Új Szó, 2005. július (58. évfolyam, 152-175. szám)
2005-07-27 / 173. szám, szerda
26 Szülőföldünk A szobrokat két héten át, négy ország művészei faragták Az iskola nem zár be június végén, sarkig tárja kapuit a gyerekek előtt Fafaragók találkozója Srečko Ornik szlovén fafaragó alkotását a tábor ideje alatt leplezték le Kovácsvágáson Afafaragók munkáját Frech’ Ottó irányította (Szabó Bernadett felvételei) Nagykövesd. A nagykövesdi Ilona Alkotóház júliusban érdekes rendezvénynek adott otthont. A Kovácsvágásért Alapítvány, a Bodrogköz Kultúrájáért Társulás, valamint a Falvak Kultúrájáért Alapítvány itt rendezte meg a XI. Béke-Barátság Nemzetközi Alkotótábort, melyen Szlovákiából, Magyarországról, Szlovéniából és Ukrajnából húsz neves fafaragó vett részt. LECZO ZOLTÁN A művészek két hét alatt közösen készítették el a hét vezér szobrát, melyet augusztus 6-án lepleznek le ünnepélyesen Kovácsvágás újonnan kialakított főterén. Nagykövesd magyarországi testvértelepülésén már a tábor ideje alatt is tartottak egy szoboravatót, ekkor a szlovéniai Srečko Ornik Tisztelet a vincellérnek című alkotását- állították fel. Ez a szobor a múlt évi alkotótábor ideje alatt készült. A mostam összejövetelen a fafaragók Fresch’ Ottó szakmai irányításával dolgoztak - neki már áll egy köztéri szobra Nagykövesden. A múlt éven a csetfalvai Gergely Istvánnal együtt készítették el A katona szobrát, melyet az ország uniós csatlakozásának alkalmából rendezett ünnepségek keretében, az Európa parkban helyeztek el. Pallér Attila, a Bodrogköz Kultúrájáért Társulás elnöke elmondta, a táborban az alkotók még két további szobrot is elkészítettek. Az egyik biztosan Aranyosapátiba kerül, a másik elhelyezéséről a közeljövőben döntenek majd. Pallér úr azt is megjegyezte, hogy a táborban dolgozó művészek egyike sem kért pénzt a munkájáért. A kulturális programok szervezője, Stefán János felhívta a figyelmemet arra, hogy a táborban több nem magyar származású, külföldi művész is dolgozik. A hét vezér szobra közül hármat például szlovén szobrászok faragnak. „Szívesen jöttem ide, mert úgy érzem, ez egy magas szakmai színvonalú rendezvény - mondta Srečko Ornik. - Most épp egy szoborcsoporton dolgozunk, amely úgy tudom, híres magyar történelmi személyiségeket ábrázol. Ez a munka lehetőséget ad arra, hogy kölcsönösen megismerjük egymás kulktúráját, és hogy közösen dolgozzunk.” Gergely Istvánt is nagy munkában találtam. „Amikor idejövet megláttam a kövesdi várat, szinte úgy éreztem, mintha az én kis fatornyos Csetfalvámra érkeznék. Régebben több alkotás megszületésénél segédkeztem, ám ez a mostani lesz az első önálló alkotásom.” István azt is elmondta, a szlovének elképesztően ügyesek, mesterien bánnak a fával. Ha valamelyik sajátosan magyar motívumot kell megfaragni, a művészek megfogadják a hazaiak tanácsait. Közös nyelv híján, kézzel-lábbal mutogatva is megértik egymást. A budapesti Fresch’ Ottó nemcsak a munkálatokat irányította, hanem faragott is. „Számomra a határon túli magyarság mindig elsőbbséget élvez - mondta. - Ezért is jöttem újra ide. Az egyik műtétem után az orvosom nem engedett dolgozni, ám én nem nyugodhattam, jobb híján 10-12 centiméteres szobrokat farigcsáltam. Most arra kértem a fafaragókat, próbáljanak meg ezeknek a vázlatoknak az alapján dolgozni. Persze mindenki beleviszi a saját egyéniségét, hisz az alkotások alá nem csak az én nevem kerül majd.” Magyarország egyetlen pipafaragója épp Töhötöm szobrán dolgozott. A hetvenéves Békés Mihály rendkívül örült annak, hogy épp e tábor ideje alatt készíti el első, önálló köztéri szobrát. „Ezzel az alkotással azt is be szeretném bizonyítani, hogy így, hetvenévesen még képes az ember alkotni, és értelmes dolgokkal tölteni el az idejét.” Pallér Attilla elmondta, jövőre, ha alkalmuk nyílik rá, újra megrendezik a tábort. Annak örülnének leginkább, ha hagyománnyá válna a rendezvény, és az Ilona-Al- kotóház kertjében, valamint a hazai és magyarországi településeken évről évre egyre több itt készült alkotás állna. A táborban több nem magyar származású, külföldi művész is dolgozott. A falu neve valószínűleg szláv eredetű, vagy szláv személynévből keletkezett Helységnevek - Perbenyik BOGOLY JÁNOS A község neve (eddigi ismereteink szerint) először 1323-ban, Helmec hatáijárásában bukkan fel, úgy, mint Perbenyk. Ugyanez az írásforma szerepel az 1549-re datált egyházi összeírásban is. A leírt névalak a további századokban sem változott jelentősen, csupán idomult a kor írási szokásaihoz. így 1585-ben, Zemplén vármegye portáinak összeírásában Perbenikként tüntetik fel, a Református Egyházmegye irataiban pedig a Perbenic nevet részesítette előnyben az öszszeíró, de a kiejtés minden bizonynyal megegyezett a maival. A mai