Új Szó, 2005. június (58. évfolyam, 126-151. szám)
2005-06-29 / 150. szám, szerda
8 Kultúra ÚJ SZÓ 2005. JÚNIUS 29. A Régizenei Napok holnapi programja Pozsony - Pálffy Palota Közreműködik: Bernhard (Zámocká ulica) -19 óra Berchtold, ének (A) Franz Schubert dalai és Liszt Irina Puryshinskaja, zongora Ferenc zongoraátiratai (D) A Duna Menti Tavasz örömeiről és nehéz pillanatairól A Tücsök júniusi száma LAPAJÁNLÓ Harmincadszor rendezték meg az idén a Duna Menti Tavaszt, a színjátszók és bábcsoportok fesztiválját. Június első napjaiban mintegy ötszáz gyerek gyűlt össze az ország legkülönbözőbb vidékeiről Dunaszerdahelyen, hogy tehetségét és felkészültségét összemérje. A Tücsökolvasóknak nemcsak a fesztivál és a fellépések örömeiről, hanem olykor nehéz pillanatairól is mesélnek a gyerekek. A gesztetei és a feledi iskolások nem kevésbé szeretnek versengeni, s amint a riportokból kiderül, közönség elé lépni, szerepelni is gyakran van módjuk iskolájukban. A vakációra készíti fel olvasóit a lap számos rovata. A természet- búvároké például az állatoknak a forró nyári napokban jellemző viselkedésére hívja fel a figyelmet, Tóth Elemér verses meséje pedig egy nyári fürdőzés bonyodalmait meséli el. A szokottnál is bővebben díszítik a júniusi számot a gyerekek rajzai. Most ezek is a nyárról, a vakációról szólnak, mivel valamennyi a Tücsök nagy nyári játékára, a Fesd meg a nyarat! versenyre készült, annak díjnyertes munkája, (ka) Dürer óriásmetszetei ä Szépművészeti Múzeumban I. Miksa császár diadala MTI-HÍR Budapest. Első alkalommal csodálhatja meg a magyar közönség a világ legnagyobb fametszetét; a Dürer és kortársai által készített, I. Miksa császár diadalát bemutató monumentális alkotás július 1-től látható a budapesti Szépművészeti Múzeumban. A Művészóriások óriásmetszetei alcímet viselő kiállításról Baán László, a Szépművészeti Múzeum főigazgatója tájékoztatta az újságírókat, a már félig a helyükön látható metszetek között. Jó néhány fametszetet külföldről kértek kölcsön, például a bécsi Albertinából és az ugyancsak bécsi Nationalbib- liothekből - mondta el a főigazgató. Ismertetése szerint a kiállításhoz német, ületve angol nyelvű katalógusokat, olcsóbb és drágább kiadványokat is nyomtattak. A Dór Piramis nevű teremben, kör alakú, bordó paravánokon látható a sokszorosított grafika történetének legnagyobb méretű, mintegy 3,5x3 méteres, 36 lapból összeállított fametszete, I. Miksa császár diadalkapuja, továbbá az 51 méter hosszú, 139 lapból álló fametszetsorozat, amely I. Miksa császár diadalmenete címen vált ismertté - mondta el Bodnár Szilvia művészettörténész, a kiállítás kurátora. A diadalkapunak és a diadalmenetnek eddig csupán egy-egy részlete szerepelt magyarországi kiállításokon. A metszetek október 9-ig láthatók a Szépművészeti Múzeumban. Éjfélkor tartották a premierjét a hazai és a magyarországi mozik Steven Spielberg új sci-fijének. A Világok harcában különleges, háromlábú gépóriások akarják elpusztítani bolygónkat. Ray Ferriert, aki mindent megtesz, hogy megmentse gyerekeit és a Földet, Tom Cruise alakítja. (Fotó: Tatrafilm) Beszélgetés Czimbalmosné Molnár Évával, a Magyar Köztársaság Kulturális Intézetének leköszönő igazgatójával Elégedetten távozom Pozsonyból Június 30-án fejezi be Pozsonyban ötéves kultúrdip- lomáciai küldetését Czimbalmosné Molnár Éva, a Magyar Köztársaság Kulturális Intézetének igazgatója. Az intézet élén töltött fél évtizedről és további terveiről beszélgettünk. MISLAY EDIT Milyen érzésekkel hagyja itt Pozsonyt? Az az öt év, amit itt töltöttem, élményekben, találkozásokban nagyon gazdag volt számomra. Úgy érzem, nagy ajándék a sorstól, hogy hivatásként azt tehettem, ami az életem értelmét jelenti, ami nem teher, hanem öröm forrása. És boldog vagyok, hogy nekem ez megadatott. Azzal