Új Szó, 2005. július (58. évfolyam, 152-175. szám)

2005-07-09 / 158. szám, szombat

» i » i i » » » i i „Benn a háziasszony elszúrt a tejet, Kérő kis fiának enged inni egyet; Aztán elvegyül a gyermektársaságba, Mint csillagok közé nyájas hold világa. ” (Arany János) CSALÁDI KOR , fi gazda pedig mond egy szives jó estét, Leül, hogy nyugassza eltörődött testét, Homlokát letörli porlepett ingével: Mélyre van az szántva az élet-ekéveL ” (AranyJános) 2005. július 9., szombat 9. évfolyam 27. szám A vakáció a gyerekeknek mindig nagy öröm, s bár sok szülőnek komoly gondot jelent a felügyelet megszervezése, a közös élmények nem feltétlenül pénzfüggőek Az együttléten legyen a hangsúly Nincs talán olyan szülő, aki ne tenne meg mindent annak érdekében, hogy is­koláskorú gyermeke vaká­ciója kellemesen, ese- ménydúsan teljék. De mert a felnőttek zöme nem ve­het ki annyi szabadságot, hogy a szünet alatt végig gyermekével együtt lehes­sen, meg kell, hogy tervez­ze és szervezze a nebuló felügyeletét, időtöltését. PÉTERFI SZONYA Ha felkeltjük érdeklődésüket a rájuk váró kalandok iránt, gond nélkül vészelik át az első otthonon kí­vül töltött éjszakát (Lukács Erika illusztrációs felvételei -3) iskolás növendékeket is. Mindenki jól járt, a tanárok éppúgy, mint a diákok (javult a viszony közöttük), de leginkább a szülők, hiszen jó he­lyen, jó társaságban tudhatták gyermekeiket. És mert az iskola sok mindent önköltséges alapon szer­vezett, így a hátrányos helyzetben lévő családok is állni tudták a költ­ségeket. Szerintem nincs egyetlen - ma már deres hajú - növendéke sem az alma maternek, aki ne állí­taná, hogy az iskolai táborokban töltött nyarak, élmények felejthe­tetlenek. Táborozni élmény A pszichológusok manapság azt ajánlják, hogy a 6-8 éves gyerekek ne táborokban, hanem inkább nap­ka a két törülköző, a naptej, jól jön a szúnyogirtó is, fontosak a gyerek szokásos gyógyszerei, használati utasítással együtt persze. Szervezés kérdése Vajda Katalin özvegy, három is­kolás korú gyermek édesanyja, s mert nem számíthat a nagyma­mák, rokonok segítségére, a vaká­ció szervezésébe bevonja gyerme­keit is. - A legidősebb fiam 13, a kö­zépső 10, a kicsi 8 esztendős. Július első hetében a fiaim kénytelenek kitakarítani szobájukat. Mivel al­szanak még, amikor munkába me­gyek, elkészítem a reggelijüket, és bár esténként mindig megbeszél­jük, egy papírra is felhőm, mit egyenek ebédre. Telefonon ébresz­tem őket fél kilenc körül, és a nap folyamán többször ellenőrzőm, el­végezték-e a napi teendőket. Ami­kor megjövök a munkából, kime­hetnek a játszótérre, a hideg ebéd után meleg vacsorát kapnak. A két nagyobb rendszeresen cserkésztá­borban, majd számítógépes tábor­ban tölt két-két hetet, a kicsinek ed­dig be kellett érnie a napi foglal­koztatóval. Mivel az osztálytársai­val lehetett, élvezte. Az is tetszett neki, hogy a gyerekszoba csak az övé volt. Az idén sátortáborba uta­zik, kissé tartok attól, hogyan vé­szeli majd át az első „magányos” éj­szakát. Köztudott, hogy nem árt az először táborba utazót felkészíteni a rá váró szép élményekre, de arra A 9-12 éveseket már bátran el lehet küldeni táborba is, hogy ha bármi gondja akad, ha­zatelefonálhat, s végső esetben a felnőttek érte mennek. A fiaim fon­tosnak tartották a rendszeres levél­váltást, míg kisebbek voltak képes­lappal, később levéllel szereztem örömet nekik. Érezték, hogy gon­dolok rájuk. Ha minden igaz, az idén három hét szabadságot vehe­tek ki. Jó volna együtt elutazni va­lamerre, de erre nem futja. Nagyjá­ból megszerveztük már a progra­mot, a választék színes, a fiaim igé­nyei alapján állt össze: jó időben úszás, gyalog- vagy kerékpártúrák, fagyizás, esőben társasjáték, kár­tya, esti párnacsata, olykor mozi Közös időtöltés Nem vitás, a közös családi nyara­lás a szünidő legfontosabb része. - A közös élmények nem függenek az anyagiaktól - hangsúlyozza Vaj­da Katalin. A kirándulás belefér a (Archívum) költségvetésbe, a hagymás zsíros kenyér és a málnaszörpös víz job­ban ízlik a természetben, a tó part­ján, mint a konyhaasztalnál. Az esti szalonnasütésnél bámulni lehet a csillagokat, és jókat lehet beszél­getni arról, ki hogyan képzeli el a jövőjét - állítja meggyőződéssel az özvegy édesanya. Kulccsal a nyakban Mint minden évben, az idén is lesznek, akik otthon töltik a szün­időt. Nem árt tudatosítani, hogy a kulcsos gyerekeket nem intézhet­jük el „a vigyázz magadra” intelem­mel, fontos megbeszélni velük a rá­juk leselkedő esetleges veszélyeket, a manapság egyre gyakrabban elő­forduló káros hatásokat. Tudatni kell velük, hogy bár megbízunk bennük, kötelesek egy megbeszélt időben életjelt adni magukról, s be­tartani a játékszabályokat. Mert sajnos, nincs minden csa­ládban lehetőleg vidéken élő nyug­díjas, ám jó karban lévő nagyi, nagynéni, rokon, akire rá lehetne bízni, s aki örömest vállalná a gye­reket, gyerekeket. Ahol nincs, ott a szülő gondban van. Noha a nyári táborok választéka aránylag bősé­ges, a napi foglalkoztatókban is örömüket lelnék a kisebbek és a na­gyobbak egyaránt, ám gyakran a fi­zetendő napi díj magassága nem teszi lehetővé ezt a fajta biztonsá­gos nyaraltatást. Mert bizony, elmúltak azok az idők, amikor egyes iskolák szervez­tek nyári tábort, s három héten át eseméitydús programot biztosítot­tak a tanulóknak. A pozsonyi Du­nai utcai iskola nyári táborait né­hány lelkes tanár szervezte, de az előkészületekbe, majd magába a tábori munkába bevonták a közép­A 3-8 éveseknek legjobb csak a nagyinál (Benkő Tímea felvétele) Fontos, hogy a gyerek méretéhez, erejéhez igazítsuk a hátizsákot, de fejfedő, úszógumi, napolaj mindenképpen legyen benne pali foglalkoztatókban töltsék a szünidő egy részét. Azért, mert a kicsik nem szívesen válnak el éjsza­kára szüleiktől, nehezen hagyják ott az ismert közeget. Nem vitás, biztos vannak félénkebb kisiskolás­ok, de ha felkészítjük őket az elvá­lásra, ha felkeltjük érdeklődésüket a rájuk váró kalandok iránt, gond nélkül vészelik át az első otthonon kívül töltött éjszakát. (Anno az is­kolai táborban vezetőként épp a legkisebbek csapatát vezettem, s az esti honvágyat úgy oldottam meg, hogy a mama helyett a jóéjszaka- puszit jómagam cuppantottam a gyerekek arcára.) A 9-12 éveseket viszont már bát­ran el lehet küldeni táborokba, ám jó úgy szervezni a nyaraltatást, hogy ne egymaga, hanem egy-két ismerősével, barátjával utazzon. Több szülőnek gondot okoz a tá­borozáshoz szükséges alapcsomag összeállítása. Bár általában a szer­vezők adnak egy listát, fontos, hogy a felnőttek gondoljanak arra: a gyerek méretéhez, erejéhez iga­zítsák a hátizsákot. Követelmény a napi tiszta alsónemű, majd annyi póló és zokni, hogy legalább kétna­ponta váltani lehessen. Márkás öl­tözékre nincs szükség, viszont nél­külözhetetlen a strapabíró ruházat, a hosszú és rövidnadrág, a melegí­tő, a vastag pulcsi, a fürdőruha, a vízálló dzseki, és a szandál, strand­papucs mellé a zárt lábbeli is. A szokásos tisztasági csomag tartozé­Az ebédlőben a szakács olyan forró levest mér, hogy majdnem elolvad a tányér alatt a tálca, a mosdóban csak meleg víz folyik, mert a hideg vizes csap nem működik Menjünk végre nyaralni! FIALA ILONA Borzasztó! Reggel a szokásos tü­lekedés az autóbuszban. Egyesek elfelejtettek lezuhanyozni, sőt ugyanabban az öltözékben van­nak, mint tegnap, aztán a többiek szívhatják magukba az izzadtság­bűzt. Erősen süt a nap már reggel óta. Mindenki rohan a munkahelye felé, hogy legalább ott a hűvösön lehessen. De ott meg zsákszámra jönnek az akadékoskodó kliensek. Az egyik értetlenebb. mint a másik, mintha a nyári időszakban lelassult volna a felfogásuk. Az űrlapokat hi­básan töltik ki, kérdéseiket sem ké­pesek világosan megfogalmazni... Az ebédlőben a szakács - mintha szándékosan csinálná - olyan forró levest mér, hogy majdnem elolvad a tányér alatt a tálca. A mosdóban csak meleg víz folyik, mert a hideg vizes csap nem működik. A négy liftből kettő bemondta az unal­mast, így aztán lehet választani: vagy a lépcső (nekem csak a negye­dik emeletre kell mennem, de eb­ben a hőségben ez is rettenetesen nehéznek tűnik), vagy a lift előtt ácsorgás, hátha megérkezik vala­melyik. Az a legrosszabb, hogy a nap éppen oda tűz, az ember úgy érzi, a hőmérséklet tán a 60 fokhoz jár közel. S percenként további 10 fokkal növekszik. Komolyan! A bal karom csupa véraláfutás. Tegnap vérvételen voltam, és nem éppen a nővérke napja volt a tegna­pi sem. Jól leszidott, hogy milyen gyalázatos ereim vannak. Három­szor próbálkozott, közben alapo­san megforgatta a tűt a karomban., s ennek az eredménye, hogy mára kékes-lilás színben játszik. Holnap­ra majd megzöldül, aztán megbar- nul, megsárgul - ismerem már jól ezt a folyamatot. Csak azt nem ér­tem, miért kérdezi minden máso­dik kollégám: Jé, mit csináltál, el­estél? Hát persze, hogy elestem! És természetesen a karhajlatomra, no nem? Mielőtt megütne a guta, jó lesz cetlit ragasztani magamra: Vérvételen voltam! Rengeteg a munka! Persze, egyesek ráérnek a folyosón trécsel- ni. Már harmadszor megyek el mellettük, s még mindig mondják a magukét. És hogy a számítógépem milyen lassú! Ráadásul visszajött az e-mail, amit az előbb írtam. Hü­lye ez a gép! Aha, én írtam rosszul a címet. Na igen, mert folyton meg­zavar valaki. Mindig kérdezgetnek valamit a kollégák, kérnek ezt-azt. Hát ez jó: a kolléganőm az én csé­szémből issza a teát. S mi ez a nagy zaj, nem hallom a telefonban a hívó fél hangját. Mindjárt sikítani fogok! Rémes, hogy mennyi dolgom van még, pedig már ideje lenne haza­menni. Holnap is lesz nap, mon­dom magamban, kikapcsolom a számítógépet, fogom a táskám, s indulok kifelé az épületből. Persze, megint nem hoztam magammal vi­zet az útra, s azt is elfelejtettem, hogy az utcára kilépve alaposan fej­be vág az aszfaltból visszapárolgó hőség. Mindig fel akarok rá lelkileg készülni, hogy ne érjen akkora sokk, de mindennap elfelejtem. Iszonyatosan meleg van, gyorsan szedem a lábam, hogy mihama­rabb a buszmegállóhoz érjek, s hogy már száguldjak is hazafelé. Persze, a busz sokára jön, termé­szetesen tömve van. Mindenkiről dől a víz, levegőt se lehet venni. Ér­jek már végre haza! A ház előtt megállít az alattunk lakó szomszéd. Azt mondja, túl hangosan szól a rádiónk. Hogy a miénk? Hát kié? Maguk laknak fö­löttünk! Megtudom, hogy legalább két órája bömböltetjük a rádiót, nem vagyunk hajlandók lehalkíta­ni, pedig már vagy hatszor zörgette meg a radiátort. Na szépen va­gyunk - szegény kutyám! Már biz­tosan frászt kapott valakinek a rá­diójától, s ez nem elég, más valaki még a radiátorral is ijesztgeti. Fel­ajánlom a szomszédnak, jöjjön ve­lem, s ha nálunk szól a rádió, kár­pótlásul neki adom. Lakásunkban az alaposan megszeppent kutyán kívül senki sincs, a rádiót itt is hal­lani, valamelyik más szomszéd la­kásából jönnek a hangok. Ezt a szomszédot is, meg azt a másikat is a pokolba kívánom. Dühömben or­dítani szeretnék. Nos, ilyenkor, ilyenkor, amikor minden egyre elviselhetetlenebbé válik, amikor már a másik nézésé­vel is baja van az embernek, ami­kor minden kötél szakad, el kell menni nyaralni.

Next

/
Thumbnails
Contents