Új Szó, 2005. július (58. évfolyam, 152-175. szám)
2005-07-14 / 162. szám, csütörtök
ÚJ SZÓ 2005. JÚLIUS 14. VÉLEMÉNY ÉS HÁTTÉR 7 TALLÓZÓ WORLD TRIBUNE Terroristák nagy tömegben történő, azonnali felismerésére képes számítógépes technikát fejlesztett ki a CIA támogatásával a kaliforniai Pixlogic vállalat. A vizuális kereső- és felismerő szoftvereket fejlesztő magáncég az amerikai kormány megrendelésére olyan megoldásokat hozott létre, amelyek segítségével a legforgalmasabb helyeken, repülőtereken és metróállomásokon is ki lehet szűrni a gyanús elemeket. A rendszer nagy pontossággal és gyorsasággal hasonlítja össze az adatbázisában tárolt álló- és mozgóképeket például a biztonsági kamerákból érkező felvételekkel. Tudomásul kell venni, hogy a terroristák számára ideológiai értelemben csak a Nyugat létezik Amerika, Európa - egy kutya 2001. szeptember 11-én, a New Yorkot és Washingtont ért terrortámadások napján sokan úgy gondolták, mindez csak az amerikaiak ügye, Európa biztonságban van, a terroristák dühe Amerikára vetítődik ki, ott okoz károkat. ONDREJCSÁK RÓBERT Sajnálták ugyan az áldozatokat, de ettől erősebb volt annak öröme, hogy nem velünk történt. Aztán jött Madrid. Végleg bebizonyosodott, amit az elemzők rég állítanak: Európa ugyanolyan célpont, mint az USA. Tudomásul kell venni, a szélsőséges terrorista mozgalmak számára ideológiai értelemben - mert a földrajzot ők is jól ismerik - nincs külön Amerika és nincs külön Európa. Csak a Nyugat van, amely viszont ellenség, és el kell pusztítani. Nem a hadseregét vagy az ellenséges vezetőket, hanem mindent, ami nyugati, a jelképeket, sőt az embereket is. Pontosabban: a terroristák nem a nyugati értelemben vett háborúban gondolkodnak, amelyben a győzelem legfontosabb eszköze az ellenfél ellenállásának megtörése és/vagy fegyveres erejének megsemmisítése. Nem. Céljuk a totális pusztítás, egy civilizáció, egy kultúra megtörése. Bár néhány eleme applikálható, Huntington tézisét a civilizációk háborújáról a legtöbben elutasították. Csakhogy éppen a terroristák - akiknek védelmében sokszor Huntingtonra hivatkoznak - azok, akik magukévá teszik a civilizációk háborújának tézisét. Megjegyzem, nem vagyok „Amerika-imádó”, bár bevallom, sok pozitívumot látok az USA-ban. De látom a hibáikat is, és igyekszem kritikusan elemezni őket. Hasonlóképpen nem vagyok muzulmánellenes sem. Az arabok és a moszlimok több mint 99 százaléka nem bűnöző és már végképp nem terrorista. Nevezzenek militaristának vagy aminek akarnak, de most már egyszer s mindenkorra, legyen elég abból, hogy homokba dugjuk a fejünket. Nevezzenek héjának, de ha valakit többször ismételten megtámadnak, ráadásul újabb, még pusztítóbb csapásokkal fenyegetnek, logikusnak tűnik, valamit tenni kell. Legfőbb ideje, hogy véget vessenek az öldöklésnek. Ez egy gyönyörű gondolat, amelyet minden normális ember csak támogatni tud. Vessünk véget a gyilkolásnak: szólítsuk fel a világ terroristáit: „Ne gyilkoljatok!” Meglehetősen szkeptikus vagyok az eredményt illetően. További lehetőség, hogy visszavonulunk. Vegyük hát szépen sorban a dolgokat. Az elmúlt évtized legtipikusabb béke- fenntartó hadműveleteit a Nyugat a Balkánon hajtotta végre. Tegyük hozzá, túl későn, miután már ezerszámra haltak meg az emberek, a többi között a boszniai Srebrenicá- ban is. Nem tudom elképzelni, mikor kegyetlenkedtek a nyugati országok a békefenntartás során - szerintem meg kellene kérdezni