Új Szó, 2005. július (58. évfolyam, 152-175. szám)

2005-07-12 / 160. szám, kedd

12 Agrárkörkép ÚJ SZÓ 2005. JÚLIUS 12. SZÁZBÓL HÉT AGRÁRLÉPÉS Aratás után szükséges a termőtalaj kezelése - a kialakított kettős talajszerkezet meggátolja a vízleadást A magyaroszági kormányzat nemrégiben 100 lépés néven tette közzé az elkövetkező időszakban legfontosabbnak tartott társadalmi feladatok megvalósításával kapcsolatos elképzeléseit. Az agrárágazatra ebből a száz lépésből hetet szántak. Olvasóink és a hazai agrárszakemberek kérésére re­agálva a program agrárágazatra vonatkozó lépéseit tesszük közzé. Nemzeti Agrárbiztosítási Alap ♦ Létrehozzuk a Nemzeti Agrárbiztosítási Alapot, és új kárenyhítési rend­szert dolgozunk ki, amely a termelők és az állam közös kockázat- és teher­vállalásán alapul. Az Alaphoz csaüakozó minden termelő befizet egy meg­határozott összeget, amelyet az állam azonos összeggel kiegészít. A terme­lő nyüatkozhat arról, hogy nem kíván ehhez a rendszerhez csatiakozni, de ebben az esetben állami kárenyhítésben nem részesülhet. ♦ További 5 évvel meghosszabbítjuk a 2003. évi aszálykár enyhítésére fel­vett kedvezményes hitel visszafizetésének futamidejét - a kamattámogatás ' és az állami kezességvállalás változatlan biztosításával. Állattenyésztők versenyképessége ♦ Folytatjuk a sertés- és baromfi haszonállattartás támogatását 2006-ban. (3,5 millió sertés után 1800 Ft/db és 420 ezer tonna baromfi után 9,50 Ft/kg támogatást nyújtunk) ♦ Kedvezményes hitelt biztosítunk az állattartók takarmánykukorica szük­ségletének megvásárlásához még ebben az évben. ♦ Támogatást nyújtunk az állati hulladék és vágóhídi melléktermék ártal­matlanításához az állattartás rárakodó költségeinek mérséklésére. ♦ Megteremtjük a jogszabályi feltételeket az állattartók termőföldhöz jutá­sához. Ehhez lehetővé tesszük a földek értékesítését, az állami tulajdonú földek haszonbérbe adását. így mintegy 150 állattartó telep kezelője juthat takarmánytermelést és a trágya elhelyezését szolgáló földterülethez. ♦ Enyhítjük az EU-ban alkalmazottnál szigorúbb környezetvédelmi, állat­jóléti, trágyakezelési szabályokat. Meghosszabbítjuk az EU-s előírásokhoz való alkalmazkodás határidejét (pl. a trágya-kihelyezési időszak megvál­toztatása, az állattartó telepek EU előírásokhoz való alkalmazkodási idejé­nek meghosszabbítása). ♦ Lehetővé tesszük, hogy a nagyobb létszámú állatállománnyal rendelke­zők is hozzájussanak a Nemzeti Vidékfejlesztési Terv állatjóléti és környe­zetvédelmi támogatásaihoz. Növénytermesztés korszerűsítése ♦ Támogatjuk az energetikai célú növénytermesztés terjedését. Szeptem­bertől lehetővé tesszük, hogy kiegészítő támogatást igényeljenek az ener­gia célú szántóföldi növények termesztéséhez (közel 7000 forint/ha), vala­mint energiaerdőkhöz (50 ezer forint/ha). ♦ Segítjük a bio-üzemanyagok elterjesztését a már érvényben lévő jövedé­ki adómentesség fenntartásával. ♦ Ösztönözzük a mezőgazdasági eredetű biomasszából előállított villamos energiatermelést az átvételi árak hosszútávú rögzítésével. ♦ Mentesítjük a mezőgazdasági termelőket a vízkészlet-járulékfizetési kö­telezettség alól 2006-tól kezdődően, ezzel segítve az öntözési lehetőségek jobb kihasználását (mintegy 170 ezer ha öntözhető területen az öntözés költsége hektáronként 600 Ft-tal csökken). A termőföld használatának ésszerűsítése ♦ Meghirdetjük a Földért életjáradékot program IV. ütemét. Ez 2006-tól le­hetővé teszi további mintegy 7000 ember számára, hogy földjét életjára­dékra