Új Szó, 2005. május (58. évfolyam, 100-125. szám)
2005-05-17 / 113 szám, kedd
ÚJ SZÓ 2005. MÁJUS 17. Téma: történelmi rejtvények 21 Ma már sok évszázada elhunyt személyek maradványaiból is érdekes következtetéseket képesek levonni Feltárt sírok, szóra bírt halottak Agnés Soréi, VII. Károly kedvese Jean Fouquet híres festményén, mint Madonna. Bár nemrég exhumált maradványaiban rengeteg higanyt találtak, nem biztos, hogy megmérgezték. (Fotók: képarchívum) Nincs, ami makacsabb tartóssággal élne a köztudatban, mint a méreg okozta halál gyanúja. Makacsul tartós az ilyen eseteket övező kíváncsiság is: ki ne szeretné tudni, valóban méreg végzett-e Mátyás királlyal vagy a hírhedt Borgia pápával, aki a történelmi pletykák szerint maga is sokakat küldött méreggel a másvilágra? VITÁLANNA Ezekre a történelmi rejtélyekre próbál választ adni egy régi-új tudományág, a paleopatológia, amely ma már nemcsak az őslények, hanem sok évszázada elhunyt személyek maradványaiból is érdekes következtetéseket képes levonni életvitelükre, táplálkozásukra, betegségeikre, haláluk okaira vonatkozóan. Igen ám, de mit tehet a paleopatológus, ha nincsenek maradványok? Ilyenkor átengedi a terepet a történészeknek és a régészeknek, hadd ötöljenek ki újabb és újabb szenzációs hipotéziseket. Hajsza a sír után Bár a Nagy Sándorról szóló filmnek már lecsengett, állítólagos megmérgezése továbbra is téma, szakmai folyóiratokban és bulvárlapok hasábjain egyaránt. Maradványok nincsenek, de folyik a hajsza a sírja után, immár hosszú évszázadok óta. Achille Adriani, az 1982-ben elhunyt olasz régész életcéljának tekintette felkutatását, de meghalt, még mielőtt megírhatta volna, milyen eredményre jutott. Jegyzeteit tanítványa, Nicola Bonacasa, a palermói egyetem régészeti intézetének igazgatója rendezte két évtizedes fáradságos munkával sajtó alá. Adriani proffá megtalálnák Nagy Sándor bebalzsamozott, mumifikált holttestét, megtudhatnánk, valóban méreg végzett-e vele fesszor következtetése ugyancsak meglepő. „A sír végig az orrunk előtt volt - áll posztumusz könyvében -, az alexandriai Latin Temető 1907-ben felfedezett sírkamrájában, amelyet tévesen a Ptolemai- dák családi sírjának véltek.” Adriani szerint a sírkamra makedón stílusú arany- és rózsaszín alabást- romtömbjei tökéletesen megfelelnek a Nagy Sándor végső nyughelyéről beszámoló ókori leírásoknak. Ha a megszállott olasz professzor tévedett volna, még nincs veszve semmi. Az Egyiptomi Legfelső Régészeti Tanács napjainkban hivatalosan 140 olyan kutatást ismer el, melynek célja Alexand- rosz sírjának megtalálása. Balkáni vita Nyikoláj Ovcharov bolgár régész jóval szerencsésebb a Nagy Sándor végső nyughelyét kereső kollégáinál. Ő ugyanis megtalálta Orpheusz sírját. A sajtónak nyilatkozva úgy fogalmazott, hogy „Bulgária déli részén vezetett tavalyi ásatásai során csoportjával sikerült meghatároznia Orpheusz sírjának helyét”. A görög mitológiából ismert dalnok, a thrákiai Oiagrosz király és Kalliopé múzsa fia, aki még az alvilág őreit is megindította csodás énekével, Ovcharov szerint a mai Bulgária területén élt. Ez az állítása hatalmas felháborodást keltett Görögországban, amely legújabb idegen- forgalmi kampányában „a mitikus Orpheusz szülőföldje” szlogennel reklámozza magát. A görög történészek késhegyre menő vitába bonyolódtak bolgár kollégáikkal a múzsa szülte lantpengető származásáról. Ovcharov kijelentette: „A görögök szerint görög volt, de ez egyáltalán nem igaz, ez egyszerűen csak görög nacionalizmus.” „A történelem során egyes nemzétek mindig is magukénak követelték a görög hősöket. így volt ez Nagy Sándorral, és így van most Orpheusszal is. Bulgária egyébként akkor még nem is létezett - replikázott méltatlankodva a Daily Telegraphnak Alexandra Christopoulou asszony, az athéni Régészeti Múzeum vezetője. Francia történelmi rejtély A franciákat egy valóban létezett személy sírjának felnyitása tartotta hónapokig izgalomban: Agnes Söreié, kora egyik legszebb asszonyáé, aki VII. Károly francia király kedvese volt, s mint ilyen, az első a hivatalosan elismert francia királyi ágyasok sorában, Madame Pompadour és Dubarry elődje. Amikor 1450-ben 28 évesen meghalt, azonnal megindult a szóbeszéd, hogy megmérgezték. A kortársak azt is tudni vélték, ki volt a tettes: VII. Károly fia, a későbbi XI. Lajos. Apja szeretője iránti gyűlölete közismert volt: egy alkalommal a nyilvánosság előtt felpofozta, és többször halálosan megfenyegette őt. Tavaly októberben exhumálták a szép Ágnes maradványait, hogy a paleopatológia legkorszerűbb módszereivel megpróbálják kideríteni, valóban méreg végzett-e vele. Akik abban reménykedtek, hogy végre fény derül a francia történelem egyik nagy rejtélyére, nem kaptak egyértelmű választ. Azt ugyan sikerült megállapítani, hogy a maradványok nagy mennyiségű higanyt tartalmaznak, de hogy ez - az egykori kozmetikumokba és gyógyszerekbe is bőven adagolt - anyag mikor és milyen módon került oda, nem egykönnyen tisztázható. Egyértelmű válasz csak arra a kérdésre született, hogy valóban olyan nagy szépség volt-e Agnés Soréi, mint azt a korabeli leírások állították. A koponya rekonstrukciója azt mutatta, hogy a magas, domború homlok, a finom orr, a hosszúkás arccsontok, a hibátlan fogsor és 4 csodával határos módon megmaradt dús, hamvasszőke haj tulajdonosa valóban nagyon szép nő volt. A hagyomány szerint okos is, amit az a tény is igazol, hogy nem fogadta el a királyi szeretőjétől felajánlott grófi vagy hercegi címet, nem kívánva szaporítani irigyei számát. Mert rengetegen irigyelték a pi- kárdiai kisnemes lányának szerencséjét, aki Lotharingiai Izabella udvarhölgyeként tizenéves korában került a francia királyi udvarba, és húszéves volt, amikor a zárkózott, gyanakvó, akkor már 40 éves VII. Károly beleszeretett. Károlynak mindig női mentorai voltak, először az anyja, majd a nővére, később Jeanne d’Arc irányítására szorult. A kora női szépségideálját megtestesítő fiatal lányban ideális partnert talált, Agnés ugyanis élénken érdeklődött az államügyek iránt, és okos tanácsokat tudott adni neki. Nyolc évi kapcsolatuk során három lánnyal ajándékozta meg. A negyediket az angolokkal csatázó király táborába tartva szülte meg, de a gyermek holtan jött világra, és Agnés is rövidesen meghalt. Károly nem tudott belenyugodni elvesztésébe, hitelt adott a mérgezésről suttogó híreknek, s annak, hogy a trónörökös felbujtására a gazdasági miniszter lett volna az elkövető. A letartoztatott Le' Coeur miniszter a.kínzások hatására beismerő vallomást tett, halálra ítélték, de a börtönből sikerült megszöknie. Itáliában, a pápánál keresett menedéket, ott is halt meg három év elteltével. Károly többé nem talált olyan megértő társra, mint Agnés, a halála okozta súlyos depresszióból soha nem gyógyult ki. A MEDICI-MARADVÁNYOK VIZSGÁLATA Malária vagy mérgezett torta? ÖSSZEFOGLALÓ Gino Fornaciari professzor, a pisai egyetem paleopatológusa jelenleg a Firenze sorsát két és fél évszázadon át kezében tartó Medičiek családi kápolnájának halottak vizsgálja, szám szerint negyvenkilencet. Lorenzo és Giu- liano Medici gyönyörű, Michelangelo faragta síremlékét nem bolygatják meg, mivel megállapították, hogy a maradványaikat rejtő szarkofágok márvány fedőlapja aligha vészelné át törés nélkül, ha megmozdítanák, ezt pedig nem akarják megkockáztatni. A Medičiek között is akad mérgezés-gyanús: I. Cosimo fiát, I. Francesco toszkán nagyherceget a történelmi pletykák szerint hatalmára áhítozó öccse tette el láb alól. Egy másik verzió szerint második felesége, a férjét csak pár órával túlélő Bianca Cappello volt a tettes, bár ő a mérget épp az ármánykodó sógornak szánta. A legenda úgy tartja, hogy Bianca mérgezett tortát készített Fer- dinando számára, és férje véletlenül evett belőle, mire Bianca követte példáját, hogy a szeretett férfivel együtt mehessen a halálba. A hirtelen kettős haláleset gyanús volt a kortársak számára. Ha csak egyikük halt volna meg, hajlamosabbak lettek volna elhinni a hivatalosan kinyilvánított halálokot, a maláriát. A szakemberek szerint azonban nem kizárt, hogy Francesco esetében önmérgezésről volt szó, ugyanis szenvedélyes alkimista volt, hosszú órákat töltött laboratóriuma mérges kigőzölgései között. Ez a halálmód azonban Bianca Francesco toszkán nagyherceg halálát a hagyomány szerint a torkosság okozta: belekóstolt az öccsének szánt, mérgezett tortába. esetében nem jöhet számításba. Francesco és Bianca szerelméről megható történeteket kreált a romantikus népi képzelet, holott nagy botrány volt ez a kapcsolat: Bianca előkelő férjes asszony volt, amikor Francesco megszöktette őt Velencéből. Akkor is kitartott mellette, amikor Ausztriai Johannát el kellett vennie feleségül. Johanna belehalt a negyedik szülésbe, az özvegy Francesco pedig a család tiltakozása ellenére nőül vette kedvesét. A legnagyobb házastársi egyetértésben éltek, ami ritkaság volt abban a családban: Francesco testvére, Pietro féltékenységből meggyilkolta a feleségét, nővérüket, IsaNem sikerült megállapítani, mitől lett ilyen különös alakú Federigo da Montefeltro orra. bellát pedig a félje ölte meg. A Medici-maradványok vizsgálata már hozott egy érdekes felfedezést: a sírkamra mögötti fal újabb, eddig ismereüen sírkamrát rejt, nemsokára kiderül, kiket temettek oda. Fornaciari professzor megvizsgálta Urbino egykori ura, a híres zsoldosvezér, Federigo da Montefeltro és felesége, Battista Sforza maradványait is. A hercegi mauzóleumban a halottakat annak idején ólomkoporsóba zárva helyezték örök nyugalomra, abban a hiszemben, hogy így jobban megóvhatok az enyészettől. A rendkívül nedves környezet azonban megtette a magáét: a maradványok olyan rossz állapotban vannak, hogy nem lehetett átszállítani őket a sienai laboratóriumba, szinte minden érintésre törtek, porladtak. így nem sikerült megállapítani, mitől volt annyira különös Montefeltro urának orra, amelyet Piero della Francesca ecsete sem volt képes megszépítem híressé vált portréján. Urbino egy másik híres halottjáról, a Szent Klára zárda kriptájában nyugvó Giulio della Rovere kardinálisról, a Mi- chelangelót és Raffaellót foglalkoztató II. Gyula pápa unoka- öccséről a vizsgálatok kimutatták, hogy szifiliszben halt meg, amit az olasz sajtó szenzációként közölt. „Ez a felfedezés nem lepett meg különösebben - hűtötte le az újságírók túl egyirányú érdeklődését a professzor a 16. században a kardinálisok elsősorban főurak voltak, csak azután egyházi személyek.” (v-1) TALÁLGATÁSOK, FANTASZTIKUS VERZIÓK Hogyan halt meg I. János Pál pápa? Az olaszokat ma is változatlanul izgatja Wojtyla elődje, a mindössze 33 napig uralkodó I. János Pál hirtelen, rejtélyes halála, amelyről a mostani pápa- választás idején ismét sok szó esett. A találgatások, fantasztikus verziók évtizedek óta nem szűnnek, még olyan hír is felröppent, hogy a pápa nyilvánosságra akarta hozni a fatimei jóslatot, de égi erők megakadályozták tervének véghezvitelében. A hivatalos jelentés szívrohamról szólt, és nemrég az olasz tévé Porta c. műsora levetítette azt a régi filmet, ahol az épp akkor elhunyt pápa testvére azt nyilatkozta, hogy náluk a szívbaj családi betegség, apjuk és számos rokonuk hasonló módon halt meg. Mást állít egy spanyol szerzetes El dia de la cuenta (A számadás napja) című, egyelőre csak internetes megrendelés útján kapható könyvében. Jesus Lopez Saez atya szerint a pápa egykori orvosa tagadta, hogy páciensének szívpanaszai lettek volna, csupán alacsony vérnyomása okozott olykor gondot. „Bár a Vatikán ezt tagadja, I. János Pált felboncolták, és tudni lehetett, hogy halálát egy nagy adag értágító okozta, amely kifejezetten ellenjavalt az alacsony vérnyomásúak számára: ilyet sohasem írt fel neki az orvosa, ezért azt vagy beinjekciózták neki, vagy kényszerítették, hogy lenyelje” - írja. Saez szerint azért kellett meghalnia, mert a katolikus egyház alapvető megreformálása keretében az olasz Kúria és a katolikus hierarchia jelentős személycserékkel járó átszervezését tervezte, és le akart számolni a szervezett bűnözéssel, amely már a Vatikán bankját is elérte, szennyes machinációkra, gyanús pénzmosási ügyletekre kényszerítve azt. Sok olasznak meggyőződése, hogy I. János Pál rejtélyes halála ügyében Gino Fornaciari mondhatná ki az utolsó szót. A pisai egyetem paleopatológusa honfitársai körében hatalmas népszerűségre tett szert, miután sikerült eloszlatnia egy több száz éves legendát: vizsgálataival kiderítette, hogy Cangrande Scaligerit, a Dante által is felmagasztalt 14. századi veronai zsoldosvezért, aki elképesztő hadi sikerei csúcsán, nagy hirtelenséggel, mindössze 38 évesen távozott az élők sorából, nem méreg vitte sírba, hanem a mértéktelen italozás, (va) Halálát egy nagy adag értágító okozta
