demirtas.- Mit írnak ma a kánikularovatban? (Ľubomír Kotrha rajza) HÉTVÉG(R)E Ötöt rúgtunk a pályán Skóciának Bár e sorok írója nem kedveli különösebben a labdarúgást, így a terminológiájában is járatlan kissé, de úgy gondolja, ha egy élvonalbeli skót csapat öt nullára kikap a szlovák bajnoktól, arra azt mondják: szarrá verték. KOCUR LÁSZLÓ Hasonló eredménnyel jobbára az alacsonyabb osztályokban találkozunk. A királyrévi 1. Barátságkupán a tallósiak durrantottak ötször a zsigárdiak kapujába. A Lévai Területi Bajnokság 30. fordulójában Óbars zörgette meg ötször a sáróiak hálóját. A Galántai Területi Bajnokságban, a ll:l-re végződő Felsőszeli-Pusztafödémes mérkőzés félidei eredménye is 5:0 volt. De hogy a Weiss-legénység megveri, mit megveri, porig alázza a Celtic Glasgow csapatát, arra szerdán senki sem mert volna komolyabb összeget tenni egy fogadóirodában. Szégyen! - így nyugtázta a történteket a Glasgow Daily Record. Majd meglátjuk, mit hoz a keddi visszavágó, de talán - remélem! - idegenben sem fog ötöt kapni az Artmedia, bár a sportban jóslásokba bocsátkozni éppúgy botorság, mint a politikában. Mert például aki azt állította volna, hogy a liberális Új Polgári Szövetség és a szélsőjobboldali Szlovák Nemzeti Párt valaha is koalícióra fog lépni, arra azt mondták volna: megártott neki a rekkenő nyári hőség, hagy- mázas önkívületében félrebeszél, s előzékenyen tárcsázták volna a mentőszolgálat telefonszámát. A rémálom mára valósággá vált, azt is tudjuk, mikor fog megköttetni az úgynevezett kis szlovák koalíció Nyitra megyében: szeptemberben. Addig a levegő talán lehűl, de a politikai kedélyek valószínűleg nem. Nem tudom, önöknek feltűnt-e, újra szerepel a politikai pártok nyilvántartásában a Valódi Szlovák Nemzeti Párt. Ez a Slota nélküli csapat. Bugrisok! Hát hogy lehetnének valódiak Zsolna első embere nélkül? Az e csoport körül fel-feltűnő Vít’azoslav Móric viszont elégedetten dörzsölgethette a tenyerét a héten. A főügyészség úgy döntött, hogy nem adott el fegyvert Észak-Koreának, vagy ha eladott, azzal nem követett el bűncselekményt. Mindenesetre Móric nem ugorhat át kocsival a •szomszéd városba, hogy az ottani haveroknak is elmondja, mivel egy évre elvették a jogosítványát. Ahhoz képest, hogy halálra gázolt egy embert, ez nem túl nagy idő. Nemrégiben azon ékelődtem ezeken a hasábokon, hogy a kínaiak nagyon fényezik a női nemet, krómtartalmú bugyikat hoztak be a szlovák piacra. Nos, azóta a világ legnépesebb országának lakói újabb offenzívát indítottak ellenünk. Most a csecsemőket vették célba, olyan cumisüveget készítettek, mely rákkeltő, veseroncsoló hatású, és hormonzavart is okoz. Szóval, sikeresen megalapozhatjuk vele gyermekünk jövőjét. A Fogyasztóvédelmi Felügyelőség szinte hetente kivon egy-egy kínai terméket a piacról. Ezek után azt hiszem, jogos a kérdés, egyáltalán megbízható bármi, ami kínai. Nyilván a kommunista párt kassai vezetőit is a kínái elvtársaknál még divatos gyakorlat vezette, mikor az ügyészségen feljelentettek egy újságírót, aki a kommunizmust a pestishez hasonlította. Nem vagyok róla meggyőződve, hogy a pestisnek több áldozata lett volna a huszadik században, mint a kommunizmusnak, így Tamara Valková hasonlata találó. A fogatlan, öreg, döglődő oroszlánba belerúgni humanitárius tettnek semmiképp sem nevezhető, de nem tudom kihagyni: a kommunizmus olyan, mint a pestis. Vajda elvtárs, Karap elvtárs, jelentsenek fel engem is! Persze, húsz éve még nem legénykedtem volna ezzel, de akkoriban épp a kétismeretlenes egyenlet megoldásának elsajátításával voltam elfoglalva az alapiskolában. Mit van mit tenni, változnak az idők. Ha már nem bírják elviselni a hőséget, az újságból hajtogassanak egy csákót a napszúrás ellen, aztán menjenek strandra, árnyékos helyre, folyópartra, kertbe, szabadságra, a nem kívánt törlendő. De mindenképpen igyanak egy hideg sört. Ha nem segít, akkor többet. Két éve került szóba a Lumbe-ház, akkor, amikor kiderült, Havel utódjának nincs megfelelő rezidenciája Új villába költözik Václav Klaus cseh államfő KOKES JÁNOS Még a nyár folyamán lakhelyet