a bosnyákokat vagy a koszovói albánokat. Volt szerencsém hozzá, ne kérdezzék, miket meséltek a kegyetlenkedésekről - amit épp Amerika és Európa békefenntartó hadműveletei állítottak meg. Hogy a Nyugat, különösen Amerika vonuljon ki a Közel-Keletről? Mi sem egyszerűbb! Rendben, távoznak a Közel-Keletről. A térség Nyugat-barát államai összeomlanak, beleértve Egyiptomot, Jordániát, Szaúd- Arábiát és a kisebb államokat is. Nézzünk csak a térképre! Hogy csak néhány száz kilométerre tőlünk olyan terrorista államok tucatja keletkezne, amelyeknek egyetlen célja, hogy elpusztítsák a kozmopolita Londont vagy lerombolják a Szent Péter-bazilikát. Nem számít? Akkor mi számít? Hová jut az a civilizáció, amely nem hajlandó arra sem, hogy saját magát megvédje? Akkor sem számít, ha Londonban ismerőseink, barátaink százai, ezrei élnek és dolgoznak? Vagy addig jó, amíg Londonban robbantgatnak, és nem itt? Nem emlékeztet ez kísértetiesen arra, amikor szeptember 11-ét követően sokan azt mondták, hogy „akkor jó, ha ott, és nem itt”. Más. Kivonulunk, és a térség kőolajlelőhelyei a szélsőséges, Nyugat-ellenes erők kezére kerülnének. Nem számít? Emlékeznek még a kőolajfegyverre? Vagy majd járunk gyalog? Gyakran elhangzik, hogy csak az olaj miatt. Számunkra nem elsőrendű érdek, hogy biztosítva legyen ellátásunk? Márpedig azt nem lehet biztosítani egy instabil régióból, amely ráadásul szélsőségesek kezén van. Hogy csak Amerika számára fontos az olaj? Nekünk nem? Olvassuk el például a francia vagy a brit, esetleg ha ez „túl nyugati”, akkor a kínai vagy az indiai biztonságpolitikai dokumentumokat. Mit tapasztalunk? Hogy az olajellátás mindegyikük számára az egyik legfontosabb biztonságpolitikai érdek, amiért egyikük sem zátják ki fegyveres erő használatát. Ismerve a kőolaj gazdaságban betöltött szerepét, érthető. Nem hiszem, hogy az lenne a járható út, ha lehajtanánk a fejünket, és teheteüenül várnánk a következő csapást. Ezek az érvek, javaslatok elhangzottak Madridot követően is. A válasz ismét csak az volt: a Nyugat és - főleg - Amerika tehet mindenről. Legutóbb Londont érte támadás, és biztos vagyok benne, nem ez volt az utolsó. Hát mi kell még, hogy megértsük: a terroristákat nem lehet észérvekkel meggyőzni! A szerző külpolitikai elemző FIGYELŐ Franciaország is potenciális célpont Párizs. Minden óvintézkedés ellenére Franciaország a terroristák potenciális célpontja marad - nyilatkozta Michele Alliot-Marie védelmi miniszter a Párisién című újságnak. „Konkrét fenyegetést Párizs nem kapott - mondta -, de ettől még létezik az al-Kaida, valamint az északkelet-afrikai Magreb-országokban tevékenykedő szalafista, szunnita fundamentalista mozgalom részéről fenyegető veszély.” A múlt heti londoni robbantások után Franciaországban „vörös riadót” rendeltek el. (MTI) Olyan lépésről van szó, amely meghaladja Jirí Paroubek kormányának időbeni és politikai mandátumát Klausnak nem tetszene a megbékélési gesztus KOKES JÁNOS Václav Klaus cseh államfő nagyon veszélyesnek tartja, hogy Jirí Paroubek miniszterelnök megbékélési gesztust kíván kezdeményezni a II. világháború után jogsértéséket szenvedett szudétané- met antifasiszták irányában. „Rendkívül szerencsétlen és rendkívül veszélyes javaslatnak tartom. Pandora szelencéjének a felnyitásáról van szó. Meggyőződésem, ezt a problémakört már megfelelően elrendezte a cseh-német nyilatkozat” - állítja Klaus abban az interjúban, amelyet a Mladá fronta