Új Szó, 2005. május (58. évfolyam, 100-125. szám)
2005-05-25 / 120 szám, szerda
8 Kultúra ÚJ SZÓ 2005. MÁJUS 25. A kisebbségek felsőfokú anyanyelvi képzéséről Svéd vallomások, sztenderdek, főhajtások a klasszikus zene mesterei előtt Ipolyságon Pénteken nemzetközi on-line konferencia JUHÁSZ KATALIN Kolozsvár. A kisebbségek felső- oktatásáról rendez nemzetközi online konferenciát e hét péntekén az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács. Az internet segítségével megvalósuló eszmecserét bárki figyelemmel kísérheti a www.conf.bolyai- u.ro címen, sőt kérdéseket is feltehet az előadóknak angol nyelven. Ez az első ilyen nagyszabású kezdeményezés Európában, és az érdeklődést jelzi, hogy a kontinens tizenegy országából jelentették részvételüket azok az egyetemek, amelyek egy-egy nemzeti vagy etnikai kisebbség nyelvén oktatják diákjaikat. Hazánkat a komáromi Selye János Egyetem képviseli, a legnagyobb számban spanyolországi: katalán és baszk, angliai: ír és walesi, valamint romániai magyar intézmények szerepelnek a jelentkezők listáján. „Európában hozzávetőlegesen 20 millió ember él valamely etnikai kisebbségi csoport tagjaként. Jogaik tiszteletben tartása mindig is mércéje volt az érintett régiók békéjének és stabilitásának. Az erdélyi magyar kisebbség Európa legnépesebb nemzeti kisebbsége, amelynek még mindig nem teljesültek álmai, Románia EU-csat- lakozási szerződésének aláírását követően sem” - áll az internetes konferenciára szóló meghívóban. Az eszmecsere szervezője az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács, mely szerint a nemzeti kisebbségek tagjainak anyanyelven történő felsőfokú képzése döntő szerepet játszik a kontinens kulturális örökségének és diverzitásának megőrzésében. A virtuális konferencia célja a tapasztalatcsere, valamint a részt vevő intézmények gyakorlatának összevetése. Azt is vizsgálni kívánják, hogy egyes országok kormányai miért nem akarják megteremteni ősi nemzeti kisebbségeik számára az önálló felsőoktatási intézmény működtetésének feltételeit. A konferencia fórum kíván lenni a problémák analizálására, és támogatni kívánja a hátrányos helyzetben lévő kisebbségeket. A professzionális együttműködéshez első lépésként a részt vevő intézmények adatbázisának kialakítása szükséges, később pedig közösen szeretnék megfogalmazni az Európai Nemzeti Kisebbségek Felsőfokú Képzésének Chartáját. A konferencia fórum kíván lenni a problémák analizálására. ROBERT a (Képarchívum) Klasszikus zenével fűszerezett népzene / Lemezbemutató a REV-ben V. KRASZNICA MELITTA Komárom. Lemezbemutató koncertet ad június 4-én 19 órától a RÉV-Magyar Kultúra Házában Lakatos Róbert és a Rév zenekar. A Cseh Tamás, Cseh Sándor, Hanusz Zoltán, Korpás Éva, Lelkes Tibor, Mester László, Oláh Attila és Lakatos Róbert alkotta együttes egy évvel ezelőtt alakult. A Rév zenei stílusát jellemezve Lakatos Róbert elmondta: szerzeményeik klasszikus zenével fűszerezve népzenei alapokra, motívumokra épülnek, a kodályi és bartóki hangzásvilágból táplálkoznak. Kezdetben a világzene felé kacsingattak, de egyre nagyobb hangsúlyt kap a klasszikus zenei vonulat. Nincs ebben semmi különleges, hiszen a zenekarban komolyzenét játszó tagok is vannak, és egyébként is valamennyien gazdag zenei múlttal rendelkeznek. Lakatos Róbert hét éven át a Szlovák Filharmónia tagja volt, jelenleg pedig a Luxemburgi Európai Szólisták Zenekarában játszik. Cseh Tamás a pozsonyi konzervatórium hallgatója, és testvérével, Sándorral együtt aktív népzenész. Mester László, az Ökrös zenekar egykori tagja Lelkes Tiborral egyetemben az Ifjú Szivek zenekarában játszik, Hanusz Zoltán a Szőttes kamara-táncegyüttesének zenei vezetője, Korpás Éva a Tükrös együttes énekese, Oláh Attila pedig az Ifjú Szivek énekese-táncosa. A Rév zenekar lemeze a budapesti Folkeurópa Kiadó gondozásában jelenik meg, és remélhetőleg hamarosan a boltokba kerül. A koncertet követően 21 órától Boka Gábor előadásában Momo, a szakálas nő című darabot láthatja a közönség. Minden zenekedvelőt szeretettel várnak. Észak higgadt temperamentuma Carl Orrje (balra), illetve a bőgős Nils Ossman és Marcus Gruvstedt dobos (A szerző