Új Szó, 2005. június (58. évfolyam, 126-151. szám)
2005-06-10 / 134. szám, péntek
ÚJ SZÓ 2005. JÚNIUS 10. ______________________________________________________________________________________Kertészkedő 17 Korszerű, folyamatos tápanyag-utánpótlással elérhető a legkevesebb ráfordítással járó, viszont a legnagyobb jövedelmezőség-javulást hozó fejlesztés A kígyóuborka tápoldatozása Az uborka egy idény alatt egekbe emelheti a kertészt, de könnyen az anyagi mélységbe is taszíthatja (Fotó: Somogyi Tibor) Az uborkatermelők között általános vélemény, hogy ez a növény egy idény alatt az egekbe emelheti a kertészt, de ugyanolyan köny- nyen az anyagi mélységbe is taszíthatja. Az óriási kockázat annak köszönhető, hogy nincs még egy olyan hajtatott, melegigényes zöldségnövény, amelynél a vetéstől a betakarításig ilyen rövid idő telne el. MÁCSAI IMRE, SZARVAS ZOLTÁN Ez az idő átlagosan 55-60 nap, tehát nagyon gyorsan hoz bevételt, ami fontos a mai kiélezett piaci helyzetben. Ugyanakkor ebből fakadnak a kígyóuborkával kapcsolatos gondok is. A felfokozott életfolyamatok miatt nagyon gyorsan és érzékenyen válaszol a környezeti tényezők kedvezőtlen változására. Sok környezeti tényező befolyásolja a növény teljesítőképességét. Ezek közül nem mindet tudjuk egyformán befolyásolni, sőt van, amire egyáltalán nem gyakorolhatunk hatást. A legkevesebb ráfordítással járó, viszont a legnagyobb jövedelmezőség-javulást hozó fejlesztés a korszerű, a növény mindenkori igényeit kielégítő folyamatos tápanyag-utánpótlás. A kígyóuborka intenzív tápanyag-felvételű, de ugyanakkor igen sóérzékeny növény. A korszerű tápanyag-utánpótlás során ennek az ellentmondásos állapotnak kell úgy megfelelni, hogy legmagasabb hozamot érjük el. Sok idő telt el azóta, amikor a hajtatott uborka tápanyagellátása Tápoldat pH Sókártétel kialakulása nélkül adható tápoldat EC (mS/cm) Több mint 6,5 1,6-2,0 6,5-6,5 2,0-2,2 6,0-5,5 2,2-2,4 5,5-5,0 2,4-2,6 5,0-4,5 2,6-2,8 4,5-4,0 2,8-3,0 A táblázat a sótűrés és a kémhatás kapcsolatát ábrázolja abból állt, hogy a kertészek nagy adagú istállótrágyát dolgoztak az ültetés előtt a talajba, majd ezt esetleg fejtrágyázással egészítették ki a tenyészidő során. A korszerű, vízben kiválóan oldódó műtrágyák megjelenésével és a csepegtető öntözőrendszerek elterjedésével gyökeres fordulat következett be a növénytáplálásban. Lehetőség nyílt a folyamatos tápoldatozásra a termesztés során. A kémhatás A tápanyag-utánpótlás és ezen belül a tápoldatozás során nagy hangsúlyt kell helyezni a víz kémhatásának beállítására. A tápelemek többségét a növények a 6,0-6,5 pH-tartományban veszik fel leghatékonyabban. A termesztésben növénytani és gazdaságossági szempontok miatt leginkább a salétromsavat és a foszforsavat javasolt használni a tápoldat kémhatásának a beállítására. A talajon történő termesztés során figyelembe kell venni a termőtalaj kémhatását is. Ha ez pH 6,5 felett van, akkor a tápoldat pH-beállításánál erre is figyelni kell. Ekkor a tápoldatot akár pH 5,0 alá kell savazni azért, hogy a gyökérzónában kialakuljon és fenntartható legyen a tápanyagfelvételhez szükséges kémhatás. Talajon a kígyóuborka sótűrése és a tápoldat kémhatása között szoros a kapcsolat egy meghatározott pH-tartomány- ban (lásd a táblázatot). Sókártétel Az uborka sóérzékeny növény, ezért a tápanyag-utánpóüás során gyakran okoz gondot a talajban felhalmozódó tápanyag. Ilyenkor a növény levelei az ádagosnál söté- tebb színűek lesznek, súlyos esetben - a nehéz vízfelvétel és a gyökérvesztés miatt - a csúcstól kiindulva lankadhat a növény, a terméskezdemények pedig abortálód- hatnak. Ekkor átmenetileg abba kell hagyni a tápoldatozást, és savas vizes öntözésekkel helyreállítani