Új Szó, 2005. július (58. évfolyam, 152-175. szám)
2005-07-04 / 154. szám, hétfő
6 Kultúra ÚJ SZÓ 2005. JÚLIUS 4. Képtervével a művész soha többé nem foglalkozott Új Leonardo-vázlat A Karlovy Vary-i fesztiválon egymást váltják a sztárok. Robert Redford után Sharon Stone is életműdíjat kapott Cannes sem volt pompásabb Sharon Stone Hollywood legnagyobb dívájaként közlekedett a fesztiválon (ČTK-felvétel) MT1/REUTERS London. Leonardo da Vinci eddig ismeretlen, befejezetlenül maradt vázlatára bukkantak brit szakemberek a reneszánsz festőóriás egyik legismertebb képe, a Sziklás Madonna felszíne alatt. Leonardo két változatban festette meg a Sziklás Madonnát 1483 és 1508 között. Az egyik a londoni National Gallery, a másik pedig a párizsi Louvre tulajdona. Ez utóbbit azonban a párizsi kép gyengébb minőségű változatának tekintik a művészettörténészek. A londoni múzeum szakemberei a befejezetlen rajz körvonalaira akkor bukkantak rá, amikor a londoni képtárban látható alkotást infravörös letapogatóval pásztázva azt próbálták kideríteni, hogy Leonardo milyen technikával másolhatta le a korábban keletkezett - s jelenleg a Louvre-ban látható - Madonna-képet. A letapogatás során két képvázlat körvonalaira találtak rá. Az egyik a Sziklás Madonna volt, a másik azonban ugyanannak a témának egy másik feldolgozása, amelyen az alakok eltérő pozícióban helyezkednek el a vásznon. Nyilvánvaló, hogy a művész valami újba akart belefogni, később azonA szlovákiai magyar szövegekből kimutatható, kevésbé feltűnő szlovák nyelvi kontaktushatás egyes magyar szavak konnotációjának a szlovákéhoz való hasonulása. Ez azt jelenti, hogy bizonyos magyar szavakat olyan szókapcsolatokban használunk, amelyek a közmagyarban nem, illetve csak elvétve fordulnak elő. Mai írásomban a szlovák výška és a magyar magasság kapcsán ezt a jelenséget mutatom be. A szlovák és a magyar értelmező szótárak definíciói szerint az említett szavak első megközelítésre minden jelentésükben megfeleltethetők egymással: 1. ’vmilyen tárgynak, testnek vertikális, felfelé való kiterjedése’, pl. výška skrine - a szekrény magassága. 2. ’vminek vmilyen alapszinttől mért függőleges távolsága’, pl.: nadmorská výška - tengerszint feletti magasság. 3. ’valamely hang magas fekvése’. Látszólag azonos e szavak 4. jelentése is; ezt a magyar értelmező kéziszótár így határozza meg: ’mérhető jelenség magas volta, ill. értéke’, a szlovák értelmező szótár pedig ily módon: ’valamely érték foka, mértéke’. E jelentés mellett a magyar értelmező szótár az árak, a láz magassága, a szlovák pedig a výška príjmu, trestu példákat idézi. Az árak magassága példa szlovák megfelelője a výška cien, a láz magassága példáé pedig lehet a výška horúčky (ez utóbbira ugyan csak egy előfordulást találtam), fordítva viszont ez már nem érvényes: a jövedelem magassága, a büntetés magassága furcsának tűnik, ilyen szókapcsolat előfordulására magyar szövegből nincs is példám, helyette a jövedelem nagysága, a büntetés mértéke (esetleg nagysága) szókapcsolat a használatos. Ha megfigyeljük a výška, illetve a magasság szavak előfordulásait, megállapíthatjuk, hogy a szlovák szó szinte egyforma gyakorisággal szerepel tárgyat, személyt stb. jelölő szavak mellett (pl. výška ban ezt nem folytatta. Leonardo da