Új Szó, 2005. július (58. évfolyam, 152-175. szám)
2005-07-09 / 158. szám, szombat
» i » i i » » » i i „Benn a háziasszony elszúrt a tejet, Kérő kis fiának enged inni egyet; Aztán elvegyül a gyermektársaságba, Mint csillagok közé nyájas hold világa. ” (Arany János) CSALÁDI KOR , fi gazda pedig mond egy szives jó estét, Leül, hogy nyugassza eltörődött testét, Homlokát letörli porlepett ingével: Mélyre van az szántva az élet-ekéveL ” (AranyJános) 2005. július 9., szombat 9. évfolyam 27. szám A vakáció a gyerekeknek mindig nagy öröm, s bár sok szülőnek komoly gondot jelent a felügyelet megszervezése, a közös élmények nem feltétlenül pénzfüggőek Az együttléten legyen a hangsúly Nincs talán olyan szülő, aki ne tenne meg mindent annak érdekében, hogy iskoláskorú gyermeke vakációja kellemesen, ese- ménydúsan teljék. De mert a felnőttek zöme nem vehet ki annyi szabadságot, hogy a szünet alatt végig gyermekével együtt lehessen, meg kell, hogy tervezze és szervezze a nebuló felügyeletét, időtöltését. PÉTERFI SZONYA Ha felkeltjük érdeklődésüket a rájuk váró kalandok iránt, gond nélkül vészelik át az első otthonon kívül töltött éjszakát (Lukács Erika illusztrációs felvételei -3) iskolás növendékeket is. Mindenki jól járt, a tanárok éppúgy, mint a diákok (javult a viszony közöttük), de leginkább a szülők, hiszen jó helyen, jó társaságban tudhatták gyermekeiket. És mert az iskola sok mindent önköltséges alapon szervezett, így a hátrányos helyzetben lévő családok is állni tudták a költségeket. Szerintem nincs egyetlen - ma már deres hajú - növendéke sem az alma maternek, aki ne állítaná, hogy az iskolai táborokban töltött nyarak, élmények felejthetetlenek. Táborozni élmény A pszichológusok manapság azt ajánlják, hogy a 6-8 éves gyerekek ne táborokban, hanem inkább napka a két törülköző, a naptej, jól jön a szúnyogirtó is, fontosak a gyerek szokásos gyógyszerei, használati utasítással együtt persze. Szervezés kérdése Vajda Katalin özvegy, három iskolás korú gyermek édesanyja, s mert nem számíthat a nagymamák, rokonok segítségére, a vakáció szervezésébe bevonja gyermekeit is. - A legidősebb fiam 13, a középső 10, a kicsi 8 esztendős. Július első hetében a fiaim kénytelenek kitakarítani szobájukat. Mivel alszanak még, amikor munkába megyek, elkészítem a reggelijüket, és bár esténként mindig megbeszéljük, egy papírra is felhőm, mit egyenek ebédre. Telefonon ébresztem őket fél kilenc körül, és a nap folyamán többször ellenőrzőm, elvégezték-e a napi teendőket. Amikor megjövök a munkából, kimehetnek a játszótérre, a hideg ebéd után meleg vacsorát kapnak. A két nagyobb rendszeresen cserkésztáborban, majd számítógépes táborban tölt két-két hetet, a kicsinek eddig be kellett érnie a napi foglalkoztatóval. Mivel az osztálytársaival lehetett, élvezte. Az is tetszett neki, hogy a gyerekszoba csak az övé volt. Az idén sátortáborba utazik, kissé tartok attól, hogyan vészeli majd át az első „magányos” éjszakát. Köztudott, hogy nem árt az először táborba utazót felkészíteni a rá váró szép élményekre, de arra A 9-12 éveseket már bátran el lehet küldeni táborba is, hogy ha bármi gondja akad, hazatelefonálhat, s végső esetben a felnőttek érte mennek. A fiaim fontosnak tartották a rendszeres levélváltást, míg kisebbek voltak képeslappal, később levéllel szereztem örömet nekik. Érezték, hogy gondolok rájuk. Ha minden igaz, az idén három hét szabadságot vehetek ki. Jó volna együtt elutazni valamerre, de erre nem futja. Nagyjából megszerveztük már a programot, a választék színes, a fiaim igényei alapján állt össze: jó időben úszás, gyalog- vagy kerékpártúrák, fagyizás, esőben