Új Szó, 2005. május (58. évfolyam, 100-125. szám)

2005-05-14 / 111 szám, szombat

ÚJ SZÓ 2005. MÁJUS 14. VÉLEMÉNY ÉS HÁTTÉR 7 TALLÓZÓ THE NEW YORK TIMES Az Egyesült Államok óvatos nyomást gyakorol a bagdadi kormányra annak érdekében, hogy több szunnitát vonjon be a politikai folyamatba, különö­sen az alkotmányt előkészítő bizottságba, és ezzel kifogják a szelet a lázadók vitorlájából. A lapnak név nélkül nyilatkozó tisztségviselő elmondta, hogy az amerikai kormány egyre nyugtalanabb amiatt, hogy a szunniták távolmaradása a síi­ta többségű Irakban erősítheti a gerillamozgalmat, és a mér­sékelt szunnitákat is a lázadók karjaiba hajthatja. Washingto­ni aggodalmait Condolezza Rice amerikai külügyminiszter is kifejtette iraki illetékeseknek.- Vedd tudomásul, hogy minket már rég nem a koalíciós szerződés köt össze, hanem a túlélési ösz­tön! • (Szalay Zoltán rajza) HÉTVÉG(R)E Egyelőre nem jogerős az öröm Egy strasbourgi kávézóban ért utol a hír, hogy a bíróság elítélte az Új Szó munkatár­saival magyarul kommuni­káló HZDS-es képviselőt, Gabriel Kariin Gábort. KOCUR LÁSZLÓ A környező asztaloknál ülő, még mindig Elzászt sirató nyugal­mazott német turisták és a délutá­ni kávéjukat szürcsölő, sok pén­zért látványosan semmit nem csi­náló eurohivatalnokok nyilván nem érthették, az ismeretlen nyel­ven beszélő euroturista miért pat­tan fel a kényelmes bőrfotelből, és kezd heves gesztikulálásba. Bá­gyadtan böfögtek bele a langyos európai délutánba, nem is sejtet­ték, hogy Szlovéniában, pardon, Szlovákiában - az egyik francia miniszter szerint Horvátország­ban, de lehet, hogy Litvániában - precedensértékű ítélet született, még ha nem is jogerős. Először ítéltek el parlamenti képviselőt. A „nép” számára ez nyilván nagy öröm, hisz mi, akik nem ve­szünk részt a politika alakításá­ban, mindig szívesen röhögünk egy-egy rosszul járt politikuson, okkal vagy ok nélkül, de jól esik. Az viszont szomorú, amikor örö­münkre rátelepszik a politika. Alig sikerült elújságolni a hírt az asz­taltársaságnak, Dániel Lipšic igaz­ságügyi miniszter azonnal kisajá­tította, elvette az örömünket: a mostanában gyengén muzsikáló KDH ifjú titánja odanyilatkozott, lám, lám, ez is bizonyítja, hogy a törvény előtt mindenki egyenlő, s a törvény betűje mindenkire egy­ként vonatkozik. Gondolom, a hazánkban nem feddhetetlen bírói társadalom is örült, hogy egy nagykürtösi kollé­gájuknak sikerült ez a bravúr. A gázolás után továbbhajtó, csőd­ügyeket elkenő, bárban ittasan ve­rekedő, a pereket évekig húzó, fe­gyelmi kérdésekben egymást soha el nem ítélő bírók alaposan megté­pázták hivatásuk becsületét. Ja­vaslom, az ítéletet meghozó bírót azonnali hatállyal helyezzék át a Nagyszombati Kerületi Bíróságra, ott ugyanis csupa tehetségtelen ember dolgozik. Nem és nem bír­nak a Pápay-gyilkosság végére jár­ni, pedig hat éve már, hogy a Fontánában dörögtek a fegyverek. Júniusban az R. család boldog le­het, mert a lipótvári börtön kapuja megnyílik Csaba fiuk előtt, au­gusztusban pedig a másik R. fiú­nak, Szilárdnak is letelik az ötéves vizsgálati fogsága. A már tavaly szeptemberben szabadult, Paprika névre hallgató cimborájuk bizton tárt karokkal fogja várni őket. A számtalan bírót elfogyasztó per főtárgyalását jó, ha júniusra kitű­zik. Az egészben az a legszomo­rúbb, hogy az aktacsomag - né­hány pojáca aktakukac miatt (ezt hivatalosan eljárásügyi problé­máknak mondják) - hónapokig pendlizett a Legfelsőbb Bíróság, a kerületi bíróság és az igazságügyi tárca között. A héten Slovenskóóóóóóóó drá­mai küzdelemben alulmaradt Ka­nadával szemben a hokivébén. Mi­közben Innsbruckban és a hazai vendéglátó-ipari