Új Szó, 2005. május (58. évfolyam, 100-125. szám)
2005-05-07 / 105 szám, szombat
ÚJ SZÓ 2005. MÁJUS 7. A II. VILÁGHÁBORÚ VÉGE EURÓPÁBAN 11 A ma kilencvenhárom éves Kerekes László kétszer is megjárta a Dont, meg Moszkván túl is, oda s vissza „Szép kis kirándulás volt...” „Most 60 év után is azon gondolkodom, mennyien ott maradtak, mennyien meghaltak ebben az értelmetlenségben” (Szekeres Éva felvétele) Kerekes Laci bácsi. 93 éves, egyedül él és mégsem magányosan. Kedves fái, virágai veszik körül, s bár ugyancsak nehezére esik a járás, nem ülhet soha tétlenül. SZÁSZI ZOLTÁN Jó kedélyű, istenfélő ember, aki megjárta a XX. század legnagyobb emberpusztító poklát, a II. világháborút. Alig három hónapos, fiatal házas volt, amikor megérkezett a behívó, és be kellett vonulnia a losonci 23. gyalogezredhez. Ahhoz az alakulathoz, amelynek színe-ja- va ott maradt kint a keleti fronton, a csupa életerős fiatalember sírján talán még jel sincs. Ha arról kérdezem, mit gondol 60 évvel a világháború befejezése után a történelemnek erről a szakaszáról, könnybe lábadt szemmel emlékezik. „Hát mint mondjak én erre, 60 év után? A mesterségem gépészkovács és gyógykovács volt, Losoncon a tüzérlaktanyában szereztem ezt a képesítést. 60 kovácsmester között öten kaptunk kiváló oklevelet. 1913-ban születtem Füleken, még a monarchiában, aztán jött a határváltás, de a csehek alatt sikerült kikerülnöm a katonaságot. Amikor a magyarok alatt sorozásra kerültem, már a húszas éveim vége felé jártam. Minket, újoncnak valókat felvittek Budapestre, orvosi felülvizsgálatra. Nekem már akkor is gyengébb volt a szemem, kovácsoknál a sok tűzbe való nézést hamar megsínyli a szem, hát erre próbáltam meg rájátszani. Persze, hogý ki akartam magam húzni, hát kinek volt akkor kedve elmenni a frontra?! Egy magas rangú orvostiszt vizsgált, mondta, nézzek a folyosó végébe, mit látok? Mondom, valami sötét folt van ott, de hogy mi az, én azt meg nem mondom. Erre azt mondta az orvos, no ha azt látja, akkor maga is megfog egy golyót a fronton. így mondta, hogy jó leszek golyófogónak! Ezután hívtak be Losoncra katonának, pontosan már nem emlékszem, de tán úgy 1942-ben volt. Ekkor még nem mentem ki a frontra, de már számba vettek. 1943-ban nősültem, addig Osgyánban laktam, akkor költöztem be Rimaszombatba, Tamásfalára. Ekkor már igen gyorsan kivittek a frontra! Egész az oroszországi első vonalig vittek, igaz hol vittek, hol meg gyalogoltunk. Nem volt könnyű élete a gyalogosnak. Kifelé menet még csak-csak, de visszafelé már védekezve, harcolva jöttünk, a németeket kellett védeni, ők elinaltak, mi meg tartottuk a frontot. Sose felejtem el, éjjel-nappal jöttünk, istenem, de sokan ottmaradtak. Az ezredből, bizony, nem sokan maradtunk. Egész a román határig jöttünk, akkor Szolnokra vezényeltek, hogy ott majd lecserélnek bennünket, de bizony nem volt kivel lecserélni, hát mentünk vissza az első vonalba, Erdélybe harcolni. Erdélyen, Aradnál, Világosnál még harcoltam. Ott azt hittem, már vége mindennek, a járőrt még az oroszok elengedték, de amikor az ezred menni akart, akkor olyan pergőtüzet kaptunk, hogy mozdulni sem lehetett. Bekerítettek minket egy folyó melletti nagy laposon, kukoricás meg legelő volt ott, de nem estem fogságba, mert kivágtuk magunkat. Egy balassagyarmati fiúval ott maradtunk ketten, a legnagyobb golyózáporban. Ez a fiú a Faust nevű páncéltörővel kilőtt még három tankot, aztán uzs- gyi, futottunk. De én még összeszedtem közben az ezred gazdátlanul maradt szekereit. Az én egyik lovamat kilőtték, abban a golyózáporban befogtam egy másikat, aztán irány előre, át a vízen, haza a magyar föld felé. A katonalovak úgy meg voltak szokva, hogy ha egy szekér elindult vezetve, akkor azok maguktól elindultak egymás után, húzták szépen a szekeret, így aztán 16 szekeret hoztam át