Új Szó, 2005. május (58. évfolyam, 100-125. szám)

2005-05-28 / 123 szám, szombat

32 Egészségünkre ÚJ SZÓ 2005. MÁJUS 28. A nyolc hónapos kisfiú azután született, hogy szülei másfél évvel ezelőtt jelentkeztek felhívásunkra Tomi, a hatodik Új Szó-bébi Tomi, a legkisebb gyerek KOPASZ-KIEDROWSKA CSILLA Kata a legidősebb a Kis gyerekek közül, elsős, cserkésztáborba is el­engedték. Először volt távol. Há­rom nap hosszú idő, hiányoztak a szülei, a testvérei. Nehéz lett volna eldönteni, ki örült a legjobban a vi­szontlátásnak, amikor a táborból megérkezett haza, Érsekújvárba: ő, a négyéves Matyi vagy a hét hóna­pos Tomi. A legkisebb Kis szeptem­ber 26-án született Kata nagyon várta.- Csak akkor tudtam meg, hogy kisfiú, amikor anyu hazajött vele. Nagyon pici volt.- Sok gondja volt vele anyunak?-Nem.- Ki pelenkázza?-Anyu. De azért itt-ott apa is se­gít. Ha anyu megengedné, én is tudnám pelenkázni. Segítek anyu­nak, vigyázok Tomira, minden este együtt fürdünk. Matyi őszinte: nem annyira vár­ta a kistestvért. Kata számol: - Ma­tyi négyéves, én hárommal vagyok több, tehát hét. Tomi hat évvel fia­talabb, mint én... Ezt már tanulták az iskolában, de Kata olvasni tudott, mire elsős lett. Szerinte Tomi jobb, mint Ma­tyi, de azért Matyi se nagyon rossz, csak csintalan. Dehogyis csintalan, csak eleven, mint amilyennek egy fiúgyermeknek illik lennie. Mutatja a fejét: milyen balesetet szenvedett, de a másik pillanatban eltűnik, hol­létét a szekrény alól kilátszó kalim­páló lába jelzi. Kata élménybeszámolót tart: ját­szottak, óriási nagy tábortüzet rak­tak, a gyerekek mesélték, hogy ők láttak akkora tábortüzet is, amely meggyújtotta a fákat, olyan maga­san lobogott! Aztán a falat, ajtót borító képekre mutat: „Ezt Matyi rajzolta, de anya fogta a kezét, ezt én, ezt meg apa. Találd ki, kit raj­zolt le apa? Hát engem!” Anyák napjára verset tanult, nem is egyet, de most még nem mondja el, vagy mégis elmondja? - Melyiket mond­jam, a rövidebbet vagy a hosszab- bat? - Anyunak mindegy. - De ak­kor is mondd meg, melyiket! - A hosszút, választ anya, és Kata bele­kezd: - Mesélj, anya, milyen vol­tam, amikor még kicsi voltam, az öledbe hogyan bújtam, hogyan szóltam, amikor még nem volt be­szédem, honnan tudtad, mit kívá­nok, megmutattam a kezemmel? Mesélj, anya, hogy szerettél? Ka­rodba vettél, meleg tejeddel etet­tél? Akárcsak a testvéremet? Gyö­nyörködtél akkor bennem? Úgy ne­veztél, kicsi lelkem? És amikor még nem voltam, a hasadban rugdalóz- tam, tudtad-e, hogy milyen leszek? Sejtetted, hogy kislány leszek? Me­sélj, anya, müyen lettem, amikor már megszülettem? Sokat sírtam vagy nevettem: tényleg nem volt egy fogam sem? Ha én fiú lettem volna, akkor is szerettél volna?- Nagyon szép volt... - mosolyog anya. Kata nem érti: - Akkor miért vannak ezek a könnyek?- Megríkattál, meghatódtam... ■ár- Nehéz a három gyerekkel?