egységekben a csalódott szurkolók alkoholba foj­tották bánatukat, a Tisztelt Házban is nagy buli volt. Martin Frone ok­tatási miniszter menesztéséről sza­vaztak. Az Új Szó első kiadásának lapzártáján is túlnyúló maratoni vi­ta után a teremben levő 126 képvi­selő - 24 hol is volt? - közül 69 sza­vazott igennel a bizalmatlansági indítványra, 54 nemmel, hárman pedig tartózkodtak. Frone menesz­téséhez 76 szavazat kellett volna. Ez most nem jött össze. De legalább a vita hevében megtudhattuk, hogy Frone szíve magyarul dobog, és hogy a szlovák iskolaügyet ma­gyarok irányítják, valamint hogy Angyalová képviselő asszony a ke­ménykezű Palkó belügyminiszterre vagy a nagypapásan joviális Mikloško képviselőre sokkal job­ban gerjed, mint a szakállas, pipás oktatási miniszterre, akinek még azt is felrótták, hogy pöfögő csi- bukjával nem mutat jó példát az if­júságnak. Jó példa ide vagy oda, a koalíciós képviselők által csillogóra fényezett Frone oktatási miniszter maradt. Hogy a diákok megfizet­nek-e ezért, azt majd kedden tud­juk meg. HETI GAZDA(G)SÁG Hol folyik itt farmergazdálkodás? TUBA LAJOS A gazdák támogatása a vidék szociális stabilitásának eszköze - jelentette ki Simon Zsolt miniszter a héten Brüsszelben. Hol van itt farmer - tehetnénk fel a kérdést, hiszen nálunk továbbra is szinte ki­zárólag a nagyüzemek művelik a mezőgazdasági területeket. Jel­lemzésként elegendő, hogy nálunk alig 12 ezren igényeltek területala­pú támogatást; ezt Magyarorszá­gon bármelyik megye bőven lepi­pálta. A farmergazdaság a vidéki stabilizáció fontos eleme. Csak ép­pen nálunk eddig semmi sem ösz­tönözte a földtulajdonosokat a kommunisták által annak idején felszámolt gazdálkodás újrakezdé­sére. Ez persze nem is könnyű, azonban léteznek technikák a ne­hézségek kezelésére, amelyeket nálunk még véletlenül sem alkal­maztak. Fordulatot éppen az MKP- tól vártunk, amely a kilencvenes évek során a szövetkezeti menedzs­mentek politikai kötődése és a tör­ténelmi összefüggések miatt nem szerette a nagyüzemi gazdálko­dást. Elég volt azonban megszerez­ni a régen vágyott minisztériumot, és minden megváltozott. Ez sem meglepő, hiszen még nem láttunk olyan pártot, amely ellenszegült volna a befolyása alá került nagytőkés érdekeknek. Az MKP- nak inkább azt róhatjuk fel, hogy a fürdővízzel együtt a gyereket is ki­öntötte, és elfeledkezett arról, hogy mások is vannak a világon. Ha eset­leg a párt vitatkozna ezzel az állí­tással, elegendő egymás mellé ten­ni azt a listát, mit tettek Magyaror­szágon, illetve nálunk az elmúlt tíz évben a farmerek megsegítésére. A két lista hossza nagyon különbözik. Lengyelországról nem is beszélve, ahol történelmi összefüggések mi­att a farmerek valós politikai súllyal rendelkeznek, így a pártok hozzáállása is egészen más. A mi­niszterbrüsszeli szereplése talán az MKP szemléletváltására is utal. A közelgő választások miatt nem tud­ni, mennyire lesz ideje ennek ki­bontakoztatására. A napokban egyébként Léva vá­rosával volt tele a hazai sajtó. A húszmilliárdos gépkocsiabroncs­gyár alapvetően változtatná meg a régió helyzetét. Arrafelé ugyanis nemcsak a munkanélküliség jelent gondot, legalább ekkora probléma, hogy a munkaviszonyban levőknek sincs mozgásterük. Ha Pozsony környékén valaki úgy érzi, hogy nem becsülik meg kellőképpen, nagy biztonsággal talál jobban fi­zető állást magának. Ha Léván va­lóban beindul az összes üzem, amelyekről a héten szó volt, a moz­gástér is jócskán kiszélesedik. Bár az új nagyberuházásról inkább csak az utak miatt írtak, érdemes felfigyelni arra is, hogy a gyártáson kívül a fejlesztésről és a tesztelésről is