Új Szó, 2005. június (58. évfolyam, 126-151. szám)

2005-06-24 / 146. szám, péntek

ÚJ SZÓ 2005. JÚNIUS 24. ___________________________________________________________________________________________________Kertészkedő Az intenzív mezőgazdaságban a vegyszeres védelem nélkülözhetetlen, azonban a gyakorlatnak a szelídebb növényvédelem felé kell(ene) eltolódnia 17 Károsítok ellen, vegyszerek nélkül • A kertészkedők jó része - tudatlanságból, megszo­kásból, vagy szándékos „stratégiaként” - a cél szentesíti az eszközt gya­korlatot követve, a 100%- os termésbiztonság érde­kében hatalmas költségek­kel, gátlástalanul használ­ja a legkeményebb növény­védő szereket. LÁSZLÓ GYULA Az általuk előállított élelmisze­rek lehet, hogy küllemre kifogás­talanok, és a veszteség is minimá­lis, azonban a termékük nehezen nevezhető valóban élelmiszer­nek, hiszen annak méregtartalma általában ellenőrizetlen és gyanít­hatóan igen magas. Elrettentő példa Tudok olyan kistermelőről, aki 10 áras kertjébe egy bizonyos nö­vényvédőszer egy hektáros dózi­sának többszörösét juttatta ki - igaz, ezt csak a permetszer-keve- réssel kapcsolatos teljes tudatlan­sága okozta. De van olyan tapasz­talatom is, amikor a termelő kicsit szégyenkezve ugyan, de bevallot­ta, hogy szabadföldi paradicso­mát - mely konzervgyári felhasz­nálásra került - a gyapottok ba­golylepke kártételétől tartva 3 nappal a szedés előtt permetezte. Természetesen a modern me­zőgazdasági termelésben a nö­vényvédelem szükségessége nem kérdőjelezhető meg. Azon­ban a gyakorlatnak mindinkább a szelíd növényvédelem felé kell eltolódnia. Kíméljük a hasznos élőlényeket A szelíd növényvédelemben elsődleges fontossággal szere­pelnek a különböző hasznos élő szervezetek. Ezek közé parazito- id (olyan parazita, amely gazda­állatát el is pusztítja), illetve ra­gadozó ízeltlábúak és fonalfér­gek, valamint rovarpatogén és hiperparazita (az élősködő élős­ködője) gombák tartoznak. Ide soroljuk még a Bacillus thuringi- ensis szelektív törzseire alapo­zott készítményeket is, valamint a nem toxikus, hanem fizikai tu­lajdonságaival ható könnyű nyá­ri olajokat is. A kártevők és kórokozók elég széles skálája ellen tudunk biológi­ai védekezést folytatni. Tanulmá­nyok támasszák alá azt a feltétele­A Dacnusa sibirica a levélakná­zólegyek ellen alkalmazható fürkészdarázs faj zést, hogy ez a védekezési módszer alig költségesebb a hagyományos módszernél, viszont annál lénye­gesen hatékonyabb. A helyzetet jól reprezentálja egy esettanulmány, melyet a Szent István Egyetem Nö­vényvédelmi Tanszékének egyik hallgatója végzett. A tanulmány célja a nyugati virágtripsz (Frankli- niella occidentalis) elleni hagyo­mányos és biológiai növényvéde­lem hatékonyságának és költségvi­szonyainak összehasonlítása volt hajtatott paprikában. A vizsgálato­kat Szentesen végezték, ahol egy kiválasztott, biológiai növényvéde­lemben részesített (elsősorban ra­gadozó virágpoloskákkal telepí­tett) fóliasátor fertőzöttségi szintjét A Trichogramma pintoi pete­fürkész darázs a gyapottok ba­golylepke és a kukoricamoly peték akár 90%-át is képes pa­razitáim (Fotók: Biokontrol) hasonlították össze egy konvencio­nális fóliasátoréval a teljes vegetá­ciós időszakban. Hatékonyabb és gazdaságosabb Az eredmények óriási különbsé­get mutattak a kétféle technológia hatásfoka között, hiszen a biológi­ai kezelések eredményeként a tripszlétszámot folyamatosan az elfogadható szint (0,1 tripsz/vi- rág) alatt sikerült