Új Szó, 2005. május (58. évfolyam, 100-125. szám)
2005-05-05 / 103 szám, csütörtök
ÚJ SZÓ 2005. MÁJUS 5. VÉLEMÉNY ÉS HÁTTÉR 7 Világbajnoki hokimeccsre tartva: - Ha ilyen szurkolást egyszer Frone is megérne... (Peter Gossányi rajza) A megszállás áldozatainak 30-150 ezer koronát fizetnek az új törvény értelmében Prágai kárpótlás 1968-ért MEGSZÁLLÁS 1968 Prága. A Varsói Szerződés öt tagállama - Bulgária, Lengyelország, az NDK, Magyarország és a Szovjetunió - 1968. augusztus 20-án azért szállta meg a szintén szocialista Csehszlovákiát, hogy megakadályozza a Prágai Tavaszként ismert reformfolyamatot. A Varsói Szerződés tagállamai közül egyedül Románia nem vett részt az akcióban, sőt nyíltan elítélte. A szovjet hadsereg mintegy 100 ezer katonája végül is több mint két évtizedig maradt Csehszlovákiában, s az utolsó szovjet katona csak a rendszerváltás után, 1991. június 27-én hagyta el Csehszlovákiát. (K. J.) KOMMENTÁR Bulvár vagy emlékezet? KOCUR LÁSZLÓ Mindannyian emlékszünk rá, mivel szinte tegnap történt, mekkora vihart kavart a hazai közéletben, mikor a Nemzeti Emlékezet Hivatala közölni kezdte a kommunista állambiztonsági szolgálattal együttműködők listáját. A hullámok egészen a törvényhozásig felcsaptak; a hivatal honlapja hetekig csiga- lassúsággal működött, mert egy ország nézte. A nyomtatott és elektronikus sajtóorgánumok egymással versengve igyekeztek ügynökre lelni, akár még az árnyékra vetődést is megkockáztatva, csak hogy kielégíthessék olvasóik, hallgatóik, nézőik „ügynökszomját”. A lapok hírmagyarázói a közélet küszöbönálló megtisztulásáról cikkeztek. Kétségtelen, az ügynöklisták közlése után megindult „mosako- dási” folyamatot - melynek során minden potenciális érintett, a rendelkezésére álló összes lehetséges eszközt bevetve arról próbálta meg meggyőzni az országot, hogy ő bizony nem volt ügynök - akár megtisztulásnak is nevezhetjük. De végeredményben konstatálhatjuk, néhány vezető közalkalmazott távozásán kívül egyéb nem történt. Az egykori ügynökökön nemegyszer az segített, hogy az 1989 decemberében történt iratmegsemmisítések során „füstbe ment” az aktájuk. Márpedig ha egy ŠtB-s aktát nem belsőleg selejteztek - mint például ' az ügynökmunkára alkalmatlan ügynökjelöltekét -, akkor csak bonyolult forráskritikai módszerekkel, más aktákban levő hivatkozásokból lehet az egyes ágensek munkájára következtetni. Ha pedig ilyenre nem akadnak, emberünknek nyert ügye van. Legalábbis eddig azt gondoltuk. Az alvó ügynökök álmát azonban megzavarta Ján Langoš bejelentése. A Nemzeti Emlékezet Hivatalának vezetője a szövetségi belügyminisztérium vonatkozó parancsainak elemzése nyomán azt véli tudni, hogy a megsemmisített akták tulajdonképpen nem is semmisültek meg. Titkosszolgálati berkekben már csak így van ez: a múlt héten a független bíróság kimondta, hogy Ivan Lexa holt lelkei nem is holtak, miért lenne másként az aktákkal. Gondolom, nem csak az újságírók örülnének, ha kiderülne, valóban ez a helyzet. Langoš bejelentése azonban egyelőre gyenge lábakon áll. Nem biztos, hogy így van, de alapos okunk van feltételezni, állítja az igazgató. Véleménye szerint az így elsikkasztott aktákkal szeretnének (kik is?) megzsarolni ma fontos funkciót betöltő közszereplőket. Az ilyen típusú bejelentések azonban nem viszik előbbre az ügynökügyet. Ha Langoš konkrétan tud valamilyen zsarolási esetről vagy elfektetett aktáról, akkor azt nyilvánosságra kellene hoznia, nem pedig lebegtetni a témát, mert nem egy bulvárlapot vezet, hanem egy történeti intézményt. JEGYZET TALLÓZÓ MAGYAR SZÓ Patrubány Miklós, az MVSZ elnöke szerint magyar állampolgárok a volt Jugoszlávia területén élő magyarok. Az újvidéki lap idézi az MVSZ elnökét, aki Adán tette ezt a „szenzációs bejelentését”. Patrubány szerint akik Bácskában, Baranyában és a Muravidéken élnek (Bánát nem esik ebbe a csoportba), mind megkaphatták a magyar állampolgárságot, és ezáltal leszármazottaik is. Az állampolgárságtól senki nem fosztotta meg őket. Magyarázata szerint a II. világháború idején a Kárpát-medence többségben magyarok lakta területei visszatértek Magyarországhoz, s ez a magyar jogrendben egy-egy ünnepi törvénnyel öltött testet, és az ott lakók állampolgárságának ügyét is rendezte. Patrubány szerint az volt a feltétel, konkrétan Bácskában, hogy 1931 és 1941 között ezen a területen lakjanak. FIGYELŐ Ellenzi az elnök a felülvizsgálatot Ivan Gašparovič szlovák államfő egy cseh lapnak nyilatkozva leszögezte, nem fogja megengedni a Beneš-dekrétu- mok felülvizsgálatát. „Adekré- tumok a múltat jelentik. Megnyitásuk nem szerencsés. A II. világháború eldöntötte, mit kell tenni azokkal, akik kiszolgálták a fasiszta rendszert. Az, amit a Magyar Koalíció Pártja a magyarországi politikusok támogatásával követel, ma Szlovákiában teljességgel elfogadhatatlan. A Beneš-dekrétu- mokat a holokauszthoz hasonlítani nagyon erős kávé” - állítja Gašparovič abban az interjúban, amelyet tegnap közölt a Lidové noviny című cseh konzervatív napüap. A szlovák államfő kifejtette: azok, akik ma tiltakoznak és a felülvizsgálatot követelik, gyakran azon a területen éltek, amely a bécsi döntés után magyar megszállás alatt volt, és az ott élő szlovákokkal szemben elfogadhatatlanul viselkedtek. A Beneš- dekrétumok megnyitása ezért „ma rosszabb a magyarok, mint a szlovákok számára”. A dekrétumok felülvizsgálatát érintő kérdésre Gašparovič leszögezte: „Nem. Nem fogom megengedni. ” Az elnök úgy véli: az a tény, hogy az MKP politikusai ma az állam legmagasabb tisztségeiben találhatók, sokkal nagyobb mértékben jelenti a magyar kisebbség rehabilitációját, mint a Beneš-dek- rétumok megszüntetése, vagy pedig egy bocsánatkérés, amelyet Bugár Béla, a MKP elnöke követel. AII. világháború után kiadott dekrétumok alapján a csehszlovákiai németeket és magyarokat kollektív bűnösnek nyilvánították, elvették állampolgárságukat, vagyonukat, majd hárommillió németet kitelepítettek az országból. Miután a magyarok kitelepítését a potsdami nagyhatalmi konferencia 1945 nyarán nem hagyta jóvá, a magyar kisebbség megsemmisítését Prága és Pozsony csehországi kényszer- munkával, magyar-szlovák lakosságcserével és reszlovaki- zálással próbálta elérni, (kés) Csehország kárpótolni fogja Csehszlovákia 1968. augusztusi szovjet megszállásának áldozatait és utódait. KOKES JÁNOS A képviselőház döntése alapján egyszeri anyagi kárpótlást kapnak mindazok, akik 1968. augusztus 20. és 1991. június 27. között a megszállók tevékenységének következtében az életüket veszítették vagy sérüléseket szenvedtek. A szenátus a törvényt már korábban jóváhagyta. A törvény, amely többéves politikai vitákat zár le, azután lép életbe, hogy Václav Klaus államfő aláírja, s a szöveg megjelenik a hivatalos közlönyben. A