Új Szó, 2005. június (58. évfolyam, 126-151. szám)

2005-06-04 / 129. szám, szombat

a m ÚJ SZÓ 2005. JÚNIUS 4. Családi kör 13 Csak éltem a mának, mint egy pillangó, mely játszin szökell virágról virágra - de ennek most vége... »Tervezem a jövőt, mint ma annyian Most már muszáj vagyok ez ügyben lépni, mert hogy a nejem szerint én nem tervezem a jövőt. Má­sok bezzeg...-... mert a Józsi, a te bará­tod, az bezzeg szépen el­tervezte a jövőjét.- Tényleg?- Tényleg, és légy szíves, ne gúnyolódj.- Csak annyit mondtam, tényleg.- De azt nagyon gúnyosan. ) TÓTH FERENC Vannak tisztítószerek, melyek minőségét, megbízhatóságát idők hosszú során át generációk igazolják Jó előre megtervezték, hogy lesz pont két gyerek, esetleg max három... ... mint megtudtam, a Józsi, az igen. Mert megbeszélte a feleségé­vel az eljegyzést, meg hogy mi lesz a menü, meg hogy hol fognak lak­ni, és milyen új lengyel bútort vesz­nek, meg igazi bőrfotelt, természe­tesen, ami a megállapodás csalha­tatlan és megnyugtató jele, nemdebár. És szépen eldöntötték azt is, hogy lesz pont két gyerekük, esetleg max három, egy kisfiú, egy kislány, és hogy a kisebbik - a lány - társastáncra fog járni, a nagyob­bik műkorcsolyára, a harmadikat meg csak úgy otthon fogják babus­gatni, mert az idegsebész lesz és ^ ezért nem szabad idegesnek len­nie. A legnagyobb meg vadászpiló­ta lesz, a középső meg karmester a filmharmónián. És hogy ezzel szemben én szinte alig tervezem a jövőt. Csak élek a mának... mint egy pillangó, mely játszin szökell virágról virágra... de mindjárt elmúlik a nyár, és mehet kölcsönkérni barátjától, a hangyá­tól... (-A Józsitól?- Te csak ne gúnyolódj.) Hát, kérem szépen, ennek mától ^ vége. Mostantól úgy tervezem a jö­vőt, de úgy... figyelj, drága, és han­goljuk az óráinkat, mert most már szükség lesz rá. Figyelj, drága! Folyó hó tizennyolcadikán négy óra nulla-nullakor ébresztő. Rövid bemelegítés után körülfutjuk a la­kótömböt, majd a könnyű reggelit követőleg hét óra tizenöt perckor egészséges fiúutódot nemzünk. Másnap, azaz már négysejtes ko­rában be is íratjuk a képességfej­lesztő óvodába, hogy később ne kelljen sorban állni. (Előrelátó ember idő előtt gondol az ilyesmi­re). Legjobb lesz, ha mindjárt kö­zép- és főiskolát is választunk ne­ki, meg vagy két egyetemet, mert mire felnő, minden csórónak lesz már legalább két diplomája. Egyúttal eldönthetjük, hogy mi­lyen öltönyben ballagjon, és hogy hol lakjon, hogy szegénykémnek ne kelljen az agyát terhelnie ilyen földi dolgokkal. Ideje lesz feladni egy apróhirdetést is, párválasztás céljából, nehogy már az a nagy kapkodás legyen, ha ivarérett kor­ba kerül a szentem. (Még hogy én nem tervezem a jövőt...! Ha éppen tudni akarod, drága, a gyerekszo­ba tapétájának mintáját oly kris­tálytisztán látom magam előtt, mint még soha.) Közben persze családi házunk is lesz (hogy miből, na ezt az egyet még én sem tudom), melynek 11,6 m hosszú homlokzati falát nyolc tu- jafából készült 1,92 m magas élősövény ékesíti, melyhez a kert­ben négy darab almafa - kettő ra- nett, kettő jonatán -, valamint egy- egy körte és szilva ad méltó hátte­ret, harmonizálva a két háromszög, egy négyszög és egy dodekaéder alakú virágágyással. A tizenegy da­rab, egyenként 11,5 cm magas lép­csőfokon fellépdelve bejutunk a hallba, melynek falait valódi vörös­fenyő utánzatú tapéta ékíti - szín­árnyalatszám: 0402 -, míg a