Új Szó, 2005. június (58. évfolyam, 126-151. szám)
2005-06-11 / 135. szám, szombat
ÚJ SZÓ 2005. JÚNIUS 11. VÉLEMÉNY ÉS HÁTTÉR 7 TALLÓZÓ CSEH SAJTÓ Jelentősen emelkedett a Cseh Szociáldemokrata Párt támogatottsága, amióta áprilisban megoldódott a kormányválság, és hivatalba lépett a Jirí Paroubek vezette új koalíciós kormány. Április közepén csak 10 százalékos volt, május közepén már 16. Figyelemreméltó, hogy egyedül a szociáldemokraták erősödtek, a többi párt támogatottsága egy-két százalékkal csökkent. A pártok népszerűségi listáját májusban is az ellenzéki Polgári Demokratikus Párt vezette 30 százalékkal, egy ponttal kevesebbel, mint áprilisban, (kj) HÉTVÉG(R)E Egy függőleges vágás története Már egy hete csak a Simon Zsolt fenekére gondolok, persze azt nem mondanám, hogy lassan meg meg-meg- állva, csak amolyan bágyadtan, sokszor azért el is kalandozom, bevallom. HOLOP ZSOLT Mert Ján Slota egy hete jelentette be nagy ívű elképzelését, hogy egy valaškát tervez Simon Zsolt alfelébe ágyazni, hogy egy fokossal műveli meg a földművelési miniszter hátsó parcelláját. Azóta ott motoszkál a fejemben Simon Zsolt feneke, és ez egyáltalán nem kellemes érzés. És főleg új. Még sose gondoltam egyeden miniszter fenekére sem, se jóban, se rosszban. Egyszerűen nem jutott eszembe. Pedig most, hogy belegondolok, nagyon sokan gondolnak a miniszteri alfelekre, jóban vagy rosszban. Nehéz a miniszterek élete. Most az egész ország Simon Zsolt fenekén rágódik, pártállástól meg miegyébtől függően sajnálkoznak felette vagy nem az emberek, elképzelik, ahogy Slota teljesíti küldetését, méregetik hogyan, merről sújt, kocsmaasztalok mellett mérik fel az okozott károkat és az egyelőre beláthatatlan következményeket, haj, minek a bársonyszék, ha nincs mivel ülni rajta, sóhajtanak. És aztán amikor Simon Zsblt fenekét teljesen kimerítik, gyorsan végigmennek az egész kormányon, arra a fájó felismerésre jutva, hogy nincs benne nő. Szóval látni, mennyire veszélyes ez a Slota. Elég neki néhány fokos, mondjuk, negyvenfokos hevület, és kihurcolja a nyilvánosság elé a miniszterek fenekét, és ezzel van tele az ország. És micsoda silány píár. Mert mi mást kaphatna híveitől a Szlovák Nemzeti Párt vezére, mint egy valaškát, és mi mást kérdezzenek ezután tőle, mint hogy mit csinálna vele. De valóban, mit adhattak volna neki ajándékba? A tank drága. Kár is az egészről beszélni, csak arra volt jó, hogy eszembe jusson egy történet, Pesten esett meg egy barátommal, akivel meg szoktak esni ilyesmik. Valami méregdrága dolgot vett, sorakozott a kasszánál, és a háta mögött megszólalt a jó tündér: Szeretném én kifizetni. Kifizethetem? Hátrafordult, és megpillantotta a jó tündért, aki egy nagyon dögös jó tündér volt. Egy gyönyörű nő, aki láttán a férfinak földbe gyökerezik a lába, kábul- tan néz utána, mint aki megsebesült, és még nem érzi, hol érte a golyó. Ilyen volt a jó tündér, aki kifizette a számlát, aztán tartózkodóan megkérdezte, felhívhatja-e magához, itt lakik a közelben. Mindjárt whiskyt öntött, a lakás pazarul, szinte fényűzően volt berendezve, hatalmas franciaágy, a barátom érezte, hogy most bizony megfogta a jó tűn-, dér lábát. De aztán kissé bizarr dolgokat is felfedezett, például egy hatalmas tűzoltófejszét a falon. - Csak nem félsz tőlem? - kérdezte a nő, amikor látta, hogy gyanakodva pislog a szerszám felé. - Szegény halott férjemé volt. Tűzoltó. Munkabaleset - magyarázta szomorúan, aztán még öntött neki, megsimogatta a haját, és elküldte zuhanyozni.