Új Szó, 2005. május (58. évfolyam, 100-125. szám)
2005-05-14 / 111 szám, szombat
Családi kör 15 ÚJ SZÓ 2005. MÁJUS 14. Amikor kinyitjuk a szánkat, akkor is jólápoltságunkat igazoljuk, többek közt lelkünk jólápoltságát is Hol a tisztelet mostanában? A fehér ló lehet, hogy kiment a divatból, de a köszönés még nem (Javier Albert Gutiérrezfelvétele) Sajnos manapság már közhelyként hangzik, hogy egyre csúnyábban, durvábban beszélünk. Tudjuk, hogy ebben a nagy rohanásban mindenki ingerült, ideges, hiszen tapasztaljuk ezt lépten-nyomon, a zsúfolt közlekedési eszközökön, az üzletekben, a hivatalokban stb. MÉRI MAGDOLNA Valahogy kiveszett az emberekből az egymás iránti tisztelet. Ezt a sokszor sértő, durva magatartás már a megszólítások esetében is igen gyakran tapasztaljuk. Az idősebb hölgyek még jól emlékeznek rá, hogy először a „kislány”, majd a „kisasszony” megszólítás illette őket. A népviseletbe öltözött asszonyok „menyecskék” voltak, míg az idősebbek, a városi ruhát viselők - sokszor társadalmi helyzettől függetlenül voltak a „nagyságák”. De milyen megszólításokat is kapunk napjainkban? A fiataloknál még elmegy a „csaj, csajszi” stb. megszólítás. „A néninek mi lesz?” - kérdi a csitri fodrásztanuló az idős asszonytól. Ha mosás, menjen a tálhoz. Sorban állok a zöldségüzletben. Előttem egy idősebb, jól öltözött hölgy kér két kiló mandarint. A nagydarab eladó veszi a zacskót, s gyors mozdulatokkal dobálja bele a gyümölcsöt. Közben egy csinos fiatal hölgy érkezik, valószínű, hogy az eladó ismerőse. A fürt banánt meglóbálja az eladó előtt, majd af- fektálva mondja: „Zolikám, gyorsan mérd le, nagyon sietek, aerobikra megyek!” „Mindjárt, szivi, csak előbb az öreglánynak elintézem a narancsot.” Látom, hogy a jól szituált idős hölgyet eszi a méreg, de nem szól. Hát istenem! Olyan színes, gazdag ez a magyar nyelv! Most öreglány, legközelebb talán, „vénség, banya, boszorkány”. Jól tudom én azt, hogy középkorú netán idősebb hölgyekre már nem ülik a „baba” vagy a „csaj”, meg az ilyesféle kifejezések, de talán nekik is kijárna a tisztelet. Pl. a „hölgyem”. Emiatt biztos, hogy egyik nőtársam sem sértődne meg. Kezdve a tizennyolctól a kilencvennyolc évesig. Iparkodjunk hát mindenkit tisztelettel megszólítani, hiszen nem elég, ha külsőleg szuper divatosak, jól ápoltak vagyunk. Amikor kinyitjuk a szánkat, akkor is jólápoltságunkat igazoljuk, lelkünk jólápoltságát, ne essék hát nehezünkre egy-egy „kérem”, „tessék”, „legyen szíves”. Mert a divatból még nem mentek ki ezek a szavak, s ha használjuk őket, kifejezésre juttatva velük az embertársaink iránti tiszteletet, akkor nem is fognak. ÖTLET-TÁR Színkavalkád fillérekből TIPPEK Harsány színeket! Ha a lakás berendezése szedett- vedett, de sajnáljuk kidobni (és pénzünk sincs új bútorra), két dolgot tehetünk: vagy azonos textillel (festékkel) megpróbáljuk összehangolni a különféle darabokat, vagy ellenkezőleg - mint a kép mutatja -, harsányan hangsúlyozzuk a sokféleséget. Vidám látvány Néhány doboz festék felhasználásával a régi szék újjáéled. A népes családban - különösen ott, ahol gyerekek vannak - mindenkinek megvan a maga színe - székben. Idővel a nádszékek is megkopnak, vidám látvány a más-más színűre festett együttes. Öltöztessük fel! Az üvegnek horgolhatunk új ruhát. Nemcsak azért, hogy szépen