a frontvonalon. Hát ezért a cselekedetért honvédből egyből törzsőrmesterré léptettek elő, de én azt mondtam, nekem az nem kell, nem megyek én azzal semmire, csak hagyjanak meg engem honvédnek. Makóról Vácra kerültem, az elosztóba, akkor már nem volt nagy rend éppenséggel. Akkor haza is tudtam jönni egy pár hétre, mert akkora volt a kavarodás, hogy senki nem keresett minket. Losonc előtt a Vácon ösz- szeszedett ezredmaradvánnyal megbeszéltük, hogy jó volna még egy kis szabad, így hazaküldtem az embereket, aztán meghagytam, hogy jó tíz nap múlva jelentkezzék mindenki, a lóval meg a szekérrel Losonc előtt. így az Ipoly menti falukból való fiúk hazamentek a katonalovakkal, otthon 1944 őszén még szántottak, vetettek, majd jelentkeztünk a losonci parancsnokságon. Ott meg azt mondtuk, hogy most jöttünk a frontról, kérünk leváltást, pihenőt. Hát még kaptunk két hét szabadot. Legalább addig se pusztult a nép, míg szabadságon otthon voltunk. Hogy utána hová, merre? Megjártam még a nyugati frontot is, egész Grazig vezényeltek minket, többször megpróbáltunk hazajönni, volt akinek sikerült, volt akinek nem. Aztán Ausztriában orosz fogságba estem, de csak 9 hónapig voltam fogoly, mert aki csehszlovák állampolgárnak vallotta magát, azt hamarább elengedték. Volt olyan guszonai társam, aki az istennek se akarta magát csehszlováknak vallani, így ő bizony jó öt évet volt orosz fogságban. Mit mondjak még? Ha az Isten védőkeze nem lett volna felettem, ha nem lett volna jó idegrendszerem, akkor bizony ki sem bírtam volna1. Emlékszem, mikor ott, az orosz körgyűrűből való kitöréskor elindultam a magyar föld felé, az én drága feleségem jutott az eszembe. Ő mondta nekem, ha bajba kerülsz, rám gondolj. Amikor az első szekéren a lovak közé csaptam, az ő arcát láttam magam előtt. Egész életemben dolgoztam, megmaradtam az iparban, mindent a semmiből kellett kezdenem. Már most azt mondom, jó „kirándulás” volt ez. Most 60 év után is azon gondolkodom, mennyien ott maradtak, mennyien meghaltak ebben az értelmetlenségben. LEVÉLBONTÁS Ki ezért a felelős? A napokban ország-világ a II. világháború befejezésére emlékezik, a felszabadulás 60. évfordulójának megünneplésére készül. Az állam nagy pénzeket fizetett már ki kárpótlásként egyes személyeknek, de a kárpótoltakból sajnos kimaradtak azok a fiatal leventék, akik alig töltötték be 14. életévüket, s elhurcolták őket idegen országba. Nem értem, miért nem lehet ezeket a büntetlen előéletű, akkor még gyerekeket kárpótolni - ha nem anyagilag, akkor erkölcsileg, egy bocsánatkéréssel legalább. Emlékszem 1938-ban a magyarok megérkezésére, a 41-42- es évekre, a bombázásokra, riadókra, s hogy 12 évesen mint levente, minden szerdán délután kötelező katonai gyakorlaton kellett részt vennem a járáson. 1944. decemberében, mikor a szovjet csapatok körülzárták Budapestet, s Pozsony-Nyitra megye területe a német hadsereg közvetlen hátországa lett, a magyar hadvezetés elrendelte a 14-16 év közöttiek behívását, mely rám is vonatkozott. A gyülekezés után alomszalmával beterített kocsikban lettünk elhelyezve. Azt gondoltam, egyenesen Németországba indultunk, ehelyett a szudétané- met Chebbe vittek. Néhányan szökést kíséreltünk meg, de elfogtak. Egész éjszaka kúszás, békaügetés volt a büntetés, meg guggolva széklábak fogásával egyensúlyoztunk. Hazaárulónak bélyegeztek minket, de reggel visszaengedtek a barakkba. Egy napon mumpszot kaptam, 5-6 napig voltam a katonakórházban, de meggyógyultam. 