a gyökérzóna tápanyagszintjét. Nitrogén-túladagolás Az uborka az erőteljes növekedéshez sok nitrogént vesz ugyan fel, de ez nem jelenti, azt, hogy csak ezt a tápelemet igényli. Sokszor előfordul, hogy a termelők aránytalanul sok nitrogént adnak a növénynek. Ebben az esetben az idősebb levelek széle 2-4 mm széles sávban beszárad. A termések vége kiszélesedik, „bunkósodik”. Foszforhiány A foszfor a növény energiaháztartásában és a generatív szervek kialakulásában vesz részt. A hiánya gyakori jelenség a szikesedés- re hajlamos, nehéz régi jellegű talajokon. A leveleken nagy beszáradó foltok jelennek meg, széles sárga udvarral. A levélelhalás, -sár- gulás alulról felfelé halad. A virágok mérete csökken. Az uborka különösen sok foszfort igényel a főszár-terhelés és a kacsosodás időszakában, valamint a magas nátriumszintű talajokon. Kalciumhiány A kalcium köztudottan a legnehezebben felvehető tápelemek egyike. Ritkán fordul elő a termesztés során, hogy nincs kalcium a talajban, sokkal gyakoribb gond, hogy gátolt a felvehetősé- ge. A kalcium a növényben a vízzel együtt mozog a gyökérszőröktől a levél légzőnyílásáig. A növényben egyszerű fizikai folyamat, az ozmózis útján mozog. A levél a légzőnyílásokon keresztül párologtat, a sejtekben a sejtplazma töménysége nő, ezáltal a hí- gabb töménységű környező sejtek plazmájából von el vizet. Ez a folyamat sejtről sejtre terjed, egészen a gyökérsejtekig. Kalciumhiány akkor következik be, ha a vízforgalom megáll, esetlen egyes helyeken megfordul, és az erősen növekedő szervekből a levelek felé áramlik a víz. Mi történik az uborkanövényben kalciumhiány esetén? A jelenség leggyakrabban a több napig tartó borús időben alakul ki. A növények ilyenkor a gyenge szellőztetés miatt nem tudnak folyamatosan párologtatni, megáll a vízáramlás a növényben, és a gyökerek tevékenysége csökken, egyfajta pangás lép fel. A gond akkor teljesedik ki, amikor a nap kisüt: a termelők ilyenkor szellőztetnek, a levelek pedig erősen párologatni kezdenek. A legyengült gyökerek ilyenkor nem tudják pótolni a vízleadást, a növény pedig fejlődő termésekből és a hajtáscsúcsokból vonja el a vizet. Ezzel együtt a hajtáscsúcsban szünetel a kalciumellátás, a fejlődő sejtek fala nem tud rendesen kialakulni, ami sejtelhaláshoz vezet. Ez okozza a hajtáscsúcs részleges, vagy teljes nekrózisát. Borhiány Az uborka bérigénye a főszárter- helés időszakában növekszik leginkább. Az elem hiányában a közepes és az attól nagyobb terméseken a bőrszövet elhal, hegesedik. Természetesen más tápelemek hiányával is találkozhatunk, de most elsősorban a leggyakrabban előforduló tápanyag-ellátási gondokkal foglalkoztunk. A kalciumhiány okozta hajtáscsúcs-elhalás A foszforhiány a talajon termesztett uborkánál A sókártétel a termések elrúgásához is vezethet Nyáron is lehet metszeni a meggyfákat A monília a fában gyűjt erőt * Tanácsok kertészeknek: legfontosabb növényvédelemi teendők a gyümölcsösben júniusban Lisztharmatos alma, vírusfertőzött szilva ÖSSZEFOGLALÓ Hatalmas csapást mért idén a monüia a meggyfajtákra. A baj most már nemcsak a meggynél jelentkezik, ugyanis a monília bizonyos agresszív típusai a szilván és a cseresznyén is megjelennek. Nemcsak a gyümölcs károsodik, hanem a faj is fertőződik. Általában a fában telel át a monília valamelyik kitartó alakja, és a következő évben újra fertőz. Annyira legyengíti a fát, hogy az el is pusztul. Nagyon fontos, hogy a virágzáskor permetezzünk, de nem elég egyszer. Ne nézzük karba tett kézzel, hogy elszáradtak a kis virágok és a hajtások, hanem avatkozzunk be. Ha a meggyállományt szeretnénk megtartani, akkor elkerülhetetlen a fizikai beavatkozás, a fej fölötti részek eltávolítása, majd