Új Szó, 2005. július (58. évfolyam, 152-175. szám)
2005-07-02 / 153. szám, szombat
12 Családi kör ÚJ SZÓ 2005. JÚLIUS 2. MINDENNAPI KENYERÜNK Számon tartva ÉDES ÁRPÁD Ige: „Ácél testvérének, Éseknek a ßai voltak: Úlám volt az elsőszülött, Jeús a második és Elifelet a harmadik. Úlám fiai kiváló vitézek és íjászok voltak. Gyermekeik és unokáik százötvenre szaporodtak. Mindezek Benjámin fíai voltak. Egész Izraelt származási jegyzékbevették.” (IKrónika 8,39-9,1) Egyszer olvastam egy emberről, aki megtanulta a New York-i telefonkönyv első kötetét fejből. Első hallásra lenyűgöző teljesítmény, talán bekerülhetett vele a rekordok könyvébe is, de azért ez meddő tudás volt, és valószínűnek tartom, hogy amikorra megtanulta, egy újabb változtatott kiadása jelent meg az említett könyvnek. Nevek és számok halmaza. Nem egy lenyűgöző olvasmány, ha nem rendeltetésszerűen használja az ember. A Bibliában is találunk néhány helyen hasonló adathalmazt, nemzetségtáblázatot, végtelennek tűnő, számunkra idegen hangzású nevek tömegét. A most olvasott Krónikák első könyvének elején több mint tíz oldalon át olvastuk, s akaratlanul is fölmerül a kérdés: mire jó ez nekünk, egyáltalán lehet hiteles, hiszen több száz évet ölel föl abból az időből, amikor még nem volt sem anyakönyvi hivatal, de még írásos följegyzés sem. Miért fektettek ekkora hangsúlyt mégis e névsorok megőrzésére? Azért, mert mindennél fontosabb volt számukra az a tudat, hogy ők az Isten választott népéhez tartoznak, hogy ők Ábrahámnak és Jákobnak örökösei, így az Isten ígéretének is birtokosai. Nincsen elveszett vagy elfeledett nemzedék. Még ha nem értünk is minden nevet, nem tudunk is minden összefüggést, egyszer föltárulnak a rejtett titkok is. Néhány figyelemre méltó érdekesség azért a fönt idézett bibliai sorokból is kiolvasható. Benjámin fiai közül valók voltak mindnyájan. Benjámin a legkisebb gyermek Jákob fiai között. Születése az édesanyja halálát jelentette. A haldokló Ráchel ugyan Benóninak, azaz a „fájdalom fiának” nevezte, de apja Jákob ezt Benjáminra változtatta, ami azt jelenti: „a jobb kéz fia”. Bár a tizenkettedik volt már a sorban, ráadásul ilyen tragédiát hozott, mégsem lett elvetett, az átok fia. Bár Benjámin törzse az egyik legkisebb volt Izrael nemzetségei között, mégsem jelentéktelen, hiszen az első király, Saul, belőle származott. S amikor az ország két részre szakadt, Benjámin törzse volt az egyetlen, mely hűséggel kitartott Júda és a jeruzsálemi templom mellett. Pál apostol is büszkén vallja, hogy a Benjámin törzséből származik. (Filippi 3, 5) Bibliai idézetünkből az is kitűnik, hogy Ések csupán másodszülött volt Ácél mellett. A származási jegyzékek főleg az elsőszülöttekre építettek, a többi kevesebb jelentőséggel bírt. Isten előtt viszont helye van a másodiknak, sőt a harmadiknak, negyediknek... is, hogy akár százötvenre szaporodjon a kiváló vitézek és íjászok száma. Nélkülük az elsőszülött Ácél sem gazdagabb, sem minőségibb, hanem gyengébb és szegényebb lett volna. Gyengeségünk és szegénységünk sokszor abból a hitetlenségből fakad, hogy mi is csupán első, legfeljebb másodszülöttekben gondolkodunk. A többit mi magunk szelektáljuk, esélyt sem adva a „vitéz nemzedéknek”. De Isten előtt számon tartva vannak az elsők és sokadikok, az itt levők és az elköltözőitek. (Amikor ezek a sorok íródni kezdtek Isten kiragadta kezünkből iskolánk legeredményesebb diákját. Tizennégy éves volt. Átadta a helyet a másod- és sokadszülötteknek. De hisszük, hogy Krisztus kegyelméből a megváltottak között, az Élet Könyvében helye van.) A szerző református lelkész KIK A NYERŐK A Családi Kör múlt heti Nyerőjének szerencsés beküldői: Toldy Erzsébet, Kálna Szabó Malvin, Kolozsnéma Tóth Lászlóné, Gömörszkáros Az ajándékcsomagot a Henkel küldi el nekik. A Családi kvíz múlt heti helyes megfejtése: lb, 2a, 3c, 4b, 5a. A Lilium Aurum ajándékát Bajcsi Márta, komáromi kedves olvasónk nyerte. „Örömmel tudatom a szerkesztőséggel, hogy nagyon-nagyon meg vagyok elégedve az Új Szóval. Különösen a szombati számokat kedvelem, de elmondhatom, hogy az egész heti remek és nagyszerű, színvonalas, és sok benne a tanulságos olvasnivaló. Csak így tovább!” -újaPölhös Zsuzsanna, sőregi kedves olvasónk. „Nagyon szeretjük az Új Szót, egyre jobb tartalmilag, kiváló a témák összeválogatása, gratulálunk hozzá, és köszönjük”- tisztelt még véleményével Zeman Szilvia, zselízi kedves olvasónk. Hálából mindkettejüknek a Nap Kiadó ajándék könyvét küldjük. Jövő héten újra Családi kvíz és Illik tudni! Egy év végi osztálykirándulás viszontagságai és örömei, avagy tömör gyönyör Gömörben Gyerekek, amikor távol a család A babamúzemban kis babák és nagy babák közt Osztálykiránduláson voltunk. Az első enyhébb sokkhatás még jóval az indulásunk előtt ért. Elsős kisgim- nazistáim tizenegy évesek. A kirándulás tervezésekor leginkább leendő szállásunk izgatta fantáziájukat. A lányok ártatlan arckifejezéssel megkérdezték, vajon lakhatnak-e majd közös szobákban a fiúkkal. BENKÖ TÍMEA Milyen jópofák! Kapásból kategorikus nemmel válaszoltam, gondoltam, szívatnak. A válaszon azonban sokkal inkább meglepődtek, mint én az ő kérdésükön.