1945. február közepén tőlünk mintegy 130 kilométerre, északkeletre történt Drezda bombázása. Minket váratlanul, teljes felszereléssel felsorakoztattak, aztán irány a vasútállomás. Március 21-én barakktáborunkat kiürítették, minket Berlin Spandau-West területén, hatalmas fenyőfák közé, egy téglaépületből álló táborba vittek. Egy hónapot töltöttünk itt. 1945. április 21-én riadóztatták, majd egy osztrák származású Wehrmacht katonai vezetésével, a magyar altisztek felügyeletével gyalogmenetben elindítottak bennünket az Északi-tenger irányába. Az első város 25 km-re Nauen volt, majd további 200 kilométert meneteltünk. Nagyon siralmas és elkeserítő látvány volt a csíkos ruhákban menetelő foglyok csoportjainak menete. Szemtanúi voltunk annak, mikor az összeesett rabokat agyonlőtték, s az út menti árkokba taszították. 1945. május 2-án, reggel ismét útnak indultunk. Rövid időn belül légitámadást kaptunk. Társammal jó távolra mentünk egy erdőbe, ahol teremtett lélek sem járt, majd a műútra visszatérve láttuk a veszteségeket. A mi csoportunk teljesen szétszakadt. Másodmagammal tovább mentünk. Egyszerre csak egy város szélén katonai nyitott autót láttunk, és mellette két angol egyenruhás ember, sisakjukon MP (katonai rendőrség) felirat volt. Mondták, mutatták, merre menjünk, így beértünk Schwerin város főterére. Éjszakára egy üres katonai táborba kísértek mindnyájunkat. Május 8-án éjszaka hatalmas lövöldözés hallatszott és látszott minden felől. Fényjelzők szántották a sötét éjszakát. Véget ért a II. világháború. 1946 márciusában láttam meg újra szülőfalumat, Rajait. 1947-ben megkezdődött a magyarok deportálása, a Csehországba utaló papírok mind a mai napig megvannak. Kérdem én: miért kellett - már békeidőben - büntetlen fiatal fiúkat és magyar családokat munkára elhurcolni? Ki ezért a felelős? Miért nincs bocsánatkérés a kegyetlen Beneš- dekrétumok miatt? Mindent meg kellene tenni azért, hogy ennyi év után legalább beszélni lehessen róla, s a jogtalanul el- hurcoltakat minimum bocsánatkéréssel kárpótolják. Madarász Pál, Kajal A MÁSODIK VILÁGHÁBORÚ ÉVSZÁMOKBAN szeptember 10. A Kaukázusban elakad a németek támadása. A németek Sztálingrádtól délre is elérik a Volgát. október 18. Hitler kiadja hírhedt kommandóparancsát. október 23. Montgomery támadásba lendül El-Alameinnél. november 4. Rommel visszavonulási parancsot ad ki. november 8. Torch-hadművelet: szövetséges partraszállás Észak-Afrika nyugati részén. november 9. A németek hídfőállást létesítenek Tuniszban. november 11. Végső német roham Sztálingrád ellen. november 13. A brit csapatok elfoglalják Tobrukot. november 14. Német partraszállás Tuniszban. november 19. Támadásba lendül a szovjet Délnyugati és Doni Front. november 20. Offenzíva a Sztálingrádi Fronton is. november 23. Kalácsnál bezárul a gyűrű Sztálingrád körül. december 21. Elakad a Sztálingrádnál bekerített csapatok felmentésére indított német támadás. december 28. A németek megkezdik a visszavonulást a Kaukázusból. 1943 január 10. Megkezdődik a „Kalco“- hadművelet, a Sztálingrádnál bekerített német hadsereg felszámolása. január 12. Szovjet ellentámadás Leningrad térségében. A szovjet Voronyezsi Front offenzívájának megindulása. A 2. magyar hadsereg katasztrófájának kezdete. január 14. A szovjet csapatok Urivnál áttörik a magyar védelmet. január 18. A szovjet csapatok rést nyitnak a leningrádi blokádon. január 24. A 2. magyar hadsereget kivonják az arcvonalból. Jány Gusztáv vezérezredes kiadja nevezetes hadparancsát. január 25. Szovjet csapatok elfoglalják Voronyezst. január 26. Sztálingrádnál kettévágják a német erőket. január 31. Seydlitz tábornok kapitulál Sztálingrádban. február 1. Paulus tábornagy fogságba esik. február 2. A 6. német hadsereg utolsó erői is kapitulálnak Sztálingrádnál. 