Új Szó, 2005. július (58. évfolyam, 152-175. szám)
2005-07-20 / 167. szám, szerda
SZÜLŐFÖLDÜNK 2005. július 20., szerda 2. évfolyam, 29. szám A turisztikai napot jól megszervezték, csak az égiek szóltak közbe. Talán én haragítottam meg az isteneket, amikor úgy döntöttem, kihagyom a főkonzuli díszbeszédet. „Úgyelmossajazeső...” Végül már két esernyő sem volt elég a frizura megőrzéséhez A tiszafüredi íjászklub tagjai lelkesen oktatták az érdeklődőket Kassa. Egy egész napos rendezvényre elég kora délután érkezni. Nos, ez az alapigazság, eddigi életem egyik vezérelve dőlt meg június 26-án a kassai állatkertben, ahová aznap a Ti- sza-tó „költözött be”. A Magyar Turizmus Rt. jóvoltából világra szóló csikósgulyás parti vette kezdetét az Észak-alföldi régió idegenforgalmi látványosságait propagálandó. JUHÁSZ KATALIN Talán pont én haragítottam meg az isteneket, amikor úgy döntöttem, kihagyom a főkonzuli díszbeszédet és a néptánccsoport fellépését, és vasárnap lévén végre jól kialszom magam. Nos, fél egykor teli volt az állatkert parkolója, ami jó jel. Odabent a mini szabadtéri színpadon éppen jó ebédhez szólt a nóta, ezért felelőúenül átnyargaltam a kézművesek asztalai között, hogy magamba szívjak egy kis hungarikumot, illetve megfigyeljem, hogyan viseli a kínzásnak ezt a módját a közönség. Jól viselte, a lelátó megtelt, némi taps is felcsattant a végén. Az esőnek akkor már lógott a lába, erre azonban még senki se figyelt. A hegyoldalban szimpatikus íjászok tanították a kassaiakat az ősi lőfegyver helyes használatára. Magyar nyelven és birkatürelemmel. A vállalkozók között csak elvétve akadtak magyar nemzetiségűek, Kassa már rég „elesett” ebből a szempontból. A tiszafüredi íjászklubnak egészen fiatal tagjai is vannak, őket ugyan nem láttam célba lőni, ám megjegyezték, hogy a céltábla nekik nevetségesen közel van, a versenyeken sokkal távolabbra helyezik. Aztán megkérdezték, nálunk rendeznek-e íjászversenyeket junior kategóriában, amire csak karom széttárásával tudtam válaszolni. Szégyenkezve vissza is vonultam a csikósokat keresgélni, akik a hegytetőn legeltették lovaikat. És ekkor ömleni kezdett az eső. Juhász Imrével, a híres hortobágyi ménes csikósával már esernyőnek kellett használnunk egy kajla napernyőt az egyik büféasztalnál. „A ménest jelenleg 280 ló alkotja, és naponta átlagosan öt alkalommal tartunk bemutatót a turistáknak. Hatvan anyakancánk van, egy Hortobányon tenyésztett ló piaci ára 300 ezertől a csillagos égig kúszhat” - tudtuk meg Juhász Imrétől, aki keserűen jegyezte meg, hogy a lósport jelenleg meglehetősen mostoha helyzetben van Magyarországon, azaz főleg külföldi vásárlóik vannak. A lovakat a határon átjuttatni viszont már jóval könnyebb, mint egy évvel ezelőtt, az uniós csatlakozás erre is jó volt. „Legtöbbször Hollandiába, Németországba és Ausztriába hívnak minket lovasbemutatókra, Kassán először járunk. Hangsúlyozom, a mi munkánk elsősorban a tenyésztés, nem pedig az, hogy bemutatókra járjunk. De persze szívesen eldicsekszünk a lovakkal, főleg hajó az idő”. Az idő pedig egyre csak romlott, most már dézsából öntötték a vizet odafentről, olyannyira, hogy a vendégek összepakolni sem igen tudtak, a látogatók pedig szinte mind egy szálig elmenekültek. Remélhetőleg sokan vittek magukkal színes prospektusokat az észak-magyarországi régióról, hiszen tény, tájainkról többen jártak már Egyiptomban vagy Görögországban, mint mondjuk Debrecenben vagy Tisza- újvárosban. A Magyar Turizmus Rt. első ízben szervezett ilyen nagyszabású rendezvényt külföldön, főleg az ökoturizmust, a természeti értékeket, a termál- és gyógyfürdőket szerették volna bemutatni. A fazekasok, kosárfonók, bőrdíszművesek, mézeskalácsosok és pálinkafőzők termékeit meg is vásárolhatták a helyszínen, legalábbis a délelőtt folyamán, mielőtt lezúdúlt az égi áldás. A magyar konyhával való ismerkedés is felemásra sikeredett, mivel szakadó esőben nem lehet bográcsban főzni. Akik viszont kóstolták a délelőtti slambucot, sokáig áradoztak róla. A rendezvény fontosságát bizonyítja, hogy a Magyar Köztársaság pozsonyi nagykövetsége vállalta a koordinátor szerepét. Inczédi Ivett turisztikai munkatárs szerint valamicske kedvet így is sikerült csinálni a kassaiaknak ahhoz, hogy ellátogassanak a várostól alig 140 kilométernyire fekvő Tisza-tóhoz. „A visszajelzés pozitív volt, sokan jelezték, hogy ellátogatnak a rendezvényre. Összesen hatvan-hetven szereplő érkezett Kassára, köztük hagyományőrzők, táncosok, kézművesek és idegenforgalmi szakemberek” - tudtuk meg a bőrig ázott koordinátortól. A tájegység egyébként a világhálón is irigylésre méltó részletességgel be van mutatva, aki rákattint a www.tisza-to- info.hu vagy a www.hungarytou- rism.hu internetes címekre, órákon át kedvére bodászhat déli szomszédainknál, és az íróasztal mellől is megtervezhet egy tartalmas családi hétvégét. A hortobágyi csikósok a nap folyamán csak egyszer „domboríthattak”. A fazekasok és pálinkafőzők termékeit meg is vásárolhatták. JEGYZET Gömörördöngős beleköp a levesbe LŐRINCZ ADRIÁN Tisztelt Elnök úr! Minthogy nagyra becsült leveleink továbbra is hidegen hagyják Önt, mint siket indiánt a golyózápor, mi ugyanazt kívánjuk most Önnek, amit Ön nekünk. Demermér?! Azér’, mer’ úgy voltunk mi eddig a politikával, mint annak idején a pártaparátcsikok a sarlóval meg a kalapáccsal - tudniillik tiszteltük, becsültük, ám a közelébe nem mentünk. De az elmúlt napokban kinyílt a bicska a bicskafán, mert j hírül vettük mi itt, a gömörördöngősi Három Vidám Vasmacskához címzett ivóban, hogy válságban van a kormány! No hiszen, ez még nem volna oly* nagy baj, mert mondja Bogyó (rendes nevén Lakatos Andor polgártársunk), hogy ilyenben már a nagyapja is részt vett; tételesen, amikor együk tornaijai útja alkalmával a kormányánál fogva tiszta véleúenül eltulajdonított a Winnetou nevű kocsma elől egy biciklit, ami kerékpár is egyben. No, mit cifrázzuk, Panyitnál megfogták az Ősbogyót a zsöndérek, és úgy felpofozták, hogy hátralévő éveiben folyékonyan dadogott az öreg. De túlélte a kormányválságot, meg a rendszert is. Szegény nyugodjék abba halt bele, hogy jött a jó világ, ő meg nem volt rá berendezkedve. Drága Elnök úr, mi ugyan nem tudjuk, ki tartja éppen kezében az ország biciklijének a kormányát, de az biztos, ha így folytatja, az árokban kötünk ki! Erre már nem csak az a Fickó figyelt fel, aki különben igen komoly érv az abortusz mellett, és aki annyira hasonlít az egykori Vladó fejedelemre, mint akik 1 követ fújnak, hanem a nemzetközi nagypolitika is odareflektált (ezt Bogyó mondta, őt tessék felpofoz- tatni, ha valami)! Mondhatjuk: egy emberként szégyelljük a pofánkat az egész ország nevében itt, Gömörördöngősön. Mert mi dolog már az, hogy bevetetnek bennünket abba a Zunióba, aztán megjön a sok levél, telefon, meg hol ettől, hol attól üzennek, hogy a tisztelt kormány nem teljesíti, amit vállalt. Ha a kisember ilyet tenne, minimum felpofoztatnák a zsön- dérekkel, de az is lehet, hogy leváltanák, amire már volt is példa a világtörténelemben. Ezért, tisztelt Elnök úr, javasoljuk, hogy menessze a kormányt minden pereputtyával, de ha már svungban van, oszlassa fel egy személyben a parlamentet is. Megítélésünk szerint teljesen hiábavaló az olyan parlament, amelyben csak képviselő urak meg asszonyok ülnek, de az istenadta népből senki. Pedig volna értelmes ember ebben az országban épp elég; csak innen, Gömörör- döngősről legalább egytucatnyit tudnánk delegálni. Tovább gombolyítva gondolatunk fonalát, azon az álláson foglaltunk pontot, hogy okuljunk elődeink példáján! Állítsuk vissza a régi szép időket, amikor a nép még törzsekbe meg nemzetségekbe tömörült, és az ország dolgát olyan hét vezérek igazgatták, akik valamit konyítottak is a dolgokhoz. Meť nem kell ahhoz sok, hogy egy istenadta népet eligazgasson az ember; hét miniszter vezéri rangban épp elég. Az egyik például csak azzal foglalkozna, hogy a nép ne maradjon hülye, és nem riasztaná el az ifjúságot az oktatás megsarcolásával. A másiknak az lenne, a dolga, hogy felügyelje: a vajákos mindenkinek megadja a lehető legjobb gyógyírt, mert minél épebb a nép, annál serényebb. Kellene egy rendes ember arra is, hogy a sokféle-fajta népség közül mindegyiket, még a legkisebbeket is meghallgassa; hogy a saját cirkuszában a tulajdon anyanyelvén szórakozhasson. Kellene egy, aki nem hagyná széthordani, amit közös erővel nagy nehezen megszereztünk; aztán egy másik, aki nem kenyéren és vízen tartaná azokat, akik egész életükben dolgoztak. Szükség lenne továbbá egy olyan megbízható emberre is, aki igazságos Mátyás királyunkhoz hasonlóan nem hagyná, hogy a bírák és más befolyásos emberek el- szemtelenedjenek, és ne tekergessék össze-vissza a paragrafusok amúgy is cikornyás farkát; a hetedik - akinek a történelmi hűség kedvéért lehetne a neve Töhötöm- meg azzal foglalkozna, hogy amikor holmi spekulánsok kérnék, hogy nyissa már meg az ország erszényét, egyszerűen letagadná a nevét. Valahogy így: „Híjába no, nem töhötöm, nem töhötöm!” Garantálni tudjuk, drága Elnök úr, hogy kisvártatva úgy henteregnénk a jólétben, mint kandisznó a rajcsútjában, amihez hasonló jókat kívánva maradunk tisztelettel- Gömörördöngős lakosai. Utóirat: Elég, ha bezáratja a kormány meg a parlament büféjét; többé senki oda sem üti az orrát.
