Új Szó, 2005. május (58. évfolyam, 100-125. szám)
2005-05-06 / 104 szám, péntek
Nagyszünet - hirdetés 9 UJ SZÓ 2005. MÁJUS 6. Lőrincz Tamás főleg a kortárs, még élő költőkkel bánik csínján, bár sok kedves vers van a repertoárján Naponta bizonyítanom kell Lőrincz Tamás sikert sikerre halmoz (A szerző felvétele) PÁLYÁZÓ Diákújságok versenye FELHÍVÁS Lapunk Nagyszünet rovata versenyre hívja mindazokat a középiskolás és alapiskolás diákokat, akik részt vesznek az oktatási intézményükben rendszeresen vagy időnként kiadott diáklap szerkesztésében. A legjobb diáklap címéért folyó vetélkedővel az a célunk, hogy bemutassuk az iskolákban megjelenő diákújságírók munkáit, megismertessük tehetségüket és íráskészségüket olvasóinkkal. Tehát ha iskolátoknak van diáklapja, küldjétek el a következő címre: Új Szó - Nagyszünet, Námestie SNP 30, 814 64 Bratislava 1. A kiválasztott színvonalasabb lapok diákújságíróinak lehetőséget biztosítunk arra, hogy rendszeresen jelen legyenek írásaikkal az Új Szó Nagyszünet rovatának hasábjain. A beküldött laphoz, kérjük csatoljatok egy telefonszámot és egy e-mail címet, lehetőleg a főszerkesztőét, akivel fel tudjuk majd venni a kapcsolatot a cikkeket illetően. A legszínvonalasabb cikkek íróit egy új szós pólóval jutalmazzuk, (ú) A komáromi Molnár Csaba filmjével díjat kapott Európára figyelve BORKA ROLAND Léva. Nehéz volt időpontot egyeztetni az idei Tompa Mihály Szavalóverseny negyedik kategóriájának győztesével, a tizennyolc éves Lőrincz Tamással, a lévai Magyar Tanítási Nyelvű Gimnázium diákjával, hiszen ahogy ő mondja, „még nem is gondolkoztam el azon, hogy megnyertem a versenyt, nem volt rá időm, hiszen állandóan rohanok”. FORGÁCS MIKLÓS A nyurga, fürkész tekintetű fiatalember rohanó életmódja a nagykaposi József Attila szavalóversennyel kezdődött, a Szép Magyar Beszéd országos döntőjével Kassán folytatódott, majd egy hét szünet után a Tompa Mihály Országos Vers- És Prózamondó Versenye következett Rimaszombatban, és ott a győzelem, de nem pihenhetett meg ezután sem, hiszen az Anyám, fekete rózsa szavalóverseny veres- egyházi döntőjén is részt vett, ahol száz Kárpát-medencei magyar szavaló közül hetedik helyezett lett. Nem gondol a szereplésre „Éppen örültem volna, hogy nyugtom lesz kicsit a versektől, s ekkor az osztályfőnököm adott egy verset, hogy szavaljam el a negyedikesek ballagásán” - panaszolta kaján mosollyal a fiú. „Hétvégenként nem nagyon látnak otthon a szüleim, kuriózumnak számít, ha hazamegyek. A maradék délutánjaimat pedig a Juhász Gyula Irodalmi Színpad József Attila-emlékmű- sorának próbái vitték el. Szeretem, szeretem, de egy idő után meg kell pihenni” - vélekedett a harmadikos diák. Elmondta, hogy most alig fél éven belül kétszer is elolvasta József Attila összes versét, mert „gyakran van úgy, hogy a célirány indít el, de olvasok, olvasok, s már egyáltalán nem a versenyre, a szereplésre gondolok, hanem élvezem a verset, észreveszem, hogy milyen jó. Meghatározó volt az, hogy alapiskolásként bekerülhettem az irodalmi színpad Szabó Lőrinc összeállításába, érett, remek szavalok közé. Lehet, hogy a felét nem értettem, de annyi szépet és jót hallottam, annyira jó volt köztük lenni” emlékezett vissza Tomi. „Az idei Tompa Mihály szavalóversenyre készülve fedeztük fel nekem Re- viczkyt. Az úgy volt, hogy még egy héttel a verseny előtt nem volt a döntőre versem, fogalmam sem volt, mit fogok mondani, aztán felvetődött Reviczky Gyula Sátánja. Szombaton találtuk, hétfőn megtanultam, s szombaton már Rimaszombatban mondtam.” - mesélte Tomi. Tanárszemmel A fiatalembert már szinte tíz éve nyugdíjas pedagógusa, Újváry László készíti fel a versenyekre, bár ahogy a tanár úr mondja, „mi nemcsak versenyekre készülünk, de egész évben verseket tanulunk, ez már inkább műhelymunka, mi rendszeresen találkozunk. Minden héten legalább egyszer, versenyek előtt sűrűsödnek a foglalkozásaink. Tomi már a vitapartnerem. Nekem az a módszerem, hogy nagyon kielemezem a verset, szinte szótagokra lebontom. Tomi egyrészt átveszi ezt a légkört, ráhangolódik, másrészt már nem fogad el mindent egy az egyben. De mindig megegyezünk”. Újváry László Lőrincz Tamás okosságát emeli ki, hogy a kudarcokat feldolgozza és hasznosítja, s azt a képességét, ahogyan az idősebb szavalókat figyelni képes. „Újváry Lászlónak köszönhetem, hogy most már nemcsak odakapok egy szöveghez, hanem ügyelek arra, hogy nekem való legyen. Ezek vagy nagy mondanivalójú, vagy történetmesélő, eseménydús versek, melyeket sokféleképpen meg lehet csinálni, játszadozni lehet velük”. Családi háttér A harmadikos gimnazista azt is