Új Szó, 2005. június (58. évfolyam, 126-151. szám)
2005-06-03 / 128. szám, péntek
ÚJ SZŐ 2005. JÚNIUS 3. VÉLEMÉNY ÉS HÁTTÉR 7- Szerencsére új szemüvegre se telik, így nem látjuk az árakat. (Peter Gossányi rajza) Nem szabad az alkotmány idealizálásának hibájába esni, az csak egy tervezet A holland „nem” uniós sajtóvisszhangja KOMMENTÁR Pofára estünk BARAK LÁSZLÓ Az utóbbi idők legmegdöbbentőbb gyilkossága és egy kimondottan jól szituált vállalkozó elrablása foglalkoztatta napokig a szlovákiai sajtót. Egy besztercebányai ügyvédnő és egy köztudottan igen sikeres, az ország egyik legbefolyásosabb pénzügyi csoportját irányító pozsonyi üzletember titokzatos eltűnéséről szóltak a félelmetes címlapsztorik. Mígnem tegnapelőtt ránk tört a happy endek happy end- je! Vladimír Palkó belügyminiszter rendkívüli sajtótájékoztatón jelentette be, hogy a szóban forgó gyilkosságot és a vállalkozó eltüntetését nem más, mint a rendőrség szervezte meg. Mivelhogy bizonyos ideje a tudomásukra jutott, hogy egy ugyancsak közismert vállalkozó, hat emberf!), vélhetően ellenlábasai kinyírására bérgyilkost szerződtetett. A kétségkívül frappáns „hadművelet” időtartama alatt halottnak hitt ügyvédnő, no és természetesen az eltűntnek hitt vállalkozó is, szupertitkos rendőri védelem alatt állt. Egészen addig, amíg a vesztükre törő delikvens, vagyis a palira vett megrendelő, ki nem fizetett a rovásukra elvégzett munkáért potom 350 ezer (sic!) szlovák koronát a kamu tettesnek... Állítólag eme fizetési aktus közben csaptak le rá a zsaruk. Nem semmi! Ebben a valóban nem mindennapi ügyben egyébként az az egyik legelképesztőbb elem, hogy mennyire fölült az egész közvélemény a bűnüldöző szerveknek. Persze, vélhetően nem kis mértékben a vérszomjas kereskedelmi tévéknek, valamint az ugyanilyen krédó szerint működő nyomtatott sajtónak köszönhetően. Azonban nyilván komoly érdemekre aspirálhat ilyen szempontból a tájainkon járványként terjedő alpári valóságshowbiznisz meg a társadalom individuumainak mindennapi vérfolyatási igényét lefedő mozifilm-felhozatal is. Az efféle intézményeknek köszönhetően ugyanis folyamatosan a plafonon van a plebsz adrenalinja. Ami jellemzően csak úgy fokozható, ha a célszemélyek a fikció, a mese helyett közvetlen környezetükben szembesülhetnek véres igaztörténetekkel... Lám- lám, ilyen alapon ez a tárgyalt történet, „a minden rosszban van valamijó” tipikus esete. Ha ugyanis a közízlés szintje nem lenne e tájakon általában olyannyira lent, mint ama oly sokat emlegetett bányabéka alfele, nyilván a szóban forgó bérgyilkosságokat megrendelő balekot sem lehetett volna ennyire megvezetni. Nevezetesen, ha a folyamatos képzelt és sajnos valós gyilkolászás nem vált volna időközben a mindennapi élet szerves részévé, nyilván meggyőződik róla ez a főszer is, hogy miért ad ki pénzt. Nem elég neki, hogy az általa megrendelt áldozatok úgymond benne voltak a tévében meg az újságokban, hanem, mint valaha, a szó szoros értelmében fejeket követelt volna az általa megbízott végrehajtótól... Szóval, működött minden, mint a karikacsapás! A sajtó, miután megtette kötelességét, ezúttal, háľ istennek, hoppon maradt, a lator meg remélhetőleg hosszú időre a hűvösre kerül... Vajha így működne mifelénk a napi politika is. De legalább a kormánykoalíció! A sajtó, mondjuk, orrba-szájba arról ontaná