váltsa. Lehetőség lesz a természetvédelmi területek felajánlására. (Az eddigi programok alapján 2003 óta 50000 ha-t vásárolt meg az állam, 18000 fő kap átlagosan havi 3200Ó Ft életjáradékot.) ♦ Ősztől kedvezményes hitelkonstrukcióval ösztönözzük a gazdaságos ter­meléshez szükséges birtokméret kialakítását. ♦ Tartós földhasználatot biztosítunk az önkormányzatok számára közfel­adataik ellátásához a Nemzeti Földalap vagyoni körébe tartozó állami föl­dekből. Ennek segítségével az önkormányzatok szociális földprogramot in­díthatnak, sportpályákat építhetnek, közmű beruházásokat végezhetnek. Élelmiszerbiztonság, a magyar termékek piacra jutása ♦ Fokozottan és rendszeresen ellenőrizzük a Magyarországon forgalomba kerülő élelmiszerek minőségét és élelmiszerbiztonsági színvonalát. Éssze­rűsítjük az élelmiszerek ellenőrzését végző hatóságok feladatait, megszün­tetjük a köztük lévő átfedéseket. Az EU szabályait figyelembe véve kiemel­ten ellenőrizzük a határon beérkező élelmiszereket. ♦ Egyszerűsítjük a kistermelők számára az élelmiszer-előállítás és értéke­sítés feltételeit. Az élelmiszerbiztonságot és a fogyasztó érdekeit szem előtt tartva egyszerűbb lesz a mezőgazdasági termelők által előállított házi ké­szítésű lekvár, méz, sajt, kolbász, befőtt, savanyúság stb. helyi értékesítése. ♦ Javítjuk a szőlő- és bortermelők gazdálkodási körülményeit. 2006. janu­ár 1-től a bor jövedéki adóját „0“ kulcsossá tesszük. Kezdeményezzük az EU-nál a szőlő- és bortermelés melléktermékeinek megsemmisítésére és lepárlás útján történő kivonására vonatkozó szabályok magyar érdekeknek megfelelő módosítását. ♦ Támogatjuk a termelői szerveződések (TÉSZ, BÉSZ, termelői csoport) létrejöttét, egyben javítjuk ezek működési feltételeit: támogatást biztosí­tunk működésük javításához és fejlesztési tevékenységükhöz. A szaktanácsadási rendszer korszerűsítése ♦ Létrehozzuk a regionális szaktanácsadási tudásközpontokat, amelyek az oktatási intézményekre fognak támaszkodni. Kétszintű szaktanácsadási hálózatot alakítunk ki az egyetemek és főiskolák, ezek tangazdaságai, vala­mint a középfokú oktatási intézmények és tangazdaságaik szintjén. Szövetkezeti üzletrészek ♦ Az állam által megvásárolt üzletrészeket átadjuk a mezőgazdasági szö­vetkezetek és tagjaik részére, vagyonkezelési konstrukció keretében. Lehe­tővé tesszük azok megvételét is. ♦ Kárpótoljuk a felszámolt mezőgazdasági szövetkezetek üzletrészeseit. Felmétjük az érintettek körét és üzletrészeik értékét, 2006-ban pedig meg­hirdetjük ezek kárpótlására vonatkozó jogi szabályozást ( www.fvm.hu ) Tarlóhántás és tarlóápolás (Illusztrációs felvétel) A termény- és szalmabeta­karítás után a tarlón leját­szódó folyamatok közül egyrészt - a kialakuló ked­vező fényviszonyoknak kö­szönhetően - a gyomok el­kezdenek erőteljesen nö­vekedni, másrészt pedig a kevésbé borított talajfel­szín hőmérséklete jelentő­sen megemelkedik, ami a talaj nedvességtartalmá­nak számottevő csökkené­sét váltja ki. ÚJ SZÓ-ISMERTETŐ Ahhoz, hogy e kedvezőtlen irá­nyú folyamatokat meg tudjuk állí­tani, el kell végeznünk tarlóhán­tást, amely gyakorlatilag a 6-15 cm mélységű talajlazítást és az utána következő sekély felszíni le­zárást jelenti. Az alábbiakban Racskó József a Debreceni Egye­tem munkatársának magyaror­szági szaksajtóban megjelent írá­sából teszünk közzé rövidített összefoglalót. A tarlóhántás hagyományosan elterjedt eszközei a különféle tár­csák és tárcsásboronák. A művelet során ezekkel a boronákkal a talaj felső rétegét meglazítjuk. Ez ugyan