Új Szó, 2005. július (58. évfolyam, 152-175. szám)
2005-07-13 / 161. szám, szerda
ÚJ SZÓ 2005. JÚLIUS 13. 26 Szülőföldünk „Biztosan nem csináltam volna ezt az egészet, ha nem látom, hogy a gyerekek örömüket lelik a játékban” - állítja Nádasdi Hilda, a csoport vezetője A Bodrogközi Aprószínpad 25 éves „Szerintem a gyerekek jó értelemben változtak. Bátrabbak, kreatívabbak, nyitottabbak lettek” (Szabó Bernadett felvétele) A Bodrogközi Aprószínpad az idén ünnepli fennállásának 25. évfordulóját. Ebből az alkalomból Nádasdi Hildát, a csoport alapítóját, rendezőjét és mindenkori vezetőjét kérdeztük az elmúlt negyedszázad történéseiről. LECZO ZOLTÁN Milyen megfontolásból alapított diákokból álló színjátszó csoportot? A Királyhelmeci Magyar Tanítási Nyelvű Alapiskolában mindig is készítettünk különböző irodalmi színpadi összeállításokat. Mihályi Molnár László 1980-ban a Regionális Kulturális Központban dolgozott, az ő feladata volt, hogy segítsen létrehozni színjátszó és bábcsoportokat a régióban. Engem egyszerűen rábeszélt, hogy vágjak bele, pedig akkoriban halvány fogalmam sem volt arról, hogyan kell egy darabot színre vinni, vagy hogy mi minden szükséges egy színjátszó csoport működéséhez. Gyerekként tagja volt valamilyen társulatnak? Igen, Dobos Gyuszi tanító bácsi rendezett egy darabot, amelyben negyedikesként angol nevelőnőt játszottam. Ezzel azonban a színészi pályafutásom le is zárult, ám a szerepemet a mai napig tudom. A kezdetekkor volt elég jelentkező a csoportba? Jelentkező azonnal akadt épp elég. Később már annyian voltunk, hogy megalapíthattuk a Tőzikét, amelyben a kisebb gyerekek játszottak, akik aztán az Aprószínpadban folytatták a megkezdett munkát. Az első színdarabot, Ezópusz Szamárvásár című meséjét, 1983- ban kezdtük el gyakorolni. A darabot Mihályi Molnár László dramatizálta, nekem a színpadra állítás volt a feladatom. Akkor Dusza Pista is eljött hozzánk, és nagyon örült annak, hogy nálunk egyáltalán elindult egy ilyen kezdeményezés. Nagyon sok hasznos tanáccsal látott el bennünket, amiket mi szívesen fogadtunk. Milyen szempontok alapján válogattak a jelentkezők közül? El senkit sem küldtünk. A szerepek leosztását mindig megbeszéltük a gyerekekkel, így soha senki sem volt elégedetlen. Néhány éve az egyik anyuka - aki a tanítványom volt valamikor - a boltban úgy mutatott be büszkén a gyerekének: „Ez az a tanító néni, akinek a darabjában én játszottam a fát”. Mit mondjak, nagyon meghatódtam. Egyetlen gyerek lázadozott csak a ráosztott szerep ellen, János fiam. A Szamárvásárban nem mertem senkinek sem odaadni a szamár szerepét, nehogy valamelyik szülő megharagudjon. Úgyhogy rámaradt az én fiamra. Na, ő nem nagyon értette, hogy miért épp neki kell a szamár szerepében „tündökölnie”. Egyébként kifejezetten beszédhibás gyerekek is jelentkeztek a csoportba. Ha velük ötvenszer kellett elgyakorolni egy mondatot, akkor ötvenszer is elpróbáltuk. Szerintem ez is hozzátartozik a munkához. Mikor vettek részt először a Duna Menti Tavaszon? 