a meggyőződéssel tettem itt a dolgomat, hogy valami maradandót hagyjak magam után. Azt gondolom, hogy azokat a célokat, amelyeket kitűztem magam elé, sikerült elérnem, tehát elégedettvagyok. Melyek voltak a legfontosabb célok, amelyeket kitűzött maga elé? Öt esztendővel ^ezelőtt azzal a határozott elképzeléssel érkeztem Pozsonyba, hogy a Magyar Intézet Szlovákia-szerte elismertséget szerezzen színvonalas programjaival, hogy a fogadó ország figyelmét minél jobban felkeltsük a magyar kultúra iránt. Természetesen amíg az ember nem lát bele egy intézet napi munkájába, valóban csak elképzelése lehet a dolgokról, annak alapján próbál jövőképet festem. Azt tudtam, hogy az itt élő magyarság számára mit jelent a Magyar Intézet, ezért igyekeztem a programjainkat is úgy összeállítani, olyan egyensúlyt kialakítani, amely a szlovák és a magyar közönség igényeit egyaránt kielégíti. A Magyar Intézetek között a pozsonyit tartják az egyik legjobban működőnek. Öt év tapasztalatának tükrében hogyan látja, mi kell ahhoz, hogy egy kulturáMinden. Örömmel cserkésztük be a szlovákiai városokat, szerveztünk magyar napokat Kassán, Pozsonyban és Besztercebányán. Kiváló művészeink révén nagy hírű és színvonalas szlovák fesztiválok állandó résztvevői voltunk, de avathattunk emlékoszlopot Balassinak Hybbén, s részt vehettünk Szakolcán a Gvadányi-emléktáb- laavatáson. Közös konferenciákat szerveztünk a Szlovák Tudományos Akadémiával, képzőművészeti kiállításainknak Szlovákia legszebb galériái, múzeumai adtak otthont. Rengeteg ismerősre tettem szert szlovákok, magyarok között egyaránt, nagyon jó, korrekt kapcsolataim alakultak ki szlovák intézményvezetőkkel. Az a sok levél, amit mostanában kapok, amelyekben megköszönik a munkámat, az együttműködést, sokat jelent számomra. Csakúgy, mint azok a beszélgetések, amelyeket íróinkkal, Duba Gyulával, Török Elemérrel, Roncsol Lászlóval, Dobos Lászlóval, Grendel Lajossal folytattam, többnyire egy- egy irodalmi est után, és amelyeket családias hangulat jellemzett. Ezek olyan meghatározó élmények, amelyek valószínűleg soha nem törlődnek ki az emlékeimből. Rengeteg ismeretanyagot kaptam tőlük, és ezért nagyon hálás vagyok nekik. Hol folytatódik a pályája, mi az, amit ebből az öt év tapasztalatából hasznosítani tud? Remélem, hogy megmarad a kapcsolatom Szlovákiával. Mielőtt megpályáztam a Magyar Intézet igazgatói posztját, a Határon Túli Magyarok Hivatalában dolgoztam, a szlovák főosztályon. Oda is térek vissza, mivel ott vagyok státusban. Természetesen az még a jövő titka, milyen feladattal bíznak meg. De hogyha a hivatalnak szüksége van a munkámra, igényli ezt az ismeretanyagot, amit az elmúlt években elsajátítottam, akkor szívesen maradnék ennél a területnél. Úgy érzem, hogy az a kapcsolatrendszer, amelyet itt, Szlovákiában sikerült kiépítenem, nagyon értékes, és kár lenne veszni hagyni. lis intézet jól működjön? Mi az, amit igazgatóként tenni kell és lehet ennek érdekében? Én azt hiszem, hogy itt szolgálni kell. Amikor azt mondjuk, kulturális misszió, az emberek sokszor csodálkoznak, miről is beszélünk tulajdonképpen. Pedig másként nem lehet végezni ezt a munkát, csak úgy, ha az ember küldetésnek tekinti. Az intézet igazgatása, a gazdasági ügyek felügyelete, a munkatársak irányítása, a rendezvények szervezése, az odafigyelés arra, hogy jó legyen a válogatás, hogy az ember megtalálja a megfelelő partnereket, akikkel együttműködhet, ez rengeteg munkát jelent. Nem napi 5 vagy 8 órás, hanem napi 24 órás munkát. A saját rendezvények szervezése mellett meghívásoknak is eleget kellett tennem. Nyilvánvaló, hogy mindenhová nem jut el az (Fotó: MKK1) ember, de igyekeztem a lehető legtöbb meghívásnak eleget tenni, függetlenül attól, hogy országos vagy helyi jellegű rendezvényről volt szó. Ezt egyáltalán nem panaszként mondom, mert lelkesedéssel dolgoztam végig ezt az időt. Nem volt olyan időszak amikor „leengedtem” volna, hogy most már elég, elfáradtam. És nem olyan igazgató voltam, aki bezárkózik az irodájába, és onnan osztja az utasításokat. Egy olyan kis közösségben, mint amilyen a mienk, ez így nem is működik. Csak közös erővel tudunk valamit felmutatni. Ezért vagyok nagyon hálás a munkatársaimnak, mert sokat tanultam tőlük, és ők is tanultak tőlem. Melyek voltak ennek az öt évnek a legemlékezetesebb pillanatai? Natasha Bedingfield ma este a szlovák fővárosban mutatja be első, Unwritten című nagylemezének dalait Bosszantó, hogy a világsztárok turnéja az esetek túlnyomó többségében továbbra sem érinti Szlovákiát. De ez így is marad, ameddig nincs erre alkalmas, nagyobb befogadóképességű sportcsarnokunk, stadionunk - tehát még legalább 30 évig... A középvonalból viszont egyre többen útba ejtenek bennünket. Ma Natasha Bedingfield teszi tiszteletét nálunk - kiderül, hogy mire képes a koncertszínpadon. Elárulom: én már tudom, néhány hete láttam őt. Korántsem vagyok a rajongója, csupán kíváncsi voltam, hogy élőben felveszi-e a versenyt azokkal az énekesnőkkel, akiket pimaszul lemásolt az első nagylemezén. Natasha egy átlagos, mondhatni igénytelenebb zenehallgató számára kész főnyeremény, s még a pénztárcát is kíméli. Aki ugyanis megveszi az albumát, legalább fél tucat énekesnő stílusába kap betekintést. Alanis Morissette, Pink, Nelly Furtado, Christina Aguilera, Courtney Love és a Spice Girls zenéjét összegyúrták, így született meg Natasha stílusa, a zenei massza azonban sótlan, mivel az eredetiség hiányzik belőle. A behatárolhatatlan stílusú, Unwritten című korongot nyitó These Words kísértetiesen hasonlít Nelly Furtado zenei világához, az I’m A Bomb nyugodtan szerepelhetett volna Pink második lemezén, az Unwritten Alanis Morissette legjobb pillanatait juttatja eszünkbe, az I Bruise Easilyt pedig a Spice Girls is énekelhetné. A lemez csúcspontja a Drop Me In The Middle című felvétel, amelyben a D12 zuhanyzósapkás mókamestere, Bizarre is közreműködik, de szerencsére itt visszafogja magát, és nem arról rappel, hogy milyen volt a szex a nagyijával. Menjünk vissza 1995-be. Alanis Morissette ekkor forradalmasította a zenei életet a szókimondó, perverz gondolatoktól sem mentes Jagged Little Pill című albumával. A francia-magyar származású, Kanadában élő énekesnő hatalmas sikere elindította a lavinát - sorra tűntek fel a kiónok, persze jóval kevesebb karizmával. A követők között azért akadt néhány említésre méltó is, például Meredith Brooks, akit leginkább a Bitch című dala kapcsán ismerhetünk, 2001-ben pedig Pink alkotott maradandót a második lemezével. Szinte hihetetlen, de Angliában 2004-ig kellett várni egy „amerikai mintára előállított” önfejű énekesnő felbukkanására. Natasha látszólag különösebb megerőltetés nélkül került a producerek látókörébe - bátyja segítségével. Daniel Bedingfield 2001 végén robbant be az angol zenei élmezőnybe a UK garage színtér új sztárjaként. A producerek rájöttek, hogy gitározni és zongorázni tudó hugicája kis fazonigazítással Alanis Morissette meg a többiek angol követőjévé válhat. Alapjában véve minden adott volt ehhez. 1981-ben született, tehát fiatal, viszont már nem tini, lehetnek élettapasztalatai, kellően vagány, így jól állnak neki a szókimondó dalok, és hangi adottságai Natasha Bedingfield tavaly ősszel lett Európa kedvence (TAS R-felvétel) alapján is a rockzene lágyabb vonala jött számításba. Szóval, én már láttam őt élőben. Maradjunk annyiban, hogy ma este az szórakozhat jól, aki nem teszi magasra a mércét, tehát nagy elvárásaink ne legyenek az énekesnővel kapcsolatban. Legnagyobb sikerei idején ad koncertet nálunk - ha másért nem is, ezért érdemes őt megnézni.
