Új Szó, 2005. július (58. évfolyam, 152-175. szám)

2005-07-04 / 154. szám, hétfő

6 Kultúra ÚJ SZÓ 2005. JÚLIUS 4. Képtervével a művész soha többé nem foglalkozott Új Leonardo-vázlat A Karlovy Vary-i fesztiválon egymást váltják a sztárok. Robert Redford után Sharon Stone is életműdíjat kapott Cannes sem volt pompásabb Sharon Stone Hollywood legnagyobb dívájaként közlekedett a fesztiválon (ČTK-felvétel) MT1/REUTERS London. Leonardo da Vinci ed­dig ismeretlen, befejezetlenül ma­radt vázlatára bukkantak brit szak­emberek a reneszánsz festőóriás egyik legismertebb képe, a Sziklás Madonna felszíne alatt. Leonardo két változatban festette meg a Szik­lás Madonnát 1483 és 1508 között. Az egyik a londoni National Gal­lery, a másik pedig a párizsi Louvre tulajdona. Ez utóbbit azonban a pá­rizsi kép gyengébb minőségű válto­zatának tekintik a művészettörté­nészek. A londoni múzeum szak­emberei a befejezetlen rajz körvo­nalaira akkor bukkantak rá, amikor a londoni képtárban látható alko­tást infravörös letapogatóval pász­tázva azt próbálták kideríteni, hogy Leonardo milyen technikával má­solhatta le a korábban keletkezett - s jelenleg a Louvre-ban látható - Madonna-képet. A letapogatás során két képváz­lat körvonalaira találtak rá. Az egyik a Sziklás Madonna volt, a másik azonban ugyanannak a té­mának egy másik feldolgozása, amelyen az alakok eltérő pozíció­ban helyezkednek el a vásznon. Nyilvánvaló, hogy a művész valami újba akart belefogni, később azon­A szlovákiai magyar szövegekből kimutatható, kevésbé feltűnő szlo­vák nyelvi kontaktushatás egyes magyar szavak konnotációjának a szlovákéhoz való hasonulása. Ez azt jelenti, hogy bizonyos magyar szavakat olyan szókapcsolatokban használunk, amelyek a közma­gyarban nem, illetve csak elvétve fordulnak elő. Mai írásomban a szlovák výška és a magyar magas­ság kapcsán ezt a jelenséget muta­tom be. A szlovák és a magyar ér­telmező szótárak definíciói szerint az említett szavak első megközelí­tésre minden jelentésükben meg­feleltethetők egymással: 1. ’vmilyen tárgynak, testnek vertiká­lis, felfelé való kiterjedése’, pl. výška skrine - a szekrény magassá­ga. 2. ’vminek vmilyen alapszinttől mért függőleges távolsága’, pl.: nadmorská výška - tengerszint fe­letti magasság. 3. ’valamely hang magas fekvése’. Látszólag azonos e szavak 4. jelentése is; ezt a magyar értelmező kéziszótár így határozza meg: ’mérhető jelenség magas vol­ta, ill. értéke’, a szlovák értelmező szótár pedig ily módon: ’valamely érték foka, mértéke’. E jelentés mellett a magyar értelmező szótár az árak, a láz magassága, a szlovák pedig a výška príjmu, trestu példá­kat idézi. Az árak magassága példa szlovák megfelelője a výška cien, a láz magassága példáé pedig lehet a výška horúčky (ez utóbbira ugyan csak egy előfordulást találtam), fordítva viszont ez már nem érvé­nyes: a jövedelem magassága, a büntetés magassága furcsának tű­nik, ilyen szókapcsolat előfordulá­sára magyar szövegből nincs is pél­dám, helyette a jövedelem nagysá­ga, a büntetés mértéke (esetleg nagysága) szókapcsolat a haszná­latos. Ha megfigyeljük a výška, illetve a magasság szavak előfordulásait, megállapíthatjuk, hogy a szlovák szó szinte egyforma gyakorisággal szerepel tárgyat, személyt stb. jelö­lő szavak mellett (pl. výška ban ezt nem folytatta. Leonardo da Vinci 