Új Szó, 2005. június (58. évfolyam, 126-151. szám)

2005-06-17 / 140. szám, péntek

14 IZVILÁG ÚJ SZÓ 2005. JÚNIUS 17. ÍZ LET Fagyipohár és város GRENDELÁGOTA I Valószínűleg sokan vagyunk, akik szívesen kötjük össze a kellemeset a finom, de egészség- telennel. A férfiak többnyire a világmegváltást intézik sör vagy bor mellett, a nők többsége a cukrászdát választja színhelyül, és mivel tudja, hogy a nagy dolgokba amúgy sem szólhat bele, lazán pletyizik egy sort néhány szelet, fogyókú- ■K Wi rásnak, diétásnak nem minősíthető, de annál ínycsiklandóbb krémeš, dobos és egyéb szeletek, a kell egy kis vita­min a szervezetnek felkiáltással elkortyolgatott likőrök társaságá­ban. Amint az ózonlyukakon át beszűrődik néhány rákkeltő nap­sugár, indulás a természetbe, a városokat ellepő szabadtéri kávé­házba, ahol a friss levegőn szívhatjuk a dohányfüstöt, a másokét is, mert a szellő nem ismeri ä törvényeket, előírásokat, összevissza fúj mindent mindenfelé, ahol ugyan aránylag kényelmes ülőkékben locsifecsizhetünk, de annál sűrűbben, mert a négyzetméterenkén­ti bérnek vissza kell térnie az árral, sok szék, nagy forgalom, kevés szék, kis bevétel. De hát azért ülünk le, ki, hogy beszélgessünk, meg nyalánkságokkal kényeztessük magunkat, ha már az élet nem kényeztet bennünket, egyébként is, legalább mi magunk szeressük magunkat, ha már mások nem teszik, s mi sem olvadunk el min­denki láttán, kivéve azokat, akik kijárták az élet és az ügynökök menedzseriskoláját, mert azok tudják, hogy mindig, minden kö­rülmények között mosolyogni kell, akkor is, ha söprűvel vernek ki a házból, mert aznap már huszonöt porszívót, leghatékonyabb ráncosítót kínáltak nekik, lakás-, élet-, túlélési biztosítással ke­csegtették a kedves ügyfelet. Barátnéimmal leülünk édes hármas­ban, fagylaltot, sőt fagylaltpoharat ehetnénk, attól leszünk szép kövérek. Ki is választunk három kényelmes, fotelnek is beillő szé­ket, letelepszünk a sétálóutca sarkán, csodák csodája, a pincér sem késlekedik, a fagyipohár azonban nincs a kínálatukban. Gond egy szál se, a szomszéd kávéház terasza sem zsúfolt, átköltözünk, elő a fagyilappal. No, itt aztán akkora a választék, hogy fogyókúrázó le­gyen a talpán, aki képes ellenállni. Mi nem akarunk ellenállni, mint a nők többsége, úgy határozunk, csak holnaptól kezdünk megszabadulni fölös kilóinktól, az első napokban, hogy ne érje szervezetünket nagy sokk, csak elméletben, aztán meglátjuk. Az első kör némi tanakodás után megrendelődik, mindenki mást. A pincér figyelmes, még ki sem ürülnek a poharak, érdeklődik, nem kérünk-e még valamit, innivalót, kávét, bármit, csak fogyasszunk, igaz, nem erőszakos. Lefolynak a gombóckák a torkunkon, fino­mak, gyümölcsösek, csokisak, olyanok, amilyennek lenniük kell, bár néha furcsállom, hogy nem ostyából nyalogatom, ahogy meg­szoktam, hanem kiskanalazom. Egyetlen tárgyat érzek idegennek, a műanyag pálcikán csillogó szálakat, melyeknek se ízük, se értel­mük, de ott éktelenkednek, amikor elénk teszik az édes kalóriákat, jaulokat, nem tudom követni, mikor mi a trendi, miben számoljam vétkeimet. Csakhogy az evés közben jön meg az étvágy a fagyira is vonatkozik, barátném arra nem fordít különösebb gondot, hogy jóból is megárt a sok. Megrendeli a következő pohár fagyit, persze, nem ugyanolyant, végül a harmadikat is, mert olyan csábító a fagyilapon, de ez már neki is túl édes. Viszont holnaptól ismét fo­gyókúrázik. KI A NYERŐ Rózsi néni kérdésére szinte az összes be­küldött válasz egyezett: édesanyjának ke­mencéjében 416-468 kenyér sült egy évig. Valóban, az ízvilág olvasói jól tudnak számol­ni, mégis azok válaszoltak helyesen, akik nyelvileg kö­zelítették meg a furfangos kérdést: hát persze, hogy egy sem, hiszen csak pár óráig sütötte Rózsi néni édesanyja a kenyerét, s nem egy esztendeig! A receptkönyvet Korponay Ilonának küldtük Udvardra! Ne együnk mindennap húslevest! Néha egy kis gulyás is kell. A zöldséglevest sűrítsük disznózsíros rántással. Ellenkampány: Kövér akarok lenni! hízás legdominánsabb tényezője! Nos, kezdetnek, reggel, felkelés után aperitif gyanánt egy bögre ol­vasztott zsír is megteszi. Ügyeljünk a változatosságra: hétfőn disznó­zsír, kedden kacsazsír, szerdán li­bazsír stb. Ha nem bírja az ilyesmit a szervezetünk éhgyomorra, ha­rapjunk előtte húsos szalonnát. Ne habozzunk vizespohárnyi szilvóri- umot alkalmazni reggeli étvágy- geijesztőként, melynek erőssége semmiképp se csökkenjen 53 fok alá! Ha üy módon némileg ma­gunkhoz tértünk az alvás utáni gyöngeségből, talán már lesz elég erőnk hozzáfogni a reggeli elkészí­téséhez. Egy jó reggeli után képe­sek leszünk napról napra többet enni. Ne gyerekeskedjünk. Ömél keve­sebb tojásból soha ne készítsük a kolbászos rántottát. Tüdjuk, hogy a mai kolbászárak mellett két szálnál több reggelire nemigen javasolha­tó. Egy apró trükk: egészítsük ki angolszalonna-szeletekkel. Sohase hagyjuk ki reggelinkből a zsíros krémsajtot. (Vigyázat! A csomago­zendő! Friss, még meleg kifli aján­lott. Gyomrunkat ne terheljük túl, így többet tudunk enni ebédre. És délig már bújuk ki éhen, mert egy hosszabb, félórás koplalás után sokkal jobban esik majd az ebéd. A sertéshúslevesről csak az őrül­tek szedik le a zsút. Aranykarikák a la Krúdy, Latinovits? Egy frászt! Szép, vastag, összefüggő, sárgásvö­rös zsírréteg, mely megtartja a sze­dőkanalat. Az az igazi. Sok tésztát bele, erősen sárgát, házi jellegűt! A leveszöldséget persze kidobjuk. Csak felesleges helyet foglal el a gyomorban, és gyorsítja a táplálék útját a bélrendszerben. Ne együnk mindennap húslevest! Néha egy kis gulyás is kell. Kezdők olykor zöld­séglevest is fogyaszthatnak, de ek­kor sűrítsék disznózsúos rántással. És tegyenek bele sonkacsontot sok rajtahagyott porcogóval. A velő igen gazdag kalóriaforrás. Minden híreszteléssel ellentét­ben, nem vagyunk a húsételek el­vakult hívei. A jó ebédek elenged­Most, amikor mindenki so­ványságra vágyik eszeve­szetten, és gyötri a testét nyúltápdiétával meg reme­kül összerakható házi kondigéppel, mely akárho- vá teszed, mindenütt út­ban van, igenis most! Új imázst építek. TÓTH FERENC És mivelhogy már majd minden­ki tetovált, pírszinges, borotvált (fejű, lábú, hónaljú, ez-az), mikor már a sarki fűszeres is halottasko­csira hasonlító fekete terepjáróval jár munkába, mikor már minden nőnek pucér a köldöke, predeszti­nálva ezzel egy egész petefészek- és vesegyulladásos női generációt, és mikor már minden férfi üzekedő- görény-illatú badidezodortól bűz­lik mérföldekre, nos, akkor valami újat kell kitalálni. Valami mást, de valami hasonlóan egészségtelent! Mindig lehet abban eredeti, amit más nem csinál. Gyalogolja például körbe a földet lilára festett hajjal, vajas kenyérrel a kezében, és egy darabig biztos, hogy van esélye ki­törni a szürke környezetből. (Per­sze, csak egy darabig, mert aztán jön valaki, aki ugyanezt két vajas kenyérrel és kézen állva is meg tud­ja tenni). Hát így jött az ötlet. A soványságban már nem - de a kövérségben még lehet valami fan­tázia. Rögtön első pillantásra lát­szik, hogy a hízás problémája ket­tős gyökerű. Egyrészt nagyon fon­tos az elfogyasztott kalóriák vehe­mens növelése, ugyanakkor azon­ban nem hagyhatjuk figyelmen kí­vül a testmozgás minél radikáli­sabb csökkentését. Ez utóbbi köve­telmény technikailag viszonylag könnyen kivitelezhető: leghelye­sebb fekvő testhelyzetben táplál­kozni, s utána okvedenül szundíta­ni legalább egy órácskát. Ne te­gyünk hirtelen mozdulatokat! Pél­dául ne nyúljunk túl gyorsan a kol­bász felé, mert így teljesen felesle­gesen kalóriákat égetünk el. Már­pedig a mi célunk nem ez! És ne te­gyük túl messzire a tálakat fekvő­helyünktől! Legegyszerűbb, ha közvetlenül az ágyba pakolunk mindent, könnyű, praktikus, jól zá­ródó és jól tisztítható, környezetba­rát műanyagból készült edénykék­ben. (Törekedjünk arra, hogy szí­nük harmonizáljon az ágylepedő és a paplan színével és mintázatával - harmonikus környezetben többet tudunk enni!) Mindennek alapja a reggeli A helyesen összeállított étrend a lása hasonlít a zsírszegény sajté­hoz.) Ha nincs kéznél kolbászunk- szalonnánk, azonnal süssünk né­hány lacipecsenyét, melynek zsírját lassú, kényelmes mozdulatokkal tunkoljuk, fehér kenyérrel. (A bar­na kenyér, pláne a teljes őrlésű, a hízni akaró számára valóságos mé­reg!) Szerény reggelinket okvetle­nül egészítsük ki néhány francia- krémessel, túrós kaláccsal, rétessel, lekváros béléssel, melyhez lefölö- zetlen tejet, még inkább ugyan­ilyen tejből készült forró kakaót hörpinthetünk, hogy könnyebb le­gyen az emésztésünk. A tízóraüg hátralevő kevés időben ropog­tassunk csipszet, kortyintgassunk kólát. SOHA ne igyunk kalóriasze­gény gyümölcslevet! Az fogyaszt. SOHA ne fogyasszunk cukormen­tes üdítőitalt! Az is. Tízóraira sem­mi cécó. Kevés libatöpörtyű, virsli, májpástétom. Olykor némi csülök. Vigyázat! Minden zöldség mellő­hetetlen tartozéka a túrós csusza, de legalább hintsük meg szalonna- töpörtyűvel a szerencsétlent, mi­után leöntöttük pirított olvasztott vajjal, hogy valami ételformája is legyen szegénynek. Aztán jöhet a töltött káposzta! Ne aprózzuk, a kis gombócok ké­szítése munkaigényes, kalóriafo­gyasztó folyamat. Kétökölnyi da­rált hússal, szalonnabőrkével, az az igazi. Sokkal jobban esüt utána a rántott szelet zsúban sült burgo­nyával. Ebédre legyen elég ennyi. Ne feledjük, számunkra a nap főét­kezése: a vacsora, erre készüljünk, erre összpontosítsuk minden ener­giánkat. Ezért, miután elfogyasz­tottuk a desszertet - csokitortát, fagylaltkelyhet, dobozka jégkrémet -, azonnal feküdjünk le. Óvakod­junk! Olykor rettenetes eseteket hallani: voltak, akik ebéd után sé­tálni mentek, s bizony le is adtak néhány kínkeservesen felszedett grammot. Tudod, mennyit kell ezért dolgozni? Ne feledd: sokkal egyszerűbb a tévé előtt elfogyasz­tani néhány palackos sört, mint száz métereket gyalogolni a sarki kocsmáig. Az uzsonnához nem muszáj fölkelni. Édes ál­munkból ébredve helyes hambur­gert, pizzát, sültburgonyát fogyasz­tani. Annyi házhoz küldő szolgálat működik már. És így, testben és lé­lekben megerősödve végre elkezd­hetjük tervezni a vacsorát. A jól be­vált alapszabály: a vacsora kalóriamennyisége mindig leg­alább kétszer haladja meg az egész napi étkezések összesített kalória­értékét. És utána nyomban pizsa­maosztás. De a legegyszerűbb pi­zsamában vacsorázni. Legesleg­egyszerűbb meg le se venni a pizsa­mát, hanem egy erre alkalmas