a talaj fokozott vízleadását válthatja ki, ugyanakkor ennek megakadályozása érdekében hen- gerezéssel (általában gyűrűshen­gerrel) tömörítjük a talaj legfelső 1-2 cm-ét. A műveletet többnyire a tárcsázással egymenetben vé­gezzük. Az így kialakított kettős talajszerkezet meggátolja a továb­bi vízleadást. A megműveletlen felszínű fe­detlen tarlóhoz viszonyítva így át­lagosan 10-30%-kal kevesebb vi­zet veszít a talaj. A sekély, hántott réteg valójában jobban felmeleg­szik, s ez a - szigetelőként műkö­dő - hántott szerkezet ugyanak­kor meggátolja a mélyebb rétegek fokozott felmelegedését, aminek hatására a talaj mélyebb rétegei­ből a felszín felé mozgó vízpára a lazított réteg alján lecsapódik, s kellően átnyirkosodik. Ebben a nyirkos, kellően laza és levegős talajban a mikroszervezetek tevé­kenysége felélénkül. Figyelembe kell azonban venni, hogy a sok tarlómaradvány (ma­gas tarló), az éretlen, túlzottan szalmás istállótrágya alkalmazá­sához hasonlóan - kiválthatja a talaj tápanyagkészletének átme­neti csökkenését. A tarlómaradvá­nyok és az istállótrágya lebontá­sában résztvevő mikroorganiz­musok ugyanis az élettevékenysé­geikhez szükséges nitrogént a ta­lajból veszik fel, mintegy „eleszik“ a másodvetésként vetett kultúr­növény elől. Miután a későbbiek folyamán a mikroszervezetek élettevékenysége megszűnik, az általuk kötésbe vitt nitrogént visz- szaadják a talajnak, illetve a nö­vénynek. E hatás kiküszöbölhető, ha az egyenletesen szétzúzott tar­lómaradványokhoz N-műtrágya- kiegészítést adunk, mielőtt a ta­lajba dolgoznánk, illetve a talajla­kó nitrogénmegkötő baktériumok állományát növeljük mestersége­sen. A megfelelő hatás érdekében szükség lehet a hántott tarló to­vábbi művelésére is. Az árvakelés és a gyomok tömeges megjelenése miatt ajánlott elvégezni, főleg ad­dig, még mielőtt azok magot ér­lelnének. Ezt a talajmunkát a hán­tástól kissé mélyebben végezzük, így biztosítva a talaj kedvező fizi­kai állapotának megtartását, a kö­vetkező kultúrnövény keléséhez és azt követő fejlődéséhez szüksé­ges ökológiai feltételek kialakítá­sát. Ez a művelet bizonyos esetek­ben nem pótolható, kompromisz- szum nélkül semmilyen körülmé­nyek között nem hagyható el. A tarlóhántás elsősorban a visz- szamaradt tarló talajba való bedol­gozására, a terület gyommentesí­tésére, a kártevők, kórokozók élet- tevékenységének csökkentésére, a talaj nedvességtartalmának meg­őrzésére, a talaj hőforgalmának szabályozására, a talajban élő mik­roorganizmusok tevékenységének fokozására irányul. Az elsődleges cél a tarlómarad­ványok talajba keverése, amit közvetlenül az aratás után kell el­végezni, mielőtt még a talaj kiszá­radna. Ily módon biztosíthatjuk a talajban lévő vízkészlet megőrzé­sét is. Száraz viszonyok között ugyanis ez a tarlóhántás elsődle­ges célja. Hiszen ha sikerül e mű­velettel a talaj felületén csak egy­két ujjnyi porhanyós réteget te­remteni, azzal a porhanyós föld­takaró alatt az alsóbb rétegekből felhúzódó nedvességtől még szá­razságban is annyira átnyirkoso­dik a föld, annyi levegőt kap, és a baktériumok oly élénken működ­nek, hogy eső nélkül is beérik a ta­laj, és ősszel jó szántást ad. Továb­bi különbség, hogy a feltört tarló­ban a tarlómaradvány, trágya, stb. jobban bomlik. Ha a tarlót fel­törjük, annak talaja a kisebb nyári esőket is könnyebben magába fo­gadhatja, és a mélyebb rétegek­nek átadhatja. A tarlóhántások másik kiemelt célja a gyomirtás, ill. a gyommag­vak kikelésre való serkentése, majd a kikelt növények elpusztí­tása. A