- Változó. Hangulatemberek va­gyunk, főleg Mátyás, és össze szok­tuk akasztani a szarvainkat. Meg a frontérzékenység közbejön, teli­hold előtt és alatt igencsak érzéke­nyek, olyankor összesűrűsödnek a dolgok. Tomi nyugodt kisbaba, de már nem lehet egyedül hagyni, izeg-mozog, mindenhonnan lemá­szik, kezd járni, Kata sokat segít, ha mellette van. Matyira még nem le­het rábízni, legfeljebb addig, amíg anyu kiszalad a másik szobába, pe­lenkáért. Szilvia - az édesanya - másod­éves egyetemista, Nyitrán, a peda­gógiai karon tanul angolt, de mivel alsó tagozatos tanító, Győrben vé­gezte a tanítóképzőt, pedagógiából is kell államvizsgáznia. Tomi még meg sem született, de már egye­temre járt - anyuval.- Jól viseltem a terhességet, nem volt semmi gond. Most, amikor konzultáció van vagy vizsga, a két nagyobb gyerek a nagymamánál marad, és Matyi velem jön, mert ő még szopik.- Nem könnyű három gyerekkel egy fizetésből!- Annyival könnyebb, hogy nagy a család, megkímélt gyerekruhákat öröklünk, és az első kettőről is ma­radtak ruhák. Mind a hármat szop­tattam, Tomit még mindig szopta­tom, tehát gyerektápszerre. nem kell költeni. Tomit magammal kell vinnem a konzultációkra, előadá­sokra, nem hagyhatom itthon, nincs, aki megetesse. Szerencsére { hétvégeken vannak az előadások és a vizsgák. Sok előadást kihagy­tam, de megérte. Megértőek vol­tak, megengedték, hogy csak vizs­gára menjek. Negyed hét, fél hétkor van az ébresztő. Apu viszi őket oviba és iskolába - ha éppen nem utazik Pozsonyba, a szerkesztőségbe, lé­vén Kis Péter az Új Szó reklám­osztályának munkatársa -, ha apunak dolga van, hívják a nagy­mamát, délután aztán anyu ko- ( csiba teszi Tomit, és összegyűjti a gyerekeket. Délután, amikor Matyi otthon van és alszik, akkor Tomi nem al- ( szik, vele kell foglalkozni, hogy Ma­tyi aludni tudjon. Ha Katával kell tanulni, Tomi akkor is anyu kaiján van. Mert akkor tanulni kell és le­gyen csönd. Este hétkor kezdetét veszi a taka­rodó. Fél nyolc, háromnegyed nyol­cig fürdenek, ágyba bújnak, de még meseolvasás következik, és a jóéjtpuszi után Mátyás még szom­jas, vizet kér, könyörög, hogy gyere ide egy kicsit mellém, igazítsd meg a takaróm... Kata könyörög az anyjának: „Anya, mikor csinálsz egy kis- | lányt?” Matyi, a csintalan, búcsúzóul még egy fotót készít rólam - egy ( fényképezőgépnek látszó vízipus­kával... s hogy kiengeszteljen, „fel­olvas” egy verset. Kevés fiú örül annak, ha megtudja, hogy életét 155 centisen kell leélnie, de a lányok sem kétméteres testmagasságról álmodoznak Milyen magas leszek? Kitől öröklőm a testmagasságomat? DR. BOROSS GÁBOR Tizenévesek között gyakori kér­dés, hogy mekkorára fognak meg­nőni. Különösen akkor válik égető­vé a leendő testmagasság ismerete, amikor az alakjával amúgy sem elégedett kamasz egyszer csak lát­ja, hogy iskolatársai hirtelen le­hagyták és jó, ha a vállukig ér. Vagy éppen fordítva: úgy magaslik ki osztálytársai közül, mint egy magá­nyos jegenyefa. Kevés fiú örül an­nak, ha megtudja, hogy életét 155 centisen kell leélnie, de a lányok sem kétméteres testmagasságról, 44-es lábról álmodoznak. Ebben az életszakaszban különösen fontossá válik a külső megjelenés, és a válto­zások, illetve a normális változások elmaradása hatására a fiatal na­gyon megijedhet attól, hogy más lesz, mint a többi, hogy nem lesz vonzó, és ezáltal kívül kerül a kö­zösségen. A testmagasságot, a meghatáro­zó öröklött tulajdonságok mellett, nagyon sok tényező (élet­mód, betegségek, testmoz­gás, sport stb.) befolyásol­ja. A növekedés üteme na­gyon változó, függ az élet­kortól, az évszaktól, de még a napszaktól is. Ta­vasszal és nyáron gyorsabban nyú­lik a kamasz, mint a téli hónapok­ban. Éjszaka is gyorsabb a növeke­dés, mint nappal. Orvosi vizsgálatok bebizonyí­tották, hogy serdülőkorban az al­vás alatt hirtelen megnövekszik a nemi és a növekedési hormonok elválasztása. Ebben a viharos hor­monális változásokkal járó idő­szakban az alvástöbblet a megfe­lelő hormonelválasztást is elősegí­ti. Egyetlen más életkorban sem fi­gyelhető meg ez a jelenség! A ser­dülőkre aztán tényleg igaz a mon­dás: aludj sokat, hogy nagyra nőj! A kamaszkor növekedési „rob­banását”, sok más testi változás­hoz hasonlóan, a belső elválasztá­sú mirigyek által termelt hormo­nok vezénylik. A növekedést legin­kább befolyásoló, ún. növekedési hormon hiánya törpenövéshez ve­zet. Ma már szerencsére ez a hor­mon pótolható, és így elkerülhető a súlyos növekedési zavar. (A hor­monkezelés rendkívül költséges, a legrászorultabbak kezeléséről egy szakemberekből álló bizottság dönt.) Nem árt tudni, hogy a korán kez­dődő növekedési „megugrás” nem feltétlenül jelent majd a későbbiek­ben nagyobb testmagasságot. A ne­mi érés kezdetén növünk a leggyor­sabban. A nemi érés befejezésével a növekedés üteme először lelassul, majd leáll. A korán érő kamaszok 10-12 évesen lehagyják osztálytár­saikat, de nem kell irigykedni a ké­sőbb érőknek sem, mert ők hosz- szabb ideig - és gyakran maga­sabbra - nőnek meg, mint korán növekedésnek induló társaik. Hor­monális változások hatására a ser­dülőkor kezdetén először a végta­gok hosszú csöves csontjai kezde­nek el növekedni. Ugye, mindenki által ismert az a nyakigláb, kicsit ügyeden, kicsit esetlen kamasz, aki nem tud mit kezdem hirtelen meg­nyúlt lábával, kezével? Szerencsére ez az áldadan állapot nem tart so­káig: a végtagok gyors nyúlását ha­marosan követi az egész test ará­nyos növekedése, amely 18-20 éves korban, a serdülőkor végére be is fejeződik. A végleges testmagasság meg­határozása sok esetben lényeges ( lehet (bizonyos betegségeknél, pá­lyaválasztáskor stb.). Az ún. csont­kor helyes meghatározásából és az adott életkorban mért testmagas­ságból viszonylag pontosan meg­becsülhető a végleges testmagas­ság. Ez a módszer 6-7 éves kor után használható. A csontkort a bi­ológiai érettség jellemzésére hasz­nálják és a kézcsontok röntgen- vizsgálatával határozható meg. Nagyobb gyerekeknél a csípőlapát röntgenvizsgálata segít meghatá­rozni a még lehetséges növeke- * dést. Ezeket a vizsgálatokat termé- í szetesen csak indokolt esetben sza­bad elvégezni. A szerző gyermekgyógyász Az ún. csontkor megha­tározásából megbecsül­hető a testmagasság. egészségünkre Szerkeszti: Kovács Ilona Levélcím: Egészségünkre, Námestie SNP 30, 814 64 Bratislava 1 tel.: 02/59 233 461, fax: 02/59 233 469 Meleg Noémi - Tejfalu Wéber Anna 2740 grammosán és 49 cm-reljött a világra Csala Krisztina a képen hét hónapos Matyi anyu, Tomi pedig Kata ölében (A szerző felvételei)

Next

/
Thumbnails
Contents