Új Szó, 2005. június (58. évfolyam, 126-151. szám)
2005-06-13 / 136. szám, hétfő
ÚJ SZÓ 2005. JÚNIUS 13. Vélemény és háttér 5- Doktor úr, remélem, ennek az új gyógyszernek már nem lesz semmilyen mellékhatása! (Kiss Tibor rajza) Életszerűbbé kell tenni a vizsgákat, hogy a tanuló is megtalálhassa önmagát Stresszmentes érettségit TALLÓZÓ HMREC Csökkentette az Egyesült Államok az izraeli hadiiparral való együttműködés mértékét az utóbbi hónapokban, hogy fokozza a nyomásgyakorlást egy izraeli-kínai fegyverügylet felmondása érdekében - írta tegnap az izraeli lap. Értesülése szerint az Egyesült Államok több programban is leállította az együttműködést, sőt nem válaszol izraeli védelmi illetékesek telefonhívására. Egyebek között részben felfüggesztette éjjel látó készülékek szállítását, valamint befagyasztotta a Hunter 2 pilóta nélküli harci repülőgépek tárgyában indult együttműködést. Kizárta Izraelt a Lockheed Martin F-35-ös, új generációs vadászgépének fejlesztésében való együttműködésből, amelyben számos külföldi partner vesz részt. Az együttműködés szűkítéséről már korábban is jelentek meg hírek az izraeli sajtóban. A Háárec most azt írja, Washington mély betekintést akar az izraeli fegyvereladások rendszerébe, és a jövőbeli fegyvereladások tekintetében megállapodást akar aláírni Izraellel. Az Egyesült Államok azoknak a Harpy típusú pilóta nélküli harci repülőgépeknek az állítólagos korszerűsítésével kapcsolatban hangoztatja kifogásait, amelyeket Izrael a múlt század kilencvenes éveiben adott el Kínának. Izrael álláspontja szerint csupán karbantartásra szállították vissza a gépeket Kínából. Az izraeli védelmi minisztérium hivatalosan sem megerősíteni, sem cáfolni nem kívánta a híreket. Egy neve elhallgatását kérő izraeli illetékes azonban megerősítette, az Egyesült Államok megszorító intézkedéseket alkalmaz. Az illető „súlyos válságként” jellemezte a helyzetet. FIGYELŐ ASSOCIATED PRESS Az amerikai püspökségek adatainak összegezéséből kiderül, hogy már meghaladja az egymilliárd dollárt az összeg, amelyet papi pedofília áldozatainak kárpótlására fizet(ett) ki a katolikus egyház. A papok által molesztált személyeknek megítélt összeg a múlt héten lépte át a milliárdos küszöböt azzal, hogy a Kentucky államban lévő covingtoni egyházmegye 120 millió dolláros kárpótlásról állapodott meg több műit száz sértettel. Biztosra vehető, hogy a még függőben lévő több száz ügy miatt ez az összeg több tízmilliós nagyságrendben tovább emelkedik. Az Associated Press összesítése szerint az amerikai püspökségek 1950 óta legkevesebb 1,06 milliárd dollárt költöttek a molesztálási ügyek rendezésére. Ennek jó részét - 378 millió dollárt - az elmúlt három évben ítélték meg a sértetteknek, azóta, hogy 2001-ben a bostoni érsekségben kirobbant és országossá terebélyesedett a papi pedofília botránya. Thomas Doyle katolikus pap már 1985- ben figyelmeztette a püspököket, hogy az egyházi személyek szexuális visszaélései akár egymilliárd dollárjába is kerülhetnek az egyháznak. Mindazt, ami az új érettségik körül zajlott, nem lehet és nem szabad úgy egyszerűen elfelejteni és lezárni. Többről van itt szó, semhogy az egész fölött csak szemet hunyjunk, és netán az illetékes minisztert tegyük felelőssé. Az érettségi kudarcok lényegét máshol kell keresni, nevezetesen: a hibás koncepcióban, amiről eddig nem sok szó esett. TANKÓ LÁSZLÓ Először is újra fel kell tenni a dolog lényegi kérdéseit: Mit is szolgál az érettségi vizsga? Eléggé a diákok érdekeit szolgálja-e az új koncepció a XXI. század elején? Hát