1483-ban kapott megbízást a kép megfestésére a milánói Szeplő­telen Fogantatás szerzetesrendtől. A művész a képet el is készítette, ám olyan magas árat kért a kész al­kotásért, hogy végül nem tudott megegyezni a renddel, és a képet máshová adta el. (Ez a kép került később a Louvre-ba.) Néhány évvel később a szerzetesrend átgondolta a dolgot, és ismét megkereste da Vincit, arra kérve őt, hogy mégis fesse meg nekik a Sziklás Madon­nát. Leonardo a második megbíza­tást elfogadta, de új művészi ötle­tekkel állt elő, más felfogásban vá­zolva fel a témát. A milánói szerze­teseknek azonban az új vázlat nem tetszett, és ragaszkodtak ahhoz, hogy annak a képnek a pontos má­sát kapják, amelyet Leonardo né­hány évvel korábban egyszer már megfestett. A művész teljesítette a kérést, és megfestette a kért máso­latot, természetesen ugyanarra a vászonra, amelyre előző elképzelé­seit is felvázolta. A kép el is készült, 1508-ban kiállították a rend kápol­nájában, ma pedig a National Gal­lery tulajdona. A szerzetesrend ál­tal visszautasított izgalmas kép­tervvel pedig a művész sajnos soha többé nem foglalkozott. postavy, budovy, vrchu) és vala­mely pénzben, illetve más mérték- egységben kifejezhető értéket, mi­nősítést jelentő szavak mellett (pl. výška výdavkov, poplatku, mzdy). A magyarban ezzel szemben szinte kizárólagos az első típusú előfor­dulás, tehát az az eset, amikor tárgy, személy, dolog stb. magassá­gáról van szó; az értelmező szótár­ban is említett az árak magassága, a láz magassága példák rendha- gyóak és igen ritkák. Szlovákiai magyar szövegekben azonban nem gyakran ugyan, de ilyen mon­datokkal is találkozhatunk: „Két évvel a bérleti szerződés megköté­se után a bérbeadó köteles átérté­kelni a megállapított bérleti díj ma­gasságát”; „Vállalkozók esetében az átalánydíj magassága függhet az alkalmazottak számától és a te­vékenységi kör jellegétől”; „A tör­vényalkotó szerint a kamat magas­sága a mindenkori gazdasági hely­zettől függ”; „Az összesen befekte­tett kiadások magassága megha­ladja a 4 milliárd szlovák koronád’. E kifejezések szokatlan, rendhagyó voltát azért nehéz felismerni, mert minőségjelzős szerkezetté átalakít­va a magyarban is teljesen megszo­kottak: magas jövedelem, bünte­tés, bérleti díj, kiadások stb. A ma­gas szónak (akárcsak a vysoký- nak) ugyanis ilyen jelentése is van: ’nagyfokú, nagymértékű, nagy, sok’. A szlovákkal ellentétben azonban nem minden ilyen szó- kapcsolatot alakítunk át a fenti tí­pusú, azaz birtokos jelzős szerke­zetté: vysoké poplatky -* výška poplatku. Magyarországi szövegek alapján megállapítható, ha pénz­ben kifejezett juttatásról, díjról vagy egyéb értékről van szó, ez az átalakítás szinte csak kivételesen fordul elő. Ezért ilyen esetben a výška szót a magasság szóval fordí­tani nem szerencsés megoldás, he­lyette a magyarországi gyakorlattal megegyezően járjunk el: tehát első­sorban az összeg, eseüeg a nagyság szót válasszuk, tehát: a munkabér, díj, juttatások, kamat összege (nagysága). Tessék, kérem, örülni! Negyven fölött kezdődik az élet! Legalábbis David Ondŕíček szerint, aki az idei Karlovy Vary-i mustra szellemes fesztiválklipjé­nek rendezője. Ő maga ugyan még nem lépte át a negyedik X-et, de az életről így is tudhat már eleget. SZABÓ G. LÁSZLÓ Magánzók című filmjével évek­kel ezelőtt külföldön is