meny- nyezetről régimódi, 295 apró, csi­lingelő alkatrészből álló cseh ál­kristály csillár ontja ránk pazar fé­nyét három huszonöt wattos izzó­ból, összességükben ezáltal mint­egy kétszáz lux fényerősséget kép­viselve. És éjszaka, drága, kiülünk a három tő otelló fajtájú szőlő­ből kiképzett lugasunkba, ahol is megszámoljuk mind a 2 642 517 szabad szemmel látható csillagot, miközben hogy, hogy nem, testfe­lületünk mintegy 82 százaléka összeér, míg ajakink a 8-16 mp időintervallumba eső hosszúságú csókban forrnak össze vadul... S ezzel megtettük az előkészülete­ket második gyermekünk létreho­zásához, aki szabad idejében bé­lyegeket fog gyűjteni és csincsillát tenyészteni, követve általunk be- léplántált természetes hajlamait, és ha egy csepp szerencséje van, eltöri a lábát, és kap egy rakás pénzt, mert mi előrelátóan igen részletes életbiztosítást kötünk ne­ki, jégveréstől szemmelverésig és tűzkártól Oszkárig bezárólag. Sza­bad idejében, persze - este hattól hat tizenötig -, játszhat egész pon­tosan hathúros gitárján, A-4-es kottalapokból, persze csak ha megcsinálta a leckéjét, 16 óra 20 (Képarchívum) és 20 óra 15 között, még ha leszá­mítjuk is a 15 perc 8 mp-ig tartó vacsoraidőt, melynek során magá­hoz veszi 360 kcal energiatartal­mú, minimálisan negyvenszáza­léknyi növényi rostot és húsz gramm fehérjét tartalmazó táplá­lékát, mialatt szép kilencvenfokos szögben ül a negyvenkét centimé­ter magasságú széken. Még hogy én nem tervezem a jövőt... de­hogynem, szívem... egész a végső­kig... voltam én már künn a teme­tőben is, kinézni egy szép kis ár­nyas parcellát... szép kilátással... ne félj, jól megnéztem, balról egy hentes, jobbról egy tanár, szóval csupa jobb ember... mert akárkivel azért mégse fekszünk össze... Most mit bőgsz? Hogy ennyire azért mégse tervezzük? Tudod, szívem semmiképpen sem szeret­nék a Józsitól lemaradni... ő már régen kijár az asszonnyal a virágo­kat locsolgatni... kéz a kézben áb­rándoznak, hogy milyen szép lesz a gyászszertartás... kiválasztják a zenét, ilyesmi... most éppen egy Pink Floyd, hajói tudom... Szerin­ted kövirózsa jó lesz fölém? Nem értelek, a múltkor meg az volt a baj, hogy nem tervezem a jövőt... pedig ezt csak úgy összeütöttem, hevenyészve... ha adsz még egy kis időt, órára szétírom az elkövet­kező néhány évtizedet... Nyakunkon a nyári nagytakarítás PETERFISZONYA Köztudottan vannak olyan idő­szakai az évnek, amikor akarva- akaratlanul, sőt megszokásból is nagytakarításba fogunk. Mert ugye, tavasszal ki kell söpörni a lakásból a téli fülledtséget, a fű­tés okozta port. Meg aztán, a szürke napok után ablakmosás közben akár élvezni is lehet az el­ső napsugarakat. És most itt a nyakunkon a nyári nagytakarí­tás, melynek fő oka főleg az, hogy ha már szabadságolunk, le­gyen látszatja is. A szakértők sze­rint a nyári takarításnál jobban ügyelünk a részletekre, mint máskor. Nemcsak a szekrények tartalmát borítjuk ki, válogatjuk át a család rég nem viselt ruháza­tát, a maradékot pedig újra ki­mossuk, finom öblítőszerekkel tartósítjuk, majd portalanítjuk a legrejtettebb zugokat, hanem fel­vesszük a harcot a fürdőszobá­ban, konyhában fel-felbukkanó rozsdával is. Noha alig akad em­NYERŐ bér, aki kitörő lelkesedéssel lát bár a reklámja mindegyiknek jó- neki a takarításnak, a fárasztó nak mondható, nem biztos, hogy robot után mégis jobban, kelle- annyira megkönnyíti a munkán- mesebben