képviselőházban a törvényt csak a kommunisták utasították el azzal érvelve, hogy az érintettek már a szocializmus alatt kártalanítva voltak. A megszállás következtében életüket vesztett személyek gyermekei, házastársai, esetleg szülei 150 ezer koronát kapnak, a többiek kárpótlása a sérülés mértékétől függ. Azok a személyek, akiket a megszállók megerőszakoltak, vagy akiknek tartós egészségKarlin kacsája B. SZENTGÁLI ANIKÓ Gábriel Kariin mégsem volt rendőrségi ügynök! Személyesen közölte lapunkkal, ékes magyarsággal. Sőt többször hangsúlyozta, közben pedig bírósági perrel fenyegetőzve kikérte magának, hogy az Új Szó címlapján ilyesmi megjelenhetett. Nagy a magyar rokonság, s ha ilyesmit olvasnak róla, az roppantul kellemetlen. Meg különben is: már korábban is csúnyán írtunk róla, és eddig szó nélkül hagyta, de most aztán betelt a pohár. Követeli: kérjünk tőle bocsánatot, amiért ügynököt csináltunk belőle! Kérem, ennek semmi akadálya: Karlin úr, ne haragudjon, amiért azt mertük feltételezni önről, hogy a rendőrség ügynökeként lépett fel a besztercebányai korrupciós ügyben! Szépen kérem, azért se nehezteljen, amiért egyáltalán eszünkbe juthatott, hogy egy HZDSkárosodást okoztak, 70 ezer koronát kapnak. Kisebb sérülésekért az áldozatoknak vagy utódaiknak 30 ezer korona jár. A most elfogadott törvényjavaslatot a jobboldali Polgári Demokratikus Párt javasolta, s többéves vita után sikerült csak elfogadtatni. A polgári demokraták eredeti javaslata ugyanis jóval nagyobb kárpótlási összegekkel számolt, mint amekkorákat a most elfogadott törvény tartalmaz. A kárpótlási igényt az érintetteknek a belügyminisztériumhoz kell írásban benyújtaniuk, mégpedig legkésőbb 2006. december 31-éig. A kárpótlás kifizetésének feltétele a cseh állampolgárság. A kárpótlásra való jogosultságot az érintetteknek dokumentumokkal és legalább két tanúval kell igaképviselő képes lett volna magára ölteni az agent provocateur vagy a hozzá hasonló beépített ember szerepét! Egyébként számunkra is hihetetlennek tűnt a dolog, ezért azonnal telefonáltunk a belügy- be, hogy ellenőrizzük a hírt. Válaszra sem méltatták. Gál Gábor, a parlament mandátumvizsgáló bizottságának tagja is csak mosolygott, kételkedett, mert bizony a tárgyalás utolsó fázisában, majdhogynem az ítélethirdetés előtt ilyesmi nem szokott kiderülni a kenőpénz elfogadásával gyanúsított személyekről. Bár lehetnek olyan ügyek, amikor szinte az utolsó pillanatig homály fedi a beépített rendőrségi ember kilétét, ám ő sem hitte, hogy ez Kariin esete lett volna. Óriási meglepetés, sőt észbontó lenne, hogy Kariin lényegében becsületes, bátor ember, aki beépített ügynökként vállalta a kockázatot, csakhogy leleplezze a korrupt megyei hivatalvezetőt. Ha ez igaz, hogyan kerülhetett a vádlottak padjára?! zolniuk. A törvény más bizonyítékot is megenged, de nem részletezi, milyet. A vita folyamán a szenátus, tehát a parlamenti felsőház felszólította a kormányt, hivatalosan kérje a megszálló országokat a kárpótlásban való részesedésre. Az elfogadott törvény szerint a kártalanítást a cseh állam fogja kifizetni, de ez nem akadálya annak, hogy az áldozatok esetleg újabb kérvénnyel forduljanak a megszálló országokhoz. Egyelőre nincsenek hivatalos adatok arról, hogy a kárpótlás hány személyt érinthet. Nem hivatalos kimutatás szerint a megszállás első két hetében 72 személy