nem! A diákok most is szinte mellékes tényezőjévé váltak az egész történésnek, csak a sor végén kullognak: ők csak vigyázzanak, ha tudnak, ha győzik szuflá- val. Egész egyszerűen 5-6 tantárgyból képtelenség egy, esetleg (ami még rosz- szabb) két napra felkészülni. (Próbálja meg bárki, és aztán nyilatkozzon!) Ezekről három-négy évvel ezelőtt sokat írtak, nyilatkoztak, kifogásokat emeltek. Mindhiába, a vizsgákat előkészítő intézet és szakbizottság süket maradt. A vizsgatantárgyak számát nemhogy emelni kell (kellett), hanem jelentősen csökkenteni. Három-négy tantárgy maximálisan elég. Esetleg körültekintőbb megméretés kellene, amire az egyetemek is igent tudnak mondani. Minderre most nem kívánok kitérni, de egyet szeretnék leszögezni: a gépkocsivezetésnek az érettségin is ott a helye. No meg a számítógépnek, esetleg az idegen nyelvnek. (Csak emlékezetünk felfrissítésére: szakembert hívok pl. a vízvezeték, a villany, a szekrény apró javításához. Ha nincs a mesternek kocsija, nem tud vezetni, nem tudja a munkát vállalni, még ha több nyelven beszél is. Az idegen nyelvek értékelését is túlzásba visszük, mint ahogy a matematika tanítását is - már évek óta -, hiszen ma zsebszámológépen végezzük el a legalapvetőbb műveleteket is.) A tételek titkosításának kérdése az, amin az érettségi vizsga elsősorban megbukott. Nem titkosabbá, és holnap még titkosabbá kell tenni a tételeket, a teszteket, hanem olyan koncepciót kell keresni, találni, ahol ez fel sem merül. Ma hétfejű sárkány őrzi a teszteket, de meglehet, holnap már a hét fej sem lesz elég, s jöhet a tizenkét fejű. És ki tudja, hol lesz ennek a vége?! A titkosítást fel kell oldani egy olyan koncepcióval, amely egészen más irányú szempontokat hangsúlyoz. (Nem szeretnék profán hasonlattal élni, de ha Jancsika például titokban a szomszéd szépasszonyának udvarol, és erről a férj tudomást szerez, nem az a megoldás, hogy holnapután már nem az ajtón közlekedik, hanem az ablakon vagy a kéményen keresztül. Egészen egyszerűen: legalizálni kell a kapcsolatot. Ez a megoldás.) Az érettségi vizsgán a titkolódzás feloldása az új koncepció. Javaslatom a titkos tesztek helyett (mert azokat megírathatja a tanár az iskolaév végén is) az évfolyammunka. Erről már évekkel ezelőtt publikáltam a tanítók lapjában, és egykori munkahelyemen, a Pedagógiai Kutatóintézetben diskurzust folytattam. Természetesen volt ellenvetés is, de a problémákat ki lehet küszöbölni. Az évfolyammunka koncepciója röviden a következő: összhangban az érettségi alapvető lényegével - a tanuló megmérettessen és közelebb kerüljön a továbbtanuláshoz, felvételihez - 5- 6 hónapon keresztül bizonyos témán dolgozik, amelyet maga választ. Témának bármelyik tantárgyat választhatja aszerint, mit szeretne az egyetemen tanulni. Tehát lehetne az a magyar nyelvtől kezdve a matematikán, fizikán, biológián vagy történelmen keresztül egészen, mondjuk, a zenéig, sőt testnevelésig bármi, éspedig úgy, hogy a tanár a jelentkezők száma szerint szeptemberben meghirdeti a témákat. A választott témával a tanuló a tanár vezetésével egy rövid harmonogram szerint dolgozik, mondjuk, március végéig. Ekkor az érettségire készülő tanuló, a terjedelmében nem túl hosszú dolgozatot, kb 15-25 oldalnyi terjedelemben leadja az illetékes szaktanárnak, aki azt az anyanyelvi tanárral együtt elolvassa, és írásban értékeli. Majd április végén, május elején észrevételeiket átadják a tanulónak, aki felkészül a dolgozat szóbeli védésére. A védésben a tanuló kitér a dolgozatírás célkitűzésére: miért választotta a témát, mire jutott, és megválaszolja a kifogásolt hibákat, észrevételeket. Mindez 15- 20 perc alatt elvégezhető. Azok a feltételezett ellenvetések, kifogások a koncepcióval szemben, hogy a tanuló igénybe veszi/veheti mások segítségét, mert alapvetően otthon dolgozik, nem igazán áll meg. A tanuló ugyanis egy megadott harmonogram szerint halad a munkában, amelyet a tanárnak lehetősége van (sőt kötelessége) ellenőrizni, tehát mindent lát. Hogy más is segíthet neki, nem lenne oly nagy baj. A tanárnak annyira ismernie kell diákját, hogy fel tudja mérni: mire képes év közben és az érettségin. Szerepet kapna az anyanyelvet vizsgáztató pedagógus is, aki felteheti a nyelvi, stilisztikai kérdéseket. (Az, hogy a nyelvtan, stilisztika hogyan kerüljön az érettségi tételbe, tapasztalatból tudom, mindig problémát jelentett.) Ez tehát az általam javasolt írásbeli érettségi koncepció. Előnye - a már említetteken kívül - a diák kreativitásának a kiaknázása, valamint egy olyan tantárgyban való elmélyülés, amelyet továbbtanulás céljából választott. S kedvét is leli benne a. tanuló, ami egyáltalán nem lényegtelen és nem mellékes. Egyszóval, nincs stressz, nincs titkolózás. A szóbeliről mindössze annyit: az írásbeli megvédése mellett egy komplexebb tételt tudok elképzelni, amely tartalmazna némi történelmi, némi irodalmi (sőt világirodalmi) részterületeket is. Más szavakkal: az érettségi vizsgát életszerűbbé, korszerűbbé kell tenni, hogy a tanuló is megtalálhassa önmagát, saját céljainak megvalósulását, s ne azon törje a fejét, miképp játssza ki az asztal másik oldalán ülő felnőtteket, a vizsgabizottságot, hanem a célirányos teljesítmény vezérelje. Április végén, május elején észrevételeiket elmondják a tanulónak. KOMMENTÁR „Kurvy Maďari!” BARAK LÁSZLÓ Igenis, a címbe foglalt kirekesztő vulgarizmust és a velejáró nemtelen gyűlölködés gólemjét élesztgeti az a választási koalíció, amely Nyitra megyében köttetett a hét végén, úgymond, a magyarok arroganciáját kiküszöbölendő. A jelenleg ellenzéki HZDS, a Fico-féle Smer, s két kormánypárt, Dzurinda pártja, az SDKÚ és az egyetemes keresztény értékrendet bitorló politikai grupp, a KDH illetékes vidéki potentátjai a novemberben esedékes megyei választásokra kötött szövetség aláírásának pillanatában az eleddig inkább nevetséges, mintsem félelmetes szlovák nemzeti bugris, Ján Slota színvonalára süllyedtek. Akiről köztudott, hogy általában is, ám a másság megítélésének tekintetében különösen, jellemzően fekália dől a szájából... A kocka, mi több, a sulyok tehát el lett vetve, sőt, kibújt a szög a szlovákiai polgári demokrácia csicsásra mázolt zsákjából. Kiderült ugyanis, hogy ebben az országban még mindig lehet a tüzet a vízzel házasítani a magyarok ellenében. Sőt a cél szentesíti az eszközt alapon, muszáj...! Ráadásul, látszólag büntetlenül megtörténhet ilyesmi egy olyan társadalmi és szövegkörnyezetben, amelyben épp ennek a politikai szegénységi bizonyítványt tükröző összeesküvésnek a szereplői papolnak folyvást arról, hogy a Magyar Koalíció Pártja kizárólag nemzetiségi alapon politizál... Elmennek ám az üyen politikusok melegebb vidékre, mondhatnók, ha tényleg hihető lett volna, hogy ebben az országban most már egy bizonyos ideje tényleg rend van a fejekben. Sejthető volt azonban, hogy a képmutató nemzetiségi béke kizárólag Európának szólt és kizárólag addig, amíg Szlovákia az ajtaja előtt szobrozott bebocsáttatásra várva. Persze meglehetősen naiv ember, aki azt hiszi, hogy a politikát nem kizárólag az érdekek mozgatják. Hát hogyne