a híreket, hogy a műliberális Ruskóék miként akatják naponta keresztre feszíteni kereszténydemokrata ellenlábasaikat, meg hogy Bugár Béla mi módon morzsolgatja Dzurinda mogyoróit, és fordítva, a kormány meg közben világraszóló avatottsággal úgy nyomulna az istenadta nép felhőtlen örömére a Kánaán felé, mint kés a vajban... JEGYZET TALLÓZÓ OROSZ SAJTÓ Az EU-alkotmány holland elutasítása esélyt ad Oroszországnak, hogy maga köré gyűjtse utódállamait. A francia elutasítás utáni újabb kudarc elgondolkodtatta a Kommerszant című liberális lapot arról, mit is jelent a mai Európa, amely egyesülése útján egy lépést tesz előre, és két lépést hátra. Erősödik az a benyomás, hogy a határait kiterjesztő, egységes Európa afféle „azonosítatlan politikai tárgy” marad. Vagyis nem az a világos és kiszámítható unió, amely eszményképül szolgál olyan kevésbé sikeres képződmények számára, mint a Szovjetunió romjain létrejött Független Államok Szövetsége (FÁK). Vigyázat, az ajtók záródnak című kommentárjában az Izvesztyija feltételezte: Románia és Bulgária, amelyek felvételét már kitűzték, sokáig végállomásai maradnak az EU keleti gyorsvonatának. Ezzel Ukrajna más belépni vágyókkal együtt hasonló helyzetbe kerül, mint Oroszország, amelynek a belátható jövőben nincs kilátása formális EU-csatlakozásra. Ugyanakkor az EU (bővítésének várható visszafogásával) akaratlanul esélyt adott Oroszországnak arra, hogy maga köré gyűjtse a volt FÁK-tagokat - vélte a liberális Novije Izvesztyija. De Oroszország ahhoz, hogy visszanyerhesse vele való ba- rátkozásra ítélt szomszédainak bizalmát, le kell mondania a furkósbot-mézesma- dzag gyakorlatáról, s egyenjogú partnerekként kell kezelnie őket. Európa jövője most nem az EU mértéktelen, identitásvesztő felduzzasztásában van, hanem két, egymást kiegyensúlyozó, ba- rátilag versengő unió, jelesül a nyugat-európai és a keleteurópai (orosz) szövetség létrehozásában - kommentált a Rosszijszkaja Gazeta. THE WASHINGTON POST A lap szerint Bili Clinton álmainak netovábbja az ENSZ főtitkári poszt megszerzése azóta, hogy a Teher Ház kulcsait átadta utódának, George W. Bushnak. Akkor azonban még beismerte, hogy célkitűzése nem valami reális, hiszen a hagyomány szerint a Biztonsági Tanács állandó tagállamainak képviselői nem kerülhetnek az elnöki tisztségbe. A washingtoni lap azonban tudni vélte, hogy Clinton megint elővette a tervet, arra hivatkozva, hogy az ENSZ esedékes megreformálása során szakíthatnak bizonyos hagyományokkal. Clinton újabban miiiden alkalmat megragad annak el- hitetésére, hogy 58 évével még távolról sem öreg ember. Jelenleg például az ENSZ által folyósított cuna- mi-segélyek koordinátoraként idén már 22 országot keresett fel, és tárgyalt hivatalos személyiségekkel, volt államfőkkel. Clinton egyébként cáfolta a hírt a CNN hírtelevízióban. A Larry King Live című műsorban ugyan hízelgőnek nevezte a híreszteléseket, de azt állította, hogy a „téma nincs napirenden”. Az európai sajtó szerint a holland választók, a franciákhoz hasonlóan „mindent összekevertek”, és ezzel szárnyakat adtak a „nem” híveinek azokban az országokban, ahol szintén népszavazást terveznek, mint Luxemburgban vagy Dániában. MTI-FIGYELÓ A francia Le Figaro úgy véli, „igen nagy a kísértés az egész ügy leállítására”, és „Barroso EU- bizottsági elnöknél tekintélyesebb