érezzük magunkat kát, mint gondolnánk. Vannak otthonunkban. Nem mindegy persze segédeszközök, amelyek persze, hogy milyen tisztító- és minőségét és megbízhatóságát mosószereket használunk, mert az idő is igazolja. Persil mosópor­Hány éve mosnak az asszonyok Persillel? A helyes választ beküldők közül hárman a gyakorlatban is kipró­bálhatják az itt említett termékek hatékonyságát. ral például már 98 éve, a Per- wollal 56 éve mosnak az asszo­nyok, 43 éve használják a Clin ablakmosó szert, a kelmét 41 éve Silannal öblítik, a fürdőszobákat, illemhelyeket Bref szerrel tisztít­ják, fertőtlenítik. Szerencsére, a súrolópor és a sikálókefe már tájainkon is a múl­té, a hazai piacon megtalálhatók azok a segédeszközök, amelyek­kel hatékonyan és gyorsan érjük el a kívánt hatást. Újabban egy­szerűsödött a vízkő, a rozsda el­távolítása a nehezen megközelít­hető helyekről is. A Bref Power univerzális tisztítószer a mű­anyag, üveg, porcelán, kerámia, króm, nemesfémek, de a lefo­lyók, mosdó- és WC-kagylók, víz­csapok, zuhanyozók és kádak, konyhai mosogatók vagy akár az ablakkeretek tisztítására is alkal­mas. Mivel kétféle kiszerelésben árusítják, a szórófejes változat le­hetővé teszi a megközelíthetetlen helyek csillogóssá válását, két perc leforgása alatt. SZÓ MI SZÓ Mi itt, Európa messze FIALA ILONA- Nahát, nézd, hogy összekeverték a joghurto- kat! Ez a hónap végéig jó, ez holnap jár le, ennek tegnapig tartott a szavatossága. Az ember meg- W.«3| nézi az elsőn a dátumot, aztán azt hiszi, mind / egyforma, belerak a kosarába legalább egy hétre valót, s csak amikor fogyasztani akarja, veszi ész- re, hogy romlottat vett. Na, ezt írd meg, anyu, hogy milyen disznóságokat csinálnak az élelmi­szerboltokban - méltatlankodott a lányom egy nap vásárlás közben. Én bölcsen mosolyogtam, az ilyen kicsiny dolgok manapság nem szá­mítanak. Nagyléptékű, magasztos, fennkölt, érdemleges, jelentőség- teljes, sokatmondó... - sorolhatnám tovább a jelzőket, hisz nyelvünk számos hasonló kifejezést kínál -, szóval nem ilyen sekélyes dolgok­ról kell elmélkednünk, hanem amolyanokról. Amelyek az emberiség létét, előrehaladását, a világmindenség javát szolgálják! Hiszen már egy éve részét képezzük egy nagy szövetségnek, egy jelentős konti­nens családtagja vagyunk. Ez óriási dolog. Európa - az igen! Az már valami! - mondaná Hofi Géza, ha még élne. S róla jut eszembe, hogy ő maga is az apró-cseprő hiányosságokra rámutatva kritizálta a társadalmat, a társadalmi összefüggéseket. S el kell ismernem: lányomnak igaza van. Európa ide, Európa oda, ugyanazok a mindennapos gondok kísérik életünket, mint azelőtt. Például a joghurtok. Vagy más termékek szavatossági ideje. Azt hit­tem, ha azonnal szólok a boltban, helyrehozzák a hibát. A boltos ke­zébe nyomtam az idejéímúlt joghurtot, ő perdült-fordult, bevitte a raktárba. Hát a többi doboz? Válogassam át az egész polcot, s egyen­ként adjam a kezébe? De már nincs is kinek a kezébe adnom, mert a hölgy nem jött vissza. Talán azt váija, hogy elmenjünk, aztán előbú­jik, és visszateszi azt az egyet is? Más méltánytalanság ért nemrég, amikor egy magyaroszági kirán­dulócsoporttal Nyugat-Szlovákia nevezetességeit kerestük föl. Dé­vénynél 150 koronát kellett fizetnünk a parkolóban. Ezen nem ütköz­tünk meg, hiszen nagy tábla hirdette a bejáratnál, hogy személyautó parkolási díja egy napra 30 korona, autóbuszé 150. Igaz, mi 