Új Szó, 2005. július (58. évfolyam, 152-175. szám)
2005-07-18 / 165. szám, hétfő
ÚJ SZÓ 2005. JÚLIUS 18. VÉLEMÉNY ÉS HÁTTÉR 5 FIGYELŐ THE WASHINGTON TIMES Az amerikaiak több mint fele „szinte biztos” abban, hogy az Egyesült Államokat a londonihoz hasonló terrortámadás fogja érni, és csak minden harmadik ember hiszi, hogy egy ilyen merénylet megelőzhető. Tíz amerikai állampolgár közül majdnem hat, 57 százalék véli úgy, hogy előbb-utóbb az amerikai tömegközlekedési hálózatot is megtámadják. A közvélemény-kutatás során megkérdezetteknek ugyanakkor csak a 9 százaléka mondta, hogy „nagyon fél”, 29 százalék nyilatkozott úgy, „egy kicsit fél” attól, hogy ők vagy szeretteik lesetek az áldozatok. Kirgizisztánnak sikerült megrendeznie a forrongó közép-ázsiai térség első demokratikus voksolását Szabad választás ötven fokban Biskek-Jalalabad-Os, július tizediké, déli két óra, 48 fokos forróság. Az iszlám radikálisairól hírhedt Fergá- na-völgy Aksij régiója északi csücskének kis hegyi falujában kezdtünk el izzadni igazán. Hűs hegyi patakok átmeneti megnyugvást ugyan hoznak, ám a helyi választási bizottság 70%-os részvételi arányt jelentett. Nem sokkal később egy másik helyen már 80%-os az időleges eredmény. JARÁBIK BALÁZS A közép-európai választásokon edzett agyunk számára ez szinte felfoghatatlan volt, és nem sok jót ígért a választások értékelése előtt. A forróság és izzadtan ideges hangulatunk csak fokozódott a szavazatok számlálásakor, amikor kiderült, az új összetételű választási bizottságok nagy része vagy elfeledte a matematikaórákon tanultakat, vagy túlságosan nyomta őket első „szereplésük” tétje. Pedig addig úgy tűnt, minden rendben. A sztori egészében ismert, de nem árt röviden átrágnunk magunkat rajta. Nem egészen öt hónappal ezelőtt, március 24-én, a parlamenti választások után pár nappal ellenzéki tüntetők kormányhivatalok elfoglalásával próbáltak tiltakozni az elcsaltnak vélt eredmény ellen. Miután ténylegesen elfoglalták a déli tartományok fővárosát, Ost a forradalmi hangulat a „Fehér Ház” pár órás ostroma után menekülésre késztette Kirgizisztán első és addig egyetlen elnökét, Askar Akajevet. A tüntetés spontaneitására utal, hogy a biskeki ^ostrom” sikere mindenkit meglepett: Akajev helikopteren hagyta el az országot, a rendőrök levetették az uniformist félve a nép bosszújától, de teret engedve a fosztogatóknak, a megosztott ellenzék pedig jobb híján kiszabadította az Északon rendkívül népszerű Feliksz Kulov volt elnökhelyettest, biskeki polgármestert (akit öt éve Akajev ítéltetett el korrupciós vádak alapján, miután az bejelentette, hogy indul 2000-ben az elnökválasztásokon). Ezek után - nemzetközi közvetítéssel - gyorsan rendeződött a helyzet. Az ellenzék viszonylag gyorsan megegyezett a jogi és politikai rendezésben: meghagyták a parlamenti választások eredményét és az így megválasztott parlamentet, amely viszont kinevezte Kurmanbek Bakiev volt miniszterelnököt (aki még korábban összeveszett Akajev elnökkel) ideiglenes kormányfőnek. Mivel Akajev elhagyta az' országot, az ideiglenes miniszterelnök gyakorolta az államfői jogköröket is. A jogfolytonosság, no meg az ország biztonsági helyzetének javítása érdekében kellett ezen az - ideiglenes - állapoton minél gyorsabban változtatni. Ehhez az elnökválasztás - tiszta és szabad - lebonyolítása kulcsfontosságú volt. A számlálási káosz ellenére a választási bizottság végül is képes volt az eredmény összegzésére. Ez már csak ezért sem volt bonyolult, mert Bakiev mindent vitt. Köszönhette ezt főleg a délen tapasztalt - valóban forradalmi - hangulatnak és annak a megállapodásnak, amelyet Kulowal kötött. A megállapodás értelmében Bakiev győzelme esetén Kulov miniszterelnök lesz. Egyes elemzők ezt rendkívül fontosnak tartották, hogy megelőzzenek egy lehetséges Észak-Dél- konfliktust. így Bakiev sokkal hitelesebben hirdethette a kulcsfontosságúnak bizonyult „stabilitás” jelszót szerte az országnak. A déli születésű, üzbégül is remekül beszélő, orosz feleséggel „bíró” Baki- év elsősorban a Délt tudta mozgósítani. Ott az átlagos részvételi arány valóban meghaladta a szovjet időket idéző 96%-ot. A polgári ellenőrzést az új választási bizottságok garantálták, éppúgy mint a káoszt, hiszen legtöbbjük először játszhatott élőben választósdit. A szavazók - legtöbben délen - már kora reggeltől, még a nagy meleg beállta előtt tódultak a szavazóurnákhoz. Elsősorban az általunk is megfigyelt Aksij régió volt forradalmi hangulatban: az itt élők nem győzték hangoztatni, hogy az egykor reformer-elnökként induló Akajev az idő során nem törődött semmi mással, csak saját családja gazdagodásával, átlépve a helyi szokások szerinti meglehetősen magas korrupciós tűréshatárt. Két évvel ezelőtt éppen Aksijben zavart szét a helyi rendőrség egy Biskek felé menetelő tüntetőcsoportot, öt halottat hagyva hátra. A helyiek most büszkén mondják a halottaknak emelt emlékmű előtt, hogy kötelességük befejezni a forradalmat, lezárni ezt a korszakot és elkezdeni egy jobbat. A neheze még hátravan. Bakiev- re egy korrupt és elszegényedett ország sorsának irányítása hárult. Ennek ellenére Kirgizisztán, a legszegényebbként példa- és irányadó lehet Közép-Ázsia egésze számára, ha az első szabad választások után képes lesz a szükséges reformok meghozására és menedzselésére. Talán a legégetőbb kérdés a napirenden lévő alkotmányos reform, amely minden bizonnyal kiélezi az új elnök, Bakiev viszonyát az új miniszterelnökkel, Kulowal. Hiszen nem kisebb dologról van szó, mint az elnöki rendszert lebontva fokozatosan parlámentáris demokráciát létrehozni Kirgizisztánban - Kö- zép-Ázsiában először. Forró tavasz és nyár után az ősz sem ígérkezik enyhébbnek. JEGYZET Szegény gazda tehénkéje KÖVESDI KÁROLY Valamikor régen, nagyapáink idejében azt tartották, hogy akinek van egy tehene, az már nem szegény ember. Annak már van túrója, teje, vaja a kenyér mellé. A túrót, vajat el lehet adni a piacon, még ha messze van, és gyalog kell megtenni is az utat. Az egészséges életösztön arra sarkallta a falusi embert, hogy ha már nem tud földet venni, legalább a kertjét ne hagyja gondozatlanul. Akkoriban ismeretlen volt az, amit ma országszerte tapasztalni: a kaszálatlan, elgazosodott sáncpartok, kertek, rétek, legelők lehangoló látványa. Éppen ezen meditáltunk egyik barátommal a minap. S azon, vajon mi lehet az oka a nagy elesettségnek Gömörben, a Kárpát-medence talán legszebb szegletében. Az okok nagyrészt ismertek. A szikes, agyagos föld itt sokkal több verejtéket kívánt a földművestől, ipart - az ismert okokból - a csehszlovák állam csak módjával telepített a déli határok mentén, a kézművességet a vitéz szabólegényekből lett országlók kiirtották, az idegen- forgalom, a falusi turizmus és ehhez hasonló fogalmak délibábjának igézete pedig csak mostanában kezd jótékony per- metként leereszkedni a vidékre. Ül a sok dologtalan ember a kocsmában, téblábol a sok életerős fiatalember, és nem tud mit kezdeni magával. Némelyikük legalább egy évtizede nem ismeri a munka ízét, és a reményt is elvesztette, hogy valaha talál tisztességes munkát. De legalább az életösztön működne bennük, háborgott