megbízható személlyel ágyikónkba hordatni a fogásokat. Előételnek nyugodtan 'együk meg a déli maradékot. Fogyasz- szunk hozzá parizert és a legol­csóbb sertéshúskonzerveket, mert ezeknek köztudottan legalább a fe­le tiszta zsiradék. Kolbásszal, hur­kával és disznósajttal töltött malac képviselheti vacsoránk főfogását. Körítésként pacalpörkölt. Kis mar- hatokány szintén javallott. A körí­téssel kapcsolatban még megjegy­zendő: mellőzendő. Csak a helyet foglalja. A pecsenyezsíros kenyér bőven megteszi. A sertéscsülök Pékné módra szülte új erőt önt a megfáradt emberbe, különösen, ha gombapaprikással fogyasztjuk. Az jó nehéz. Másik alapvető szabály, amiről sokan hajlamosak megfe­ledkezni: knédlit (egész rudat) csak liba- vagy kacsapecsenyéhez fogyasszunk. Ne múljon el a nap sör nélkül! A sör tágítja a gyomrot, igaz, nyolc korsó után olykor zavarhatja az éj­szakai nyugalmat. A vacsora ma­radékait gondosan porciózzuk, s készítsünk mellé kevés paprikás abált szalonnát. így lesz mihez nyúlnunk, ha álmunkból felver az éhség. Ajánlás Minden erőfeszítésünk dacára előfordulhat, hogy csak hetek múlva lépjük túl az egymázsás élősúlyt. Ne adjuk fel! Az akarat­erő csodákra képes. Türelem tokát terem, s ha gondosan ragaszko­dunk az előírt étrendhez, nemso­kára gömbölyűén és rózsaszínűén gurulhatunk véznácska embertár­saink között. S a siker csúcsán, ön­érzetesen, immár egyéniségként biztatóan mondhatjuk az irigyke­dő girheseknek:- Nekem sikerült. Próbálja meg ön is! 1 KIS MOSOLY, 2 KIPRÓBÁLT RECEPT, 3 JÓ TANÁCS Többet ésszel a konyhában is OŇOVÁ ORBÁN GIZELLA légy- Ez az öt csirkém van még el­adó, nagyságám - kínálja a porté­káját szombaton délben, zárás előtt a csarnoki kofa.- Tudja, mit? Válassza ki nekem a három legöregebbet! - kéri a fia­talasszony.- Ezer örömmel - vigyorog a ko­fa lelkesen -, be is csomagoljam? - Igen, azt a másik kettőt. 2két Erdélyi lángos 2 dkg élesztőt elmorzsolunk egy kevés langyos vízben, majd egy ke­vés liszttel kovászt készítünk belő­le. 40 dkg lisztet 4-5 csipet sóval, 15 dkg apróra darált füstölt sonká­val, kevés borssal és pirospapriká­val összedolgozunk, s kevés lan­gyos vízzel és a megkelt kovásszal 20 dkg főtt, áttört krumplihoz ad­juk. Csak annyi vizet használunk, hogy a kéztől elváló, kemény tész­tát gyúrhassunk belőle. Meleg he­lyen kelesztjük, majd ujjnyi vastag­ságúra nyújtjuk, egyforma dara­bokra vágjuk és forró zsírban vagy olajban kisütjük. Melegen tálaljuk. Zsírban sült párnák 40 dkg lisztből, 6 dkg porcukor­ból, egy vaníliás cukorból egy sütő­porral, pici sóval, 2 dl tejjel tésztát gyúrunk, és jól kidolgozzuk. Félujj­nyi vastagra nyújtjuk, s kb. 3 x 3 cm-es négyzetekre vágjuk. Forró olajban vüágosra sütjük, majd megszóljuk vaníliás porcukorral. Melegen tálaljuk, lekvárt is kínál­hatunk hozzá. A tészta közepe sütéskor párna- szerűen megemelkedik, ettől mu­tatós, azonkívül könnyű, jó ízű, gyors, tápláló, egyszerű, kiadós, rá­adásul olcsó sütemény. 3há... ♦ A csírázó krumplit ne főzzük héjában, mert sok mérges anyagot tartalmaz. Jól vágjuk ki a csírákat. ♦ Az újkrumplit könnyebben megtisztítjuk, ha előzőleg sós víz­ben kicsit megáztatjuk. ♦ A reszelt krumpli hamar meg­bámul, de ez csak egy enzim hatá­sa, és nem árt sem az étel ízének, sem az egészségünknek. IZVILAG Szerkeszti: Cs. Liszka Györgyi Levélcím: ízvilág, Námestie SNP 30, 814 64 Bratislava 1 e-mail cím: csaladivilag@ujszo.com , tel.: 02/59 233 446, fax: 02/59 233 469

Next

/
Thumbnails
Contents