Új Szó, 2005. május (58. évfolyam, 100-125. szám)

2005-05-19 / 115 szám, csütörtök

Kultúra 8 ÚJ SZÓ 2005. MÁJUS 19. RÖVIDEN Svéd dzsessz az Ipoly partján Ipolyságon, a helyi művészeti alapiskola nagytermében (Bar­tók Béla tér 1.) holnap 19 órai kezdettel a svédországi Carl Orr- je Visby Jazz Trio ad koncertet (Carl Orrje - zongora, Nils Oss- man - nagybőgő, Marcus Gruvs- tedt - dob). A dzsesszkoncertre az Ipolyság város pecsétje - Si- gillum oppidi Saag szervezésé­ben kerül sor. (fin) Fából faragott csoda Pozsony. Dél-szlovákiai ma­gyar fafaragók munkáiból nyílik kiállítás Fából faragott csoda címmel holnap 15 órától a Brämer-kúria Galériájában. Amint azt Jarábik Gabriella, a Szlovákiai Magyar Kultúra Mú­zeuma igazgatója elmondta, a ki­állítás, melynek kurátora Sípos Szilvia és Szabó Réka, a múzeum által végzett, másfél éves kutató­munkának az eredménye, s részt vett benne Danter Izabella, a Galántai Múzeum munkatársa is. „Húsz-huszonegy fafaragót tartunk számon, közülük most a Komáromi járástól egészen Nagykaposig tizenheten vesznek részt a kiállításon fotóanyaggal, filmanyaggal és természetesen kész alkotásokkal. Sokan közü­lük személyesen is jelen lesznek a megnyitón. Emellett nagy örö­münkre szolgál, hogy a bemuta­tandó munkák nagy részét meg tudtuk vásárolni a múzeumunk részére” - mondta Jarábik Gabri­ella. A kiállítás alkalmából két­nyelvű, magyar-szlovák kataló­gust is megjelentetett a múzeum. Megnyitó beszédet mond Csáky Pál miniszterelnök-helyettes, a kiállítás védnöke, (me) Elhunyt Stella Zázvorková Nyolcvanhárom éves korában Prágában elhunyt a csehek nagy komikája, Stella Zázvorková. Hatvanéves színészi pályafutása során több mint ötven színházi előadásban szerepelt, és kb. száznyolcvan film-, valamint te­levíziós szerepet formált meg. Az utóbbi években láthattuk őt Jan Hrebejk Kuckókjában, F. A. Bra- bec Csokrok című lírai balladájá­ban, Jan Svérák Kolja című filmdrámájában, Vladimír Mi- chálek Vénasszonyok nyara című mozijában - ez utóbbiban nyúj­tott alakításáért megkapta a leg­jobb színésznőnek járó Cseh Oroszlánt. Utolsó moziszerepét Filip Renctől kapta a rendező legutóbbi filmjében, a Rózsaszín regényben, melynek idén április­ban tartották a premierjét. Stella Zázvorkovára sokan az Arabela és a Kórház a város szélén című televíziós sorozatokból emlékez­nek. 2001-ben életművéért Thá- lia-díjjal jutalmazták, (tébé) (ČTK-felvétel) Gazdag program a Múzeumok Majálisán Kultúrákat összekötő hidak ONDREJCSÁK CSILLA A múzeumi világnap ünnepéhez kapcsolódóan idén már tizedik al­kalommal rendezik meg Budapes­ten a Múzeumok Majálisát a Nem­zeti Múzeum épületében és kertjé­ben. Az idei, május 21-22-én zajló jubileumi rendezvénysorozat a programkínálat és a színvonal te­kintetében egyaránt igyekszik túl­szárnyalni a korábbiakat. A fesztiválon közel száz múze­um mutatkozik majd be kiállítá­sokkal, igényes programokkal, in­teraktív játékokkal. Ebben az év­ben a legsikerültebb, legötletesebb programot a közönség is díjazni foga, mint ahogy azt is, hogy a múzeumi világnap idei mottójának üzenetét („Múzeumok - kultúrá­kat összekötő hidak”) miként lesz­nek képesek az egyes múzeumok a gyakorlatba átültetni. És hogy mivel várják idén az ér­deklődőket? A Múzeum épületé­ben „Vezess a múltnak ösvénye­in...” címmel előadásokat hallha­tunk a Zsigmond kori királyi dísz­nyergekről, a Mátyás