Dnes című lap közölt. A cseh-német megbékélési nyilatkozatot 1997- ben írták alá Prágában. Paroubek hétfőn este jelentette be, hogy kormánya megbékélési gesztust kíván tenni a szudétanémet antifasiszták irányában, de a javaslatot előbb megtárgyalja koalíciós partnereivel, a szlovák kormányfővel, valamint az osztrák kancellárral. A téma Csehországban néhány éve merült fel, de eddig a döntést a kormány mindig elhalasztotta. Klaus azt is kifogásolja, hogy Paroubek a kezdeményezést vele előzetesen nem egyeztette. „Olyan lépésről van szó, amely meghaladja a jelenlegi kormány időbeni és politikai mandátumát, s amelyet az egész politikai színtér konszenzusa nélkül nem szabad megtenni. A korábbi kormányfők hasonló kezdeményezéseket mindig egyeztettek velem” - fejtette ki az államfő. Klaus ugyanakkor úgy véli, a Paroubek által kezdeményezett gesztus felesleges, mert Csehország a múltban „már egész sor ilyen gesztust tett” politikai és erkölcsi téren is. Paroubek kezdeményezését a koalíciós partnerek támogatják, míg az ellenzéki Polgári Demokratikus Párt (ODS) Klaus- hoz hasonlóan elutasítja, mert megbontja azt a konszenzust, mely szerint a II. világháború utáni rendezés kérdéseit a cseh-német megbékélési nyilatkozat elfogadásával lezártnak tekintik, s újra nem nyúlnak hozzá. A Hospo- dáŕské noviny azt írja: szégyen, hogy a német antifasiszták elismerése már régen nem történt meg. A szudétanémet kitelepítettek szervezete egyelőre tartózkodik a véleménynyilvánítástól, viszont az ausztriai szervezet ellenzi. KOMMENTÁR Elveszett illúziók MALINÁK ISTVÁN Hamis illúziókkal párosuló biztonságérzet jellemzi a közép-kelet- európai országokat a terrorfenyegetettséget tekintve. Ezt a hivatalos kormányközlemények mellett á szakértők által megfogalmazott féligazságok is táplálják. Neves magyar meg szlovák biztonságpolitikai elemzők helyesen mutattak rá: a mai iszlám terrorizmus számára az akciók megtervezése során rendkívül fontos szempont a médialefedettség, az, ha a szörnyűségekről a televíziók szinte élőben közvetítenek, hiszen az ártatlan civil lakosság legyilkolásával egyik alapvető céljuk a pánikkeltés, a megfélemlítés. Ami helytelen, az a következtetés: Budapest vagy Pozsony éppen a sajtóvisszhang hiánya miatt nem elsődleges célpont. A félreértések elkerülése végett: tényleg nem az, de más okok miatt. A Báli szigetén történt merénylet vagy a decemberi cunami példája igazolja, ha válsághelyzet van, a nemzetközi sajtó a világ legeldugottabb helyeit is órák alatt meg tudja szállni, a mentőegységeknél is gyorsabban. Isten ne adja: pontosan ez történne Budapesttel vagy Pozsonnyal, ráadásul könnyebb a hozzáférhetőségük is, mint Balinak vagy az indonéziai Acehnek. Szerencsére ennek tényleg nem nagy a valószínűsége - bár teljesen sosem zárható ki. Viszonylagos „védettségünk” oka az, ami Madrid után csak körvonalazódott, de London után egyre markánsabban látszik: az elkövetők helybéliek, második vagy harmadik generációs muszlint bevándorlók. És amikor a nemzetközi politikában az al-Kaida - most már nem mint egységes szervezet - nevével fémjelzett muzulmán terrorizmusról beszélünk, itt az ideje bevezetni az európai muzulmán terrorizmus fogalmát, bármennyire ágáljon ellene a liberalizmussal átitatott európai észjárás az emberi jogi szervezetekkel meg a muszlim hittudósokkal karöltve. Tehát bejött a legveszélyesebb változat: a merényletsorozatot brit állampolgárok követték el, akik brit útlevéllel szabadon utazhatnak a világ bármely országába, az unión belül pedig útlevél nélkül közlekedhetnek. Nálunk jelentős létszámú muszlim közösségek nem élnek. A „hagyományos” európai terrorszervezetek, mint az IRA vagy az ETA, egyre kevesebb terrorakciót követnek el, és jellemzően előre figyelmeztetik a hatóságokat, hogy a lehető legkevesebb legyen a civil áldozat. Persze ez nem ad-nekik felmentést, de tény. Viszont Madridban és Londonban a muszlim terroristák célja éppen az volt, hogy a legtöbb polgári személy pusztuljon el. Amit a nevén kell nevezni: fasizmus. Ha elismerjük, hogy Európában vannak veszélyes újfasiszta áramlatok, akkor rá kell mutatni: itt egy még veszélyesebb jelenséggel állunk szemben. Kezelni Európa még nem tudja. Lehet frázisokat hangoztatni a beilleszkedési gondokról, gazdasági-szociális okokról. Ezekkel lehet magyarázni a bűnözés növekedését az érintett társadalmi csoportoknál, de nem a terrorizmust. Ennek mélyebb okai vannak. Londonban évtizedeken át, minden korlátozás nélkül működhettek a legradikálisabb iszlám eszméket valló csoportok, s most eljött a korlátlan európai szabadság böjtje. A brit életformát elutasító brit (spanyol, francia, német stb.) muzulmán fiatal nem abban látja a megoldást, hogy visszamegy az övéi közé, hanem abban, hogy minden eszközzel megpróbálja a maga értékrendjéhez igazítani a brit társadalmat. Ez nem túlzás, ezeket az agresszív eszméket szabadon hirdették-hirdetik az európai mecsetekben, csak szeptember 11-e után kezdtek erőteljesebben fellépni ellenük. Nem elég erőteljesen. JEGYZET Manci néni révbe ért PUHA JÓZSEF Manci néni régen elköltözött szülővárosából. Eddig senki sem tudta, hová, a minap azonban hír jött felőle. Manci néni megtért, Isten tanítása szerint él. Akik ismerték, jót nevettek ezen, mondván: csak valaki tréfát űz a kámforrá vált hölgyből. Pedig így történt, messze távol valóban hívő katolikussá vált. Túl van a hetvenen és egy szívrohamon, a lába is fáj, a misékről azonban nem hiányozhat, bérelt helye van a templomban. Délutánonként összejön a helyi idősekkel, s órák hosszat imádkoznak. Egy missziót is vezet, a környék szegényein és elesettjein próbál gyűjtéssel segíteni. Új lakhelyén igazi jó tét lélek. Mindenki tiszteli, még azt is elnézik neki, hogy meglehetősen rossz véleménye van az ateistákról és a szertartásokat rendszeresen mellőző hívőkről. Manci néni már legalább 15 éve elköltözött szülővárosából, ennek ellenére sokan emlékeznek rá. Gyakran emlegetik nosztalgiázás közben, a régi rendszer felelevenítésekor. Funkciót nem töltött be a pártban, csak egy elkötelezett tag volt, a helyi elvtársak szószólója. Szállóigévé vált az egyik mondata, amelyben a templomokat gabonatárolóvá akarta alakítani, hogy legyen némi hasznuk. Foggal-körömmel harcolt a hitoktatás ellen, a hívőket emberszámba sem vette, és bosszúja előbb-utóbb utolérte őket. Tett arról, hogy a hittanra járó gyermeket „túljelentkezés miatt” ne vegyék fel az áhított középiskolába, a szülőnek pedig esélye sem volt jobb munkahelyre kerülni. Miatta ’89 után fiatalok százainak kellett pótolniuk a hit alapjainak elsajátítását, ha templomi esküvőt akartak. Manci néni már biztosan elfelejtette a múltját, talán a Mindenható is megbocsátott neki, csak valahogy a nép nem akar felejteni. Hiába vált új lakhelye Teréz anyájává, szülővárosában örökre az a Manci néni marad, aki gabonatárolóvá akarta alakítani a templomokat.