írásforma - Perbenyik - már a 17. század végén állandósult és változatlan maradt egész századunk közepéig. Megfigyelhetjük, hogy az „i” betű mindenütt rövid. A második világháború után, amikor lezajlott a hivatalos helységnevek következetes szlávosítása, Perbenyik sem kerülte el sorsát - a Pribeník nevet kapta, és ez ma is a hivatalos szlovák név. Sajnos ennél a községnél is gyakran találkozunk a név helytelen írásmódjával - leggyakrabban a hibás Perbenyik, perbenyíki stb. alakok bukkannak fel. Ha ez csak a tájjellegű kiejtésben fordulna elő (Perbenyék stb.), még elnézhető lenne, de az már szomorú, hogy ezzel a hibás írásmóddal kell szembenéznünk némely hivatalos táblán és a sajtó hasábjain is. Pedig- mint Őrös esetében is elmondtuk- a község neve egyediségének talán a legfontosabb ismérve és nincs rág ok sem jogi szükség, hogy a szlovák írásmódhoz és kiejtéshez módosítsák. Perbenyik neve valószínűleg szláv eredetű, vagy szláv személynévből keletkezett magyar névadással. Kézművestábor Felsőpatonyban ÚJ SZÓ-ÖSSZEFOGLALÓ Felsőpatony. Idén hetedik alkalommal rendezték meg a felső- patonyi alapiskolában a szünidő elején (július 4-8.) a kézművestábort. A tábor napközis jelleggel működik, és főleg a helyi gyerekek számára biztosít érdekes programot és értelmes elfoglaltságot. A tábor jó híre azonban elterjedt a környéken, úgyhogy sokanjöttek a szomszédos településekről is. Délelőttönként különböző, jórészt hagyományos kézműves-foglalkozások várták a gyerekeket, délután pedig előadások (Gézengúzok gyermekbábcsoport Duna- szerdahelyről, Pántlika népzenei előadása és táncház, Écsi Gyöngyi bábos előadása), sportvetélkedők, sőt idén egy csicsói kirándulás is belefért a műsorba. A tábort egy lelkes pedagógus- gárda szervezi Anda Mária nevelőnővel az élen, s a táborvezető töretlen lendülete működteti. Mindig talál maga mellé munkatársakat (elsősorban az iskola igazgatóját), akik segítenek a megvalósításban. Vagyis Felsőpatonyban az iskola nem zár be június végén: sarkig tárja kapuit mindazok előtt, akik felhőtlen, játékos jókedvvel szeretnék kezdeni a szünidőt. A tábor utolsó napján fogalmazási versenyt hirdettek meg a szervezők. Az alábbi sorok Marczell Viktória 3. osztályos, Magyarics Viktória 3. osztályos és Lieskovská Barbara 4. osztályos gyerekek tollából származnak: „Az első nap még szokatlan volt, mert sok gyereket nem ismertünk még. Velük a foglalkozásokon tudtunk összebarátkozni. Volt agyagozás, textilfestés, gyöngyfűzés, gyertyaöntés, mézeskalácssütés. Második nap nagy szeretettel fogadtuk a Pántlika zenekar előadását, a táncba is bekapcsolódtunk. Aznap naA tábor jó híre elterjedt a környéken, sokan jöttek a szomszédos településekről is gyón finom volt az ebéd, mert az kedést talált ki. Csütörtökre mát igazgató bácsi és Vermes tanító bá- voltak barátnőink. A témák csütör- esi főzött. Harmadik nap reggel in- tökön is nagyon jók voltak: papír dúltunk Csicsóra, megnéztük a táj- merítés, aztán nádsíp, kavicskép házat és a természetvédelmi terüle- csuhébaba készítése, délután báb- tét. Mikor visszaérkeztünk az isko- előadás. Pénteken a leginkább e lába, újabb foglalkozások vártak, sportvetélkedőnek örültünk.Na- mert Anda Marika tanító néni min- gyón jó volt a táborban, tarthatotl den napra más érdekes kézműves- volna akár két hétig is.” Ilyen bájos alkotások kerültek ki a gyerekek keze alól Többfunkciós épületet terveznek a volt katonai parancsnokság helyére Mi folyik a deszkapalánk mögött? GAÁL LÁSZLÓ Galánta. Biztosan sok galán- tai járókelőt érdekel, mi folyik a deszkapalánk mögött. A palánk nemrég nőtt ki a Fő utca közepén, a járda mellett, és eltakarja azt a területet, ahol a tavasszal még az egykori járási katonai parancsnokság épülete állt. Ezt pár nap alatt földig rombolták, eltűntek az épület melletti kis árusbódék is, és a régebben ingyenes parkolóként használt hatalmas üres területet is deszkapalánk takarja el a kíváncsi tekintetek elől. A területen építkezéshez készülődnek, egy több- funkciós modern épület áll majd itt. Miroslav Psotától, a galántai városi hivatal elöljárójától megtudtuk, az építkezés még nem kezdődött meg, egyelőre a területrendezés van folyamatban. A város eddig egy bérbeadási előszerződést kötött a beruházóval, egy pozsonyi részvénytársasággal, amely később megvásárolná a telket. A szóban forgó területen többszintes objektum épülne, föld alatti garázsokkal, boltokkal, irodákkal, a felsőbb szinteken pedig lakások lennének. A beruházó azt ígéri, az építkezési engedély megszerzését követő két éven belül megnyitják az új épületet. A hivatalvezető szerint az engedély kiadása idén ősszel esedékes, (gl) Ilyennek képzelik a tervezett épületet (Szőcs Hajnalka felvétele Hűlt helye a katonai parancsnokságnak