kori lakbe­rendezésről, arról, hogy hová tet­ték az olvasószemüveget a közép­korban, és sok-sok egyéb mellett bepillantást nyerhetünk például a római kori kőtár rejtelmeibe is. Az előadássorozat külön foglalkozik az etnikumok kapcsolatával a-tör­ténelemben. A Báthory Istvántól Bem Józsefig című előadás a len­gyel-magyar együttműködés tör­ténetét taglalja, A Lech-mezei csa­tától Buda visszavívásáig című a magyar-német, a Kossuth és Gari­baldi kora című pedig a ma­gyar-olasz történelmi párhuzamo­kat mutatja be. A régi zene ked­velőinek szombat délután a Musi- ca Historica Együttes 12-13. szá­zadi diákdalokból és Balassi Bálint énekeiből összeállított műsorával kedveskednek, vasárnap délután pedig Kónya István lantművész, il­letve Lovász Irén koncertjére kerül sor. A Múzeumkertben felállított sát­rakban olyan kézműves-foglalko­zások lesznek, mint például a pán­céling- és tarsolykészítés, a koron­gozás, a rézlemez-domborítás vagy épp az ékszer-, mozaik- és zászlókészítés. Van, amit minden­képp ki kell próbálni, ilyen például az íjászat, a gólyalábazás, a hordó­lovaglás, a dárdadobás és a bajví­vás! Lesz zenepavilon, paravános fényképezkedés vagy honfoglalás kori köleses és tönkölyös étkek. Sokat ígérők a Történelmi Ját­szótér programjai is. A bábelőadá­sokon kívül a kicsiket meseház is várja mindkét napon. A zene- és tánckedvelő közönség is megtalál­hatja a fesztiválon a kedvére valót. A Kosbor Együttes megzenésített verseket ad elő, fellép a Valcer Táncstúdió, a Brass in the Five réz­fúvós kvintett, az est fénypontja pedig a Takács Tamás Dirty Blues Band lesz. A magyarországi múzeumokon kívül a majálison A Magyar Kultú­ra és Duna Mente Múzeuma is je­len lesz és a zselízi Kincső Ifjúsági Néptáncegyüttes is fellép, akik elsősorban a Felvidék magyar táj­egységeinek táncait mutatják be. A kiadó szerint Kozsár Zsuzsanna Harminchárom apokrifje jobb, mint A da Vinci-kód Jézusmária, mi lesz ebből? Barak László, Tóth Rita, Kozsár Zsuzsanna és Gál Tamás (A szerző felvétele) Kérdezhetné Mária a Har­minchárom apokrif című novellafüzérben, amely­ben az ember annyira is­teni, mint amennyire az Isten emberi. Ha valame­lyik világnyelven jelent volna meg ez a könyv, ta­lán világra szóló botrányt kavarna. És a botrány tudvalévőén emeli a pél­dányszámot. JUHÁSZ KATALIN De kezdjük szépen az elején. Nem mindennapos dolog, hogy egy kassai szerző könyvének be­mutatóját rendezik meg Kassán. A városban és környékén ugyanis a legnagyobb jóindulattal is csak öt írót és költőt tudunk felsorol­ni, legalábbis ennyien tagjai a Szlovákiai Magyar írók Társa­ságának. Joggal várhatnánk te­hát el a „tömeges” érdeklődést, ami a kortárs szépirodalom je­lenlegi közmegbecsülését tekint­ve negyven-ötven főt jelent. A Café Tháliában ehhez képest alig több, mint húszán gyűltek össze, közülük jó, ha tizenhatan voltak kassaiak. Optimista hozzáállás­sal ez a tény megmagyarázhatat­lan, esetleg a kései kezdés rovásá­ra írható, pesszimisták pedig ne akarjunk lenni ezen ünnepi alka­lomkor, ne beszéljünk érdekte­lenségről, irigységről vagy szer­vezési fiaskóról, hiszen nem min­dennapi kötet látott napvilágot a NAP Kiadó jóvoltából. Kozsár Zsuzsanna, akit eddig főleg gyer­mekkönyvek szerzőjeként ismer­hettünk, a Harminchárom apok­rifben az Újszövetséget tette em­berléptékűvé, maivá azok számá­ra is, akik nem vallásosak, illetve csak a „sztori szintjén” ismerik Jézus történetét. A szerző nem elégszik meg a felszínnel, mé­lyebbre ás, a szereplők bőrébe igyekszik bújni, és teljesen hét­köznapi, empatikus alapon köze­lít a kereszténység legismertebb történetéhez. Például elképzeli, mit érezhetett Mária, akit tulaj­donképpen megerőszakoltak, hi­szen akarata ellenére a méhében hordozza egy ismeretlen hatalom gyümölcsét, és tudja, hogy a gyermek rettenetes hatalom hor­dozója lesz. Vajon milyen viszo­nya lehet egy nőnek a saját gyer­mekéhez, aki nem teljesen az övé, aki más, mint a többi gyerek, akinek jövőjét nem befolyásol­hatja? És vajon Jézus hogyan ke­zeli mélyen emberi ösztöneit, ér­zéseit, sokszor esendő gondolata­it, tudva, hogy egész földi életét egy felsőbb hatalom szolgálatá­ban kell eltöltenie? A könyvben számos olyan kérdés bújik meg, amelyet még soha nem tettünk fel magunknak, mert „beleélés” helyett az évszázadok óta meg­lévő, kanonizált sémákban gon­dolkodtunk a Megváltóról. A Mária-Jézus viszony keltette a legnagyobb vitát a kassai könyv- bemutatón is, ahol Tóth Rita és Gál Tamás, a SZEVASZ színművé­szei olvastak fel részleteket a Har­minchárom apokrifből. A szerző szerint ezt az ambivalens kapcso­latot a nők sokkal jobban átérez- hetik, mint a férfiak, ennek el­lenére ez nem egy úgynevezett „női könyv”, azaz egyáltalán nem fontos, hogy nő tollából született. Barak László, a NAP Kiadó igazga­tója odáig ment a méltatásban, hogy ha ez a novellafüzér valame­lyik világnyelven íródott volna, talán nagyobb port kavar, mint Dan Brown sikerregénye, A da Vinci-kód. „Egyrészt a Harminc- három apokrif jobb, intelligenseb­ben és elegánsabban megírt könyv, mint A da Vinci-kód, más­részt egyesek szemében sokkal in­kább megszentségteleníti azt, amit a dogma erről a keresztény mítoszról tart” - véli a kiadó, aki jó üzletemberként természetesen örülne, ha a klérus olyan vehe­menciával ítélné el ezt a könyvet, mint Dan Brown művét. A keresztény történet demitizá- lása mellett maga a műfaj is meg­ér egy „misét”, hiszen félig vers­ről, félig prózáról van szó, a mon­datok hol hömpölyögnek és egy­másba kapaszkodnak, hol pedig minden pátosz nélkül toppannak az aszfalton. A felépítés nem re­gényszerű, a novellák lazán kap­csolódnak egymásba, ám egyen­ként is megállják a helyüket. A bibliai nyelvezetet Kozsár Zsu­zsanna minimális mértékben használja, csupán annyira, hogy kiemelje a történetet a „hótreál” valóságból. Szerinte valamennyi­en a Biblia történeteit éljük meg, hiszen a könyvek könyve nem más, mint az emberiség könyve. Saját kínjainkat, kétségeinket, fé­lelmeinket és viszolygásainkat látjuk viszont a kétezer éves „szto­ri” szereplőinek életében, ezért is fordulhatunk a Bibliához vála­szért kérdéseinkre. Száz szónak is egy a vége: aki­nek nincs meg ez a könyv, szegé­nyebb lesz egy jelentős él­ménnyel. És ezt nem csak Barak László állítja. NÉZEM A DOBOZT Buckalakók, csillagrombolók, Star-csinálók Z. NÉMETH ISTVÁN Az első tulajdonképpen a ne­gyedik, és a későbbi lett koráb­ban, miközben a későbbi, tehát a korábbi minden tekintetben sok­kal modernebb, mint a korábbi, azaz a későbbi. Mi az? Hát persze hogy az immáron hat epizódból álló Csillagok háborújáról van szó. Erről a duplán tripla sci-fi űroperettről mindent elmondtak már, és mindennek elmondták. A mozikban javában vetítik az új részt, ideje volt hát, hogy a képer­nyőn feltűnjön az előző, 2002-es epizód. Például hogy végre én is megnézhessem. A klónok támadása az első rész befejezése után tíz évvel veszi fel az elbeszélés fonalát. Az ifjú Anakin elindul a „begonoszodás”, a Darth Vaderré válás rögös és pszichológiailag nem túlzottan alátámasztott (számos kritikus szerint a folytatás ezért is csaló­dás) útján. Visszatér a Tattoin bolygóra, hogy megmentse édes­anyját, és megküzd szerelméért, Amidala királynőért. Eközben to­vább folyik a harc a Jedi-lovagok és a sötétség erői között. Reméltem, hogy a csalódásom nem lesz túl nagy, ám az elején, amikor egy Jedi csak úgy hipp- hopp kiugrik a 200. emeletről az utca forgalmas légterébe, abban bízván, hogy majd csak kerül alá valami repümobil, amelybe (szinte tollpiheként) belezuttyanhat, ne­kem rögtön Az ötödik elem c. film hasonló jelenete jutott eszembe, meg az, hogy akkor már inkább a magyar népmesék. Hát még ami­kor kiderült, hogy egy Jedi mindig talpra esik, és akkorát is tud ugra­ni, mint Neo a Mátrixban! Pedig tízévesen még rajongó­nak számítottam. A Csillagok há­borúja először is könyv alakban jutott el hozzám pontosan hu­szonöt évvel ezelőtt. A sztorival később Fazekas Attila filmkockák alapján rajzolt, remekbe sikerült képregényében is találkoztam, ezért hát a film megtekintése nem hatott meg különösebben. Beval­lom, A Birodalom visszavág és A Jedi visszatér is jobban tetszett könyvben. Aztán megvásároltam még a Timothy Zahn-féle folytatá­sokat (Sötét erők ébredése, A Bi­rodalom, örökösei stb.), a Brian Daley- és Dale Avery-féle Han Solo-trilógiákat, de ezeket vala­hogy már nem olvastam el. Most viszont több tucat hozzá­szólást végigböngésztem a neten, hogy lássam, kinek mitől nyílik ki a lézerkard a zsebében. Az egyik vé­leményező szerint infantilis gye­rekfilmre sikerült a Baljós árnyak című 1. epizód, de még ennél is to­vább megy: „Ha az Alient összepá­rosíthatták a Predatorral, miért ne lehetne mondjuk a Shreket Jar- Jarral és Csubakkával? Biztosan jól kijönnének egymással...” Mások szerint kár, hogy a IV. epizód mára már reménytelenül elavult: „...ma, 2005-ben úgy lóg ki Vader klasszi­kus mellkasi kapcsolótáblája, mintha egy NDK turmixgép tévedt volna az űrcsatába.” Volt, aki in­kább a füozófia oldaláról közelí­tett: „A Csillagok háborúja nem a jövőről szól, hanem arról, mit gon­doltak a jövőről a múltban. Időről időre meg kell nézni, mert egy egész világ értékrendjét tartalmaz­za (ez különben az eposzok felada­ta), és igen ajánlatos néha össze­hasonlítani a jelent a múlttal. Pél­dául ha ma a Birodalom szemszö­géből forgatnák le az egészet, a lá­zadók szövetségét, ezt a gyanús alakokból, csempészekből, szeren­csejátékosokból és sivatagi pa­rasztfiúkból verbuvált, galaxis- szerte robbantgató terrorszerveze­tet a végén joggal és dicsőn tapos­nák el a lépegetők. A rend nevé­ben. Berepülni egy katonai bázis­ra, maroknyi csapattal szembenéz­ni a túlerővel, egy egész világgal, és aztán felrobbantani a főreak­tort, pláne nekivezetni egy kicsi hajót egy nagyobbnak... ez ma nem hőstett, hanem terrorizmus.” Még jó, hogy ezek a kegyetlen ütközetek csupán valahol messze, egy távoli galaxisban történhetnek meg... Vagy mégsem? „A film egyetlen aktuális üzenete a mester­ségesen generált háború ürügyén fasizálódó demokrácia bemutatá­sa.” Ez is valami.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents