Új Szó, 2005. június (58. évfolyam, 126-151. szám)
2005-06-28 / 149. szám, kedd
ÚJ SZÓ 2005. JÚNIUS 28. VÉLEMÉNY ÉS HÁTTÉR 7 FIGYELŐ CSEH TELEVÍZIÓ A cseh szociáldemokraták és a kommunisták jövőbeni együttműködése annak függvénye, milyen belső reformokat hajt végre, s mennyire képes megváltozni a cseh kommunista párt - jelentette ki vasárnap a Cseh Televíziónak Pe- kingben a kínai látogatáson tartózkodó szociáldemokrata cseh miniszterelnök. Jirí Pa- roubek arra a szombati nyilatkozatra reagált, amelyben Miroslav Grebeníček, Cseh- és Morvaország Kommunista Pártjának elnöke kormányzati együttműködést ajánlott a Cseh Szociáldemokrata Pártnak, éspedig „valódi baloldali értékek alapján”. Grebeníček szerint ezeket az értékeket a szociáldemokratáknál a Baloldali Platform testesíti meg, a mai pártvezetés „inkább jobboldali, s Paroubek komoly tapasztalatokkal rendelkező pragmatikus politikus”. A kormányfő ugyanakkor megjegyezte, pillanatnyilag az esetleges szociáldemokrata-kommunista koalíció mérlegelése értelmetlen, s erről csak a jövő júniusi képviselőházi választások eredményének tükrében érdemes beszélni. A szociáldemokratáknak jelenleg ráadásul egy kongresszusi határozat is tiltja a kommunistákkal való kormányzati együttműködést. „Minden attól függ, hogy rövid időn belül képesek lesznek-e megváltoztatni az 1989 előtti rendszerhez való viszonyukat, megreformálják-e pártjukat, s egyetértenek-e Csehország Egyértelmű euroatlanti orientációjával” - szögezte le a miniszterelnök, aki áprilisi tisztségbe lépése óta már tárgyalt a kommunista pártelnökkel, s kínai útja előtt is konzultált vele. Cseh- és Morvaország Kommunista Pártja jelenleg a szociáldemokraták és a polgári demokraták mögött a képviselőház harmadik legerősebb szubjektuma, s támogatottsága egyre növekszik. Politológusok szerint azért is, mert a párt a rendszerváltás után még nem volt kormányzati pozícióban, s a többi politikai erő egyfajta elszigeteltségben tartja, így még nem „sározódott be”. A kommunisták számos pozíciót már megszereztek, például a képviselőházi alelnöki széket, (kés) TALLÓZÓ ROMÁN LAPOK Néppárttá alakult a Demokrata Párt (PD), és ezzel erősödött a román koalíciós kormányjobbközép irányultsága - hangsúlyozták a román sajtó elemzői. Valamennyi román napilap nagy teret szentelt a PD országos értekezletének, amely elsöprő többséggel úgy döntött, hogy kilép az Európai Szocialista Pártból és a Szocialista Intemacionáléból, s ezzel egyidejűleg kéri felvételét az Európai Néppártba. A sajtó érdeklődésének az a magyaráza: ta, hogy a Demokrata Párt a Nemzeti Liberális Párttal együtt alapítója és oszlopos tényezője a tavalyi választásokon győztes Igazság és Igazságosság nevű koalíciónak. Ez a politikai tömörülés juttatta az államfői székbe a PD egykori elnökét, Traian Basescut is.- Gyerekek, aztán várom ám a képeslapokat a nyári külföldi kirándulásokról! Mert én ilyen utat nem engedhetek meg magamnak. (Peter Gossányi rajza) Mi vár ránk? Ott fetrengünk egyelőre az intrikák, a rablás és a háborúk vermében... Jevtusenko költői őrhelye Jevgenyij Jevtusenko pénteken „megszökött” néhány órára a trencsénteplici Art- Film fesztiválról, és Pozsonyba látogatott. Először járt Szlovákiában (elmondta, hogy ez a földkerekség 95. országa, ahol megfordult), és Pozsonyban is találkozott olvasóival. E. FEHÉR PÁL Legutóbb 1983. október 29-én találkoztunk Budapesten. Akkor ötvenesztendős volt, és éppen befejezte egy filmjének forgatását (a gyermekkoráról szóló művet ő rendezte, a főszerepét ugyancsak ő játszotta), és kialvadanul, borotválat- lanul szállt le a repülőgépről. A szállodából