felvételei) Lengyelországi turnéja után az ipolysági művészeti alapiskola koncerttermében adott koncertet a svéd Visby Jazz Trio. Carl Orrje 2004- ben költözött vissza tíz év után New Yorkból Svédországba, s ekkor alakult meg mai együttese, melyben Nils Ossman bőgőzik és Marcus Gruvstedt dobol. FORGÁCS MIKLÓS Makovínyi Pál, Ipolyság dzsessz- életének motorja, a koncert szervezője elmondta, nagy pillanat Őrije fellépése, hiszen egy nemzetközileg ismert zongoristáról van szó, és tizenhárom év levelezésébe került, hogy ez a fantasztikus muzsikus most a városba látogatott. Carl Orrje első tanára édesapja volt, aki zongorán és trombitán játszott, s nem ismerte a kottát, majd találkozott életének egyik meghatározó szereplőjével, Kurt Lindgrennel, aki mestere és barátja lett, s emlékének egy gyönyörűen melankolikus dzsesszballadát is szentelt a hálás tanítvány. A harminchét éves zongorista eddig hat saját lemezt adott ki. 1996-os első lemeze még sztenderdeket és saját számokat tartalmaz, 2001-es La Campanella című lemezén azonban klasszikus zenei átiratok szerepelnek. Tavaly megjelent Sincere című lemezén is ezt a vonulatot folytatta, de a Chopin, Rahmanyinov, Csajkovszkij, Beethoven és Dvorak ihlette kompozíciókat játszó dzsessztriót itt egy vonósnégyes egészíti ki. A Visby Jazz Trio nevét a Gottland sziget fővárosának számító Visbyről kapta, melyről a zongorista bevezető szavaiban elmondta, hogy ezer éve alapították, és még őrzi a viking múlt egy darabját. Ez a szépséges és titokzatos északi táj jelen van az Orrje- szerzeményekben is. A három zenész öltönyben, nyakkendőben muzsikált, kifinomult, szinte arisztokratikus zenéjüknek külsőségekben is megadták a módját. A koncert első számát egy örmény filozófus ihlette, aki három kérdésbe sűríti a létezés értelmét: miért születtem, miért vagyok itt és mit kell tennem? Orrje könnyed, elegáns játéka, lassan felépülő, meg-megtorpanó zenéje nem ad választ a kérdésekre, de jó közeget teremt a válasz keresésére. A második szám a musicaljeiről és filmzenéiről is ismert Irving Berlin szerzeménye volt, s megmutatta, micsoda erők rejtőznek Orrje visszafogott, légies játékmódjában. Két vallomás következett ezután: Carl Orrje ősei falujának, a finn hagyományokkal rendelkező Svartnäsnek állított emléket, a nagybőgős Nils Ossman pedig édesanyjának, Karóimnak írt szerzeményét adta elő. Elérzékenyült, érzelmes zene volt mind a kettő, a meghatódottság és az érzelgősség határán mozgott, de az északi hűvösség és józanság, valamint a szigorú és precíz hangszerkezelés megóvta a triót az érzelmekkel való visszaéléstől. Hogy fokozza az istenkísértést, Svartnäs dicsőítéséhez a bőgős még a pengetős technikát is feladta, s hangszerét vonóval megszólaltatva még áradób- ban énekeltette, bizonyítva, micsoda melegséget képes felszínre hozni észak hűvös lehelete. Ezután Duke Ellington egyik zeneszerzőjének, a dzsesszhim- nuszokká váló szerzeményeket komponáló Billy Strayhornnak két kevésbé ismert száma következett. Most jött el a kiadós szólók ideje, a zenészek hallatlan fegyelemmel, visszafogottsággal feledkeztek bele a hangszereik adta lehetőségekbe, s a szám kínálta hangulatokba. A higgadtság álcája alá rejtett, de a mélyben azért fortyogó svéd „exhibicionizmus” után következett a csemege, az ajándék: két „Magyar álom”. Az első Liszt - Orrje szerint - időnként álomszerű zenéjéből kiinduló zongoraszóló, mely hihetetlenül izgalmasan ötvözi a búsongó, kesergő magyar jelleget és az okosan játékos, könnyed svéd mentalitást. A második álom a magyar moll skála tanulmányozásából született, s ki tudja, véletlenül-e, a legfülbemászóbb motívumokat kínálta. Kicsit mintha Gothár Péter nyolcvanas években készült filmjeinek a hangulatát idézte volna ez a fanyar és szenvedélyes zene. A komolyzene a következő, Fúga című Orrje-kompozícióban diadalmaskodott véglegesen. Bachot idézve varázslatosan fonódott ösz- sze a barokk zene érzelmes matematikája és a dzsessz rendet teremtő szabadsága. Egyszerre szárnyalt és épített a három zenész. Két ráadás számot tapsolt ki magának a közönség: a norvég Grieg Peer Gyntjéből való Anitra táncát, mely magától értetődőn szólalt meg dzsessz-átiratban, Jerome Kern sztenderdje pedig bizarr ritmusaival, különleges váltásaival igazi elegáns örömzenélésre adott alkalmat a Visby Jazz Triónak. A kitűnő koncertet körülbelül negyvenen hallgatták végig. És Carl Orrje neve Ipolyságra vonzotta Máté J. György zenekritikust, a budapesti Petőfi Rádió szerkesztőjét is, aki odaadó híve a város dzsesszéletének. Másnap a remek zenészek Selmecbányán fedték fel az északi érzelmeket, a klasszikus zene dzsesszpotenciálját és a dzsessz-sztenderdek új arcát. A barokk zene érzelmes matematikája s a dzsessz rendteremtő szabadsága. Pápai áldás, csúzi panoptikum, Szent Orbán a Zoboralján, Jókai Erdélyben, Verne-hős Szálkán Megjelent a Múltunk Emlékei májusi száma LAPAJÁNLÓ A honismereti, műemlékvédelmi és turisztikai magazin legújabb számában egyebek mellett egy pápai levélről is olvashatunk. A levél története: a KT Könyv- és Lapkiadó Kft. kiadta a Szlovákia egyházi építészete albumot, melyet elküldték az örök városba is. Válasz is érkezett, amelyben a pápa köszönetét fejezte ki a kiadványért, és áldását küldte a kiadó munkásságára. Érdekes beszámoló található a lapszámban a csúzi kastélyban megnyílt panoptikumról, ahol neves személyiségek élethű szobrai láthatók és a Zoboraljai Szent Orbán ünnepről. A második világháború áldozataira emlékeztek Du- namocs községben. Böszörmény Jánosné a községben hatvan évvel ezelőtt dúló harcokról ír, amelyben 25 német, 248 orosz és egy magyar katona vesztette életét. A nagyságok halála után a barátok száma általában igencsak megszaporodik. így történt ez József Attila esetében is: idővel annyian lettek, hogy a költőnek talán ismerőse sem volt annyi életében. Képes Géza, Vészi Endre, Barrabás Tibor, Tersánszky Józsi Jenő, Marosán György, Fábry Zoltán, dr. Szántó György emlékezéseinek közzétételével a száz éve született József Attilára emlékezik a folyóirat. Jókai Mór ösztönösen vonzódott a titokzatos történetek és legendák földjéhez, Erdélyhez és a Parti- umhoz. A nagy mesemondó szerint sehol a magyarlakta területeken nem találhatjuk meg az élő múltnak még ma is kitapintható emlékeit olyan mennyiségben és a nép lelkivilága sehol másutt nem őrizte meg olyan mélyen történelmének hőseit, mint ezeken a területeken. Jókai utolsó alkalommal 1902-ben járt Nagyváradon és környékén, illetve Erdélyben, akkor, amikor Mátyás király szobrát leplezték le Kolozsvárott. A nagyváradi színházban a Szigetvári vértanúk és a Cigánybáró egy-egy felvonását adták elő tiszteletére. Másnap még kiko- csikáztak Püspökfürdőre, aztán elkövetkezett a búcsú pillanata. Megcsókolta az új idők új dalaival betörni készülő Ady Endrét, majd másfél év múlva, 1904. május 5-én csak annyit mondott: „Én most aludni fogok”. És azóta is alszik. Alszik és álmodik. Mert egy Jókai Mór nem halhat meg. Míg magyar lesz a földön, emléke élni fog. Száz éve hunyt el Verne Gyula, a világirodalom legtöbb nyelvre lefordított írója, a tudományos-fantasztikus regény, a sci-fi megteremtője. Ebből az alkalomból olvashatunk arról, hogy miért lett a történelmi Hont vármegyében található Szalka község A dunai hajós című Verne-regény színtere. Az író emlé(Képarchívum) kéhez és életművéhez méltatlan vélekedést - miszerint Verne, nem ismerve személyesen a terepet, Szálkát Duna-parti településnek tekintette - mindenesetre azonnal el lehet vetni. Borús Demeter a regényben így szól ugyanis Jagerhez, alias Dragoshoz: „Remélem, jó korán Esztergomban leszünk, és onnan átugrom Szálkára. Az nincs messze onnan.” Más helyütt pedig elhangzik a kérdés: „Merre van ez a Szalka?”, amire a válasz: „az Ipoly jobb partján. Ez a folyó Budapesttől valamivel északra ömlik a Dunába.” Tehát Vernénél pontos földrajzi meghatározást találhatunk. A lap folytatja az Adalékok a magyar népszínmű XIX. századi művelődéstörténetéhez című dolgozat közlését is, amelyben a műfaji változatok felidézése során megérkeztünk az 1874-es évhez, és vele a fordulópontot jelentő népszínműpályázathoz, amelynek során egyértelművé vált az idillikus változat végleges győzelme. Az írás az említett konkurzus nyomán ismertté vált vasárnapi variáns kiemelkedő alkotóival, Tóth Edével és Csep- reghy Ferenccel foglalkozik, (mir)