a gyógyító vegyszeres kezelés, vagy ecsetelés. Egy felszívódó permetezés jótékonyan hat a fák egészségi állapotára, mert akkor frissen, fiatalosan kihajtanak és jövőre újra berakódnak termő résszel. Ha túl sok a termés, elég ollóval, vagy kis fűrésszel kivágni azokat az ágrészeket, amelyeken túl soknak tartjuk a gyümölcsöt. A korona is szellősebb, ritkább lesz és nem igényel olyan sok kézimunkát a gyümölcs ritkítása. A nyár során tehát bármikor beavatkozhatunk. Elsősorban a június végi - július eleji metszésnek vagyok a híve, mert az be tudja gyógyítani a frissen ejtett sebeket. A cseresznyénél, meggynél a szedőedény mellett a metszőollót is vigyük magunkkal. Az éréskori, vagy érés után közvetlenül történő metszés, vagy bármilyen vegetatív beavatkozás nem káros a növényre, eltekintve az eddigi szemlélettől és az eddigi tévhitektől. (MR) ÖSSZEFOGLALÓ A szilvának és a ringlónak viszonylag sok betegsége és kórokozója ismert, házikertekben mégis háttérbe szorul a növényvédelmük. A legfontosabb, hogy vírusmentes szaporítóanyagot szerezzünk be, amivel biztosíthatjuk a fák későbbi magas terméshozamát. A vírusok ellen a továbbiakban az azokat terjesztő levéltet- vek gyérítésével is védekeznünk kell. Sajnos az egyik legzamatosabb szilvafajtánk, a Besztercei szilva nagyon érzékeny a sarka vírusra, ezért nála különösen nagy figyelmet kell fordítani a megfelelő védekezésre. Ha sok apró lehullott terméssel találkozunk mostanában a fák alatt, akkor azt valószínűleg a szilvadarázs kártételének köszönhetjük. Védekezésre már nincs lehetőség, de sokat tehetünk a fák következő évi egészséges fejlődése érdekében. A fertőzés észlelése esetén alaposan rázzuk meg a szilvafát és a lehullott gyümölcsöket semmisítsük meg. A legjobb, ha egy méter mélyen elássuk, így a ldkelő lárvák már nem tudnak feljönni a talaj felszínére. Jelenleg a védekezésre elsősorban a szilvamoly ad okot, amely nem csak közvetlen kártételével károsít, rágása nyomán ugyanis megtelepszik a monília gomba, amely teljesen elértékteleníti a gyümölcsöt. A zöld szilvákba június elején rágják be magukat szilvamoly első nemzedékének hernyói, majd a berágáso- kon mézgaszivárgás jelenik meg. A hernyó jelenlétére utal, ha még a zöld szilva is kényszerérik és lehull. A későbbiekben a kártevőnek még két-három nemzedéke is fejlődik, így a szüretig folyamatosan védekeznünk kell ellene. Az almát folyamatosan védjük a lisztharmat és a varasodás ellen. A lisztharmat különösen a száraz időjárású évek betegsége, ezért kevés csapadék esetén fokozottabban figyeljünk rá. A varasodás mind fiatal hajtásokat és a leveleket, mind a gyümölcsöt veszélyezteti. A lisztharmattal ellentétben főként csapadékos időjárás esetén üti fel fejét. Kiskertekben érdemes olyan szereket választanunk a védekezésre, amelyek mindkét betegség ellen hatékony védelmet nyújtanak. Az alma kártevői közül júniusban leginkább az almamoly kártételére kell számítanunk, amely az almán kívül a körtét, birset, naspolyát, diót és még számos más gyümölcsöt is károsít. Az almamoly hernyója belerág a gyümölcsbe egészen a magházig. Az így kialakult sebfelületen könnyen megtelepszik a monília gomba, amely később rothadást okoz a gyümölcsön. Az almamoly ellen könnyen védekezhetünk környezetbarát módon is. Mivel a kártevő a fák kéregrepedéseiben telel át, ezért a fára helyezett hul- lámpapíröv is biztos menedéket jelent számára. A telelőre vonuló hernyók a hullámpapír hajlatait előszeretettel használják búvóhelyként. A fára helyezett öveket célszerű júniustól folyamatosan cserélni és elégetni. A vegyszeres védekezésre a lepkék rajzása után egy-két nappal kerülhet sor, ezt a későbbiekben kéthetente ismételni kell. ( www.kertpont.hu )
