Új Szó, 2005. május (58. évfolyam, 100-125. szám)
2005-05-18 / 114 szám, szerda
2005. május 18., szerda 2. évfolyam 20. szám MOZIMUSTRA Joel Schumacher filmjében már a hangzással is baj van Az operaház fantomja KOSSÁR LAJOS Siker és bukás. így is lehetne jellemezni egy nagyon is sikeres musical, Az operaház fantomja megfilmesített változatát. Pedig nem más rendezte, mint az elismert Joel Schumacher, akinek legutóbbi rendezése, A fülke című thriller Colin Farrell főszereplésével óriási siker volt. Az operaház fantomja mint regény a klasszikus horrorirodalom egyik gyöngyszeme Gaston Leroux tollából. Hogy mennyire közkedvelt, azt bizonyítja a sok filmes adaptáció is, melyek azonban nem musicalfilmekként jelentek meg a vásznon. A legjobbnak talán az 1925-ös változat, Rupert Julian rendezése számít, amely a némafilmek hőskorából származik, s amelyben a Fantomot Lon Chaney alakította. Több mint másfél évtizede a regényből Andrew Lloyd Webber zenés darabot írt, melyet szerte a világon a mai napig nagy sikerrel játszanak a musicalszínpadokon. Nem is csoda, hiszen a zenéje csodálatos. Igaz sokáig popos giccsnek tartották, de aki ismeri Lloyd Webber többi alkotását - a Macskákat vagy az Evitát -, annak nem idegen ez a stílus. Felejthetetlen Sarah Brightman éneke, akárcsak Michael Crawford Fantomja. Sajnos az ismert zenei hangzás hiányzik Joel Schumacher inkább hosszú videoklipnek nevezhető alkotásából. De nem csak az. Schumacher elfelejtette, hogy nem lehet csak úgy, minden átírás nélkül filmre vinni egy színpadon jól megrendezett darabot, mert akkor nem biztos, hogy sikeres film lesz belőle. Bár volt már példa arra is, hogy egy színpadi darabot, musicalt egy az egyben filmre vittek, és sikert aratott (Tánckar - Chorus Line), viszont tudjuk, hogy a filmes musicalek eredeti, egyedi alkotások. Említsem csak a Moulin Rouge-t Baz Luhrmanntól vagy a Chicagót Rob Marshalltól. Az operaház fantomja azonban valójában nem musicalfilm, hanem filmszalagra rögzített, rosszul megrendezett színpadi alkotás. Bár minden nagyon szép, a Emmy Rossum (Christine) és Gerard Butler (Fantom) (Képarchívum) díszletek, a kosztümök, a maszkok, mégis valami hiányzik belőle. Talán a regényben meglévő romantikus izgalom, a horror keltette félelem. Itt nincsenek meglepetések, riasztgatások, csak beállított pózok, elénekelt jelenetek, statikusnak ható kamerabeállítások. Ez két órán át kicsit fárasztóan hat. Pedig a musical - eredetiben hallgatva - nem tűnik hosszúnak. Itt viszont már a hangzással is baj van. A filmben nem hangzik jól sem Lloyd Webber zenéje, sem a szereplők éneke. Bár Christine szerepében Emmy Rossum gyönyörűen énekel, szopránjából hiányzik az éteriség. Gerard Butler a Fantom szerepében szintén csak halovány mása Michael Crawfordnak. Csak a mellékszereplők, Patrick Wilson és Minnie Driver mutatták fel, hogy valódi musicaltehetségek. Ami a rendezést illeti, még egy megjegyzés: egy jó fümes musicalfeldolgozásban a zenei részek és a táncos betétek egyenrangúak a prózai jelenetekkel. Itt ez az elv hiányzik. A néző pontosan tudja, hogy a csodaszép áriák után mikor indul egy újabb színpadi jelenet. Talán ezért is unottan hagyja majd el a mozitermet. Pedig Az operaház fantomja nagyon jó regény is, musical is. Csak kissé rossz film. Új választási lehetőség a játékfilmek szerelmeseinek Mostantól mozicsatorna ÚJ SZÓ-HÍR Olyan új tévécsatornával bővült a kínálat a közép-európai országok közül immár Szlovákiában is, amely a világ minden tájáról származó legsikeresebb, díjnyertes mozifilmeket mutatja be - hangzott el az HBO pozsonyi sajtótájékoztatóján. Az új csatorna, a Cinemax, ahogy ígérik, további választási lehetőséget kínál a mozifilmek szerelmeseinek. Az új csatorna örök érvényű filmsikereket, főként európai filmeket, film- fesztiválokon díjazott filmsikereket mutat be este 20, valamint 22 órától. A Cinemaxon minden este tematikus est lesz. Hétfőn a Női esten elgondolkodtató drámákat, romantikus filmeket vetítenek ki- kapcsolódásra vágyó hölgyeknek. Szerdán a Világmozi kínálatában kimagasló független filmstúdiók filmjeiből válogatnak a szerkesztők; mindenekelőtt nemzetközi filmfesztiválokon díjjal jutalmazott mozgóképek kerülnek műsorra. Csütörtökön A klasszikusok klubja díjnyertes, közönségsikert aratott modern klasszikusokat kínál. A Kultmax pénteken kultuszfilmekből válogat. A szombat az exkluzív premierfilmeké. Vasárnap az Alkonyzóna borzongató szórakozást ígér - a legjobb thrillerek, sci-fik, horrorfilmek kerülnek képernyőre. A tervezett filmek közül néhány cím: az Evelyn Pierce Brosmannal a főszerepben, a Trükkös fiúk Nicolas Cage főszereplésével, a Nő előttem, nő utánam Colin Firth főszereplésével, a Salvador, Oliver Stone mozgóképe. A díjnyertes filmek közül képernyőre kerül majd egyebek között a Solino (Németország), a Bíbor pillangó (Kína), az Astronauts (Spanyolország), az Apró sztorik (Argentína), (tébé) Tod Williams filmje egy vergődő házastársi kapcsolatban élő pár utolsó, konfliktusokkal teli nyarát meséli el Ami a titkos ajtó mögött van A titkos ajtó merész, bátor film arról, hogy mit kezdjünk az élettel, amikor már elveszítettük. Amikor nem tudunk örülni neki, amikor menekülnénk előle, amikor a teljes elfordulásunkban már bármire képesek vagyunk. Amikor szeretettel feltámaszthatatlan halott lélekkel bárminek átadjuk élő testünk. Ezért aztán nem szokványos dolgok is vannak bőven a filmben. . TALLÓSI BÉLA (Képarchívum) szerelmet, Tednél az írói példaképet keresi mindhiába. Sokat tapasztalva, de érzelmi csalódással, a visszaút lehetőségét kizárva indul el, vissza a saját életébe. A háromszög szögeire hull szét. A remény elvérzett. „íródeákként” azonban egy dolgot megjegyzett egész életére: ahhoz, hogy valamely irodalmi mű jó legyen, az írásnál figyelni kell a specifikus részletekre. Tod Williams, A titkos ajtó rendezője is figyelt a részletekre. Ezért is tudott az ezerszer elcsépelt alapból, a szerelmi háromszög-sztoriból szépen kidolgozott, nem ásítoztató filmet kihozni. (Persze az alap, a regény nem akárkitől származik: John Irving írta.) A legdöbbenetesebb része a filmnek, amikor Ted elmeséli Eddie- nek, hogyan történt a baleset, amelyben elveszítették gyermekeiket, s Marion hogyan élte meg és át a tragédiát. Kitér egy olyan specifikus részletre is, amely mélyen megragad az emberben, s amely megtartja az irodalmi művet vagy a filmet, A titkos ajtót is az emlékezetben. Olyan részletről van szó, amelytől Marion kővé mered, s percekig úgy marad, ha a fiairól kérdezik. Olyan részlet ez, amely- bár nem mutatja meg a kamera, csak Ted elbeszéléséből ismerjük meg, és látjuk igen plasztikus módon belső szemeinkkel - nemcsak Ted és Marion pszichéjét és érzelmi életét vágja taccsra, hanem bennünket is megvisel. Persze otrombaság lenne elárulni, a specifikus részletért be kell ülni a filmre. Na meg a színészekért is érdemes. Már-már fizikailag fájdalmas, ahogy Jeff Bridges megfor: málja (éli!) Tedet, az ápolatlan, szörnyű arrogáns, otromba pasit. És amit aktmodellként Mimi Rogers produkál! Olyat se látunk mindennap. Kim Basingernek e szerep egykori önmaga reinkarnációja a 9 és 1/2 hét című filmből. És ahogy eljátssza, hogy megkövül! Képes teljes fizikai, érzelmi, lelki máshollétet produkálni - végül is Oscar-díjas színésznő. Jon Foster Eddie-ként ennivaló kamasz, nem csoda, hogy Marion készséggel „adoptálta“. Valószínűleg az ígéretes kezdés után ezt Hollywood is megteszi vele. Ted Cole (Jeff Bridges) és felesége, Marion (Kim Basinger) Már ahogy indít. Hogy egy hatéves szöszi kislány a falra aggatott régi fényképeket nézegetve azt kérdezi apjától, hogy mi a halál. Ekkor még nem tudjuk, miért érdekli - ezért is olyan mellbevágó a kérdés. De aztán kiderül, a halál a film cselekményének mozgatórugója. Egy vergődő házastársi kapcsolatban élő pár utolsó nyarát meséli el A titkos ajtó. A híres gyermek- könyv-író és festő, Ted Cole (Jeff Bridges) és felesége, Marion (Kim Basinger) annyira elhidegültek egymástól, hogy külön házban élnek. Hatéves közös kislányuk, Ruth (Elle Farming) se tudja menteni a menthetetlent, a család szétesését, szülei házaséletének meg- feneklését. S a tönkrement kapcsolaton még csak ront a tizenhat éves írópalánta, Eddie (Jon Foster), akit Ted azért hív varázslatos tengerparti birtokára, hogy korrektúrázza a kéziratait, s furi- kázza őt démoni múzsájához és aktmodelljéhez. A titkos ajtóról elmondható, hogy sejtelmes és valamelyest buja film (is). Már ahogy indul, az se pöttyös könyv. Ruth felriad álmából, s elmeséli apjának, attól ijedt meg, hogy olyan hangot hallott, mintha valaki erőlködve próbált volna hangot nem kiadni. A férfi, hogy megvigasztalja, elindul vele a gyerekszoba felé, de minden szeméremérzés nélkül, teljes pucérságával kell ki az ágyból, amire a kislány megjegyzi: olyan vicces a péniszed. Aztán amikor a hamvas „írósegéd”, Eddie megérkezik a birtokra, Ted lerántja magáról a gatyát, s a megszeppent fiúcska előtt férfiasságát lobogtatva élvezettel pancsikol a kerti tusolóban, az embernek az az érzése, mintha az Idegenek Velencében című korábbi film sejtel- mességéhez hasonló titokzatosságot tartogatna A titkos ajtó is. De nem. Holott a falakra aggatott sok-sok régi, fekete-fehér fotó, meg a kezdő képsorokon látható, jobbra kanyarodást jelző indexlámpa is baljós hangulatot sejtet, azt, hogy valami nagyon komor dologra kell számítanunk, vagyis a szellemházban, amelyben élnek, valami nem mindennapi dolog fog történni. Rémüldöznünk azonban nem kell. A régi fotókon látható szőke buksijú kölykökről kiderül, ők a Cole fivérek, akik kamaszkorukban egy tragikus autóbalesetben életüket vesztették. S a szülők, hiába nemzettek fiaik halála után „pótbébit” - ő Ruth -, kapcsolatukra annyira ránehezült a tragédia, hogy képtelenek békében egymás mellett élni. Az „íróinas” Eddie-t pedig azért fogadták fel a szünidőre asszisztensnek, mert ki- köpötten olyan, mint az egyik Cole fiú volt. Eddie szeretnivaló kölyök, félénk, zavart, szétszórt egy kicsit, mint a legtöbb kiskamasz, aki ébredező nemi vágyával küszködik. Ám valahogy nem a vele egykorú bakfisok érdeklik, hanem Marionra bukik: előbb az asszony egyik fotójára, majd a fehérneműjére, később rózsaszín (vagy lila?) pamutszvet- terére gerjed. Ám ahányszor csak jól akarná érezni magát a ruhadarabok társaságában, mindig megzavarják az aktust. A film egyik leg- megmosolyogtatóbb jelenete, amikor a nő kiteszi a szvetterét és a melltartóját az ágyra, hogy a fétisre beinduló fiúnak megadja az élvezeteket. De aztán a parlagon heverő szépasszony is megkívánja a nyúlánk kamaszt, s oly intenzíven vezeti be a testi gyönyörök rejtelmeibe, hogy a szünidő alatt többet megtanul lepedőakrobatikából, műit az írás művészetéből. Ám Teddel sem klappol műiden. Különös vágyai vannak, amelyet „festéssel” él ki. Az aktfestés közben leigázza, megalázza és megszégyeníti a modelljét. Az érzelmi romokon sebeit nyalogató házaspár között a fiú nem találja meg a helyét. Marionnál a A parlagon heverő szépasszony is megkívánja a nyúlánk kamaszt. Marion és Eddie (Jon Foster)