mozgatnák azok! Végső soron, százszor többet ér egy érdekeken múló korrekt viszony, mint a kiszámíthatatlan érzelmek motiválta ideiglenes szeretet. Ám, mivel jobb helyeken mindennek van határa, semmüyen önös és, úgymond, társadalmi érdek nem késztethet civilizált embereket - még politikusokat sem! - arra, hogy büszkén szembeköpjék szövetségeseiket. Ebben az esetben pedig éppen ez történt meg. Dzurindáékon ugyan nem kell különösebben csodálkozni, hiszen egy ideje a napnál is világosabb, hogy a kormányfő tulajdonképpen egy elvtelen kis mitugrász. Hiszen már évek óta azzal a Vladimír Mečiarral kokettál, akinek ellenében hatalomra jutott annak idején. Nála sokkal nagyobb disznóságot követtek el ebben az esetben a szlovák kereszténydemokraták, akik általában isten nevében hirdetik a szeretetet orrba-szájba, miközben, immár bizonyíthatóan, rendre a magyarok iránti történelmi komplexus táplálta utálat lappang bennük. Ennek a négypárti magyarellenes fenekedésnek sajnos éppen az a legnagyobb bűne, hogy az eddig érdekből elfojtott, kölcsönös nemzetiségi utálatot ébresztgeti mind a szlovák, mind pedig a magyar választókban. Ahelyett, hogy azok figyelme a kézzelfogható politikai, gazdasági tettekre irányulna, ugyanis csak ilyen alapon szabadna normális képviselőket delegálni a regionális hatalomba. Joggal állítható hát a klasszikus után szabadon, hogy nincsen ennek az alpári teremtésnek más vesztese, mint épp a célközönsége, vagyis a szerencsétlen vidéki - szlovák, magyar, egyre megy - választópolgár. Mert megtörténhet, hogy a sorsáról, hétköznapjainak alakulásáról eztán olyanok döntenek majd megyei szinten, akiknek képességeiből csupán egymás nemzetiségi alapon történő mocskolására telik... JEGYZET Négykezes, választókra BUCHLOV1CS PÉTER Meglepetés nincs, undor annál inkább, amelyet a nyitrai koalíciókötés váltott ki bennem. Pontosabban azok a magyarázatok, amelyekkel az SDKÚ, a HZDS, a Smer és a KDH rukkolt elő. A véresszájú demagógiától a legócskább alibizmu- sig terjed a paletta, egyszerűen nem hiszem el, hogy ennyire hülyének nézik a választókat. Pedig nézik. Orwellnek táviratoznék:, támadjon már fel, legyen szíves, akadna itt egy jó kis folytatása az Állatfarmnak. Az egymás körmére nézés meg az egy párt hegemóniája és az ebből fakadó dölyf is sántít. Annál is inkább, mert a négyesből egyik kedves pártról sem tudnánk elmondani, hogy nyerő helyzetben ne élne gátlástalanul vissza a befolyásával. Az egymás körme netán azt jelentené: ha látjuk, hogy többet loptok, mint mi, akkor rákoppintunk a kacsotokra? A megye gazdasági fellendítése? Hol? Az MKP négy év alatt megyei túlsúllyal sem volt képes annyi konkrét eredményt produkálni, hogy saját választói tapsolhatnának, pedig csak a megyén belüli aránytalanságokat próbálta csökkenteni - közpénzek elosztásában például. De csak egy idióta hiszi el, hogy Lévától Érsekújvárig, Párkánytól Ipolyságig minden nagyon szép, minden nagyon jó, mindennel meg vagyunk elégedve. Az MKP felelőssége, hogy ne saját zsebre dolgozó pártkatonákat hagyjon érvényesülni, s ez érvényes a többiekre is. A választópolgár ősszel demokrácia helyett nem az alpári partokrácia társasjátékának újabb fordulójára kíváncsi - rég megunt káderekkel, rátukmált ígérőbajnokokkal. Az viszont elkeserítő: már megint a „valaki ellen”-féle hülyítés zajlik, meg a magyar veszély hangoztatása, a legkiábrándí- tóbb viszont az lenne, ha az MKP etnikai alapon venné fel a kesztyűt, mondván, megyei szinten ez is elég a választónak. A választónak, nemzetiségtől függetlenül.