vesztette életét, 266-an súlyos, 436-an pedig könnyebb sérüléseket szenvedtek. Amikor kollégái felfüggesztették immunitását, magyarázkodása többeket megmosolyogtatott, sokakban viszont felmerült a kérdés: velem miért nem történik meg ilyesmi? Az én táskámba miért nem tesznek csak úgy félmillió koronát, amíg elugrom a WC-re? Vajon mekkora a valószínűsége annak, hogy félmillió korona a Kariin által ismertetett módon kerüljön valakinek az aktatáskájába? Ján Hrubala speciális bíró, a kormányhivatal korrupcióellenes osztályának volt vezetője erre csak azt válaszolta: „Minden józanul gondolkodó polgár értékelje és döntse el maga, mennyit érnek Kariin szavai, illetve van-e állításának logikája. Hogy mekkora a valószínűsége? Akármekkora, akár semekkora. Erre a büntető szervek adnak majd választ, nem az én tisztem Kariinnak ezt a kijelentését minősíteni.” Az ügyész szerint a vád bizonyítást nyert, a bíróság hétfőn hirdet ítéletet. Ügyes Károly Daciája RÁCZ VINCE Különös felvetéssel állt elő a jobboldali ifjúsági szervezeteket tömörítő Ne dobd el a karriered! elnevezésű csoportosulás. Képviselői főként arról ismertek, hogy ellentétben a Diáktanáccsal, a hallgatói sztrájkbizottsággal és az Esélyt mindenkinek polgári kezdeményezéssel, helyeslik - és ennek rendre hangot is adnak - a tandíjrendszer tervezett bevezetését. Szerintük a javasolt kompenzációs mechanizmusok hatékonyan ellensúlyoznák a hallgatók tanulmányaikhoz kapcsolódó, kötelező anyagi hozzájárulásait. Idevágó elképzeléseiket példával is igazolták: Vegyünk egy átlagos egyetemistát, mondják, nevezzük Ügyes Károlynak. Körmöcbányái lakos, tanulmányait a főváros egyik felsőoktatási intézményében folytatja. Családjának havi jövedelme 10 ezer kőkemény korona. Ez esetben szociális ösztöndíjának havi összege elérné a felső határt, vagyis a 6870 koronát. Tanulmányai során így mintegy 340 ezer tiszta bevételre tenne szert. Persze ez csak úgy lehetséges, ha mellette állást vállal, mégpedig jó zsírosat. Tegyük hozzá, egy Ügyes Károlynak ez nem lehet probléma. Megélhetési költségei fedezésére természetesen kölcsönért folyamodna. A feltételezhetően 15 ezer koronás éves tandíját is a hitelből fizetné be. így az ösztöndíjából akár autót is vehetne, persze óvatos duhajként inkább csak részletre. Az egyszerűség kedvéért egy mezei Daciát, piaci ára 239 ezer. Ügyes Károlynak még így, tehát a havi hitel- és lízingrészietek törlesztése mellett is maradna pénze, melyből részben visszafizethetné a tandíjra felvett hitelt, kamatostól. Eddig az elmélet. No már most, a bökkenő ott van, hogy ez színtiszta matematika. Gyakorlati alkalmazása - megkockáztatom - nem lesz ennyire gördülékeny. Nem tudni ugyanis, milyen mértékű kamat sújtja majd a tandíjakra felvett hiteleket. Ettől függ a visszafizetendő összeg mértéke. Másodsorban, korántsem egyszerű a tanulás mellett dolgozni, főként úgy, hogy az egyik ne menjen a másik rovására. Ennél is nehezebb diákmunkával sokat keresni. Higgyék el nekem, nem megy, legalábbis csak nagyon nehezen. Esztétika szakos bölcsészhallgatóként én is próbáltam, igaz nem ma és nem tegnap, hanem pár évvel ezelőtt. Hát abból a pénzből, melyet diákmunkával szereztem, nem sok mindenre futotta. A helyzet azóta sem változott sokat. A diákmunka-közvetítő cégek bizony ma sem kényeztetik el a fiatalokat. Igaz, engem nem Ügyes Károlynak hívnak. TÁRCA