mutasson, hanem hogy tartsa melegen a teát, a kávét, vagy hidegen az üdítőt. Aki nem akar horgolni (maradék pamutból pillanatok alatt megvan), egy kimustrált szvetter ujját is felhúzhatja rá. (k) CSALÁDI KVÍZ Kedves Olvasó! Nem keü mást tennie, csak figyelmesen elolvasni hétvégi magazinunk írásait, s akkor gond nélkül meg tudja jelölni a helyes válaszokat kvízünk kérdéseire. A megfejtést levelezőlapon küldje be a Családi Kör címére, de ne feledje el feltüntetni a sajátját sem. Mert ha velünk játszik, nemcsak hogy jól szórakozik, kis szerencsével a Nap Kiadó ajándékát is megnyerheti. Beküldési határidő: május 18. 1. Napi hány százalék pozitív élményre van szüksége az embernek lelki egészsége érdekében? a) 85% b) 70% c) 50% 2. Az előrejelzések szerint mennyivel csökken 2030-ra Európában a munkaképes lakosság száma? a) 190 millióval b) 20,8 millióval c) 2,8 millióval 3. Milyen kávét adjunk székrekedés esetében? a) malátakávét b) makk-kávét c) mandulakávét 4. Mit nézett meg Csepécz Szilvia az első színes tévében? a) A Pál utcai fiúkat b) a Micimackót c) Mastroiannit Miklós Dénes Kertészek könyve Május 7-ei Családi kvízünk helyes megfejtése: le, 2a, 3c, 4b, 5b. A ajándékát Szabó Zsuzsa, tornai kedves olvasónk nyerte. SZÓ MI SZÓ „Az élet máshol van” CSEPÉCZ SZILVIA Milan Kunderát olvasom éppen, tőle kölcsö- nöztem a címet, s remélem, látatlanban is meg- m' bocsátja, hogy ez az írás mégsem az ő „nagy j könyvéről” szól. Szólhatna pedig, hisz’ ez most .€ az egyik slágerverseny, szavaznak is bőszen az fir n olvasók, nyomják az sms-t rendesen. A három ’ M pillanatnyi döntős-az Egri csillagok, A Pál utcai tfr fiúk és A gyűrűk ura szerzői -, Gárdonyi Géza, 1* Molnár Ferenc és J. R. R. Tolkien meg merenghet az égi Parnasszuson, hogy műveik vajon az iskolai kötelező olvasmányok emlékének vagy a megfilmesítésnek köszönhetően jutottak az előkelő helyezésekhez. Szó se róla, a regények valóban kitűnőek, s a helyzet csak annyira faramuci, mint ha, mondjuk, a Zabhegyező, a Micimackó és a Bűn és bűnhődés lenne a három befutó, de az Öreg néne őzikéjének köszönhetően valamelyiket azért kiszavazhatnák, vagy... Hadd ne fantáziának, hátha egyszer indítanak egy olyan versenyt is, hogy Melyik három-öt ezer könyvet látná szívesen a könyvespolcán?, aztán a nyertes könyvgyűjtőt egy stramm polcrendszerrel díjaznák. Miért is ne, ha ökör- vagy tehénszemevéssel is lehet milliókat kasszírozni (úgy igyekeztem megjegyezni, hogy miféle szemmel verték a minapi vetélkedő legbátrabbjait, mégis csak abban vagyok biztos, hogy zsiráfé nem volt). Ellenben azt sem szemérmes önvallomásnak, hanem beismert elfogultságnak szánom, hogy én magam mindenekelőtt olvasni szeretek, és televíziót akkor néztem utoljára, amikor a családi nappaliba befurakodott az első színes képernyő - jól megnéztem, hogy milyen a Mastroianni színesben, azután visszaálltam máig gyakorolt tempómra. Hogy nem a készüléket nézem, hanem „benne és általa” egy-egy filmet, és kedvenc dokumentum- esetleg hírműsoraim valamelyikét. Önszántamból. Önszántamból kapcsoltam be a készüléket anno az első kereskedelmi valóságshow második félidejében is, hasamon egy Kafka-könywel, A kastéllyal. Nem jópofaságból, csak műsor után valahogy ellensúlyozni kellett a látottakat, hogy ugye mégsem az orwelli Állatfarmról, vagy