beszélnek. Márpedig ez a külföl­di beruházások magasabb iskoláját jelenti, amit a helyzet stabilizáló­dása után sem fognak Romániába vagy Bulgáriába továbbköltöztetni. A gyenge láncszem ismét csak a gazdasági miniszter, aki laza csuk­lóval megígért 4 milliárd korona ál­lami segélyt. Ezt nemcsak Brüsszel­ben, itthon is nehéz lesz eladnia. Ekkora összeget vállalkozásfejlesz­tési programokra költve hazai kis- és középvállalatok százait futtat­hatnák fel. Nagy a gyanú, hogy a miniszter a KLA-hoz hasonlóan a Hankook esetében is a nagy effek­tust helyezte előtérbe. Persze ne panaszkodjunk, hiszen ezúttal vég­re Dél-Szlovákia profitál belőle. Ráadásul ez valószínűleg utoljára történt meg. A KIA-blöff miatt a kormány eldöntötte, hogy ezentúl csak a keletebbre fekvő, válságrégi­ókban való üzemtelepítésért lehet pénzt ígérni a külföldieknek. A lé­vai négy milliárd pedig való­színűleg azt eredményezi, hogy az eddiginél sokkal pontosabban megszabják az ígéretek tartalmát. Robert Ficónak a kétes eredetű vagyonokról szóló sokadik tör­vényjavaslata ezúttal megosztotta a kormányt, amely most nem mer­te leszavazni az anyagot, de nem is támogatta. Mint annyiszor, most is kiderült, hogy az ifjú titán nem ját­szik tiszta lapokkal. Az alkotmá­nyosság miatt továbbra is nagyon aggódó MKP emberével például nem volt hajlandó tárgyaim. Ebből a politikai kommentátorok arra kö­vetkeztetnek, hogy nem is bánná annyira, ha ezúttal is megbukna tervezete a parlamentben. A szabá­lyok szerint ugyanis a kérdést fél év múlva tűzhetné újra napirendre, ami az akkor már felpörgő válasz­tási kampányban kimeríthetetlen kincsesbányát jelentene. Persze a kormánykoalíciót sem kell sajnál­nunk. Ha 20Ô2 végén nagy lelke­sen bevette a témát a kormány- programba, akkor a magas labda feladása helyett meg kellett volna oldania az ügyet. KOMMENTÁR Felajánlom magamat... LOVÁSZ ATTILA Parkinson szerint „ha valamit nem akarsz megoldani, hozzál lét­re bizottságot.” Javaslom felvenni az úr törvényei közé meglátá­somat: ha azt akarod, hogy egy drága és botrányos megoldás lás­son napvilágot, bízd állami hivatalnokra. Már három ország érettségibotrányain kacagok, mindhárom a bonyolult lebonyolí­tás áldozata, a számlát az adófizető állja. Mindhárom országban értékpapírnyomdákban nyomták a tételeket, majd őrizettel szál­lították az iskolákba, pazarolva papírt, munkaerőt, benzint, Ma­gyarországon meg is ismételték, éjszakai fuvarokkal, biztonsági őrökkel, miegymás. Mindhárom országban hibákat követtek el, Csehországban már a feladatok összeállítói (még jó, hogy időben kiderült) Szlovákiában a lebonyolító állami intézmény, Magyar- országon meg - no, majd megtudjuk. Közben látom röpködni a tíz- meg százmilliókat. Ekkora pazarlás láttán egy magántulajdo­nos nemcsak menesztené, de hűtlen kezelésért fel is jelentené a menedzsment felét. Miért fordítottak százmilliókat az államok a Sulinetekbe, Infovekekbe meg egyéb elektronizációs programok­ba, ha a tételeket nyomtatni, borítékolni, szállítani kell? Ha a műszaki fejlődés vívmányaira kiadott százmilliókat a fél évszá­zaddal ezelőtti megoldások százmilliói követik. Mindhárom országnak felajánlom, egymillió koronáért megvaló­sítom az érettségi írásbelit. A beavatott tanárok, tudományos dolgozók elkészítenek két-három változatot, és leadják egy-egy tízkoronás floppy-lemezen. A megfelelő pedagógiai intézmény (OKÉV, ŠPÚ) felelős szakembere kiválasztja az „éles” változatot, s átadja a megbízott államtitkárnak - újra egy tízkoronás floppy­lemezen. Az érettségi napján a megpályázott millióból vett mé­regdrága laptopomba beszúrom a lemezt, bejelentkezem a Suli- netre