1983-ban a Szamárvásárral, rögtön 3. helyezést értünk ott el. Aztán még számtalanszor szerepeltünk a versenyben, és rengeteg díjat nyertünk. A darabokat mindig egyedül rendezte? Kezdetben igen, aztán Zvo- lenskyné Kiss Gabriella is bekapcsolódott a munkába. Ez nagyon szerencsés találkozás volt. Hihetetlen, de mi azonnal, szinte szó szerint ugyanazokat az instrukciókat adtuk a gyerekeknek. Nagyon hasonló volt a látásmódunk, és jól kiegészítettük egymást. Sajnos ő később Nagygéresbe ment tanítani. Nekem nagyon hiányoznak mostanság a tanácsai, a meglátásai. Miért fontos, hogy az iskoláskorú gyerekek színjátszással foglalkozzanak? Nagyon fontos, hogy a munka során megtanulnak érthetően, szépen, magyarul beszélni. A játék egyfajta önbizalmat ad nekik. Az is lényeges, hogy tudatosítsák, a sikerért közösen kell megdolgozni. Én pedig biztosan nem csináltam volna az egészet, ha nem látom, hogy a gyerekek örömüket lelik a játékban. Ön szerint melyek voltak a legjobb rendezései? Több ilyen is van. A már említett Szamárvásár nagyon kedves nekem. Az 1998-as Mese habbal, ami több díjat is nyert Dunaszer- dahelyen, vagy az 1984-es Kender- kóc császár új ruhája. Abban olyap dolgokat mondtak ki a gyerekek, amelyeket nem biztos, hogy a felnőttek is kimondhattak volna nyilvánosan a múlt rendszerben. Jobban belegondolva nem is tudok olyan darabot említeni, amelyik valamiért ne állna közel a szívemhez. Számomra mindegyik más miatt kedves. Az ön által legjobbnak tartott darabokat a zsűri is jónak tartotta? Tizenöt éve készítettünk egy összeállítást Szülőföldem címmel. Mi nagyon szerettük, hisz az egész a szülőföldünk szeretetéről szóló oratorikus játék - tulajdonképpen vallomás - volt. Amikor a fesztiválon bemutattuk a darabot, a végén nagyon nagy csönd lett, a szereplők mindegyike sírt. Ilyet még sohasem éltem meg. Az emberek sorra gratuláltak nekünk, ám a zsűri azon a véleményen volt, hogy a szülőföld szeretetét nem kell nagyon hangoztatni, ez magánügy, meg amúgy sem értik meg a gyerekek a darab mondandóját. Érdekes módon, akkor mi egyetlen díjat kaptunk, a gyerekzsűriét... Nem voltak a helyi adottságok miatt túl nagy hátrányban a nagyobb városokban működő csoportokkal szemben? Éreztünk ilyet. Valamelyest segített ugyan a Dusza István és a Szigeti László által vezetetett dráma- pedagógiai tanfolyam, ám nekünk még az is gondot okozott, hogy igazi színházi előadásokat lássunk. A Thália évente egyszer-kétszer jött a városba. Arról nem is beszélve, hogy se díszlettervezőnk, se jelmeztervezőnk, se fővilágosítónk nem volt soha. Mindent egyedül csináltunk, a saját eszünk szerint. Manapság érdekli még a színjátszás a gyerekeket? Érdeklődő ugyanannyi van, mint régebben volt. Jelenleg 25 tagunk van, de akármikor lehetne még egyszer ennyi. Ám nagyobb csoportot már nem szívesen vállalnék. Miben mások a mai fiatalok? A gyerekek szerintem jó értelemben változtak. Bátrabbak, kreatívabbak, nyitottabbak lettek. A beszédkészséggel viszont sajnos most is sok baj van. Elég sok fáradságba kerül a hibák kiküszöbölése, a helyes beszéd megtanítása. Most mit próbálnak? A Pofon című darabot. A rendezésbe már Péter fiam is segít, aki valamikor szintén bodrogközis volt. Sajnos az idén nem jutottunk be az országos döntőbe, de a darabot a 25. születésnapunk alkalmából rendezett ünnepségen újra láthatta a királyhelmeci közönség. A Duna Menti Tavaszra már csak azért is jó lett volna