az 1984-ről mintázták?! (De!) Azt is csöndesen vettem tudomásul, hogy jobb, ha jótett helyében nem ágálok, hiszen a gyerekek már régóta nem minket figyelnek, hanem a tévé vagy a számítógép képernyőjét, s a felnőtt vüág legfeljebb negatív példa lehet. „Eltűntek az apák, majd az anyák, felszívta őket a munkaerőpiac.” De nem csak gyerekeinket neveli a televízió: bennünket is. A mostani, A rettegés foka című sokadik hasonelvű opusnál már nem kell semennyit hezitálni - a címet lopták, a licencet ismét vásárolták, és az is csak dzsungelgaranciát jelent, hogy a vetélkedőben eddig „ilyen látvány még nem volt!”. Hát, nem is. A globalizáció egyik járulékos jótéteménye a való élet gátlások nélküli képernyős láttatása. Ne legyenek illúzióink: annak a megrendítő mélyrepülésnek, amely a kereskedelmi televíziózás és a kulturális élet kapcsolatát jellemzi, igen szemléletes példája mindegyik, köny- nyednek és szórakoztatónak elképzelt műsor. Ez a kategória von dicső glóriát a szlovák Mojsejék és a magyar Győzikéék feje fölé is, és saját fiilemmel hallottam, amikor korombeli hölgyek arról cseverész- tek, hogy „igen, ezt látni kell, mert tényleg a kendőzetlen, nagyszerű valóságé S utána a megdönthetetlen érv, hogy akinek nem tetszik, az kapcsolja ki a tévét. A szent nézettségi mutatók szerint azonban nincs kikapcs’! A nyersszemgolyó-evés látványa ugyan már csak az éjszakai adássávban volt élvezhető, a műsor étvágygerjesztő reklámja azonban az előző napok huszonnégy órájában futott, kábé húszpercenként. Saját két - lassan felnőttkorba érő gyermekem - időben immunissá vált a hasonló nyelésekkel szemben. Talán pont ezért beszéltek rá, hogy lássam, cirka másfél év alatt is fordult egyet a képernyős sztárvilág. És - mit tagadjam - kiröhögtek, mert öklendeztem. Mert a tiltakozás első hulláma után jött a bizonyosság: ezt az undormányt neves tévés személyiségek kezdték és folytatják majd. Akik lehetnek disznó vagy imádott, emberi méltóságukat néhány millióért elvesztegetett példaképek, kiknek magánéletét nem lepik hatcentis férgek, melyek közül finomra puhított ajkakkal kell kiemelni a holtukban is síró szemeket. De ha pont ez kell, beveszik az aktuális hányingergátló tablettát... Én meg közben azon kaptam magam, hogy a férgeknek drukkolok. MONOLÓG Benne leszek a tévében NAGY ILONA Már lenyugodtam kissé, de így sem biztos, hogy szavakba tudom önteni a lelkemben dúló érzéskavalkádot, amelyet ez a műsor keltett. Az elsőn csak ültem kiguvadt szemmel, oly méretű döbbenet volt bennem - én még így kérkedni hitványsággal - áruba bocsátani naiv embereket testestül-lelkestül - bizony, nem láttam. A közönség üdvrivalgása fülemben inkább arénai üvöltésnek tűnik. S a bunkó zsűri - hasát csapkodva röhög, hisz tele a bendő, nagyszerű a gázsi! Dizájn center - pocsék áruk fóruma Fábry módon, csak éppen élő emberekkel. De vajon hol veszett el ezeknek az embereknek az önbecsülése - a méltósága? Képzeletemben felrémlik az öreghölgy - amint a tini lányok kedvencét énekli, a család meg hetekig befogott füllel járkál körülötte. No szüle, most már indulhatsz, indulhatsz a tévébe! No bezzeg! CSALÁDI KOR Szerkeszti: Cs. Liszka Györgyi Levélcím: Családi Kör, Námestie SNP 30, 814 64 Bratislava 1 e-mail cím: csaladivilag@ujszo.com , tel.: 02/59 233 446, fax: 02/59 233 469