vagy a hasonló hálózatra, felteszem a példákat. Mondjuk 8.00-kor. Fél küenckor minden iskolaigazgató lehúzhatja a pél­dákat, majd a titkárnő lemásolhatja a fénymásolón, az osztály­ban felügyelő tanár megszámozza előre meghatározott kódok szerint. Ezalatt a nebuló (aki mindig próbálkozott puskával, a példák megszerzésével, és idén sem tagadta meg önmagát) az osztályban ül, és hallgatja az instrukciókat. Délután a tanárok ki­javítják a teszteket, az eredményeket a délelőtt üzembe helyezett központi űrlapba pötyögtetik a neten. Háromkor a millióból vett méregdrága laptopomon az eredményösszesítést CD-re írom, ki­veszem a gépből, és zsebre teszem. Csalás kizárva! Mivel senki nem fogja tudni, hogy én vagyok a „közbeszerzett”, nem környé­keznek meg kenőpénzzel a szülők, nem dobom netre az éles pél­dákat, nem kell hozzám rendőr, sem biztonsági őr, a méregdrága megoldások mellőzésével megtakarított pénzen pedig a tárca minden középiskolát ellát olyan fénymásolóval, amely búja az iramot. Számítógépük, gépparkjuk már van. S ha valaki azt gon­dolja, túl egyszerűen látom a világot, hát képzeljék el, ilyen egy­szerű. Mint minden hatékony megoldás. Sokallja valaki ezért az egymilliót? Igen, valóban sok, a laptop és az egy hónapos inter­netes kapcsolat a százezret sem éri el. De hát, aki milliókat köl­tött balga megoldásra, annak ez nem tűnhet föl. JEGYZET Nem segít a mosoly PÉTERFI SZONYA Január végén berekedt édes­anyám. Lányaim heccelték a nyolcvan éven túli nagyijukat: vallja be, kivel, hol dalolta át az éjszakát. Másnap a rekedt­ség fuldokló köhögésbe csa­pott át, de mert vasárnap volt, csak hétfőn fordult orvoshoz, aki elvégezte a szükségesnek tartott vizsgálatokat, gyógy­szert ajánlott, és ágynyugal­mat rendelt el. Anyám köhögé­se nem enyhült, sőt belázaso­dott, ezért újabb vérvizsgálat, majd tüdőröntgen következett. Az eredményekre majd egy hé­tig várni kellett, ezalatt antibi­otikummal kezelte. Panaszai nem enyhültek, ezért bevetet­tük a „holtbiztos” házi szere­ket, ám a zsályától, a hagyma­teától és egyebektől sem lett jobban. Orvosa újabb röntgen­re küldte, és láss csodát, meg­született a diagnózis: tüdő- gyulladás. Ujjongtunk az örömtől, hogy öt hét után meglett a baj forrása, s hittük, az újabb antibiotikum segít. Csalódnunk kellett, a köhögés enyhült, de maradt a hőemel­kedés. Anyám keresni kezdte azt az orvost, aki meggyógyíta­ná. A dokik agyonvizsgálták, küldözgették ide meg oda, majd április 27-én a tüdőkór­házba utalták. Újabb vérvizs­gálat következett, majd a rönt­genleietek ellenőrzésekor megállapították, mégsem volt tüdőgyulladása. A biztonság kedvéért megint megröntge­nezték, a felvételt minden or­vos másképp értelmezte. Ami nem volna baj, ha anyám kö­högése csillapodott volna. Hiá­ba adtak neki intravénásán újabb antibiotikum-kombiná­ciót, és literszámra nyelte a köptetőket, fuldokló köhögé­sétől visszhangzott nemcsak a kórterem, hanem a folyosó is. Az orvosok együttérzése határ­talan volt, csóválták a fejüket, ajánlották, vegyünk másfajta köhögéscsillapítót, vitamintab­lettát és immunerősítőt, acti- melt a gyomor- és bél-flóra vé­delmére, s emellett drága vizs­gálatokkal - ultrahang, CT - keresték a baj okát. Mivel korá­hoz képest az összes eredmény jónak bizonyult, két hét (és a 700 koronás számla kifizetése) után haza vittük. Sajnos, hiába voltak az orvosok, ápolónők kedvesek és figyelmesek, mo­solyuk egy fabatkát sem ért, mert anyám kevesebbet u- gyan, de most is köhög, és hő­emelkedése is van. Hogy mi a teendő? Tanuljon meg köhög­ve élni és dobja el a lázmérőt!

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents