Új Szó, 2005. május (58. évfolyam, 100-125. szám)
2005-05-20 / 116 szám, péntek
14 IZVILÁG ÍZLET Halsaláta-gyűlölet TÓTH FERENC A halsaláta, másik közismert szlovenszkói nevén, a treszka, az egy olyan étekfajta, melyet leginkább szegény értelmiségiek - vagyis mind diákok és katonák fogyasztottak nagy-nagy előszeretettel. Nemzedékek mártogatták kiflijeiket a ke- rekded dobozba, élvezve azt a rendkívüli előnyt,v hogy az ilyenfajta ebédhez nem kell semmiféle szerszám. Mert van ideje egy diáknak mosogatni? Na ugye! Falusi suttyóként városi iskolába felkerülve sokan találták magukat szemben azzal a ténnyel, hogy a halsaláta büdös. A későbbiek folyamán ez olyaténképpen módosult, hogy tulajdonképp nem is büdös, csak egy kicsikét halszagú. De mivel hogy amúgy meg igen olcsó, ez rendben is volna. Vékonypénzű ifjak kis halszagnál nagyobb kellemetlenségeket is kénytelenek elviselni gyomruk megtöltésének magasztos célja által vezéreltetve. (Jussanak csak eszünkbe a fenemód egészséges szójatermékek.) A halsaláta tehát - s ezt minden túlzás nélkül mondhatjuk - mindennapi fegyverünkké vált a létért folytatott kemény küzdelemben. Most már gyűlölöm. Hogy miért? Mert elvette az ifjúságom. Eleddig, valahányszor megláttam kerekded, barátságos dobozát, valami melegség öntötte el a szívemet. Régi menzák kockás műanyag abrosszal borított csámpás asztalai merülnek fel az emlékezet ködéből. S a magányos vasárnap esti hideg vacsorák.,. (A többiek hazamentek, mert nem ötszáz kilométerre laktak.) Akkor találkoztunk először... Bevallom, megszerettem... Egymáshoz kapcsolódtunk ezer szállal. Ő volt a hajnali diákmulatságok megszokott kísérője, a rettenetes, ösztöndíj előtti utolsó napok permanens vigasztalója. Sokszor föltettem azóta a kérdést: vajon adtam-e önmagámból ugyanannyit, mint ő, a halsaláta, a drága. S a keserű válasz: nem! Mily sokat kaptam, s müy keveset adtam őnéki cserében! Mindegy. Vége! Köztünk mindennek, mindörökre. Mert a hűtlen céda - más szó nincs rá - megváltozott. Nem külsőleg! S a csekély külső változásokat hogyan is róhatnám föl neki, én, akinek például már a haja se..., de ezt most hagyjuk. Belül lett más, értik? Előbb csak pletyka volt, mit nem volt nehéz elhessegetni. De aztán nem bírtam tovább... Tudnom kellett, mindenáron, hogy szabaduljak a féltékenység mardosó kínjától... És bementem az önkiszolgálóba, és elolvastam a mostanáig oly kedves kerekded dobozka oldalán az apró betűs feliratot. Ott állt, feketén, fehéren. Sebzett vadként hanyatlottam hátra, de kételkednem többé már nem lehetett. E betűs aromatizátorok sora, akikkel azelőtt szóba sem állt! S a végén: gumi- arábikum. Ragasztó! Hát ragasztót nem eszem, történjék bármi. Már az E betűket is nehezen bocsátottam volna meg - noha E betű már szinte mindenben van. De az nem lehet mentség, hogy mások is...! Tehát, agyő, nagy Ő. Ég veled, halsaláta, te drága. (De még milyen drága!) Emlékedet megőrzőm, búbánatos szívem csücskében. Légy csak te boldog az E betűiddel meg a gumiarábikumoddal. Köztünk mindennek vége. VBaassmmm&BsssmmmmmmMwmjmwmmiawM'-j ....m i............. mum ii'i hm i Az t mondják, egészségtelen. De amikor olyan jó... ÚJ SZÓ 2005. MÁJUS 20. Akácerdők egész sora biztosítja a finom mézet, amelyben diót, sütőtököt tesznek el a háziasszonyok Észak-alföldi étkes barangolás (Képek: Archívum) Az igazán kíváncsi turista bármerre jár is, nem pusztán a látnivalók megismerésére törekszik, mindenképpen igyekszik megkóstolni a vidékre jellemző ízeket is. Az észak-alföldi régióban kulináris élvezetek, sőt ha megfelelő időben érkezik az ember, akár gasztronómiai rendezvények részese is lehet. PÉTERFISZONYA Júniusban hortobágyi gulyásverseny, júliusban tirpák hétvége, augusztusban országos kenyérsütő verseny, a szatmári népi ételek fesztiválja, vagy a nemzetközi szil- valekvárfőző verseny ad lehetőséget a tájjellegű ízek élvezetére. A Hajdúságban feltétlenül meg kell kóstolni az orjalevest, a főtt leveshúshoz jófajta bihari torma illik - magyarázzák lelkesen mindenütt, amerre tanulmányutunk során megfordulunk. Bár vendéglátóink magyarul beszélnek, sokszor nem értem az étkek nevét. Eddig ugyanis én soha nem hallottam a slam- bucról, vagy a krumplis alapanyagú cinkekészítés fortélyairól. A szlovák kollégák érthetően csodálkoztak azon, hogy az ételek nevét nem sikerült lefordítanom... Azt viszont megértettük valamennyien, hogy Észak-Alföld gyümölcsben bőven termő vidék, hazája a szatmári szilvának, a szabolcsi almának, a milotai diónak, a nagydobosi sütőtöknek. Akácerdők egész sora biztosítja a finom mézet, amelyben diót, sütőtököt tesznek el a háziasszonyok. Több órás barangolás után nem csodálkoztunk azon, hogy a Hortobágy az ember és a természet tartós együttélésének kiemelkedő példájaként 1999-ben megkapta az UNESCO Világörökség része címet. - Bár délibábot nem tudunk biztosítani, finom falatokat annál inkább - ültet asztalhoz Mályi Boldi- zsárné csárdavezető. Míg feltálalják az ételt, nemcsak a legismertebb hortobágyi csárda történetét ismerjük meg, megcsodáljuk az ódon boltíves falakat, a meleget adó cserépkályhát, sőt a falról ránk bámuló magyar szürke óriáskoponyáját is. A cigánymuzsikán hol búsulunk, hol vigadunk, bár a zenészek játéka a háttérbe szorul, miSlambuc helyt megkóstoljuk a kapros-juhtúrós töltött borjúpecsenyét. A tájegység arculatához a táplálkozási szokások ismerete is hozzátartozik. Ilyen táj a Tisza-tó is, mely az utóbbi években kedvelt célpontja a falusi és sportturizmusnak. A vendégek egyre gyakrabban igénylik a helyi specialitásokat, a tájjellegzetességeket. Az archaikus ételekről megtudjuk, hogy a pásztorok és az idős emberek ma is több olyat ismernek, mely mind alapanyagában, mind elkészítési módjában évszázados hagyományokat őriz. Mivel a nyersanyagokat napjainkban is be lehet szerezni, érdemes ezeket a régi ízeket és főzési eljárásokat kipróbálni, ezáltal is változatosabbá tenni uniformizálódó táplálkozási rendünket. Bármennyire furcsa - mondja a polgármester -, a Tisza menti falvakban élők ugyan a halászok által friss halhoz jutottak, ám ez táplálkozásukban nem játszott jelentős szerepet. Friss húst is csak vasárnaponként fogyasztottak, hét közben egy-két nap számított húsosnak, az általában füstöltet jelentett. Ma már más a helyzet, a háziasszonyok zöme a gyorsan elkészíthető húsos étkeket tálalja a családnak. A vendégeknek persze mást illik kínálni, elsősorban halételt. De nem ám halászlét, hanem például nyársra tűzött halfalatokat. Egyedül arra kell ügyelni, hogy többféle halból készüljön, s az egyes haldarabok közé finom füstölt szalonna és hagyma kerüljön. A szabadban főzés a Tisza-tó partján nem csupán divat, hanem hagyomány is. Annak ellenére, hogy a táplálkozási szakértők a parázson készített ételeket nem sorolják az egészségesek közé, ember legyen a talpán, aki ellen tud állni az étkek ínycsiklandó illatának... Slambuc Hozzávalók: 20 dkg füstölt szalonna, 1 kg burgonya, 50 dkg lebbencstészta. Elkészítése: A szalonnát apróra vágjuk, és - bográcsban, serpenyőben - zsírjára sütjük. Megtisztítjuk a burgonyát, apró kockákra vágjuk, majd a sült szalonnára rakjuk. Vízzel felengedjük úgy, hogy jól ellepje a burgonyát, sózzuk ízlés szerint. Ha a burgonya félig megfőtt, belerakjuk a lebbencstésztát és csípős paprikával ízesítjük. Cinke Hozzávalók: 1 kg krumpli, 40 dkg liszt. Elkészítése: A meghámozott, karikákra vágott krumplit annyi sós vízzel tesszük fel főni, hogy ellepje. A megfőtt krumplit simára törjük, saját főtt levével keverjük össze. Folyamatos keverés mellett liszttel sűrítjük, jól összefőzzük. Kicsit állni hagyjuk, hogy összeérjen, majd forró zsírba mártott evőkanállal kiszaggatjuk és kizsírozott tepsin sütőben megpirítjuk. ízlés szerint hordós káposztával, hagymás zsírral vagy kapros juhtúróval nyakon öntve tálaljuk. Orjaleves Hozzávalók: 80 dkg orja, sárgarépa, zöldség, zeller, karalábé, hagyma, gyömbér, szerecsendió-virág, só, bors, csípős paprika, sáfrány. Elkészítése: A sertéshúst feldaraboljuk és kb. 3 liter vízben feltesszük főni. Sózzuk, beletesszük a megtisztított hagymát, a fűszereket. Habját szűrővel leszedjük. Kb. egy óra múlva bezöldségeljük, betétként vékony laskát vagy gerslit főzünk bele. Tálaláskor a levesbe színezőnek kis sáfrányt teszünk, ízesítőként metélőhagymát vágunk. Tisza-tavi sült hús Hozzávalók: Sertéstarja, 1 hagyma, 2 gerezd fokhagyma, őrölt kapormag, gulyáskrém, grillfűszer, só, bors, 1 mokkáskanál mustár, egy mokkáskanál friss rozmaring. Elkészítése: A hagymát, a fokhagymát lereszeljük, belekeverjük a fűszereket, a mustárt, a felaprított rozmaringot. A masszát az enyhén besózott és kiklopfolt hússzeletekre kenjünk. Egy-két órán keresztül hűtőben érleljük, majd parázson grillrácson mindkét oldalát ropogósra sütjük. Sült krumplival és idénysalátával kínáljuk. ÉTELTÖRTÉNELEM Élvezetes leírása az jó magyar ételeknek - 47. VALÓDI MAGYAR SZAKÁCSKÖNYV Az 1800-as évek végén jelent meg Zilahy Ágnes szakácskönyve, melyet maga Jókai Mór ajánlott a nagyközönségnek, s melynek receptgyűjteménye izgalmas kalandot jelenthet a ma háziasz- szonyának is. Amellett, hogy változatos főznivalót talál benne, kortörténetnek is igen érdekes. Szerzője, bevallása szerint, semmit nem szeretett, mi nem eredeti, semmi nem lelkesítette, mi nem hazai. íme, ebből olvashatnak szemelvényeket korhű nyelvezetben és helyesírással. A bánáti gyümölcskenyér Vegyünk 25 deka igen nagy szemű mazsolát, 25 deka datolya szilvát, 25 deka mandulát, 25 deka czitronádot, 25 deka birsalma sajtot, 25 deka aszalt magolt szilvát, 25 deka vegyes finom czukrozott déli gyümölcsöt, 50 deka fügét és 50 deka héjától megtisztított diót. Mindezen gyümölcsöket fel kell vágni lehetőleg egyenlő, de nem igen vékony laskákba. A felvagdalt gyümölcsöket tegyük tálba és hintsünk reá 2 deka törtfahéját, 2 deka törtszegfűszeget, és négy nagy almát héjától megtisztítva, vagdaljunk fel apró darabkákba; azt is keverjük a száraz, fölvágott gyümölcsök közé. E vegyes gyümölcsre öntsünk 4 deci jó rumot. Este készítsük el ezt az anyagot, hogy a tálba befedve egész éjjel úgy álljon és ideje legyen összeérni. Másnap reggel készítsünk hozzá egy kiló lisztből, 2 tojásból, 2 kanál czu- korból egy késhegynyi sóból, egy kanálnyi vajból, 3 deka élesztőből és fél liter tejből közönséges kalácstésztát. E tésztát verjük jól meg és tegyük langyos meleg helyre kelni. Ha a tészta megkelt, tegyük ki deszkára és nyújtsuk el két ujjnyi vastagságúra. Ekkor a vegyes gyümölcsöt tegyük szép hosszan a tészta közepére; a tésztát sodorjuk össze a gyümölcscsel oly módon hogy hosszúkás pékkenyér formája legyen. A kalács-tészta a gyümölcsöknek csak burkolatul szolgáljon. A tésztát felül kenjük meg tojássárgájával s tegyük tepsibe. Csendes tűznél, lassan kell kisütni szép barnapirosra. Használatkor nagy lapos szeleteket kell belőle vagdalni. Ez a rendkívül finom csemege a temesvár-vidéki német ajkú családoknál karácsony estéjén szinte elmaradhatatlan étel. A gyümölcs-kenyér (Német csemege) Tegyünk egy tálba hat egész tojást, hat kanál porczukrot, tiz kanál liszttel; ezekből keverjünk tésztát, aztán tegyük közé a következő gyümölcsöket: 6 deka laskára vágott fügét, 6 deka czukros narancshéját felvagdalva, 6 deka hosszában felszeldelt, hámozatlan mandulát, 6 deka tiszta mazsolát, 6 deka laskára vágott czitronádot, 6 deka egész czikkben meghagyott diót; e gyümölcsöket keverjük jól össze a tojásos tésztával s ha kissé kemény lenne a tészta, fel lehet hígítani tojással. Csak olyan keménynek szabad neki lenni, hogy a gyümölcsre reá ragadjon a tészta. Egy mély, kisded és hosszúkás formát ki kell kenni vajjal, be kell hinteni liszttel és a gyümölcsös tésztát csinos, hosszúkás, kisded kenyér alakba formálva, a tepsibe kell tenni. Ez a tészta ragadós és nehezen bánható, be kell tehát felül hinteni liszttel és lassú, de azért nem gyenge tűz mellett tegyük egy órára sütőbe. Ügyeljünk reá, hogy e tömött, nehéz tészta belől is átsüljön. Asztalra adás előtt vágjuk fel széles, vékony szeletekbe. IZVILAG Szerkeszti: Cs. Liszka Györgyi Levélcím: ízvilág, Námestie SNP 30, 814 64 Bratislava 1 e-mail cím: csaladivilag@ujszo.com , tel.: 02/59 233 446, fax: 02/59 233 469