kelő és a növekedésnek in­dult gyomok mechanikai meg­semmisítésével gyommentesítjük a talajt. Ilyenkor nyílik lehetőség ugyanis arra, hogy talajban csök­kentsük a gyommagvak mennyi­ségét, és megszabaduljunk egyes igen kellemetlen gyomfajoktól. A nyári időszakban mechanikai jel­legű eljárásokkal különösen sike­res lehet a tarackos és gyöktör- zses gyomok irtása. Ilyenek a gyomok kimerítésére, kifésülésé­re vagy talajba fojtására irányuló eljárások, (ú) Az agrotechnikai eljárásokat kombináljuk a vegyszeres gyomirtással, ezzel növeljük a hatékonyságot Tarlókezelés az évelő gyomnövények ellen ÚJ SZÓ-ISMERTETŐ Az aratás utáni időszak egyik legfontosabb teendője a gabonaföl­deken a tarló kezelése. Ez a műve­let egyrészt megszabadít az egyre jobban elszaporodó gyomoktól, másrészt a talajélet felélénkítésével a következő termés megalapozásá­hoz szükséges feltételek kialakítá­sát is segítjük. A tarlókezelés során a gyomirtás fontos, mivel az évelő fajok eredményes irtása a tavaszi gyomirtás során nagyon költséges, és a hatás csak részleges. A gyom­növények ellen a korán lekerült nö­vények - őszi gabonák, repce, bor­só, zab - után a tarló lepermetezé- sével hatékonyan védekezhetünk. Az évelők elleni védekezéskor az agrotechnikai eljárásokat kombi­nálni kell a vegyszeres gyomirtás­sal. Ismeretes, hogy az évelő növé­nyek a nyár végén intenzíven növe­kednek, ebben az időszakban je­lentős mértékű a tápanyag- és egyéb anyagfelvételük, így a kiper­metezett vegyszert a gyökereikbe is elszállítják. Az ekkor végrehajtott permetezéssel a mélyebben lévő gyökereket is sikerrel pusztíthat­juk. A védekezéshez a terület gyom­összetételének megfelelő és arra ható készítményt kell kiválasztani. Ha a tarlón évelő egyszikűek van­nak túlsúlyban (fenyércirok, ta­rackbúza, csillagpázsit), akkor a betakarítás után várni kell, míg a gyomok kihajtanak. A védekezés a hajtások 20-30 cm-es nagyságánál optimális, ezt totális, glifozát ható­anyagú készítményekkel kell elvé­gezni. Erős fertőzés esetén a gyo­mok újrahajtásakor a védekezést ajánlott megismételni. A ható­anyagok levelekbe való bejutását azzal is segíthetjük, hogy a permet- léhez hatásfokozót, illetve a készít­mény megtapadását fokozó szert adagolunk. Ezek alkalmazásakor a dózist 10-20%-al csökkenthetjük. A szerrel együtt adott nitrogéntar­talmú műtrágyák a hatóanyag fel­vételét, és annak a növényben való szállítását gyorsítják, így növelik a jó hatást. Az évelő egyszikűek el­len a totális gyomirtók helyett a szelektív hatású szerek is alkalmaz­hatók, de magasabb áruk miatt, il­letve azért, mert a kétszikűek ellen többnyire hatástalanok, ezeket nem érdemes használni. Évelő két­szikű gyomnövények (szulák, acat) elleni a glifozát hatóanyagú szerek nem mindig nyújtanak megfelelő hatás, ezért ellenük a gabonákban használatos hormontartalmú sze­reket érdemes alkalmazni. Ilyenkor a tarlót sekélyen megtárcsázzuk, ezzel kihajtásra serkentjük a növé­nyeket. A kizöldült tarlót ezután hormonhatású szerekkel kezeljük. A vegyes, évelő egyszikű és két­szikű gyomokkal egyaránt fertő­zött területen nem javasolt a tar­lóhántás. A gyomok újrahajtása­kor a már említett készítmények kombinációit ajánlott használni. A tarlókezelések a magról kelő egy és kétszikűeket is elpusztít­ják, ez által csökkentik a követke­ző évi (áttelelő) gyommag meny- nyiséget. (w-agro) AGRÁRKÖRKÉP A mellékletet szerkeszti: T. Szilvássy László Levélcím: Agrárkörkép, Petit Press Rt., Námestie SNP 30, 814 64 Bratislava 1

Next

/
Thumbnails
Contents