eljutni, mert az nemcsak a gyerekek számára, de nekünk, felnőtteknek is hatalmas élmény. Találkozni a régi ismerősökkel, tapasztalatot cserélni, beszélgetni, ez egyfajta feltöltődést jelent, és erőt ad a további munkához. Sajnos a környékbeli településeken nem áll módunkban fellépni, mert nagyon szűkösek az anyagi lehetőségeink. Bár a Pázmány Péter Alapítványtól kapott támogatás most nagy segítséget jelentett, és a várostól is kaptunk egy kis pénzt. Mi lesz a csoporttal, ha befejezi az aktív pályafutását? Megszűnik? Jó lenne, ha valaki átvenné tőlem a stafétabotot, ám egyelőre nem nagyon akad jelentkező. A Bodrogközi biztosan nem szűnik meg. A gyerekek is kérlelnek, hogy folytassuk a munkát, és amíg az erőm engedi, én is foglalkozni akarok velük. Hogy milyen formában, az a jövő zenéje. Azt viszont már tudom, hogy milyen darabbal készülünk a jövő évre. De erről most úgysem árulok el többet. „A szereplők mindegyike sírt. Ilyet még sohasem éltem meg.” Idénynyitás gulyásfőző versennyel, kultúrműsorral V. Királyi Napok Tornaiján UJ SZÓ-HÍR Tornalja/Királyi. Július első szombatján ökumenikus istentisztelettel vette kezdetét az V. Királyi Napok elnevezésű ünnepség. Az esemény a Tornaija Királyi városrészében található strand nyitóünnepségeként indult öt évvel ezelőtt. Bár a fürdő az idén két héttel korábban megnyitotta kapuit, a rendezvény célja, hogy felkeltse az érdeklődést a létesítmény iránt - tudtuk meg Barczi Tibortól, a szervezőbizottság tagjától, akit a közelmúltban bíztak meg a Városi Szolgáltatások Részvénytársaság vezetésével. A strand és az autókemping is ennek az üzemnek a kezelése alatt áll. Megtudtuk továbbá, sikerült időben elhárítani azokat a hiányosságokat, amelyekre az illetékes közegészségügyi hivatal munkatársai hívták fel a figyelmet. A legfőbb gondot az az ásványvíz- forrás okozta, mely a nagy medence közvetlen szomszédságában található. A furatba helyezett fémcső ugyanis évekkel ezelőtt mintegy 34 méteres mélységben eltört, s a nagy vízhozamú forrásból a savas ásványvíz a talajba szivárgott, ahonnan bekerült a medencébe is. Ez pedig algásodást okozott. A strand területén működő vállalkozók is változásokkal találták magukat szemben. Eddig ugyanis utólag fizettek helypénzt, s gyakran előfordult, hogy ebbéli kötelességeiknek is csak késve tettek eleget. „Néhány kivételtől eltekintve mindenki kifizette a helypénzt. Akik viszont elmaradtak, azokkal nem is kötöttünk erre az évre szerződést” - erősítette meg Dubovszky László polgármester. Megtudtuk azt is, hogy idén az üzemeltető vállalat július hónapért már előre kéri a helypénzt, s az érdeklődő csak annak befizetése után kap működési engedélyt a strand területén. „Azt szeretnénk, ha ez az esemény nemcsak a már itt üdülőknek kínálna szórakozási lehetőséget, de azokat is ide von- zaná, akik eddig még nem keresték fel ezt a strandot” - mondta Szepesi Géza, a szervező Euro Infohause - Tornaijai Teleház vezetője. A Királyi Napok egyik meghatározó eseménye a halászlé- és gulyásfőző verseny, melyre-az idén 16 csapat nevezett be - baráti társaságok éppúgy, mint egy-egy település csapata, mint például Jolsvaé vagy Sajószentkirályé. Délután kultúrműsorra került sor, melynek során felléptek többek között a magyarországi Doma- háza hagyományőrzői és a miskolci Trial klub kerékpárosai is, akik között Európa-kupa helyezettek is voltak. Ők megérdemelten vívták ki a közönség elismerését. A tornaijai zeneiskola jelenlegi és végzős diákjaiból álló dzsesszze- nekar -14-15 éves gyerekek - tagjai pedig megmutatták, hogy a mai fiatalok körében nem csak az igénytelen műfajok iránt van kereslet. Az ünnepség éjszakába nyúló utcabállal ért véget, (sk) Vasárnap a fő attrakció természetesen az Omega együttes kétórás koncertje volt Óriási tömeg lepte el a gombaszögi völgyet PUSKO GÁBOR Gombaszög. Vasárnap valamivel kegyesebbek voltak az égiek ahhoz a több ezer emberhez, akik ellátogattak Gombaszögre. Kora délután rövid időre még a nap is kisütött. Nem úgy szombaton, amikor az eső hosszabb-rövidebb időre rendszeresen eleredt, így késő este a barlang bejárata melletti vendéglő teraszán mindenkinek jutott hely a tánchoz, csakúgy mint a büfé előtt a nótázáshoz. A szombati folklórműsor záróakkordjaként a budapesti Tükrös zenekar, valamint a dunaszerdahelyi Cseh Tamás és barátai húzták a talpaláva- lót. A mezőségi, gömöri, Ipoly menti dalokhoz aláfestést a közelben felállított „alternatív” színpad alternatív - tűznyelő, -köpő és - forgató egyesület, csoport - előadóinak dobjai szolgáltattak. A vasárnap viszont már a rock jegyében zajlott. A közönség igen színvonalas folklórműsorokat láthatott, hallhatott. Talán külön is érdemes megemlíteni az erdélyi Vajdaszentiván hagyományőrző táncosait, a rozsnyói Búzavirág vagy a nagyidai Ilosvai táncegyüttest, vagy éppenséggel Agócs Gergely, illetve a Tükrös zenekar produkcióját. Hét óra után aztán már a tisztást szegélyező erdő szélén is álltak nézők, fél kilenc körül pedig Gombaszögön rég nem látott tömeg lepte el a nézőteret. A műszaki nehézségek okozta csaknem egyórás késés, Kóbor János fáradhatatlanul osztogatta az autogramot és Keresztes Ildikó feledhető produkciója, valamint a tombolahúzás után jött az, amit mindenki várt. Az Omega által előadott dalok felölelték a negyven esztendő repertoárját, s hogy a koncert is stílszerű legyen, ületve Gombaszög se maradjon adósa senkinek, az Ezüst eső első akkordjaira az eső is eleredt. Mindezzel együtt a közönség végig kitartott, s azoknak sem lett igazuk, akik úgy vélték, az együttes tagjai legfeljebb egy órán át fognak zenélni. A kétórás koncert két ráadással és természetesen a Petróleumlámpával és a Gyögyhajú lánynyal ért véget. Egyszóval minden megvolt - igazi zene és lézershow, megfelelő számú közönség és jó hangulat - ami egy Omega-kon- certhez hozzátartozik. Az előadás után aztán jött a második felvonás. A szervezők - nem tudni, milyen megfontolásból - a közeli füves domboldalon jelöltek ki parkolóhelyeket az autósok szá(P. Bodnár Enikő felvétele) mára, ahol egész napra 50 koronát kértek el a parkolásért. Igaz, volt parkolási lehetőség 25 koronáért is, de az kétszer olyan messze. Az esőtől felázott agyagos domboldalon aztán volt minden, ami egy autós álma lehet: csúszás, elakadás, káromkodás és sár minden mennyiségben. Mindezzel együtt az emberek nagy többsége sárosán ugyan, de mindenképp elégedetten mehetett haza. Úgyhogy jövőre, veletek, ugyanitt...