tartani, míg a ké­miai inszekticideknél e szint 85- szörösét sikerült csak elérni, rá­adásul a teljes vegetációs időszak­ban tripszek ellen 42 kémiai véde­kezés történt. A védekezések költ­ségeinek összehasonlításakor ki­Az aranyszemű fátyolka (Chry- sopa perla) a levéltetvek egyik legfontosabb természetes ellen­sége derült, hogy a biológiai védelem körülbelül 20%-kal került többe a kémiainál, de az utóbbi gyakorlati­lag eredménytelen volt, és a főként esztétikai kártételből, illetve a ví­rusátvitelből adódó bevételkiesés messze túlhaladta a biológiai vé­dekezés többletköltségét. A természetes ellenségekre ala­pozott növényvédelem még a va­lamivel magasabb költségek mel­lett is gazdaságosabb a kémiai szerekre alapozott hagyományos növényvédelemnél. Ha a termés mennyisége nem is lesz minden esetben nagyobb mint a konvenci­onális növényvédelem esetében, a termés minősége biztosan jobb lesz, s ha az áru megkapja a bio A katicabogarat a gyermekek is ismerik minősítést, biztos hogy jóval ma­gasabb áron lesz értékesíthető. Ráadásul a munkaszervezést és értékesítést megnehezítő várako­zási időkkel sem kell számolni. Természetes ellenségek alkalma­zásakor nem áll fenn a reziszten­cia kialakulásának veszélye, vala­mint nem pusztítjuk el a vadon élő, de a termesztett növénykul­túrába szívesen betelepülő raga­dozókat és parazitákat sem (pl. ragadozó virágpoloskák, fürkész- darazsak, fátyolkák, katicaboga­rak, futrinkák, zengőlegyek stb.), és ténykedésünk nem okoz kárt a természetben. A szerző agrármérnök Szabadföldi termesztésben és termesztő berendezésekben alkalmazható ragadozó bogarak és parazita gombák Alternatív védekezési lehetőségek sora ISMERTETŐ A takácsatkák gyérítésére zárt termesztő berendezésekben leggyakrabban ragadozó atkákat (Phytoseiulus persimilis, Amblysei- us californicus, Amblyseius cucu- meris) használnak, de ragadozó gubacsszúnyog (Therodiplosis per- sicae) és egy atkászböde (Stetorus punctillum) nevű ragadozó bogár is alkalmazható. Szőlőben és gyü­mölcsösökben a Typhlodromus pyri nevű ragadozó atka rendkívül jó hatékonysággal szorítja vissza a kártevőt. A tripszek ellen különböző raga­dozó atkák (Amblyseius cucume- ris, Amblyseius degenerans, Hypo- aspis miles) tömeges betelepítése a legelterjedtebb megoldás. Látvá­nyos eredményt csak megelőző jel­legű betelepítéssel érhetünk el, ha már tömeges tripszfertőzés van, az atkák szaporodási üteme nem elég gyors a kártevő leküzdéséhez. El­terjedt még az Orius ragadozó po­loskák (pl. Orius insidiosus, O. lae- vigatus, O. majusculus) alkalmazá­sa is. A nyugati virágtripsz ellen lé­tezik egy fonálféreg „hatóanyagú” biopeszticid is, mely a Steinernema feltiae rovarpatogén fonálférget tartalmazza. A permetezéssel kijut­tatott mikroszkopikus nematódák behatolnak a kártevő tripszek tes­tébe és ott egy méreganyagot ter­melő baktériumot bocsátanak ki, amely elpusztítja mind a kifejlett, mind a lárva állapotú tripszet. Az Encarsia formosa parazitoid fürkészdarázs rendkívüli haté­konysággal pusztítja az üvegházi liszteskét (Trialeurodes vaporari- orum), a vegyszeres védekezésnél sokkan olcsóbb és hatékonyabb. Újabban terjed az Eretmocerus fürkészdarazsak, továbbá a Mac- rolophus ragadozó poloskák al­kalmazása is. A levéltetveknek számos termé­szetes ellenségük használható már zárt termesztő berendezésekben. Ilyenek a különböző fürkészdara­zsak (Aphelinus abdominalis, Ap- hidius colemani, Aphidius ervi), a ragadozó gubacsszúnyog (Aphi- dolethes aphidimiza), a Harmonia axyridis nevű katicabogár és a zengőlégy (Episyrphus balteus). Lehetőség van mikrobiális ento- mopatogén gombák kipermetezé- sére is, erre pl. a Verticilium leca- nii spóráit tartalmazó készítmény használható. A levéltetvek ellen szabadföldön jó eredményt hoz a megelőző jelleggel kezdett, majd többször ismételt paraffinolaj ké­szítményekkel (pl. Vektafid A, R, S) való kezelés. A magas haté­konyság eléréséhez mindenkép­pen fontos, hogy idejében, még a kártevő felszaporodása előtt kezd­jük el a kezeléseket, többször is­mételjük meg azokat és az előírt hektáronkénti dózist viszonylag kevés vízzel juttassuk ki, jó minő­ségű, igen jó porlasztóképességű permetezőfúvókát használva. A levélaknázólegyek ellen szin­tén fürkészdarazsak (Dacnusa sibi­rica és Diglyphus isaea) használha­tók elsősorban, de a tripszeknél már említett Steinernema feltiae fonálféreg hatékony a levélaknázó­legyek ellen is. A burgonyabogár (Leptinotarsa decemlineata) ellen a Bacillus thu- ringiensis var. Tenebrionis által ter­melt nagy szelektivitású toxin fejti ki hatását. Újabban vetésfehérítő bogarak (Lema fajok) ellen is haté­konynak bizonyult. Gyászszúnyogok (Sciaridae) a gombatermesztés veszélyes kár­tevői, melyeknek sok populációja rezisztens az organofoszfátokkal szemben. Nagyon jól működik el­lenük a korábban már említett Steinernema feltiae entomopato- gén fonálféreg is, melynek speciá­lis törzse kizárólag a gyászszú­nyogot pusztítja. A gyapottok-bagolylepkének (Helicoverpa armigera), kukorica­molynak (Ostrinia nubilalis), ká­poszta bagolylepkének (Mamest- ra brassicae), vetési bagolylepké­nek (Agrotis segetum) az utóbbi évek aszályos, rendkívül meleg nyarai kedveztek. A déli vándor kártevő fajok közül egyértelműen a legveszélyesebb a gyapottok-ba- golylepke, mely a legkülönbözőbb növénykultúrákban okoz érzé­keny, nemritkán katasztrofális ká­rokat. így kukoricában, papriká­ban, paradicsomban, zöldbabban az ellene való védekezés nélkül a termés 50-100 %-a tönkremehet. A vegyszeres védekezés a lárvák rejtett életmódja, valamint a piret- roidokra és organofoszfátokra va­ló nagyfokú rezisztencia miatt meglehetősen problémás. Létezik azonban olyan biológiai növény- védelmi technológia, mely a vegy­szeres védekezés hatásfokát ön­magában is képes felülmúlni. Ez a Trichogramma peteparazitoid für­készdarazsak tömeges betelepíté­se a megvédendő növénykultúrá­ba. E paraziták a kártevő lepkék petéit pusztítják el, így a kártételt gyakorlatilag megelőzik, továbbá szemben a legtöbb parazita vagy ragadozó ízeltlábúval, szabadföl­dön is jól alkalmazhatók. A Tri­chogramma pintoi petefürkész da­rázs a gyapottok bagolylepke és a kukoricamoly peték akár 90%-át is képes parazitáim szabadföldön és hajtatásban egyaránt. A káposztamoly (Plutella xylos- tella), tarka szőlőmoly (Lobesia botrana), nyerges szőlőmoly (Eu- poecilia ambiguella lárvák ellen a Bacillus thuringiensis var. Kursta- ki készítmények többszöri és jól időzített (tehát a legintenzívebb lárvakelés időszakában történő) kezeléssel igen jó eredménnyel használhatóak. A meztelencsiga nedvesebb években valamint zárt termesztő­berendezésekben bárhol problé­mát okozhat. Ellene a Phasmar- habditis hermaphrodita fonálfé­reg használható szabadföldön és fóliasátorban egyaránt. A fehérpenészes rothadás (Scle­rotinia sclerotiorum) ellen talán a legeredményesebb védelmet an­nak hiperparazita gombája adja, a Coniothyrium