társasjáték, kártya, esti párnacsata, olykor mozi Közös időtöltés Nem vitás, a közös családi nyaralás a szünidő legfontosabb része. - A közös élmények nem függenek az anyagiaktól - hangsúlyozza Vajda Katalin. A kirándulás belefér a (Archívum) költségvetésbe, a hagymás zsíros kenyér és a málnaszörpös víz jobban ízlik a természetben, a tó partján, mint a konyhaasztalnál. Az esti szalonnasütésnél bámulni lehet a csillagokat, és jókat lehet beszélgetni arról, ki hogyan képzeli el a jövőjét - állítja meggyőződéssel az özvegy édesanya. Kulccsal a nyakban Mint minden évben, az idén is lesznek, akik otthon töltik a szünidőt. Nem árt tudatosítani, hogy a kulcsos gyerekeket nem intézhetjük el „a vigyázz magadra” intelemmel, fontos megbeszélni velük a rájuk leselkedő esetleges veszélyeket, a manapság egyre gyakrabban előforduló káros hatásokat. Tudatni kell velük, hogy bár megbízunk bennük, kötelesek egy megbeszélt időben életjelt adni magukról, s betartani a játékszabályokat. Mert sajnos, nincs minden családban lehetőleg vidéken élő nyugdíjas, ám jó karban lévő nagyi, nagynéni, rokon, akire rá lehetne bízni, s aki örömest vállalná a gyereket, gyerekeket. Ahol nincs, ott a szülő gondban van. Noha a nyári táborok választéka aránylag bőséges, a napi foglalkoztatókban is örömüket lelnék a kisebbek és a nagyobbak egyaránt, ám gyakran a fizetendő napi díj magassága nem teszi lehetővé ezt a fajta biztonságos nyaraltatást. Mert bizony, elmúltak azok az idők, amikor egyes iskolák szerveztek nyári tábort, s három héten át eseméitydús programot biztosítottak a tanulóknak. A pozsonyi Dunai utcai iskola nyári táborait néhány lelkes tanár szervezte, de az előkészületekbe, majd magába a tábori munkába bevonták a középA 3-8 éveseknek legjobb csak a nagyinál (Benkő Tímea felvétele) Fontos, hogy a gyerek méretéhez, erejéhez igazítsuk a hátizsákot, de fejfedő, úszógumi, napolaj mindenképpen legyen benne pali foglalkoztatókban töltsék a szünidő egy részét. Azért, mert a kicsik nem szívesen válnak el éjszakára szüleiktől, nehezen hagyják ott az ismert közeget. Nem vitás, biztos vannak félénkebb kisiskolások, de ha felkészítjük őket az elválásra, ha felkeltjük érdeklődésüket a rájuk váró kalandok iránt, gond nélkül vészelik át az első otthonon kívül töltött éjszakát. (Anno az iskolai táborban vezetőként épp a legkisebbek csapatát vezettem, s az esti honvágyat úgy oldottam meg, hogy a mama helyett a jóéjszaka- puszit jómagam cuppantottam a gyerekek arcára.) A 9-12 éveseket viszont már bátran el lehet küldeni táborokba, ám jó úgy szervezni a nyaraltatást, hogy ne egymaga, hanem egy-két ismerősével, barátjával utazzon. Több szülőnek gondot okoz a táborozáshoz szükséges alapcsomag összeállítása. Bár általában a szervezők adnak egy listát, fontos, hogy a felnőttek gondoljanak arra: a gyerek méretéhez, erejéhez igazítsák a hátizsákot. Követelmény a napi tiszta alsónemű, majd annyi póló és zokni, hogy legalább kétnaponta váltani lehessen. Márkás öltözékre nincs szükség, viszont nélkülözhetetlen a strapabíró ruházat, a hosszú és rövidnadrág, a melegítő, a vastag pulcsi, a fürdőruha, a vízálló dzseki, és a szandál, strandpapucs mellé a zárt lábbeli is. A szokásos tisztasági csomag tartozéAz ebédlőben a szakács olyan forró levest mér, hogy majdnem elolvad a tányér alatt a tálca, a mosdóban csak meleg víz folyik, mert a hideg vizes csap nem működik Menjünk végre nyaralni! FIALA ILONA Borzasztó! Reggel a szokásos tülekedés az autóbuszban. Egyesek elfelejtettek lezuhanyozni, sőt ugyanabban az öltözékben vannak, mint tegnap, aztán a többiek szívhatják magukba az izzadtságbűzt. Erősen süt a nap már reggel óta. Mindenki rohan a munkahelye felé, hogy legalább ott a hűvösön lehessen. De ott meg zsákszámra jönnek az akadékoskodó kliensek. Az egyik értetlenebb. mint a másik, mintha a nyári időszakban lelassult volna a felfogásuk. Az űrlapokat hibásan töltik ki, kérdéseiket sem képesek világosan megfogalmazni... Az ebédlőben a szakács - mintha szándékosan csinálná - olyan forró levest mér, hogy majdnem elolvad a tányér alatt a tálca. A mosdóban csak meleg víz folyik, mert a hideg vizes csap nem működik. A négy liftből kettő bemondta az unalmast, így aztán lehet választani: vagy a lépcső (nekem csak a negyedik emeletre kell mennem, de ebben a hőségben ez is rettenetesen nehéznek tűnik), vagy a lift előtt ácsorgás, hátha megérkezik valamelyik. Az a legrosszabb, hogy a nap éppen oda tűz, az ember úgy érzi, a hőmérséklet tán a 60 fokhoz jár közel. S percenként további 10 fokkal növekszik. Komolyan! A bal karom csupa véraláfutás. Tegnap vérvételen voltam, és nem éppen a nővérke napja volt a tegnapi sem. Jól leszidott, hogy milyen gyalázatos ereim vannak. Háromszor próbálkozott, közben alaposan megforgatta a tűt a karomban., s ennek az eredménye, hogy mára kékes-lilás színben játszik. Holnapra majd megzöldül, aztán megbar- nul, megsárgul - ismerem már jól ezt a folyamatot. Csak azt nem értem, miért kérdezi minden második kollégám: Jé, mit csináltál, elestél? Hát persze, hogy elestem! És természetesen a karhajlatomra, no nem? Mielőtt megütne a guta, jó lesz cetlit ragasztani magamra: Vérvételen voltam! Rengeteg a munka! Persze, egyesek ráérnek a folyosón trécsel- ni. Már harmadszor megyek el mellettük, s még mindig mondják a magukét. És hogy a számítógépem milyen lassú! Ráadásul visszajött az e-mail, amit az előbb írtam. Hülye ez a gép! Aha, én írtam rosszul a címet. Na igen, mert folyton megzavar valaki. Mindig kérdezgetnek valamit a kollégák, kérnek ezt-azt. Hát ez jó: a kolléganőm az én csészémből issza a teát. S mi ez a nagy zaj, nem hallom a telefonban a hívó fél hangját. Mindjárt sikítani fogok! Rémes, hogy mennyi dolgom van még, pedig már ideje lenne hazamenni. Holnap is lesz nap, mondom magamban, kikapcsolom a számítógépet, fogom a táskám, s indulok kifelé az épületből. Persze, megint nem hoztam magammal vizet az útra, s azt is elfelejtettem, hogy az utcára kilépve alaposan fejbe vág az aszfaltból visszapárolgó hőség. Mindig fel akarok rá lelkileg készülni, hogy ne érjen akkora sokk, de mindennap elfelejtem. Iszonyatosan meleg van, gyorsan szedem a lábam, hogy mihamarabb a buszmegállóhoz érjek, s hogy már száguldjak is hazafelé. Persze, a busz sokára jön, természetesen tömve van. Mindenkiről dől a víz, levegőt se lehet venni. Érjek már végre haza! A ház előtt megállít az alattunk lakó szomszéd. Azt mondja, túl hangosan szól a rádiónk. Hogy a miénk? Hát kié? Maguk laknak fölöttünk! Megtudom, hogy legalább két órája bömböltetjük a rádiót, nem vagyunk hajlandók lehalkítani, pedig már vagy hatszor zörgette meg a radiátort. Na szépen vagyunk - szegény kutyám! Már biztosan frászt kapott valakinek a rádiójától, s ez nem elég, más valaki még a radiátorral is ijesztgeti. Felajánlom a szomszédnak, jöjjön velem, s ha nálunk szól a rádió, kárpótlásul neki adom. Lakásunkban az alaposan megszeppent kutyán kívül senki sincs, a rádiót itt is hallani, valamelyik más szomszéd lakásából jönnek a hangok. Ezt a szomszédot is, meg azt a másikat is a pokolba kívánom. Dühömben ordítani szeretnék. Nos, ilyenkor, ilyenkor, amikor minden egyre elviselhetetlenebbé válik, amikor már a másik nézésével is baja van az embernek, amikor minden kötél szakad, el kell menni nyaralni.