barátom. Hát hogy lehet így élni? Legalább egy nyomorult tehenet venne az ilyen ember, hogy ne legyen teljesen senki, semmi. Eddig jutottunk a nagy egyetértésben. Aztán mezőgazdasághoz értő, abból élő ember elmesélte, hogyan is állunk Szlovákiában a marhákkal. Nem csak úgy van az, mint a mesében. Veszel egy borjút. Azt be kell jegyeztetni, jelenteni a körzeti állatorvosnál, a központi nyilvántartásban Zsolnán, a fülébe számot kell kérni. Ha mindezt elmulasztod, és bejelent valaki, jön az állam egy nagy bottal és megbüntet. A ga- nét sem gyűjtheted csak úgy, az udvar sarkában, mert annak is módja van; a trágyatartást is előírások szabályozzák. Ha lábát töri, nem vághatod le szegény párát, mert a kényszervágás tilos. Ha megeszed, büntetés. Ha elásod, büntetés. A dögös potom hatezerért elviszi. Ha él a tehened, ha megdöglik, csak a baj van vele. Még talán arra is van rendelet, milyen legyezővel kell a legyet hesseget- ni róla. De nem árt egy könyvelői tanfolyamot is elvégezni a sok papírozáshoz. Egy idő után már nem bírtam követni. Arra gondoltam, vajon hogy lehet ez más tájain a világnak? Miért kell nekünk mindenre rálapátolni. Ha az olasz, holland farmer az istálló végében vígan gyűjtheti a trágyát, a mi gazdánk miért nem teheti? Miért kell nálunk a bürokrácia molochját etetni az éhezők helyett? Hallom, őszre felmegy a marhahús ára megint. Mert hogy nálunk kevés a marha. Szerintem pedig elég sok marha van Szlovákiában. KOMMENTÁR Hazafiság vagy hóbort? BARAK LÁSZLÓ Szlovákia lakosságának több mint kétharmada helyesnek tartja (legalábbis néhány hónappal ezelőtt még így volt), hogy az ország tavaly csatlakozott az Európai Unióhoz. Legalábbis egyértelműen erre utalnak az e tárgyban végzett közvélemény-kutatások. Általában ugyanilyen arányban elégedettek az emberek az EU-tagság kollektív és személyes „hozamával”. Látszólag tehát nem volt eddig semmilyen gond e téren, arni végső soron természetes is, hiszen annak idején népszavazással dőlt el, hogy Szlovákiának sokkal nagyobb szüksége van az EU-ra, mint az EU-nak Szlovákiára. Most viszont mintha savanyodni kezdene a szőlő... Mi más juthatott eszébe a múlt héten egy-egy normális, ideológi* a független mezei halandónak, ha nem ilyesmi, amidőn szembesült a hírrel, mely szerint néhány állampolgár panaszt tett a Kassán székelő alkotmánybíróságnál, mert helytelenítik, hogy az „euroalkotmány” parlament általi ratifikálását nem előzte meg vonatkozó népszavazás. A panasz következményeként egyébiránt, miután az alkotmánybíróság elfogadta azt megtárgyalásra, kötelezte is a köztársasági elnököt, hogy döntéséig ne írja alá a parlamentben már jóváhagyott ratifikációs dokumentumot. Nincsen abban semmi különös, hogy bizonyos emberek számára savanyú a szőlő, mert szerintük úgy snassz, ahogy van az Európai Unió s annak Európa-szerte bizonyos politikai viták tárgyát képező alkotmánytervezete. A demokrácia ugyanis tulajdonképpen arra való, hogy kinyilatkoztatható legyen bármivel kapcsolatban akármüyen ellenvélemény. Az viszont mindenképpen visszatetsző lehet, de legalábbis furcsállnivaló e helyzetben, hogy egy olyan országban kezdenek most aktivizálódni az EU-szkepti- kusok, amely számára egyszerűen létkérdés volt és lesz az EU- tagság... Jellemzően azért, mert eleddig soha meg nem tapasztalt - persze bizonyos értelemben kétségkívül viszonylagos - politikai, nem utolsósorban pedig gazdasági biztonságot, szabadsá- got(!) szavatol. Azt sem a múlt héten tudták meg a panasztevők, de még az ország általuk emlegetett népe sem, hogy ennek a biztonságos