a borbélyhoz vezetett az első útja. Aztán megnyitotta fotókiállítását, találkozott az akkor ismertté vált osztrák színésszel, Klaus Maria Brandauerrel, mert az említett film, az Óvoda egyik szereplője éppen ő volt. Talán két napig lehetett Budapesten, pedig szerette a várost, még verset is írt róla, pontosabban egyik utcájáról, ahol egy neki kedves ember lakott. Most pedig már száztizedik verseskötete jelent meg Az emlékművek nem emigrálnak címmel. Valóban: 73 éves korára emlékmű lett? A hasonlatot ő találta ki: bizonyos értelemben az utóbbi fél évszázad orosz történelme emlékművének tartja magát és munkásságát, mert az a küzdelem, amelyet Sztálin halála után vállalt - egy európai Oroszországért -, még nem fejeződött be, nem fejeződhetett be. Hazájának gyökeres átváltozásához azonban ma már kétségtelenül hozzájárultak az ő versei, önként vállalt társadalmi szerepe. „Én - a némák elakadt hangja vagyok, eltűntek nyoma, halvány lehelet...” - írta egyik versében. Pénteken délután a pozsonyi Panta Rhei könyvesbolt közönsége előtt szintén arról beszélt, hogy ő azt mondta ki hangosan, amit milliók és tízmilliók gondoltak, de nem tudtak, nem mertek a nyilvánosság elé állni. És egy igazán jevtusenkói mutatvánnyal kápráztatta el hallgatóit. Egy angol költővel érkezett, akinek szülei Ho- monnán születtek, és aki nem is felejtette el teljesen anyanyelvét: tört kelet-szlovákiai tájszólásban beszélt magáról, és mások mellett ő fordította Jevtusenkót. Angolul szavalta el a Babij Jár című verset, aztán Jevtusenko mondta el az 1961-ben keletkezett eredetit. A vers címe azt a kijevi szakadékot idézi fel, ahol a háború alatt a németek és az ukrán kollaboránsok a város több tízezernyi zsidó lakosságát kiirtották. Jevtusenko az antiszemitizmus mérge ellen írta a versét, amely a szovjet korszakban csak egyszer láthatott napvilágot odahaza, mert a sztálinizmussal szétválaszthatatlanul összenőtt orosz nacionalizmus fantasztikus botrányt kavart, s az orosz nép megrágalmazásával, sőt egyenesen hazaárulással vádolták meg a költőt. Aztán Jevtusenko megmagyarázta: a múlt mostani felidézésével, a több mint negyven évvel ezelőtt íródott vers elszavalásával nem önnön emlékművéhez akart egy követ előkészíteni, hanem egy folyamatos veszélyre újra és újra figyelmeztetni. Trencsénteplicben hosszabban elbeszélgetett Václav Havellel az írók morális felelősségéről meg arról, hogy legalább a mi tájainkon („Németország és Kína között” - ahogy kifejezte magát) a művész több, mint csak költő, drámaíró, netán színész. Egy-egy nép és ezzel együtt az emberiség morális tartásának oszlopa, és e feladat alól senki fel nem mentheti őket. A globalizációnak lehetnek és vannak veszélyei, de egy morális globalizáció jót tenne a világnak. Sokszor vallott arról, hogy ő két háború, a II. világ- és a hidegháború gyermeke, s azért élt, dolgozott, hogy soha ne következzen be egy harmadik. Sokan megvádolták, hogy szinte emigrált hazájából az Egyesült Államokba. Ez rágalom. Ő sokat tanult annak idején Amerikában, például azt, miként lehet szabadon tiltakozni, akár saját hazánk ellenében, ahogyan az amerikaiak tették ezt a vietnami háború idején. És most ő, mintegy viszonzásként, Oroszország ismeretére tanítaná meg az amerikaiakat. Mert ha nem ismerjük egymást és - mindenekelőtt - egymás kultúráját, akkor minden megtörténhet ebben a veszedelmes vüágban. Soros Györgyre is hivatkozott, aki szerint a gazdag országok a felelősek azért, hogy a nyomor, a lelki szegénység eltűnjön, mert az lenne a legborzalmasabb mindannyiunk számára, ha - kultúra híján - a tömegpusztító fegyverek olyan