90 ezer katona esik fogságba. február 3. Németországban 4 napos nemzeti gyászt rendelnek el. február 8. Szovjet csapatok beveszik Kurszk városát. február 14. Rommel sikeres támadása Afrikában, a Kasserine-hágónál. február 18. Goebbels meghirdeti a „totális háborút“. február 19. Német ellentámadás indul a szovjetek Déli Frontja ellen, március 2. Tengeri ütközet a Bismarck- szigeteknél. Az amerikaiak elsöprő győzelmet aratnak a japánok felett, március 9. Rommel betegszabadságra megy, utóda von Amim vezérőrnagy, március 16. A szövetségesek támadásba lendülnek a Mareth-vonalon. április 13. A németek bejelentik, hogy Katyn mellett kb. 4000 lengyel tiszt tömegsírjára bukkantak. A kivégzéseket a szovjet titkosrendőrség hajtotta végre, április 17. Horthy klessheimi látogatása Hitlernél. április 19. Fellázad a varsói gettó. A május 16-ig tartó harcokban 12 ezer felkelő elesik, később 30 ezer foglyot agyonlőnek, 7 ezret megsemmisítő táborok gázkamráiban végeznek ki. április 24. Megkezdődik a 2. magyar hadsereg hazaszállítása, április 26. A Szovjetunió a katyni ügy miatt megszakítja a diplomáciai kapcsolatokat a londoni lengyel emigráns kormánnyal, április 30. Totális mozgósítás Japánban. május 13. Afrikában véget ér a háború, 250 ezer német és olasz katona teszi le a fegyvert. május 24. Dönitz a nagy veszteségek miatt visszarendeli a német tengeralattjárókat az Atlanti-óceánról, június 30. Az amerikaiak partra szállnak a Salamon-szigeteken. július 5. Német ellentámadás indul Kurszk térségében. július 10. Megkezdődik a Husky- hadművelet: a szövetségesek partra szállnak Szicíliában. július 19. Hitler-Mussolini találkozó Feltre-ben. július 22. Az amerikaiak beveszik Palermói július 25. Az olasz uralkodó felmenti Mussolinit. Utóda Badoglio marsall, augusztus 3. Szovjet ellentámadás indul a Voronyezsi és a Sztyeppéi Fronton. augusztus 17. Szicília egésze a szövetségesek kezére kerül, szeptember 3. A Badoglio-kormány aláírja a feltétel nélküli kapitulációt, szeptember 8. Nyilvánosságra hozzák az olasz megadást. A Donyec-meden- ce egésze a szovjetek kezén, szeptember 9. A németek megszállják Észak- és Közép-Olaszországot. szeptember 10. A németek megszállják Rómát. szeptember 12. Német ejtőernyősök Otto Skorzeny vezetésével kiszabadítják a fogságban lévő Mussolinit. szeptember 18. A szövetségesek megszállják Szardíniát. szeptember 30. A Margarethe-terv: Magyarország német megszállásának első terve. október 4. A szövetségesek elfoglalják Korzikát. október 23. A szovjet csapatok átkelnek a Dnyeperen. /■ november 5. Amerikai támadás Rabaulban a japán flotta ellen. november 6. Kijev visszafoglalása. november 28. Megkezdődik a teheráni konferencia Churchill, Roosevelt és Sztálin részvételével. A megbeszélések december 1-jéig tartanak. december 7. Eisenhowert kinevezik a szövetséges partra szálló csapatok főparancsnokává. 1944 január 4. A szovjet csapatok átlépik a szovjet-lengyel határt. január 6. Mozgósítják az 1. magyar hadsereget. január 14. Szovjet támadás indul Lenin- grádnál a blokád teljes felszámolása érdekében. január 27. Leningrád felszabadul az ostrom alól. február 15. A szövetségesek ostromot indítanak Monte Cassino ellen. A küzdelmek május 18-ig tartanak, február 18. A német Észak hadsereg- csoport visszavonul a Narváig. február 23. A németekkel való együttműködés vádjával a Kaukázusból kitelepítik a csecsen és az ingus népeket, március 12. Hitler kiadja a parancsot Magyarország megszállására, március 18. Hitler-Horthy találkozó Klessheimben, ahol a német diktátor bejelenti a katonai megszállást, március 19. A németek megszállják Magyarországot. Hitler Edmund Veesen- mayert teljhatalmú magyarországi megbízottnak és német követnek nevezi ki. A Gestapo németellenes politikusokat és közéleti személyiségeket tartóztat le Magyarországon, március 23. Megalakul a Sztójay Döme vezette új magyar kormány, április 8. A szovjet csapatok elérik a szlovák határt. április 17. Az 1. magyar hadsereg támadásba lendül Galíciában, május 12. A Krím-félsziget egésze szovjet kézen. május 15. De Gaulle ideiglenes francia kormányt alakít. Megkezdődik a magyarországi zsidók deportálása, elsősorban Auschwitzba.