szabadságnak ára van. A többi között annyiba kerül, hogy bizonyos mértékben-minden egyes EU-tagországnak - a legdominánsabbakat is beleértve - korlátoznia kell saját politikai és gazdasági szuverenitását. Egyébként meg mindvégig egy szerződéses szövetségről volt szó, amelyről, lásd a fenti tényt, referendum döntött. Az is világos volt kezdettől fogva, hogy egy ilyen szövetkezés csak bizonyos szabályrendszer keretében lehet működőképes - nevezzük ezt a szabályrendszert akár alkotmánynak... Nos, e tények tükrében minimum kínos, ha olyan helyzetbe navigálható egy ország, mint amilyenben az az egyszeri ember lehet, aki azért jár pszichiáterhez, mert fogalma sincs arról, tudja-e avagy sem, hogy mit akar... Ráadásul, néhány lecsúszott, érdekből vagy éppen hóbortból, bigott konzervatívként megnyilvánuló kvázi politikus, helyenként baloldali gondolkodású okostó- nira, másszor pedig nacionalista néptribunra játszó „értelmiségi” csinálja a műsort. Akik viszont bizonnyal nem annyira ostobák, hogy ne lennének képesek felmérni, a népszavazás a lehető legalkalmatlanabb intézmény, eszköz egy terjedelmes, jogi bikkfanyelven megírt dokumentum értelmezésére és megítélésére. Tetszik, nem teszik, már megint fából akarnak itten vaskarikát gyártani némely újdonsült „hazafiak”! Pedig korántsem gondolhatják komolyan, hogy Szlovákia ezáltal úgy terelhető a körön kívülre, hogy mégis azon belül maradhat... TALLÓZÓ CSEH SAJTÓ Az Európai Unió mintegy húsz éwel ezelőtti modelljéhez való visszatérést javasolja Václav Klaus cseh államfő a szervezet lehetséges jövőjével foglalkozó esszéjében, amely a Lidové noviny című prágai lap hétvégi mellékletében jelent meg. Klaus javaslatának lényege, hogy az új integrációs szervezet alapvetően a kormányok önkéntes együttműködésén alapulna, s nem lenne nemzetek feletti rendszer, tehát a központi döntési jogkörök a minimumra csökkennének. Ezt jelzi az általa javasolt új név is: Európai Államok Szervezete. A cseh államfő a Hozzunk létre egy más Európai Uniót című, egész oldalas írásában úgy véli: fel kell hagyni az „európai állam”-, az „európai állampolgár’-, az „európai himnusz”-féle elképzelésekkel, amelyet állandóan sugalmaznak nekünk. „Sok mindent, ami az elmúlt húsz évben született, meg kell szüntetni” - szögezi le Klaus, aki évek óta az európai integrációs szervezet mai formájának határozott ellenzője és kritikusa. Az Európai Államok Szervezetét alapvetően az egyes országok alkotnák, s nem közvetlenül az állampolgárok, a- hogy arra a jelenlegi európai alkotmány törekedett. Klaus élesen kikelt a multikulturalizmus ellen is. A Nyugat eltúlzott nyitottsága a más kultúrából és civilizációbál érkező bevándorlók előtt nagymértékben elősegíti a terrorizmust - állította a cseh államfő egy lapinterjúban. A multikulturalizmus tévedés. Közvetlenül ugyan nem tehet a terrorról, de annak gyökereit itt kell keresni - fejtette ki Klaus a Mladá fronta Dnes című lapban. „A multikulturalizmus olyan ideológia, amely azt mondja, hogy vándoroljatok ki, és ott aztán követeljétek civilizációtokat, csoportérdekeiteket, etnikai érdekeiteket” - szögezte le a cseh államfő. Azt állítja, hogy a tömeges migráció egy hamis ideológia, mely szerint létezik valamiféle egyetemes emberi jog a világ bármely részéit való csavargásra. Klaus szerűit ez nem igaz, s ezzel sérülnek az őslakosok polgári jogai. „Ha az emberek valahová elmennek, akkor százszázalékosan el kell fogadniuk a helyet, ahol megtelepszenek” - jelentette ki a cseh államfő, (kés) rKiss Tibor rajza)- Tudtam, hogy a végén szoprán lesz belőle...