kezekbe kerülnének, amelyek a szegények és megalázot- tak bosszúját hirdetnék meg, és e torz ideák győzedelmeskednének. Jevtusenko egyik legutóbb írott verse, amely a Moszkovszkije No- vosztyi című politikai hetilap címoldalán jelent meg (tehát mint politikai szenzáció), II. János Pált gyászolta. Tényleg, miért fontos egy baloldali orosz poéta számára a pápa? Jevtusenko a humanisták rokon kötelezettségeiről írt. A költő és a pap - írta az 56 soros vers fölé címként, amelyben hitvallásként hangzik, hogy „a politika, a pénz Szodomájában / ahol nem akad megvesztegetheteden / a költő - titkos pap / a pap pedig - költő”. És kimondja azt, amit az orosz élet egyik legnagyobb bajának tart: „Még nem fáradtunk bele, / hogy igazoljuk a pestist. / És mi, a mi inkvizíciónk máglyáiért / még nem kértünk bűnbocsánatot.” Ezután következik a kérdés és a határozott válasz: „Mi vár reánk? Ott / fetrengünk egyelőre az intrikák, a rablás és a háborúk vermében. ■/ És mi menthet meg bennünket? / A bűnbánat és az, hogy / nem ismételjük meg a bűnt.” Jevgenyij Jevtusenko dedikált is: önéletrajzi regényének, a Ne halj meg előbb halálodnál című műnek a cseh fordítását. A költő megmagyarázza a címet: „Nem szeretném, ha a halálodnál előbb halnál meg” - mondja egy nő a főhősnek, Jevtusenko alteregójának. „És ez csak akkor történhet meg veled - tette hozzá -, ha ma nem leszel jelen ott, ahol jelen kell lenned!” Jevtusenko tudja a helyét, és jelen is van a humanizmus költői őrhelyén. JEVGENYIJ JEVTUSENKO Öt fia van négy feleségtől a 73 éves Jevtusenkónak. Vitatott költőből nagyon vitatott poétává „lépett elő”: az már nem is az irodalom világába tartozott, hogy a Gorbacsov elleni puccs után az írószövetség moszkvai székházának kertjében nacionalista ellenségei elégették az őt ábrázoló szalmabábut. Rövid ideig képviselő volt. Hosszabb ideje vendégprofesszor egy amerikai egyetemen, (efp) Jevtusenko (ČTK-felvétel) KOMMENTÁR Reality in Slovakia KOCÚR LÁSZLÓ A kukkolósdi a kelet-közép-európai térség számára a rendszer- változás után kezdődött. Addig legfeljebb az állami szervek figyelhették meg az embert, bárhol, bármikor, de nem lehetett SMS-ben szavazni... Amint elérhetővé vált térségünkben a globális zenetévé, mi is nézhettük a való világot. 1992-től Real World címen futott az MTV valóságshow-ja, az első, mely - a kábeltévével vagy parabolaantennával rendelkezők számára - térségünkben elérhetővé tette a műfajt. Nem volt kérdés, hogy egy ilyen műsorformátum a magyar közszolgálati tévében nem tud labdába rúgni. A kereskedelmi tévék magyarországi megjelenésével aztán jöttek a saját próbálkozások, több-kevesebb sikerrel, mert - ahogy a ValóVilág producere, Árpa Attila írta eddig egyetlen könyvében - a magyar leleményesség titka az, hogy nekünk mindig szarból kell várat építem. A TV2 militáns Bázisa, Sváby András Balatoni Naplója, vagy éppen az anti-teambuildingre építő Tégla. Mai szemmel nézve ugyan amatőr kísérleteknek nevezhetnénk őket, de a magyarországi kereskedelmi televíziózás evolúciója szempontjából szerepük nem elhanyagolható. Az igazi nagy áttörést az hozta, mikor a TV2 a holland Endemoltól megvásárolta a Big Brother licencét. A konkurens RTL Klub erre való válaszlépésként fejlesztette ki a ValóVilágot. Mit tett eközben a szlovák televíziózás? - tehetnénk fel a kérdést, bár nem kell, hogy ez a probléma túlságosan nyomasszon, hisz Dél-Szlovákiá- ban mindenhol lehet magyar tévét nézni, így a probléma pusztán teoretikus síkon érdekel bennünket. A szlovák televíziózás úgy, ahogy van, nem korszerű, ez pedig atipikus - féloldalas - szerkezetének köszönhető. Az elsőként megjelenő kereskedelmi televízió, a Markíza sokáig az antimečiarizmus egyik bástyájaként határozta meg önmagát, a HZDS-vezért kormányzása idején gátlástalanul kiszolgáló közszolgálati televízióval szemben. Még a korszerűtlen naplós módszerrel mérve is hatalmas nézettséget mondhatott magáénak, a közszolgálati tévét a SuperStarig a kutya se nézte, a későn megjelent Joj televízió pedig (eddig) nem rúghatott labdába. A hét végén befejeződött az első szlovák kuk- kolós, de még mindig nem napi reality, melyben Szlovákia leggusztustalanabb házaspárjától lehetett elnyerni kétmillió koronát. A műsor átlagolva milliós nézettséget produkált. A műfajra tehát van igény. S amíg a vezető kereskedelmi tévé a koppintásgyanús, de úgy-ahogy saját, botrányoktól sem mentes műsorával lúzerkedett, a Joj csendben megvette a ValóVilágot, melynek a Big Brotherrel szemben legalább két előnye van: olcsóbb, és meg tudják vele szólítani a magyar nézőket is, ami eddig nem nagyon ment nekik. A Markíza természetesen azonnal jelezte, ősztől indítja a Nagy Testvért. S mivel a közszolgálati televízió sem akar kimaradni, ők is bejelentették, még ebben az évben indul a Su- perStar2. S hogy mire ez a nagy versengés? 2004-ben a Markíza 49,2 százalékos piaci részesedést mondhatott magáénak, a Joj 11,5-öt, a közszolgálati egyes csatorna pedig 18,5-öt. A cél az első versenyző számára a pozíció megtartása, a másik két versenyző számára pedig a játéktér átalakítása lehet. Bármi áron. JEGYZET Győzzön a jobbik! KOZSÁR ZSUZSANNA Szontyola, országunk kies kisvárosa még turistáktól mentes övezet, hiszen csak két temploma van, egy betonkocka kul- túrháza meg pár ezer lelkes, egymásra acsarkodó lakosa. A látványosságok közé tartozik még a szontyolai rezesbanda. Ha rázendít, megáll az élet Szontyolán. - Figyelj! Most is fújják. De mintha valahogy sántítana a dallam... Valami nincs rendjén. A tamburmajor szárnyaszegetten hadonászik, mint akinek mindegy a tempó, a ritmus, maroknyian mögötte, de nem fújják teli tüdőből, csak úgy tessék-lássék. Hát mi történt?- Nekünk már lőttek, pajtás - mondja a trombitás a koncert után. - Bendegúz, a dobos új zenekart alapított, ezentúl csak lagzikban muzsikálnak. Elcsábította a bandából az öt legjobb emberünket, nincs klarinétos, nincs kürtös, az oboás még habozik, de nem lesz maradása annak sem. Szétesik a rezesbanda nélkülük, ugyan honnan szerezzünk új tagokat? Készültünk egy nagy fellépésre, egy igazi fesztiválra, fél éve csak erre gyakorlunk, de most ez is dugába dőlt, mert ilyen kevesen nem állhatunk ki.- De hát Bendegúznak semmi tapasztalata! Ott voltam az első próbáitokon, még véletlenül sem akkor ütötte meg a dobot, mikor kellett volna.- Azóta már elterpeszkedett benne a fene nagy öntudat. Az új együttes tagjai mind lenéznek műiket, azt állítják, ők jobbak, tehetségesebbek, mi csak visszafogtuk őket, nem fejlődhettek kedvük szerint. Minden kivonulásunkkor sza- pulnak, terjesztik a nép között, hogy gyenge színvonalon vagyunk, hallgatni sem érdemes minket. Szontyola nem bír el két rezesbandát. Győzzön a jobbik. De ilyen áron? Elgondolkozva rögzítem a tényállást. Az eredeti rezesbanda széteső félben. Szontyola látványosságai közé tehát nem tartozik ezentúl a fúvószenekar, hiszen az a jobbik, ügyesebbik csak a kiváltságosok körében lesz hallható. De vajon jobb-e, tehetségesebb-e az, aki öndicsérettel és a konkurencia befeketítésével próbál az élre törni? Szontyola, országunk kies kisvárosa még turistáktól mentes övezet, hiszen csak két temploma van, egy betonkocka kul- túrháza meg pár ezer lelkes, egymásra acsarkodó lakosa.
