Új Szó, 2005. július (58. évfolyam, 152-175. szám)
2005-07-12 / 160. szám, kedd
10 Agrárkörkép ÚJ SZÓ 2005. JÚLIUS 12. (Illusztrációs felvétel) Minőségi termékekkel lehetünk versenyképesek A homogén minőségi búzafajtákat keresik ÚJ SZÓ-TÁJÉKOZTATÓ A búza termesztésének és értékesítésének lehetőségei uniós tagságunk révén jelentősen kibővültek. Az új lehetőségek azonban a termelőket és a feldolgozókat is egy új, a minőségre hangsúlyozottabban odafigyelő stratégia alkalmazására ösztönzik. Ennek kapcsán az RWA szlovákiai képviselete által nemrégiben szervezett nagyhozamú búzafajtákat bemu-- tató rendezvényen a búzatermesztőknek lehetőségük nyílt arra is, hogy a témában időszerű problémákról szakmai véleménycserre keretében tájékozódjanak. A gabonapiacon ma már csak a minőségi termékekkel lehetünk versenyképesek, hangsúlyozta Lelkes Péter, az RWA kereskedelmi igazgatója a találkozó bevezetőjében, s ez fokozottan érvényes a búzafajtákra is. A termékek minőségében azonban ma már nemcsak a mérhető és kimutatható tulajdonságok a meghatározók, hanem a vele kapcsolatos szolgáltatások is. Az ún. Pannon-térségbe, tehát a a közép-kelet európai országok termesztési viszonyai közé nemesítették ki a legújabb nyugati gabonafajtákat, amelyek az itteni környezeti feltételekhez igazodva biztosítják a termelők számára az elvárt hozamokat, jelentette ki Philip Károsi, az RWA ausztriai anyavállalatának képviselője fajtaismertetőjében. A bemutatott fajták télállósága, a károkozókkal és a betegségekkel szembeni ellenállóképessége, a korábbi érésidő, a magas szintű élelmiszeripari minőséget garantáló mutatók azt mutatják, hogy ezek a fajták képesek megfelélni az egyre magasabb minőségi követelményekkel fellépő feldolgozóipar igényeinek. Mivel az európai gabonapiacon is egyre nagyobb a kínálat, a kialakult versenyhelyzetben elsősorban a minőség a meghatározó. Nyilvánvaló, hogy a hazai termelőknek is elsősorban erre a kihívásra kell összpontosítaniuk, ha meg akarnak felelni az egyre fokozódó elvárásoknak. Annak ellenére, hogy mind a búzatermesztők, mind pedig a feldolgozók elvben egyetértenek azzal, hogy a búza minősége meghatározó módon befolyásolja a termék eladhatóságát, a hazai gyakorlatban még mindig komoly nézetkülönbségek mutatkoznak például a búza élelmiszeripari minősítésével kapcsolatban. A termelők például kifogásolják, hogy a felvásárlók vagy a malmok gyakran saját szájízük szerint értelmezik a gabona vizsgálata során megállapított értékek szerinti besorolást, a feldolgozók ugyanakkor azt állítják, a termelők nem mindig biztosítják az elvárt vagy a deklarált minőséget. A pozsonyi PMD Union gabonafeldolgozó cég képviseletében Bohumír Sabo a felvásárolt búzával szembeni minőségi követelményeket a másik oldalról elemezve megállapította, hogy ezen a területen nálunk jelenleg nem egységes az előírások értelmezése. Az érvényes hazai szabvány például 20 fajta liszttermék minőségét írja elő, az ehhez szükséges gabonaminőséget prezentáló mutatók, a sikértartalom és az ún. esésszám például nem mindig elegendők a feldolgozásra kerülő gabona besorolására. Bohumír Sabo véleménye szerint célszerű lenne egységesíteni a sikértartalom vizsgálatának módszertanát, amely számtalan felesleges vitának vethetne véget, ugyanis ennek megállapításában máig nem egységesek a módszerek Felajánlotta, hogy a termelők és a feldolgozók közösen dolgozzanak ki egy olyan minősítési rendszert, amely mindkét fél érdekeit figyelembe véve teszi egyértelművé a felvásárolt gabona minőségi besorolását. A malomipar képviselője arra is felhívta a figyelmet, hogy a piacon erősödik az igény a „fajtatiszta”, tehát nem kevert állományú gabonából készített lisztek iránt. A termelők számára tehát ez lehet a továbblépés egyik lehetséges útja, hogy az egyes régiókban bevált nagyhozamú minőségű fajták termesztésére állnak rá, s ezeket nem keverik majd a leadáskor, hanem fajta szerint különválasztva értékesítik a malomipar igényei szerint. Hozzátette, hogy a piacon, illetve a feldolgozóiparban újabban a kifejezetten alacsony sikértartalmú lisztek iránt is határozottan nőtt az érdeklődés. A szakmai nap keretében 20 nagyhozamú búzafajtát (Balada, Banquet, Bardotka, Capo, Xenos, Exquisit, Hedvika, Ludwig, Pe- gassos, Edison, Astardo, Altos, Levendis, Exklusiv, Ilias, Corsai- re, Karolinum, Ines, Balet, Evelina) mutattak be az érdeklődő szakmai közönségnek, (sz) A gabonapoloskák kártételének megelőzésével a kenyérgabonában a minőséget védjük Korábbi aratással védekezhetünk Miközben a gabonafélék termesztésében a fejlődő növényzet egyes kártevői elleni védekezésre már nagy hatékonyságú szerek és komplex védekezési eljárások állnak a termelők rendelkezésére, a betakarított és raktározott gabonában jelentkező károkozók ellen még nem minden esetben lehet teljes biztonsággal védekezni. SEDLIAKNÉ, GYÖRGY ILONA Ilyen például a gabonapoloskák károsítása, amelynek „eredménye” végül is a kenyérgabona minőségét meghatározó mutatókban észlelhető, illetve itt fejti ki kártékony hatását. A termelők a beszállított búza laboratóriumi vizsgálata során találkozhatnak azzal a problémával, hogy bár minden minőségi mutató megfelelő, a sikér ún. terülése, ami a tésztakészítésnél az egyik legfontosabb mutató, nagyon rossz értéket mutat. A szakirodalomban utalást találhatunk arra, hogy ilyen minőségromlást a gabonapoloskák szúrása okoz. Szaklapokban, szakirodalomban a gabonapoloskát és kártételét a kevésbé veszélyes károkozók között említik. Egyelőre vegyszeres védekezési eljárás nincs kidolgozva ellenük. A gyakorlati tapasztalatokból kiindulva megelőzésként elsősorban a búza minél korábbi learatása ajánlott. A gabonapoloska időszakosan károsít, ahhoz, hogy elszaporodjon, és kártétele jelentős legyen, több tényezőnek kell egybeesnie. Ilyen például, hogy májusban és júniusban legalább két egymás után következő évben az átlagosnál szárazabb és melegebb időjárás legyen. A poloskák lapított testű rovarok, tipikus jellemzőjük a nagy háromszög alakú hátpajzs. Két pár szárnyuk, szúró-szívó szájszervük van. Közel 900 fajuk ismert. Növényeken szívogatnak, de sok faj közülük igen hasznos, mivel ragadozó poloskaként káros rovarokat pusztítanak. A búzát károsító poloskák közé négy faj tartozik: a pajzsos poloskák családjába tartozó osztrák poloska (Eurygaster austriaca) és a szerecsen- vagy mórpoloska (Eurygaster maura - Štítovka obilná). A címeres poloskák családjából pedig a közönséges szipolypoloska (Aelia acuminata - Bzdocha kuželovitá) és a csőrös szipolypoloska (Aelia rostrata - Bzdocha nosatá). A gabonán károsító poloskáknak egy év alatt egy nemzedékük születik. A rovarok erdők, ligetek lehullott lombja között telelnek át. Az áttelelt rovarok április végén, május elején repülnek át a gabonatáblákra. Legkorábban az osztrák poloska, majd a mórpoloska és a szipoly- poloskák. Az osztrák és mórpoloska nagyobb távolságokat is képes megtenni a telelő hely és a szaporodási hely között. Előbb a gabona szárán szívogatnak. Amelyik szárat megszúiják, az elhal, az ezután fejlesztett szárak már csak későn hoznak kalászt, s ez az aratásig már nem érik be. Gömbölyű vagy ovális tojásaikat a gabonalevél színére rakják, 2-3 sorban 8-12, maximálisan 14 tojás van. A kikelő poloskák a levélen, majd a száron szívogatnak. A szúrásuk, helyén elhal a szár. A károsított kalász kifehéredik, sokszor szem sem fejlődik benne. Lárváiknak 5 fejlődési fokozata van, a harmadik fejlődési fokozattól főleg a kalászon ülnek, és. fejlődő magokat szívogatják. A szúrás helyén barna, elhalt tűszúrásnyi pont látszik, amelyet sárguló, bar- nuló folt vesz körül. A szúrást követően fehérjebontó enzimeket fecskendeznek be a magba, és így szívják fel a táplálékot. A nyálmaradék toxikus hatására jön létre a foltosodás. A tejes érésben levő szem aszottá válik, a viaszérésben károsított szemeken kör alakú fakó folt látható közepén a szúrás helyével. A poloskák az aratás idejére fejlődnek ki, az átteleléshez szükséges tartalékok kialakításához a beérett magokon táplálkoznak. Ehhez főleg vízre van szükségük. A szúráskor befecskendezett nyálban lévő enzimek lebontják a mag tartalmát, így azt fel tudják szívni. A legnagyobb kárt azzal okozzák, hogy a nyállal bejutott enzimek a tészta készítésekor aktivizálódnak, és lebontják a síkért. A gyengébb minőségű búza esetében már 2-3%-os poloskakártétel is szembetűnő minőségromlást okoz, a jó minőségű búza sikéijét csak a 10-15 %-os károsítás gyengíti észrevehetően. Mórpoloska Mórpoloska búzán Csőrös szipolypoloska (A szerző felvételei) Aratáskor a lárvák zöme elpusztul, de a kifejlett rovarok életben maradnak. Ha nem tudnak elegendő tartalékot felhalmozni, a tél folyamán elpusztulnak. Hosszú tél, sok csapadék, az avar átnedvesedése sok egyed pusztulását okozza. Az áttelelt poloskák gyakran már a telelőhelyen párosodnak, április végén, május elején pedig átrepülnek a búzatáblákra. Sok természetes ellenségük van, a pétéket, lárvákat a fürkészek, az imágókat poloskafürkészlegyek parazitálják. Ezek sokszor úgy elszaporodnak, hogy a későn rakott petékből már szinte nem is kelnek poloskalárvák. A vegyszeres védekezés ezért nagyon érzékenyen megbonthatja az egyensúlyt a kártevő és a természetes ellensége között. Nálunk egyelőre nincs kifejezetten poloskák elleni engedélyezett szer a vegyszeres növényvédelemben. Magyarországi források az Actara 25 WG és a Bancol 50 WF vagy 500 SC készítményeket ajánlották. Ott az Actara konkrétan a gabonapoloskákra 160 g/ha adagban engedélyezett, az egészség- ügyi várakozási idő 14 nap. A Bancol a szívó, rágó, aknázó kártevőkre igen, de a poloskákellen külön nincs regisztrálva. Szlovákiában az Actara a gabonában nem engedélyezett, a Bancol viszont a gabonafehérítő bogarak ellen 0,75 -1 kg/ha adagban igen, a várakozási idő 60 nap. A kártevők biológi újának megismerése tehát megma gyarázza a korai aratás jelentősé gét az általuk okozott károk kivédésére. A búzakalászokon szívoga tó lárvák elég jól észrevehetőek nagyobb fokú elszaporodásuk esetén tehát a sütőipari búzáknak a2 aratását a lehető leghamarabb e kell végezni. A szerző agrármérnök, növényvédelmi szaktanácsadó Termények tartósítása szerves savakkal - minimális beruházással megvédhető a szemek minősége Gátolja a kedvezőtlen folyamatokat ÚJ SZÓ INFORMÁCIÓ A hatékony takarmánygyártás egyik legfontosabb eleme a felhasználásra kerülő szemes termények minősége. Sajnos, a néhol még mindig meglévő elavult szárító és tároló berendezések ma már nem mindig alkalmasak megfelelő takarmány-alapanyag előállítására. A régi szárítókból gyakran túlszárított, fizikai és biológiai tulajdonságaiban csökkent értékű szemes termények kerülnek ki. A hagyományos szárítással vagy szárítás nélkül betárolt szemesterményeknél a nagy tömegű, hosszú idejű tárolás alatt elkerülhetetlen a visszanedvesedés. Ennek következtében káros mikroorganizmusok (elsősorban gombák) telepednek meg a gabonaszemeken, melyek mérgező anyagcsere-termékeikkel különböző mértékben fertőzik a takarmányt. Mondani sem kell, hogy a takarmányozási eredetű betegségek miatt az állattenyésztés termelési mutatói is elmaradnak az elvárt színvonaltól. A termények tartós tárolásának eredményes és korszerű módszere a szerves savakkal történő tartósítás. Észak- nyugat-Európában már régebben használt, szinte mindennapos módszer ez a propionsavas eljárás. Lényege, hogy a meglévő tároló berendezéseket kihasználva minimális beruházással egy szállítócsiga és egy folyadékadagoló gép beiktatásával szerves savakat visznek fel a tárolandó gabonaszemek felületére, amely megakadályozza, hogy azokban a tárolás sorár kedvezőtlen folyamatok indulja nakbe. A propionsavas tartósítás a csíra mentes szemes terményen kívü egyéb előnyöket is nyújt. A szárítás sál kombinált technológia csökken ti a szárítási veszteségeket és növel a szárítóüzem kapacitását. A kezel szemes terményt nem kell mozgat ni, szellőztetni. Bármilyen méreti garmadában tárolható. A tartósítá: lehetővé teszi a törött szemek telje: értékű felhasználását is. (w) Poloskák által megszúrt búzaszemek