- Zuhanyozom, zuhanyozom - meséli a barátom - a hatalmas kádban, te, a törülközői is milyenek voltak, biztos nem szállodából lopta őket, mint én szoktam, szóval törölközöm, közben letöröltem a tükörről a párát is, és akkor megfagyott az ereimben a vér. Nem is bírtam elhinni, amit láttam. Amíg zuhanyoztam, a nő valami idióta vámpírjelmezt húzott magára, és már éppen nyúlt a fejszéért. A ruháimat fel se kapkodtam, elkezdtem rohanni a hosszú folyosón át az ajtóhoz, rángattam a kilincset, a biztonsági láncot, szerencsére a zárban hagyta a kulcsot, feltéptem az ajtót, és kiugrottam a folyosóra, de már későn. Utánam vágta a baltát.- És? - kérdezzük tőle egészen a történet hatása alatt.- És azóta van ez a hosszú, függőleges vágás a seggem közepén - vigyorog, és ha elég lelkes a társaság, meg is szokta mutatni. VENDÉGKOMMENTÁR A helyzet fokozódik! BARAK LÁSZLÓ Újabb gyanúsítottja van annak a nagyszombati földhivatali botránynak, amelyben - már két személy miatt - közvetve érintett a Magyar Koalíció Pártja. Lévén a több mint egy hete vizsgálati fogságban lévő Gál Lászlót, a Nagyszombati Kerületi Földhivatal elöljáróját és druszáját, Borovszky Lászlót, aki a Galántai Járási Földhivatal vezetője, annak idején az MKP illetékes szervei delegálták funkciókba. A rendőrség által közzétett információk szerint egy, a hatáskörükben lévő huszonhat hektárnyi szántóföld építkezési területté nyüvánításáért kértek csúszópénzt, mégpedig 2,5 millió koronát. Ebből Gál 1,5 milliót, amelynek átvétele közben kapták el, Borovszky pedig állítólag 1 milliót kért az érintett vállalkozótól, aki egyáltalán nem mellesleg a rendőrség beépített ügynöke, ún. agent provocateur volt. Megállapítható hát, hogy ez a két figura bizony alaposan belelépett... Méghozzá a legkevésbé sem csendben...! Hiszen, mivel nemcsak a saját bőrüket, hanem az MKP imázsát is vásárra vitték, rögvest adekvát hajcihőt csapott az ügyből a szlovákiai sajtó. Vélhetően jóleshetett persze a többi kormánypártnak, nem kevésbé pedig az ellenzéknek is, mivel, enyhén szólva, mindkét térfélen szinte mindenki terhelt volt már kisebb-nagyobb korrupciós afféroktól. Hogyne vigyorognának kárörvendően, hogy az eddig szinte provokative szendének tetsző „barátnő” is elvesztette a szüzességét... Bizonyos értelemben tehát érthető, hogy áll a bál a politikai porondon, a sajtó tág terein, meg annak hátsó udvaraiban is. Utóbbi, mármint a hátsó udvar természetesen a természetrajzából adódóan sanda bulvár, amelynek címoldalai szinte a szóban forgó lelepleződés első pillanataiban azt üzenték szalagcímeikben, hogy úgymond, korrupciós ügyekben haldoklik az MKP... Ami persze vaskos túlzás, olyan, mintha két dezertőr miatt történt volna Bonaparte Napóleon Waterlooi csatavesztése. Bugár Béla ráadásul nem is vesztett csatát, csak épp megtépázódott seregeinek nimbusza. Ami rendben is volna, hiszen csak naiv templomi tisztlányok, eseüeg fundamentalista pártapparatcsikok hihették eddig, hogy az MKP-ban kizárólag jellemes szerzetesek funkcionálnak. Ez a tény, hangsúlyozandó, egyáltalán nem enyhíti a két földhivatali balek feltételezhető bűnét, hiszen köztisztviselőként lopni kétségkívül disznóság. Amint az sem enyhítő körülmény, hogy mindkettejüket úgy húzták csőbe, mint gyermeteg csitrit egy képzett pedofil. Megérne azonban egy misét az is, hogy vajon a vidéki potentátok, akik soraiból Gál és Borovszky kikerültek, most kezdtek-e korsóként a kútra járni? Mi több, az eset kapcsán azon is érdemes elgondolkodni, vajon a két magyar hivatalnok megvezetésének receptje miféle boszorkánykonyhából származhat? A kormánykoalíció jelenlegi állapotaira tekintettel, bizony felmerülhet az a gyanú is, hogy akár az egymással rivalizáló politikai (hatalmi) centrumok és a világ minden táján, mindenre képes titkosszolgálatok kooperációja nyomán cserkészik be azokat, akiket könnyűnek tűnik táncba vinni... Hiszen küszöbön a választások, nemdebár? A helyzet tehát tényleg fokozódik, merthogy akadnak bőven delikvensek, akik fokozzák azt. Jó lesz hát még inkább vigyázni, kivált az MKP-nak, hiszen a tékozló fiúk akut kirugdalása egy pártból sokkal kontraproduktívabb dolog, mint az ilyenek megelőző jellegű kiszűrése. A vigyázó tekinteteket ezért folyamatosan és főleg szigorúan a nyájon kell eztán tartani... Januártól már nem kell orvosi ellenőrzésen átesniük a letelepedési engedélyt kérőknek Magyarországon Lepravizsgálat és HIV-szűrés határon túliaknak ORIGO Lepravizsgálat és HIV-szűrés is kötelező a már évek óta Magyarországon élő, letelepedési engedélyt kérő határon túli személyeknek. A Társaság a Szabadságjogokért nevű szervezet szerint következetlenek az idegenrendészeti jogszabályok, indokolatlan az évek óta az országban élőket sokszor megalázó procedúrának kitenni, a fertőző betegségek terjedését nem lehet megakadályozni az előírt vizsgálatokkal. Több határon túli, letelepedési engedélyért és állampolgárságért sorban álló magyar is arról panaszkodott, hogy a hatóságok sokszor lekezelően bánnak velük, ugyanazokat az igazolásokat többször is be kell szerezniük. „Na, adja a szarjak!” - mondta egy hivatalnok, amikor elkérte egy határon túli magyartól a nála lévő iratokat, igazolásokat. A lekezelő hangvétel mellett mások arról panaszkodtak, hogy sokszor értelmetlenül követelnek a hatóságok különféle papírokat. „Nyolc éve, amikor tartózkodási engedélyt kértem, már bemutattam nagyapám halotti anyakönyvi bizonyítványát és a saját születési anyakönyvi kivonatomat. Most, amikor a letelepedési engedélyt próbálom megszerezni, újra kérték ezeket a dokumentumokat - mondta József, aki 1997 óta él és dolgozik Magyarországon. - Emellett egészségügyi vizsgálatra is el kellett mennem. Igazolnom kell, hogy nem vagyok leprás és HIV- pozitív sem. Az orvosi vizsgálatokért - a tüdőszűréssel együtt - 19 ezret kértek, pedig Magyarországon évek óta fizetem a tb-járulékot és az adót ugyanúgy, mint a magyar állampolgárok. A lepravizsgálat csak annyiból állt, hogy az orvos rám nézett és megkérdezte, van-e bőrbetegségem. Mivel nemmel válaszoltam, lepramentesnek nyilvánított.. Az említett jogvédő szervezet szerint következetlenül rendelkeznek az idegenrendészeti szabályok az orvosi vizsgálatokról. Igaz, a most módosított idegenrendészeti törvény szerint a tartózkodási engedélyt kérők egy kicsit enyhébb elbírálásra számíthatnak. Közegészségügyi okból már csak akkor lehet elutasítani a kérelmet, ha valaki megszegte az előírásokat, például nem jár orvosi kezelésre. Önmagában tehát ha egy külföldi „közegészséget veszélyeztető” betegségben szenved - több olyan betegséget is ide sorolnak, amelyek hétköznapi érintkezés során nem terjed -, már nem elegendő alap arra, hogy a beutazással vagy a tartózkodással kapcsolatos jogait korlátozzák. A civil szervezet súlyos hiányosságnak és következedenségnek tekinti azonban, hogy nem módosították az idegenrendészeti törvény további részeit, például a letelepedési engedélyről rendelkező paragrafusokat. Jelenleg a hatóság még az érintettek családi élethez való jogára tekintettel sem adhat letelepedési