változtat Václav Klaus 'cseh államfő. Az új villa a cseh köztársasági elnökök hivatalos székhelyéül szolgáló prágai vár, a Hradzsin területén van, s az illetékesek szerint a jövőben tartósan az lesz a cseh államfők hivatalos magánlakóhelye. „A köztársasági elnök új villája véglegesen megoldja a cseh államfők magánlakhelyének kérdését’ - szögezte le Petr Hájek elnöki szóvivő. Az egyemeletes klasszici- záló, empire stílusú villát a XIX. század közepén Karel Lumbe, korának neves prágai sebészorvosa építtette II. Rudolf császár egykori fácános kertjének területén. A Hradzsin 1925-ben vette meg az épületet, s a következő évtizedekben a vár főkertészének, valamint kertészeinek volt a lakhelye. A rendszerváltás után az eléggé leromlott állapotban lévő villát szerették volna felújítani, s a hivatalos külföldi látogatók szálláshelyéül szolgált volna. A munkák azonban félbeszakadtak. Mint leendő államfői rezidencia a Lumbe-villa 2003-ban került szóba, amikor kiderült, hogy az elnöki bársonyszékben a Václav Havelt felváltó Václav Klausnak nincs megfelelő magánrezidenciája. Az 1989-es rendszerváltás utáni kárpótlási folyamatban komoly magánvagyonhoz jutott Havel ugyanis a kilencvenes évek elején mintegy 40 millió koronáért vett magának egy villát a Hradzsin közelében, így elnöksége egész ideje alatt (1992— 2002) abban lakott, s nem volt szüksége „állami” lakásra. A hivatalnokcsaládból származó Klaus ugyan a kilencvenes évek folyamán magas tisztségéből kifolyólag (miniszter, miniszterelnök, képviselőházi elnök) több állami villában is lakott, de személyes tulajdonában csak egy négyszobás luxuslakás volt egy társasházban Prága Kobylisy negyedében. így amikor 2003 februárjában államfővé választották, sürgősen hivatalos lakhelyet kellett neki találni. A kínos problémát a hadsereg oldotta meg, amely főparancsnokának felajánlotta egyik elegáns, korábban vendégházként szolgáló villáját a Hradzsinhoz közelében. Klaus elfogadta, és be is költözött a házba. Csak azután derült ki, hogy a szép villát egy szudétanémet kereskedőtől kobozták el a II. világháború utáni időszakban a cseh hatóságok. A nemzetközi sajtót is bejárt botrány ellenére Klaus maradt a villában, mondván, Prágában, de más nagyvárosokban is minden háznak megvan a maga, olykor zivataros múltja, s erről a mai lakók nem tehernek. A LUMBE-VILLA A Lumbe-villa felújítása a cseh államkasszának 52 millió koronájába került. Az épület környékét is teljesen felújították, s a szomszédságban levő két régebbi ház lakóit kiköltöztették. A villa mellett húzódó Szarvas-árok, amely egykoron vadaskertül szolgált a Hradzsin urainak és ma népszerű turistaút vezet keresztül rajta, azonban továbbra is nyitva lesz a nagyközönség előtt, (-kés) Zakócsere, villacsere... KOMMENTÁR Drágán olcsó sárgarépa LOVÁSZ ATTILA A választási évre készülvén senkit nem lepett volna meg, ha a pénzügyi tárca kissé lazábbra fogja a gyeplőt, és egy kicsit gavalléro- sabb költségvetési törvényt készít elő. Szerencsére nem ez történt, Miklós pénzügyminiszter inkább lefaragná a deficitet. Igaz, csak néhány tized százalékponttal, de a gyermekeink jövőjéből élő, azaz folyamatosan eladósodó állam magatartásmintáit ideje volna elhagyni. A költségvetési mutatók bevételi részével nem is volna baj. Az adó különösebben nem csökkenthető újra, még akkor sem, ha sokan azt állítják, az üzemanyag drága. A bevételi részben csak akkor láthatnék némi problémát, ha a 2007-es költségvetést Fico szerint készítené a leendő kabinet: arra csak ráfázna az adózó és a kincstár egyaránt. Nem egyszer leírtuk, a Fico által éltetett skandináv modell idejétmúlt. Ha Fico újra progresszív adót vezetne be (ahhoz persze választásokat kell nyerni), csak kocsmai lumpenprolik vállveregetését érné el. A kiadási részben viszont egy, olvasóinkat komolyan érintő terület problémákat okozhat. Igen, a mezőgazdasági dotációk rendszeréről van szó. Az európai modell a piaci deformáció maga. De addig, amíg a környék dotál, a szlovákiai őstermelők támogatásának megszüntetése az ágazat végét jelentené. Még ez sem baj, nem olyan biztos, hogy a tradicionálisan oly nemesnek tartott „ennivaló-termelést” meg kellene tartani. De akkor azt is meg kell mondani, mi lesz tovább az agrárvidékekkel, Az utóbbi időkben főleg a hipermarketekben megjelent a dotációkülönbség átkainak sora. A paraszt nem termel, mert nem éri meg. A zöldségpiacon egyre nagyobb a verseny, sajnos, csak az árverseny. S ennek tragikus velejárója, hogy a tetszetős, szép kivitelezés mögött géntechnológiák, vegyi érlelések vannak, az áruházláncok által forgalmazott zöldség és gyümölcs egyre vacakabb, mert olcsónak kell lennie. A hazai termelők almája lehet, kisebb, de finomabb, a sárgarépát Spanyolországból hozni üzemanyag-pazarlás, s azt nem kellene dotálni. S még egy komoly érv: a méz az allergia egyik csodálatos ellenszere. De csak az a méz, amely az allergiás tünetekkel küszködő egyén környezetéből származik. A brazil méz semmit sem segít. Valahogy így vagyunk egyéb őstermelői árukkal is, a nagyon olcsó áruházas zöldség kezd nagyon drága lenni, s rövid időn belül a háztájinak újra értékedesz. Addig azért nem kellene teljesen fenéken billenteni a hazai őstermelést. A kivárásnak ára van, ha most takarékossági megfontolásból tönkretesszük az ag- ráriumot, akkor egyúttal közpénzekből finanszírozzuk a spanyol, francia, portugál gazdák megerősödését. Azt pedig a magyar termelőt zsigereiben ki nem állható Slota sem akarja talán... JEGYZET Elővigyázatos vagyok TALLÓSI BÉLA Jó másokon jót kacagni, azon hahotázni, hogy ki miként viselkedik furcsa, szokatlan, megrendezett helyzetekben. Rém szórakoztatók tudnak lenni a rejtett kamerás felvételek. Mára az utca emberének becsapása közkedvelt és elterjedt televíziós szórakoztató műfajjá nőtte ki magát. Néha elképzelem magam egy-egy ilyen fura helyzetben, és bizony már a beleéléstől is kiráz a hideg, mert azt mondom, jó játék ez, amíg más és nem én vagyok a szenvedő alany. Ám az én gyámoltalan viselkedésemen, egy olyan szituációban, amelyben palira vesznek, ne szórakozzon senki. Egy ideje elővigyázatos vagyok. Az élelmiszerbolt zöldségrészlegén válogattam, amikor a harmadik polcon elhelyezett fonott zöldségtároló kosárban a friss salátalevelek között egy nem odavaló dolgot fedeztem fel. Nézegettem-nézegettem, jól látok-e, nem csak a szemem káprazik-e. Az a valami valóban ott hevert a zöld salátalevelek között. Nem messze tőlem egy alkalmazott matatott a polcon, mintha árut rakodott volna, de csak ímmel- ámmal. Gondoltam, szólok, figyelmeztetem a zöldsalátás kosár tartalmára. Valószínű érezte a tétovázásomat, mert felém sandított. Nem szólok, döntöttem hirtelen, mivel teljesen bizonyosra vettem, hogy be van avatva. Olyan sejtésem volt ugyanis, hogy rejtett kamerával figyelnek, és jól át akarnak verni. Még visszamentem a kosárhoz, ámultam- ámultam, mert ésszerű magyarázatot nem találtam arra, hogy került a pult harmadik polcára, a salátáskosárba egy hatalmas karikára fűzött jókora kulcscsomó. Hacsak nem tud repülni, hiszen a harmadik polc magasságában, egy kosárba, a salátalevelek kellős közepébe nem lehet elveszíteni egy kulcscsomót! Azt valakinek szándékosan kellett odatennie. Szépen elandalogtam a pulttól, hogy rajtam aztán nem fog senki mulatni. De azért csak törtem a fejem valamiféle megoldáson: miért tesznek egy kulcscsomót a salátáskosárba egy előkelő élelmiszer- boltban?... A sokadik kört tettem meg a polcok között, nézegettem, hogy aznap mit nem veszek meg, amikor a kulcs szó megütötte a fülem. Egy középkorú úr magyarázta kétségbeesetten a pénztárosnőnek, hogy hazaérve, az ajtó előtt vette észre, nincsenek meg a kulcsai. „Kulcsokat keres? - kérdeztem. -Azt hiszem, megtaláltam” - mondtam, és odavezettem a zöldséges pulthoz. Nem lepődött meg, csak hálásan magyarázta, hogy a felesége salátát válogatott, akkor ejthette ki a kezéből. Hálálkodott, hogy vannak még tisztességes jó emberek. Én meg szégyelltem és ostobán éreztem magam, hogy a rejtett kamerától való félelmem miatt valakinek majdnem galibát okoztam. De szerencsére a saláta is megmaradt, a kulcs is megkerült, az ajtót se kellett feltörni, és felvétel se készült.