akkora si­kert aratott, hogy európai kritiku­sai azóta is „a cseh Jim Jarmusch”- ként emlegetik. Karlovy Vary fil­mes seregszemléjének gazdag tör­ténetében mindenesetre ő az első, aki már két fesztiválklipet készít­hetett. Ez a lehetőség eddig még a nála ismertebb, Oscar-díjas Jan Svéráknak és a majdnem Oscar-dí­jas Jan Hrebejnek sem adatott meg, akik pár éve ugyancsak re­mek „etűddel” ajándékozták meg a nézőket. Ondŕíček azzal nyert az esélyesek népes csapatában, hogy tavalyi klipjével sikerült alaposan megnevettetnie a közönséget. A fesztivál szervezői pedig azt akar­ták: az idei, sorrendben immár a negyvenedik mustra mozgó lógója egyenesen mulatságos legyen. Ondŕíčeknek ül is remekül a téma. Két perc alatt megmosolyogtatóan tálal egy hétköznapi életutak Az indulástól egészen a negyvenedik születésnapig, ahol ugye, nagy erővel és sok tapasztalattal el­kezdődik az élet. A fesztivál 40. születésnapjára épült a péntek esti nyitóceremónia is, amely az előző évek színpadi show-jához hasonlóan ugyancsak színes, látványos és színvonalas volt. Negyven szál élő gyertya egy hatalmas, rózsaszín, forgó tortán. A negyven beöltözött lány között aztán, az emeletes torta közepén egyszer csak megjelent Marek Eben, a fesztivál szellemességéről és intelligens humoráról híres ce­remóniamestere, és ismét brillíro­zott. „Tudom, önök most egy szép testű, dús, fekete hajú, lenyűgöző mezítelen férfit vártak - mondta -, erre itt vagyok én, görbülő háttal, rövidke, ősz hajjal, kopaszodva, teljesen beöltözve. Értem a csaló­dásukat...” A taps valósággal végighullám­zott a Thermal Szálló több mint ezerszemélyes nagytermén, a fesz­tiválpalota óriási mozijában. Nem sokkal később azonban már állva, megilletődötten tapsolt a közön­ség a cseh filmművészet talán leg­idősebb mesterének, Jiŕí Krejčík- nek (A magasabb elv, Egy igazi la­kodalom, Az isteni Emma), aki rendezői életművéért elsőként ve­hette át a Kristály Glóbuszt. „Nem azok a legjobb munkáim, amelye­ket az elmúlt évtizedek során lát­hattak - szólt elérzékenyülve a már bottal közlekedő, komoly sike­reket elért rendező -, hanem azok, amelyeket sosem engedtek lefor­gatni, ezért csak a képzeletemben vetíthetem le őket. A rendszervál­tás óta, egészségi állapotom miatt, már nem tudtam forgatni, előtte pedig nem tartoztam azok közé, akiknél filmet lehetett rendelni. Ezért aztán sokszor úgy éreztem magam, mint az a hegedűjátékos, akinek a hangszerén mindig elpat­tan egy húr, s amikor a legvégén már csak egy marad neki, moso­lyogva biztatják: csak tessék, lehet játszani! De megkérdeztem neves hegedűművészeket, mit tennének hasonló esetben, kezükbe vennék­e így is szeretett hangszerüket. Megtudtam: Paganini komponált is egy művet egyetlenegy húrra, s már e puszta tény erőt adott ah­hoz, hogy bármilyen nehéz hely­zetben éreztem is magam, mindig folytatni tudtam. És ennyi volt, tu­dom, hogy nincs tovább.” Jírí Krejčík. Egy nagy rendező megható szavai. Hatalmas ováció kísérte Robert Redford „nagyjelenetét” is, amikor életművének cseh koronáját, a Kristály Gló­buszt kezében tartva azt mondta: „Ez súlyosabb, mint az Oscar! Köszönöm, hogy megkaptam. Becsül­ni fogom.” És az első este szépségét fel is ragyogtatta a neves amerikai szí­nész, aki az utóbbi esztendőkben inkább rendezőként és producer­ként, valamint a független