engedélyt annak, aki például HIV-pozitív. A jogvédők szerint nem indokolt, hogy a közegészség védelmében a letelepedési engedély kiadási feltételei eltéijenek a tartózkodási engedély kiadásának feltételeitől. Az egészségügyi vizsgálatok mellett aggályos lehet, hogy - a Budapest Sun című angol nyelvű hetilap egy korábbi cikkének állítása szerint - a különböző engedélyeket igénylő pénzes külföldiek VIP-kiszolgálásban részesülhetnek, ha igazolni tudják, hogy legalább havi egymillió forintot keresnek, a cégük havi bevétele meghaladja a 100 millió forintot, és a vállalkozásuk tagja az Amerikai Kereskedelmi Kamarának. Aki VIP-ügyfél lesz, sorban állás nélkül intézheti ügyeit. A Bevándorlási és Állampolgár- sági Hivatal közölte: olyan ügyfél- szolgálati iroda, amely kifejezetten csak VIP-ügyeket intézne, nincs. Van azonban arra lehetőség, hogy egyes irodákban előre egyeztetett időpontban fogadják a hivatal munkatársai azokat az ügyfeleket, akik jelentős gazdasági, tudományos, művészeti, oktatási tevékenységet folytatnak Magyarországon. Az e körbe tartozó ügyfelek beutazásával és tartózkodásával kapcsolatos eljárások egyszerűsítése érdekében a hivatal több együttműködési megállapodást kötött, amelyek megfelelő garanciavállalásokat is tartalmaznak. Hangsúlyozni szükséges azonban, hogy ezekben az esetekben is kell az érintett külföldinek valamennyi jogszabályi feltételt teljesítenie, tehát az egyszerűsítés nem érdemi, jogi, hanem technikai eljárási kérdés. Arra a kérdésre, hogy miért szükségesek az orvosi ellenőrzések, annyit közöltek, hogy ezt a kérdést az egészségügyi tárca szabályozza, de valószínűleg januártól már nem lesz szükség a vizsgálatokra. • JEGYZET Spórolni tudni kell MISLAY EDIT Megszokhattuk már, hogy vannak pénzszegény ágazatok. Mint például az iskolaügy. Vagy az egészségügy. Vagy a kultúra. Vannak tehetősebb és szerényebb társadalmi rétegek. A nyugdíjasok általában nem tartoznak a felső tízezerhez. Nem mondom, hogy nincsenek kivételek, hiszen ha valaki nagyon magas pozícióban dolgozik éveken keresztül, akkor talán nyugdíjasként sem kell havonta pár ezer koronából tengetnie az életét. Az ország nyugdíjasainak nagy többsége persze „átlagosnak” számít. Igaz, a nyugdíjakat „lehetőségekhez mérten” évente emelik pár száz koronával (szerencsésebbek esetében), de valljuk be: az árak valahogy mindig szemfülesebbek, és gyorsabban emelkednek. Szóval, a nyugdíjemelésre felhasználható keret meg az a pénzösszeg, amelyből a Szociális Biztosító gazdálkodhat, mindig szűkösebb a kelleténél, így nem is csodálkozhatunk azon, hogy az említett intézmény öt igazgatója az elmúlt évi munkájáért fejenként „csupán” 700 ezer korona prémiumot kapott. A jól elvégzett munka természetesen jutalmat érdemel, nem is erről van szó, csak az a furcsa, hogy erre, és éppen a Szociális Biztosítóban, ekkora pénzösszeg jut. Bár lehet, hogy igazuk van: sokfelé osztva három és fél millió nem sokat segítene senkinek, így egyben, jobban mondva ötfelé osztva pedig nagyon csinos kis összegnek számít. De lehet akár még csinosabb is, hiszen a Szociális Biztosító felügyelő tanácsa erre az évre kevésbé szigorú előírásokat hagyott jóvá a pénzjutalmak osztását illetően. Legalább lesz miből egy kis tartalékot felhalmozni a szerényebb időkre. Mondjuk, nyugdíjas napjaikra. De ne legyünk ennyire rosszmájúak. Azért a Szociális Biztosító nem szórja fejetlenül a pénzt. Takarékoskodni is tud az ésszerűségjegyében. Idén például nem fogja valorizálni a 15 825 korona feletti nyugdíjakat.