- De hát miért nem? - kérdezték kórusban. Hirtelen nem tudtam, előbb kezdjek-e gyors nemi felvilágosításba, vagy csak egészen egyszerűen rögtön ájuljak el.- Hát azé, mer a macska s2őrös, azé... - jutott eszembe nagyapám mondása, mint egyetlen elfogadható magyarázat.- Azért a buszban ülhetünk fiúk mellett? - próbálkozott továbbra is Andi.- Az még belefér. Elérkezett a várva várt nap. Reggel hét órakor indultunk. Az autóbuszunk még a láthatáron sem volt, Zoli máris hányingerrel küszködött. Mikor végre felszálltunk a buszra, Szandi bejelentette, hogy eltűnt a pénztárcája. Átkutattunk, felforgattunk mindent, buksza sehol. (Utólag kiderült: magával sem hozta, otthon felejtette.) Mondom, ekkor még el sem indultunk... Alig hagytuk el Érsekújvár helységnévtábláját, Kinga első dolga az volt, hogy kirúzsozza a száját. A többi lány lelkesem követte példáját, újabb és újabb sminkkészletek kerültek elő. A szemhéjra csillámpor - végül már úgy néztek ki mindannyian, mintha a busz csukott ablakán szálltak volna fel. Ismétlem: tizenegyévesek... Elsőként a Kékkői vár játék- és babamúzeumát néztük meg, majd következett a Betléri kastély. Onnan kijövet a parkolón a gyerekek lázas vásárlásba kezdtek. Látom ám, hogy Kristóf jégkrémet vesz, majd a büfé pultján felejti pénztárcáját. Kolléganőmmel néztük egy ideig, néztük, majd elsüllyesztettük a táskánkba. Kíváncsiak voltunk, mikor kezdi keresni. Délután négy óra volt. (Kristóf másnap reggel kilenckor jelentette, hogy éjszaka valaki ellopta a bukszáját...) Öt órakor megérkeztünk szálláshelyünkre, egy rozsnyói kollégiumba. Az épület ablakaiban azonnal feltűnt néhány helyi diák, vidáman kiabálva üdvözölték a mieinket. Mindenki lecihelő- dött, sofőrünk az alsó csomagtartóból is kirakta pakkjainkat, egy hátizsák azonban hiányzott. Kiderült, rakodás közben valakik megloptak. Hangos vendéglátóink kiabáltak le az egyik ablakból, hogy a közeli konténerben látják a táskát. Valóban ott volt. Gondolom, a tolvajok úgy tervezték, később visszajönnek érte. Ennyit az elővigyázatosságról. Mindenki elfoglalta szobáját. Iskolánk három osztálya tartott együtt két busszal. A prima, secunda és kvinta. Kolléganőm még a vacsora előtt egy üveg whiskyvel tért vissza az ötödikesek szobájáról. Na, nem akármilyen ócska pálinka volt ám. Eredeti Jim Bim, bizony. Merthogy az egyik apukának lett volna szuvenír... Jobban is feltalálhatta volna magát a delikvens. Mondjuk, a lábát akarta áztatni benne a kimerítő gyalogtúra után, vagy mit tudom én... Vacsora után Gréti jelentette, hogy erőszak áldozata lett. Ez történik, ha a tanár megvonja tőlük a koedukált szobákat... A dolog úgy történt, hogy Béni fél másodperc erejéig ruhástól ráfeküdt osztálytársnőjére. Szodoma és Gomorra, igen. A Don Jüant még felelősségre sem vonhattam igazán, amikor Emese elkezdett lelkizni, hogy Niki már nem akar a barátnője lenni, mert csak a Riával súg-búg... Éjszakai ügyelet után még szebb a reggel: az étteremből azzal küldték vissza a gyerekeket, hogy amíg nem fizettük ki a vacsorát, felejtsük el a reggelit. A dolog ugyan rendeződött, de az idegenvezetőnk bevallotta, nincs több készpénze, a további belépőket a gyerekeknek maguknak kell állniuk. Abban bíztam, az éjszakai ra- mazuri után most legalább a buszban csend lesz. Nem, a gyerekeknek eszük ágában sem volt aludni. Amíg megérkeztünk Krasznahorka büszke vára alá, üvegcsatával múlatták az időt. Úgy kellett tőlük elkobozni az üres üdítős műanyag flakonokat. Utolsó látványosságként az Ochtinai barlangot tekintettük meg. Ez után sem fáradtak el. Minden megállón röplabdázni kezdtek, annak ellenére hogy egyre többen szorongattak az út során zacskót a kezükben. Aztán fölforrt a víz, csak hogy a sofőrnek se legyen könnyebb a dolga, mint a tanárnak... Este kilencre érkeztünk haza. A nagy örömre fel kellett volna bontani azt a bizonyos whiskyt. Persze, majd a szülői értekezleten is lehet koccintani... Balassi emléktáblája előtt Kékkőn (A szerző felvételei) Hurrá, utazunk! Anya, apa, viszlát!