elmondta, nemcsak a kultúra, a vers érdekli, hanem a reáltárgyak, a fizika, a számítástechnika is. Fontos része életének a társas tánc is, tavaly a városi verseny győztese lett. Családi hátteréről annyit mond, hogy édesapja racionális ember, valamit örökölt a tudatosságából, édesanyja pedig humán beállítottságú. „Ebben a kettős hangulatban élek itthon. Anyukám nem vájkál bele a versekbe, ő élvezni szereti a versmondásomat. Én is így vagyok ezzel, a szépségéért szeretem a verset, s nem kritikusan nézem. A kritikus szemléletre külön fel kell készülnöm, a jó érzés a lényeg”. Nemrég Makón rendezték meg a III. Zoom To Europe and World Nemzetközi Gyermek és Ifjúsági Film- és Videoműhelyek' találkozóját. A világ minden részéről érkeztek amatőr filmesek és filmműhelyek, hogy bemutassák alkotásaikat. A megmérettetésen találkozhattunk amatőr filmesekkel Dél-Koreából, Ausztráliából, Libanonból, Görögországból, Norvégiából, Angliából, Szerbiából, Németországból, Magyarországról és Szlovákiából. Az utóbbit a komáromi Molnár Csaba és csapata a Szabadítsátok ki Willyt című paródia-jellegű filmjével képviselte. A film közönségdíjat kapott. „Nagy megtiszteltetés a számunkra ez a díj, ugyanis lehetőséget biztosít arra, hogy a filmet más fesztiválokon is bemutassuk. A vetítés után nagy kereslet volt a filmünk iránt. Libanonban, Szerbiában, Kanadában, Szlovéniában, Németországban és Magyarországon is vetíteni fogják. Szombathelyen a televízióban már látható volt, és hamarosan Szegeden is műsorra tűzik. A jól megszervezett fesztivál sokkal inkább szólt egymás megismeréséről, mint a filmek mustrálá- sáról. A fesztiváligazgató és rendező Czibolya Kálmánnal már régebbről ismerjük egymást. Ismeri a munkáimat, ezért hívott meg erre a rendezvényre, mint szlovákiai filmest és előadót” - nyilatkozta lapunknak Molnár Csaba. A résztvevők megvitatták, melyek azok a rendezvények, melyeket a jövőben is folytatni kellene (Képarchívum) A MIK jövőjéről nagyon hasznos eszmecserét folytattak A jobb tájékoztatásért ÚJ SZÓ-TUDÓSÍTÁS A napokban tartotta negyedik országos közgyűlését a Magyar Ifjúsági Közösség a deáki fürdő éttermében. A megjelent küldöttek egyhangúlag elfogadták az elhangzott elnöki, alelnöki, gazdasági és ellenőrzőbizottsági beszámolókat. Néhány pontban apró módosításokat eszközöltek az alapszabályzatban, s megválasztották a következő ösz- szetételű elnökséget: Zupko Tamás, Neszméri Csilla, Fray Éva, Horváth Péter, Tóth András, Farkas István, Csekes Árpád. Az ellenőrző bizottság pedig Václav Tamás, Neszméri Tünde ás Zupko Teréz összeállításban kapott bizalmat az elkövetkező két évre. A közgyűlésen vendégként megjelent Őry Péter, a szervezet alapító elnöke, Kovács Péter és Kovács Mária. A közgyűlést követő elnökségi ülésen Zupko Tamás kapott bizalmat, hogy a következő összejövetelig elnökként irányítsa a szervezetet, Neszméri Csilla lett az alelnök. A közgyűlést megelőző napon az alapszervezetek küldöttei a MIK jövőjéről folytattak nagyon hasznos eszmecserét, elemzést Nagy Myrtill irányításával. Ezen megvitatták, melyek azok a rendezvények, melyeket a jövőben is folytatni kellene, melyek azok az irányok, célcsoportok, akik felé nyitni kell a jövőben, s arról is véleményt cseréltek, miként lehetne javítani a szervezet tagjainak kommunikációján, (ú) LÁNGÉSZ A koccintás szokása Manapság szinte már berögzült szokás, amit észre sem veszünk, hogy valamiféle ünnepség alkalmával az üdvözlésnek azt a sajátos formáját választjuk, hogy összecsendítjük poharainkat a többiekével. De vajon mióta hódolunk ennek az érdekes hagyománynak? És egyáltalán mi a jelentősége? Járjunk utána együtt! A múltban a koccintás valószínűleg jogi aktus, szerződés- szerű megállapodások szertartása, adásvételi megegyezéseket lezáró hivatalos cselekvés volt. Ami két fél között hosszú tárgyalás vagy alkudozás után történt, arra ez az áldomás tette a pontot - koccintás és szeszesital fogyasztása kíséretében. A koccintás tehát a jogéletből szivárgott be magánéletünkbe. Ünnepélyes hangulatával, jelentőségteljességével ma is megőrzött valamit régebbi nagyobb súlyából, fontosságából. Ám ezzel még nem fejtettük meg ennek az érdekes régi szokásnak az eredetét. Mert vajon miért éppen a poharak, kupák össze- koccintása vált egyes népeknél szertartásszerű cselekményévé? Tulajdonképpen a természeti népek gyakorlatából kapjuk meg a feleletet, akiknek a világ minden táján az az általános vélekedése, hogy az érintésnek varázsereje van. így a kölcsönös érintkezés, például a kézfogás vagy csók következtében két emberi lélek kicserélődik, mintegy testvérré válik, (sn)