ameri­kai filmesek legfőbb mentoraként tevékenykedik. Bár hetvenedik életévétől már csak két lépés vá­lasztja el, fizikailag még mindig remek kondícióban van. Arcán ugyan már nyomot hagyott az idő, de még mindig rokonszenvesebb, mint művi úton kisimult arcú kol­légája, Michael Douglas. „Szeretem ezt az országot - ha­jolt meg a közönség előtt -, tiszte­lem a történelmét, minden elisme­résem a fiataloké, és azon művé­szeké, akik képesek voltak jobb irányba terelni. Abból, ahogy ezt tették, a politikusok is tanulhatná­nak. Tisztelem Václav Havelt, Mi­los Formánhoz pedig már hosszabb ideje szoros baráti szá­lak fűznek.” Redford egyébként a barátnőjé­vel, egy elegáns festőnővel és a lá­nyával jött a fesztiválra, akikkel már Prágában kellemes napokat töltött, ahol Václav Havekés fele­sége kalauzolta őket. A cseh fővá­ros szépsége olyannyira elvará­zsolta az amerikai vendégeket, hogy Karlovy Varyba már úgy jöt­tek, mint egy másik meseország­ba. Redford egyébként is nagy utazó. Már 17 éves korában átjött szeretett Kaliforniájából az isme­retlen Európába, és itt is maradt másfél évig Franciaországban és Olaszországban. Stoppal utazgat­va rengeteg helyre eljutott, csak éppen Prágába nem, így a mostani meghívásért élete végéig hálás marad a fesztivál szervezőinek. „Önálló estet” rendezett magá­nak új filmje, a Jim Jarmusch ren­dezésében készült Letört virágok előtt Hollywood elemi ösztö­nöktől fűtött dívája, Sharon Stone, aki mindössze másfél napot töltött a fesztiválon. Ez a másfél nap azonban ezreknek jelentett párat­lan élményt. Talán még azoknak is, akik a város szívében egyszer csak bennragadtak a tömegben, amely egy kristálybolt előtt ala­kult ki, ahol a sztár ráérősen ámul­dozott a drága porcelán- és üveg­tárgyak láttán. Sajtótájékoztató helyett pedig egy jól átgondolt show következett. Sharon, az iste­ni Sharon, aki Micheál Douglastől Gene Hackmanig, Richard Gere- től Robert de NÍróig, Mickey Rour- ke-től Leonardo DiCaprióig soka­kat megremegtetett már a kamera előtt, tizenöt percen át, egyeden kérdés nélkül olyan hatásvadász monológot nyomott le a Thermal Szálló nagytermében, hogy a mel­lé rendelt tolmácsnő a jegyzetelést is feladva távózott a színről. Sha­ron pedig hol komolyan, hol vidá­man, hol a könnyeivel, hol a neve­téssel küszködve elmondta, hon­nan jött és hová jutott az életben, hogy Jarmusch egy zseni, hogy a béke a háború ellentéte, hogy szí­vében a nyugalom, hogy Prága Havel elnökkel együtt olyan gyö­nyörű, hogy az már „fúcking cool”, hogy az örökbefogadás maga a csoda, mert ó most már kétgyere­kes anya, hogy az egyéniségünket mindig az formálja, aki igazán sze­ret bennünket. És volt mindehhez szerény, kis frizura, földig érő ru­ha, sok báj(olgás), kellem (kedés), jól időzített mozdulat. Az életművéért kapott Kristály Glóbusz pedig egyszerűen jól mu­tatott a kezében. Jobban, mint a jégvágó. Csalódniuk csupán azok­nak kellett, akik úgy képzelték, ebből az alkalomból esedeg újra kivillantja... Hosszú volt a nagyes­télyi. Kicsit macerás lett volna fel­húzni. Robert Redford egyszerűségével, hétköznapi viselkedésével szer­zett magának újabb híveket (TASR-felvétel) OTTHONUNK A NYELV A magasság és výška szavak jelentéseinek viszonya SZABÓMIHÁLY GIZELLA Karlovy Varyba már úgy jött, mint egy meseországba.

Next

/
Thumbnails
Contents