erőre van szükség Európában, hogy olyan irányvonalat mutasson, amelyhez mindenkinek tartani kell magát. Ellenkező esetben a Franciaországban született válság, amely most elérte Hollandiát, olajfoltként terjedhet, és még súlyosabb következményei lesznek”. A holland „nem” a folytatása annak a katasztrófafilmnek, a- melynek a francia „non” csak az első epizódja volt - vélekedett a baloldali Libération. Ugyanakkor elismeri, hogy az európai alkotmány ugyanúgy bűnbakként szolgált a hollandoknak, mint a franciáknak a különböző, egymásnak is ellentmondó haragokkal szemben, amelyeket az elitrétegek, a drága megélhetés, a külföldiek és a munkanélküliség váltottak ki. A holland De Telegraaf úgy ítélte meg, hogy az eredmény pofon az alkotmány támogatásáért küzdő kormánynak és parlamenti képviselőknek. A lap kommentárja szerint a rossz információközlés volt a fő oka a nem győzelmének, a lakosság jó része még a szavazás napján sem tudta pontosan, mit utasít el. A föderális Európa lekerült a napirendről - vélte a baloldali liberális Volkskrant, hozzátéve, hogy éppen az unióban eddig közösségi mintaállamnak számító Hollandiában tört ki lázadás az integráció mélyítésével szemben. Az uniós együttműködésnek mindazonáltal az alkotmánytól függetlenül is széles alapja van, így az EU nem szűnik meg működni. A középjobb Tro- uw szerint az elutasítást az okozta, hogy a hollandok nyomást éreztek megszokott biztonságukra, és a politikusok nem tudtak reményt kelteni az európai perspektíva hangsúlyozásával. A választók behúzták a vészféket, és ennek súlyos következményei lehetnek az unió fejlődésére. Az olasz lapok már gyakorlatilag temetik az új európai alkotmány a holland „nem” után, ami a. csütörtöki kommentárok szerint újabb arculütését jelentette az egyesült Európának a francia után. A torinói La Stampa kommentárjában arra szólít fel, hogy az uniónak el kellene kerülni a pánikot és a retorikát is. Jó lenne megérteni, hogy mi is az oka az egységtörekvések gyengülésének a 25-ök Európájában, hiszen két alapító ország lakossága vetette most el az új alkotmányt, még ha egészen más bkok és megfontolások miatt is. Mindamellett nem szabad az új uniós alkotmány idealizálásának hibájába esni: mindössze egy tervezetről van szó, amelyet előresietve és nem megfelelően minősítettek alkotmánynak, s amelyet a kormányok terjesztettek elő, így sorsa, mint minden tervezeté a demokráciában, a választópolgárok akaratától függ - fogalmazott a lap. A La Repubblica szerint a népszavazásokon a politikai elképzeléseket és szenvedélyeket nélkülöző, közönyös-bürokratikus Eu- rópa-pártiság szenvedett vereséget. A francia és a holland „nem” egyértelműen a populista törekvéseket is erősíti. A Financial Times Deutschland kommentárjában azt írta, még nagyobb lett az intézményi válság, amelybe a franciák rántották az uniót. Azzal, hogy már a második alapító tag utasította el, az alkotmány már csak egy halom papír, amelynek újrahasznosítása sok időt és fáradságot emészt majd fel. Még fontosabb azonban Európa szempontjából, hogy a hollandok vétójukkal a közösség alapjait rendítették meg, azt a meggyőződést, hogy közösen jobb, mint egyedül. Hollandiában valóban Európáról volt szó. Sok holland amiatt aggódik, hogy országa az EU terjeszkedése következtében veszít súlyából, tartománnyá degradálódik le. A holland multikulti illúziók szer- tefoszlása azt eredményezi, hogy megkérdőjeleződik a nyitottság a külvilágra. Ki gondolta volna Brüsszelben, hogy egy populista azzal a felszólításával, hogy „Hollandia maradjon független”, egyszer majd helyeslésre talál a hagyományosan Európa-barát Hollandiában? Európa bajban van - írta a lap. Bözsi néni és az alkotmány POLÁK LÁSZLÓ Mondhatnánk akár, hogy a demokráciát sem érdemes túlzásba vinni. Persze, egy igazi vérbeli demokrata erre azt mondja, hogy ez az egyetlen dolog, amit sosem lehet túlzásba vinni. Ám szerintem a holland és a francia népszavazás (vagy „raf- farindum”) a legmarkánsabb példája annak, hogy igenis lehet. Persze, nyilván a francia választópolgár sokkal sokoldalúbb, jogilag képzettebb és a demokrácia szemszögéből sokkal fejlettebb, felnőttebb, mint mi, posztszocialista emberkék. De hát elképzelem, mi történt volna tájainkon, hogy reagált volna mondjuk Bözsi néni vagy Pista bácsi, ha népszavazni hívják őket, EU-alkotmány ügyében. Azt hiszem, más se lett volna könnyebb helyzetben. Nem kell ahhoz feltétlenül Bözsi néninek lenni, hogy ne értsünk egy több száz oldalas, jogi bikkfanyelven írt szöveget, amelyről azt mondják, alkotmány. Illetve, alkotmány lett volna, ha egyetlen tagállam sem él vétójogával. Valamit azért már mi is tudunk a népszavazás intézményéről - nálunk már sikerült párszor alaposan lejáratni. Tudjuk, hogy „igen”-nel vagy „nem”-mel megválaszolható kérdéseket kell tartalmaznia, s van ügydöntő is. Volt értelme a referendumnak tájainkon, amikor az EU-hoz való csatlakozásunkról népszavaztunk. A kérdés most az, milyen jogcímen kérnének fel bennünket, szóval a Bözsi nénit arra, hogy még al- kotmányozzunk is, még ha csak egy „igen”, vagy egy „nem” erejéig is. Igaz, még demokráciánk hajnalán jártunk csak, de tűrtük, hogy népszavazás, tehát a megkérdezésünk nélkül darabjaira szedjék Csehszlovákiát. A mai napig sem szoktuk meg, hogy nálunk valamiféle következménye is van a népszavazásnak, mert már annyi marhaság ügyében kényszerítettek ki össznépi voksolást mindenféle politikai Miki egerek. Amikor a referendumnak lett volna értelme, akkor meghiúsították. Azért fizetjük a képviselőket, hogy törvényeket alkossanak. Referendum mögé bújni sokszor bizony politikai alibizmus. Most azt kell mondanom, maximálisan egyetértek, hogy az EU-alkotmány ügyében nem kérték ki „igen-nem”-es véleményünket, az enyémet, a tiédet. Na meg a Bözsi nénijét. DÖNTÉS MEG 13 TAGÁLLAMBAN Az Európai Unió 25 tagállamából még 13-ban van hátra az uniós alkotmány megszavazása. Népszavazást rendeznek: Luxemburgban július 10-én, Dániában szeptember 27-én, Portugáliában október 2-án vagy 9-én, Lengyelországban az év végén, Nagy-Britanniában valószínűleg 2006 elején, Írországban legkésőbb 2006 végén. A parlament dönt: Belgiumban 2005 vége előtt, Cipruson június 30-án, Észtországban a kormány május 10-én beteijesztette a törvényt, de még nem vették napirendre, Finnországban várhatóan az évvége felé, Máltán július közepén, Svédországban decemberben. Csehországban még nem dőlt el semmi. Egy lehetséges referendum időpontja 2006. június, amikor választásokat tartanak. Elfogadták az alkotmányt: népszavazással Spanyolország, a parlamentben Litvánia, Magyaroszág, Ausztria, Németország, Görögország, Olaszország, Szlovákia, Szlovénia és Lettország.