18 sze­mélyes mikrobusszal érkeztünk, de eszünkbe se jutott emiatt alku­dozni. Mi európai módra viselkedtünk, megfizettük a kiszabott össze­get. A nem európai az volt, hogy a parkőr 30 koronát igazoló blokkot adott. A mikrobusz vezetője angolul reklamált. Az őr, bár a nyelvet nem értette, azonnal tudta, hogy rajtacsípték, s'jóvá kell tennie apró kis tévedését. Gyorsan átnyújtott még három 30 koronás szelvényt, és szlovákul magyarázta, hogy nincs 150 koronás blokkja, ezért adja részletekben. Csakhogy a 150 korona európaiul is 150 korona, a 4 da­rab 30 koronás jegy pedig... Aki tud számolni, tudja. Csak újabb fel­szólításra kaptuk meg az ötödik szelvényt, s ahelyett hogy a felelős személy bocsánatot kért volna, kicsinyesnek, szőrszálhasogatónak nevezte a magyar csoportot. Annak idején nagyon szerettem olvasni az Új Szóban azokat a glosszákat, jegyzeteket, amelyek valamüyen emberi hiányosságot boncolgattak. Többször is előfordult, hogy a szerző a fejlett kort ecse­telte, abból indult ki, hogy ember jár az űrben, a Holdon, és végül oda lyukadt ki, hogy itt a Földön meg a fiatalok nem adják át a helyüket az időseknek a vonaton vagy az autóbuszban. Vagy miközben egyes em­berek a rák elleni gyógyszert kutatják, mások nem köszöntik egymást a lépcsőházban. Néha ugyan elgondolkoztam afölött, hogy például egy fiatal űrhajós átadja-e a helyét az autóbuszban, vagy hogy a híres tudós odaköszön-e a szomszédjának, ha összefutnak a ház liftjében, de persze, mindez semmit sem vont le az állítás igazából. Egyetértet­tem a szerzővel abban, hogy az emberek úgy általában véve nevelet­lenek, durvák és közömbösek egymás iránt, s ezt igenis szóvá kell ten­ni, mert ha hallgatunk róla, csak súlyosbítjuk a helyzetet. Nem tudom, mennyire vitték előre az emberiséget az ostorozó, ok­tató-nevelő jellegű írások. Az azonban biztos, hogy bár a tudomány világviszonylatban meglepő eredményeket mutat fel, mindennapi életünket a megszokott mederben éljük. Európa ide, Európa oda, ki­csi falunk szép határa közelebb áll a lelkűnkhöz, mentalitásunkhoz, szokásainkhoz. S csak nem fogunk egyik napról a másikra megváltoz­ni, mert országunk az Európai Unió tagja lett?! Éppenséggel az új körülmények is rontottak az emberi kapcsolato­kon. A fokozódó hajsza, a konkurenciaharc, a létfenntartás egyre ke­ményebb követelményei - alaposan kifárasztják az embert. így aztán délutánra, estére már alig akad valakinek ereje, hogy köszöntse a má­sikat. S a joghurtok? Ugyan, ki figyel oda, milyen dátum áll a dobo­zon. Nem mindegy? Amikor az ember munkahelye, megélhetése fo­rog szinte naponta kockán, úgysem látja meg. ÍRÓ OLVASÓK Nagyszülők napja NAGY ERIKA Nők napja, anyák napja - egyik sem újdonság, a nagyszülők napja azonban igen. Kedves kezdeményezés, tapasztaltam. Egy mátyusföldi óvoda már évek óta kedveskedik a nagyszülőknek, ünnepséget szerveznek, ahol az apróságok műsorral lepik meg az őket csodálattal és büszkeséggel figyelő nagymamákat, nagypapá­kat. Szívünk megtelt boldogsággal, látván, hogy az óvónők és a négy-ötéves gyerekek mennyi energiát fektettek abba, hogy ne­künk örömet szerezzenek. Utána pedig a szülők, nagyszülők készí­tette sütemények, az óvónők kínálta kávé, üdítő mellett beszélget­tünk. Jó volt ilyen kellemes, családias hangulatban tölteni a dél­utánt, jó volt ennyi büszke nagyszülőt, s életvidám unokát látni.

Next

/
Thumbnails
Contents