Vinci 1483-ban kapott megbízást a kép megfestésére a milánói Szeplőtelen Fogantatás szerzetesrendtől. A művész a képet el is készítette, ám olyan magas árat kért a kész alkotásért, hogy végül nem tudott megegyezni a renddel, és a képet máshová adta el. (Ez a kép került később a Louvre-ba.) Néhány évvel később a szerzetesrend átgondolta a dolgot, és ismét megkereste da Vincit, arra kérve őt, hogy mégis fesse meg nekik a Sziklás Madonnát. Leonardo a második megbízatást elfogadta, de új művészi ötletekkel állt elő, más felfogásban vázolva fel a témát. A milánói szerzeteseknek azonban az új vázlat nem tetszett, és ragaszkodtak ahhoz, hogy annak a képnek a pontos mását kapják, amelyet Leonardo néhány évvel korábban egyszer már megfestett. A művész teljesítette a kérést, és megfestette a kért másolatot, természetesen ugyanarra a vászonra, amelyre előző elképzeléseit is felvázolta. A kép el is készült, 1508-ban kiállították a rend kápolnájában, ma pedig a National Gallery tulajdona. A szerzetesrend által visszautasított izgalmas képtervvel pedig a művész sajnos soha többé nem foglalkozott. postavy, budovy, vrchu) és valamely pénzben, illetve más mérték- egységben kifejezhető értéket, minősítést jelentő szavak mellett (pl. výška výdavkov, poplatku, mzdy). A magyarban ezzel szemben szinte kizárólagos az első típusú előfordulás, tehát az az eset, amikor tárgy, személy, dolog stb. magasságáról van szó; az értelmező szótárban is említett az árak magassága, a láz magassága példák rendha- gyóak és igen ritkák. Szlovákiai magyar szövegekben azonban nem gyakran ugyan, de ilyen mondatokkal is találkozhatunk: „Két évvel a bérleti szerződés megkötése után a bérbeadó köteles átértékelni a megállapított bérleti díj magasságát”; „Vállalkozók esetében az átalánydíj magassága függhet az alkalmazottak számától és a tevékenységi kör jellegétől”; „A törvényalkotó szerint a kamat magassága a mindenkori gazdasági helyzettől függ”; „Az összesen befektetett kiadások magassága meghaladja a 4 milliárd szlovák koronád’. E kifejezések szokatlan, rendhagyó voltát azért nehéz felismerni, mert minőségjelzős szerkezetté átalakítva a magyarban is teljesen megszokottak: magas jövedelem, büntetés, bérleti díj, kiadások stb. A magas szónak (akárcsak a vysoký- nak) ugyanis ilyen jelentése is van: ’nagyfokú, nagymértékű, nagy, sok’. A szlovákkal ellentétben azonban nem minden ilyen szó- kapcsolatot alakítunk át a fenti típusú, azaz birtokos jelzős szerkezetté: vysoké poplatky -* výška poplatku. Magyarországi szövegek alapján megállapítható, ha pénzben kifejezett juttatásról, díjról vagy egyéb értékről van szó, ez az átalakítás szinte csak kivételesen fordul elő. Ezért ilyen esetben a výška szót a magasság szóval fordítani nem szerencsés megoldás, helyette a magyarországi gyakorlattal megegyezően járjunk el: tehát elsősorban az összeg, eseüeg a nagyság szót válasszuk, tehát: a munkabér, díj, juttatások, kamat összege (nagysága). Tessék, kérem, örülni! Negyven fölött kezdődik az élet! Legalábbis David Ondŕíček szerint, aki az idei Karlovy Vary-i mustra szellemes fesztiválklipjének rendezője. Ő maga ugyan még nem lépte át a negyedik X-et, de az életről így is tudhat már eleget. SZABÓ G. LÁSZLÓ Magánzók című filmjével évekkel ezelőtt külföldön is akkora sikert aratott, hogy európai kritikusai azóta is „a cseh Jim Jarmusch”- ként emlegetik. Karlovy Vary filmes seregszemléjének gazdag történetében mindenesetre ő az első, aki már két fesztiválklipet készíthetett. Ez a lehetőség eddig még a nála ismertebb, Oscar-díjas Jan Svéráknak és a majdnem Oscar-díjas Jan Hrebejnek sem adatott meg, akik pár éve ugyancsak remek „etűddel” ajándékozták meg a nézőket. Ondŕíček azzal nyert az esélyesek népes csapatában, hogy tavalyi klipjével sikerült alaposan megnevettetnie a közönséget. A fesztivál szervezői pedig azt akarták: az idei, sorrendben immár a negyvenedik mustra mozgó lógója egyenesen mulatságos legyen. Ondŕíčeknek ül is remekül a téma. Két perc alatt megmosolyogtatóan tálal egy hétköznapi életutak Az indulástól egészen a negyvenedik születésnapig, ahol ugye, nagy erővel és sok tapasztalattal elkezdődik az élet. A fesztivál 40. születésnapjára épült a péntek esti nyitóceremónia is, amely az előző évek színpadi show-jához hasonlóan ugyancsak színes, látványos és színvonalas volt. Negyven szál élő gyertya egy hatalmas, rózsaszín, forgó tortán. A negyven beöltözött lány között aztán, az emeletes torta közepén egyszer csak megjelent Marek Eben, a fesztivál szellemességéről és intelligens humoráról híres ceremóniamestere, és ismét brillírozott. „Tudom, önök most egy szép testű, dús, fekete hajú, lenyűgöző mezítelen férfit vártak - mondta -, erre itt vagyok én, görbülő háttal, rövidke, ősz hajjal, kopaszodva, teljesen beöltözve. Értem a csalódásukat...” A taps valósággal végighullámzott a Thermal Szálló több mint ezerszemélyes nagytermén, a fesztiválpalota óriási mozijában. Nem sokkal később azonban már állva, megilletődötten tapsolt a közönség a cseh filmművészet talán legidősebb mesterének, Jiŕí Krejčík- nek (A magasabb elv, Egy igazi lakodalom, Az isteni Emma), aki rendezői életművéért elsőként vehette át a Kristály Glóbuszt. „Nem azok a legjobb munkáim, amelyeket az elmúlt évtizedek során láthattak - szólt elérzékenyülve a már bottal közlekedő, komoly sikereket elért rendező -, hanem azok, amelyeket sosem engedtek leforgatni, ezért csak a képzeletemben vetíthetem le őket. A rendszerváltás óta, egészségi állapotom miatt, már nem tudtam forgatni, előtte pedig nem tartoztam azok közé, akiknél filmet lehetett rendelni. Ezért aztán sokszor úgy éreztem magam, mint az a hegedűjátékos, akinek a hangszerén mindig elpattan egy húr, s amikor a legvégén már csak egy marad neki, mosolyogva biztatják: csak tessék, lehet játszani! De megkérdeztem neves hegedűművészeket, mit tennének hasonló esetben, kezükbe vennéke így is szeretett hangszerüket. Megtudtam: Paganini komponált is egy művet egyetlenegy húrra, s már e puszta tény erőt adott ahhoz, hogy bármilyen nehéz helyzetben éreztem is magam, mindig folytatni tudtam. És ennyi volt, tudom, hogy nincs tovább.” Jírí Krejčík. Egy nagy rendező megható szavai. Hatalmas ováció kísérte Robert Redford „nagyjelenetét” is, amikor életművének cseh koronáját, a Kristály Glóbuszt kezében tartva azt mondta: „Ez súlyosabb, mint az Oscar! Köszönöm, hogy megkaptam. Becsülni fogom.” És az első este szépségét fel is ragyogtatta a neves amerikai színész, aki az utóbbi esztendőkben inkább rendezőként és producerként, valamint a független amerikai filmesek legfőbb mentoraként tevékenykedik. Bár hetvenedik életévétől már csak két lépés választja el, fizikailag még mindig remek kondícióban van. Arcán ugyan már nyomot hagyott az idő, de még mindig rokonszenvesebb, mint művi úton kisimult arcú kollégája, Michael Douglas. „Szeretem ezt az országot - hajolt meg a közönség előtt -, tisztelem a történelmét, minden elismerésem a fiataloké, és azon művészeké, akik képesek voltak jobb irányba terelni. Abból, ahogy ezt tették, a politikusok is tanulhatnának. Tisztelem Václav Havelt, Milos Formánhoz pedig már hosszabb ideje szoros baráti szálak fűznek.” Redford egyébként a barátnőjével, egy elegáns festőnővel és a lányával jött a fesztiválra, akikkel már Prágában kellemes napokat töltött, ahol Václav Havekés felesége kalauzolta őket. A cseh főváros szépsége olyannyira elvarázsolta az amerikai vendégeket, hogy Karlovy Varyba már úgy jöttek, mint egy másik meseországba. Redford egyébként is nagy utazó. Már 17 éves korában átjött szeretett Kaliforniájából az ismeretlen Európába, és itt is maradt másfél évig Franciaországban és Olaszországban. Stoppal utazgatva rengeteg helyre eljutott, csak éppen Prágába nem, így a mostani meghívásért élete végéig hálás marad a fesztivál szervezőinek. „Önálló estet” rendezett magának új filmje, a Jim Jarmusch rendezésében készült Letört virágok előtt Hollywood elemi ösztönöktől fűtött dívája, Sharon Stone, aki mindössze másfél napot töltött a fesztiválon. Ez a másfél nap azonban ezreknek jelentett páratlan élményt. Talán még azoknak is, akik a város szívében egyszer csak bennragadtak a tömegben, amely egy kristálybolt előtt alakult ki, ahol a sztár ráérősen ámuldozott a drága porcelán- és üvegtárgyak láttán. Sajtótájékoztató helyett pedig egy jól átgondolt show következett. Sharon, az isteni Sharon, aki Micheál Douglastől Gene Hackmanig, Richard Gere- től Robert de NÍróig, Mickey Rour- ke-től Leonardo DiCaprióig sokakat megremegtetett már a kamera előtt, tizenöt percen át, egyeden kérdés nélkül olyan hatásvadász monológot nyomott le a Thermal Szálló nagytermében, hogy a mellé rendelt tolmácsnő a jegyzetelést is feladva távózott a színről. Sharon pedig hol komolyan, hol vidáman, hol a könnyeivel, hol a nevetéssel küszködve elmondta, honnan jött és hová jutott az életben, hogy Jarmusch egy zseni, hogy a béke a háború ellentéte, hogy szívében a nyugalom, hogy Prága Havel elnökkel együtt olyan gyönyörű, hogy az már „fúcking cool”, hogy az örökbefogadás maga a csoda, mert ó most már kétgyerekes anya, hogy az egyéniségünket mindig az formálja, aki igazán szeret bennünket. És volt mindehhez szerény, kis frizura, földig érő ruha, sok báj(olgás), kellem (kedés), jól időzített mozdulat. Az életművéért kapott Kristály Glóbusz pedig egyszerűen jól mutatott a kezében. Jobban, mint a jégvágó. Csalódniuk csupán azoknak kellett, akik úgy képzelték, ebből az alkalomból esedeg újra kivillantja... Hosszú volt a nagyestélyi. Kicsit macerás lett volna felhúzni. Robert Redford egyszerűségével, hétköznapi viselkedésével szerzett magának újabb híveket (TASR-felvétel) OTTHONUNK A NYELV A magasság és výška szavak jelentéseinek viszonya SZABÓMIHÁLY GIZELLA Karlovy Varyba már úgy jött, mint egy meseországba.