minitans. Szürkerothadás ellen a Tricho- derma harzianum hiperparazita gomba használható. Nem csupán rovarok ellen hasz­nálhatóak baktérium készítmé­nyek, hanem gombák ellen is. A szőlőtermesztésben Nyugat-Euró- pában széles körben alkalmazzák a Bacillus subtilis hatóanyagú bio- fungicideket szürkepenész (Botry­tis) ellen. L. GY. A burgonyabogár ellen a Bacillus thuringiensis tenebrionis által termelt nagy szelektivitású toxin bizonyult hatékonynak (Fotó: Zsáki) Sok kártevő jutott el hozzánk a tengerentúlról Behurcolt kártevők BÁLINT GYÖRGY Ismerőseim gyakran szóvá te­szik, hogy régebben nem volt szük­ség a termelt növények rendszeres permetezésére, nem volt ennyiféle kártevő és betegség, sokféle nö­vényvédő szer, hogy az amatőr ter­melő ki se ismeri magát a perme­tezőszerek nehezen áttekinthető sokaságában. Sajnos, jottányit sem enyhít a helyzeten az, hogy a humán egész­ségügyben hasonló a helyzet: déd- szülőink, nagyszüleink még alig szedtek valamilyen gyógyszert, legfeljebb olykor gyógynövé­nyekből teát főztek. Manapság meg már alig van felnőtt ember, főleg idősödő, aki ne kényszerülne rá a tabletták és pirulák rendszeres sze­désére. Szó, ami szó, az utóbbi másfél évszázadban igen sok kár­tevő és betegség jutott el hozzánk, főleg a tengerentúlról, Amerikából. A kártevők nagyon gyorsan terjed­tek el, és mivel nem voltak termé­szetes ellenségeik, sem kialakult védekezési technika ellenük, ezért hatalmas, sokszor katasztrofális károkat okoztak. A sok behurcolt kártevő közül csak néhányat említek. A szőlőgyökértetű, ismertebb nevén a filoxéra 1875-ben jelent meg tér­ségünkben. Két évtized alatt vé­gigsöpört a szőlőkön és kipusztí­totta a 90%-ukat. A kötött talajú hegy- és dombvidéken egészen új termelési metódust, az olt­ványszőlők telepítését kellett be­vezetni. Öt évvel később, 1880- ban jelent meg egy veszedelmes szőlőbetegség, a peronoszpóra, amely ellen azóta is csak rendsze­res permetezéssel lehet védekezni. 1928-ban észlelték először a kali­forniai pajzstetű fertőzését. Ez a kártevő az idő tájt - természetes kártevője nem lévén - egész or­szágrészeken pusztította ki az al­mafákat mindaddig, amíg el nem terjedt a télvégi lemosó permete­zés olajos szerekkel. Azután meg­érkezett az amerikai fehér szövőlepke, először csak az út Peronoszpóra a levélen. 1880- tól az egyik legveszedelmesebb szőlőbetegség (Fotó: Zsáki) menti eperfák lombját kopasztva le, de később sok egyéb fára és bo­korra is rászokott. Ma is jelentős kártevőnek számít. A burgonyabogár 1947 óta van jelen régiónkban. Ez a roppant fa­lánk kártevő két évtized alatt az egész ország rémévé lett, hiszen nem csupán a burgonyát, hanem minden vele rokonságban levő nö­vényt, tehát a paprikát, paradicso­mot, tojásgyümölcsöt és számos egyéb növényt is károsít. Az ak- názmolyok 1980-as években jelen­tek meg gyümölcsfáinkon. Mosta­nában a látványosan szép vad­gesztenyefák levelein károsítanak, és okoznak gondot. Legújabb behurcolt kártevő az amerikai kukoricabogár (Diabroti- ca virgifera), mely már Szlovákiá­ban is pusztít, igaz az okozott kár még nem olyan jelentős, mint Ma­gyarországon. Sajnos, arra kell szá­mítani, hogy a kártevő tovább ter­jed, és jelentős terméskiesést okoz. Ellene a legjobb védekezés a vetés­váltás, de ezt kisparcellákon nem könnyű megvalósítani. A kifejlett bogarak ellen idegmérgek kiper­metezésével vagy talajfertőtlenítés­sel is lehet védekezni.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents