Új Szó, 2005. április (58. évfolyam, 74-99. szám)
2005-04-05 / 77. szám, kedd
8 Kultúra RÖVIDEN Faludy György a Magyar Intézetben Pozsony. A költészet napja alkalmából a Magyar Köztársaság Kulturális Intézetének vendége lesz Faludy György Kossuth-díjas költő. Az irodalmi est holnap 17 órakor kezdődik az intézet székházában (Palisády 54.). (ú) Márai Sándor ékezetei Pozsony. Márai Sándor ékezetei címmel nyílik kiállítás csütörtökön 16 órakor a Brámer-kúria galériájában az író születésének 105. évfordulója alkalmából. A fotókat, dokumentumokat, kéziratokat és Márai-kóteteket bemutató kiállítás szervezője A Szlovákiai Magyar Kultúra Múzeuma, a budapesti Petőfi Irodalmi Múzeum és a Pozsonyi Egyetemi Könyvtár, megnyitó beszédet mond Rudolf Chmel szlovák kulturális miniszter, (m) PEGAZUS ALKOTÓPÁLYÁZAT A Szlovákiai Magyar írók Társasága idén is meghirdeti irodalmi alkotópályázatát középiskolás korú alkotók részére az alábbi kategóriákban: I. kategória: vers II. kategória: próza III. kategória: tanulmány, kritika Beküldési határidő: 2005. május 15. Pályázhatnak szlovákiai, itthon vagy Magyarországon tanuló középiskolások magyar nyelvű alkotásokkal.. A pályázat jeligés. A nevet és címet, valamint a látogatott középiskola megnevezését, elérhetőségeit kérjük lezárt borítékban mellékelni, amelyre csak a jeligét kell ráírni. A jelige az oldalszámokkal ellátott kézirat minden oldalán szerepeljen! Egy pályázó több alkotással is pályázhat. A pályaműveket három példányban kérjük postázni. Az értékelésről szakmai zsűri gondoskodik. A zsűri elnöke Barak László Forbáth Imre-díjas költő, tagjai pedig Balázs F. Attila és Szászi Zoltán költők. Védnökök: Grendel Lajos Kossuth-díjas író és Tőzsér Árpád Kossuth-díjas költő A díjak, mindhárom kategóriában: 1. díj: 3000 korona és értékes könyvcsomag 2. díj: 2000 korona és értékes könyvcsomag 3. díj: 1000 korona és értékes könyvcsomag A vers és próza kategóriákban egy-egy védnöki különdíjat (1500 korona és értékes könyvcsomag) is kiosztunk, illetve mindhárom kategóriában egyéb különdíjakat. Az ünnepélyes eredményhirdetés és díjkiosztás Pozsonyban, a Szlovákiai Magyar Kultúra Múzeumában, 2005. június 10-én lesz. Cím: SMSS / SZMÍT, Laurinská 2, 815 08 Bratislava 1 FELHÍVÁS A Csemadok Országos Tanácsának megbízásából a Csemadok Kassa Környéki Területi Választmánya és a Pódium Színházi Társaság meghirdeti a VII. Egressy Béni Országos Színjátszó Fesztivált (Falusi Színjátszó Csoportok VII. Országos Fesztiválja), amely 2005. november 10-13-a között kerül megrendezésre Szepsiben és Buzitán. A csoportok a következő műfajokban jelentkezhetnek 2005. augusztus elsejéig a Csemadok Kassa Környéki Területi Választmánya címén: klasszikus színdarabok, népszínművek, esztrádműsorok, dramatizált népi játékok. Klasszikus színdarabok esetében a műsor időtartama 120, az esztrádműsoré 50 perc lehet. A fesztiválon nem indulhatnak azok az előadások, amelyek szerepelnek az idei Jókai Napok versenyprogramjában. Bővebb információval a Csemadok Kassa Környéki Területi Választmányának titkárságán szolgálnak: 045 01 Moldava nad Bodvou, Hlavná 81. Tel./fax: 055/460-36-02, mobil: 0905/543-986, tel: 055/489-82-39, 489-82-40, e- mail: boda@csemadok.sk . Információk és jelentkezési lapok a Csemadok területi választmányain is beszerezhetők. Nemrég a dunaszerdahelyi Vámbéry Irodalmi Kávéházban is bemutatták a Magyarok Szlovákiában (1989-2004) című tanulmánykötetet. Képünkön Hunčík Péter és Fazekas József, a kötet szerkesztői, valamint Csanda Gábor, a könyv méltatója. (Somogyi Tibor felvétele) ÚJ SZÓ 2005. ÁPRILIS 5. Mi teremtjük meg diktátorainkat, a diktátor és a nép közti udvaroncreteg termeli ki az elnyomást A félelem tétova eklektikája A Gágyor Péter-előadások rendszerint úgy kezdődnek, hogy Gágyor ír. Rendezéseinek többnyire leghangsúlyosabb elemévé válik ugyanis az a düh, fölhá- borodás vagy éppen rajongó nekibuzdulás, amely tollat ragadtat vele, adaptálásra, fordításra, drámaírásra készteti. FORGÁCS MIKLÓS Gágyor számára tehát fontos, hogy az előadás írott kiindulópontja a maga képére formált legyen. Ezért az sem véletlen, hogy rendezőként a legnagyobb hangsúlyt a színészvezetésre fekteti, mégpedig a szöveg hangsúlyos, drámai erejű megszólaltatására. Nincs ez másképpen a Szevasz Színház legújabb előadásában sem. A Mi történt a kisfiúval című zenés játék alcíme elárulja, A császár új ruhája átiratáról van szó. Gágyor Péter verses pamfletté írta át az Andersen-tör- ténetet. A megfélemlített, saját véleményüket az otthon magányába belesuttogó kisemberek életérzését Gágyor a harsány, féktelen szólásszabadság idején is fontosnak tartja feleleveníteni. Ez a választott eszközökkel szinte lehetetlennek tűnik, mert a szöveg és előadás nem válik teljes értékű verses parabolává sem, nem lesz gunyoros, gátlástalanul kifigurázó példázattá sem. Ráadásul az sincs eldöntve igazán, milyen korcsoport a célközönsége az előadásnak. Gyerekeknek nagyon átpolitizált, összekacsintós, a múlt rendszer áthallásaival teletűzdelt és szinte eszköztelen ez az előadás, a felnőttek számára pedig megmarad mesésnek, naivnak, időnként szájbarágósnak a történet, nem adja meg a felismerés örömét, hogy a néző maga leljen rá az igazságokra. Egyrészt felvetődik a kérdés, miért fontos még mindig a rendezőnek, hogy elszámoljon a múlt rendszerrel, hogy elmondja véleményét a diktatúrákról általában? A szólni rettegő, de az erkölcs belső kényszerének engedelmesTóth Rita és Gál Tamás kedő hétköznapi hősök története több okból is csak felskiccelése lehet a hatalom működésének, a terror mélyanalízise helyett. Az előadás vásári komédiát idéző dobszóval kezdődik, és a szereplők harsányan kihirdetik, mit fog a közönség látni, de a deklama- tív stílus nem folytatódik, átadja helyét egy kisrealista, pszichologi- záló játékmódnak. A vásári komédiával az a baj, hogy nem előttünk születik meg a játék, nem a közönség közül bukkannak fel a „kóklerek”, a kisbírós beszéden túl semmilyen köztéri felhajtás nem dúsítja a színpadi jelenlétet, a kisrealiz- mussal pedig az, hogy a szabómester és a felesége nem elég kibontott figurák ahhoz, hogy pár percben konkrét sorsokat villanthassanak fel. A tér sem segíti ebben a színészeket, hiszen klausztrofóbiás rettegésüket, bezártságukat egy nyitott, jelzésszerű térben kell eljátszaniuk. Az előadás folyamán kialakul egyfajta tétova eklektika, hiszen a kisemberek realitása (a szabómunka konkrétumai, hosszú csendek, félhangon megszólalás) váltakozik az udvaroncok metaforikusjátékával (a császár mint próbabáb, a karfák mint ruhadarabok) vagy a hatalom gépezetének keserű abszurdjával (a „kelmegyógyintézet”, a mozgalmi dalok, indu(Gágyor Péter felvétele) lók megidézése), esetleg a végkifejlet drámai töltetű, balladai-oratóri- kus jellegével, vagy az ismét fel-fel- bukkanó népi játékkal (a szövés mint önfeledt zenélés, csujogatók). Egyik sem válik azonban vezérfonallá. Gágyor verbális és hangulati súlyokat aggat a színészeire, szövegbe zárja őket, mely időnként megajándékozza a nézőt erős, plasztikus képekkel („...mint érett pitypang milliárd bóbitája, szerteröppen a hír...”) vagy éppen szellemes szófacsarásokkal („A filozófusok nem az elméről, de a kelméről böl- cselkedtek”), mégsem válik húsba vágó, pengeéles, kompakt, élő drámává. A színészeknek nagyon nehéz dolguk van. Mivel a rendező szinte kizárólagosan a darab mondanivalójára összpontosítja figyelmét, nem segíti Gál Tamást és Tóth Ritát koreográfia, világítás, a díszlet vagy a kellékek szituációkká bontott kihasználása. Gál és Tóth erőteljes, karakteres színészek, így színpadi jelenlétüknek súlya van. Leginkább a két tekintet marad meg a nézőben. Tóth Rita hidegen izzó, egzaltált szempárja és Gál Tamás rafináltan bávatag, sunyi, hisztériát bújtató tekintete. Tóth Rita alakítása a drámaibb színeket részesíti előnyben, a félelem, a rettegés regiszterén belül mozog, több figurájából szinte egy alakot kever ki, aki pillanatnyi nyertesként vagy vesztesként egyaránt a hatalom áldozata. Gál Tamás puhább, de a belső feszültséget nem nélkülöző alakítása több részre bomlik (a mormogó kisembertől a cinikus hatalomvágyon át a dacos visszafogottságig), s a vállalt mini- malizmuson belül, igyekszik szétválasztani a figurákat, életérzéseket. A lenyűgöző színészi alázatból, a színpadi jelenlét szigorából, a fölényes technikai tudásból csak ritkán emelkedik ki a játék önfeledt öröme. A térszervezés sem segíti a színészeket, többnyire szemtől szembe, testközelben szócsatáznak, szó- és nem helyzetvirágok uralják a színpadot. Apró, egyénítő mozzanatok sem színesítik az alakokat, így fekete-fehérek maradnak, elmondanak, s nem megélnek. Két zenész is része az előadásnak (Bodonyi András és Csaba Mátyás), ám inkább elszalasztott lehetőségként, mint a játék organikus részeként. A jelenetek közötti átmenetek dorombbal vannak jelezve, de a dorombszó nem hat ki az átöltözések hangulatára, ritmusára. A szövés-jelenet nem válik zene és mozgás önmagát kínáló „szövedékévé”, Gágyor megelégszik egy a színpad sarkában lebonyolított együttzenéléssel. A császárt öltöztető udvaroncok pedig nem kapnak egyénítésüket segítő zenei motívumokat, a színészek csendben, egyedül küzdenek meg a szigorú, szikár etűdökkel. Időnként kikacsint ugyan az előadás a groteszkfelé is, de az egyes stílusvonulatok egymástól elszigetelve jelennek meg a színpadon. Gágyor Péter leginkább üzenni akart: mi teremtjük meg diktátorainkat, a diktátor és a nép közti udvaroncréteg termeli ki az elnyomást. Éberségre int, óv attól, hogy közömbösségünkkel asszisztáljunk az elvtelenek cinikus mókájához. Mindent alárendel keserűségének, sőt a végén, mintha a rendszerváltást is kétségbe vonná, hiszen kimondja: „Közhírré tétetik, hogy a kisfiú nem volt, nem létezik.” Tehát senki sem mondta még ki, hogy „minden császár meztelen”. írások a nagysallói csatáról, Kós Károlyról, II. Rákóczi Ferencről és az érsekújvári ferencesekről Megjelent a Múltunk Emlékei LAPAJ AN LO A honismereti, műemlékvédelmi és turisztikai magazin legfrissebb számában olvashatunk a szabadságharc verebélyi emlékeiről. Verebélyen, a megyeháza épületében honvédkórház is működött, amely a szabadságharc bukásával természetesen megszűnt. Az épület a múlt század elejéig a nyugdíjas színészek üdülője volt. Érdekes írást olvashatunk a 20. századi magyar kultúrtörténet kimagasló alakjáról, Kós Károlyról, aki szépírói tevékenysége mellett építészként is maradandót alkotott. Olyan építmények őrzik géniuszát, mint a városmajori templom, a Wekerle-lakótelep, a pénzügyi palota, a fővárosi állatkert pavilonja, majd a nagymarosi templom és örök büszkesége, a Székely Nemzeti Múzeum Sepsiszentgyör- gyön. Magatartásával példát adott az utókor magyarságának is, ő volt ugyanis a „szembejövő ember”, aki akkor ment vissza Erdélybe, amikor onnan kétszázezren menekültek el. A színháztörténeti sorozatban a magyar népszínmű 19. századi történetéről olvashatunk. Megtudhatjuk, hogy az 1840-es években a népszínmű a pozitív népábrázolás egyik legelterjedtebb irodalmi formája volt. Erre utalnak Szigligeti sorai is: „A népszínművek némileg iránydarabok voltak, mert egy-egy társadalmi fájó sebet is érintettek: a katonáskodást, a börtönrendet, az ősiséget, az emancipációt.” Az 1848-49-es magyar forradalom és szabadságharc eseményei, annak főbb állomásai általában ismertek az utókor számára. Ezek közé tartozik ugyan a nagysallói csata is, a csatát megelőző napok, hónapok Hont megyei eseményeiről azonban meglehetősen keveset tudunk. Az 1849. évi tavaszi hadjárat eseményei Hornban és a nagysallói csata című írás a „győzelmes tavaszi hadjáratinak ezekről a kevésbé ismert előzményeiről is tájékoztatást ad.. A következő írás Kossuth városát, az Alföld kapujában fekvő Ceglédet mutatja be. A városnak jelentős szerepe volt a Dózsa György vezette 1514-es paraszt- háborúban: Dózsa Cegléd piacán mondta el történelmi jelentőségű, az elnyomott szegény népet hadba szólító beszédét. A Magyar Pántheonban a 270 évvel ezelőtt elhunyt II. Rákóczi Ferencről, a nemzet emlékezetében legendás szabadságharcosként élő fejedelemről olvashatunk. Ugyanebben az összeállításban Mécs Lászlóról, a premontrei szerzetesről és költőről is megemlékezik a lap. Mécs felebaráti szeretjének egyik legszebb megnyilvánulása volt a magyar zsidóknak nyújtott sokoldalú segítsége. A sok megpróbáltatást megélt költő szociális érzésekkel telített költeményeit angol-magyar nyelvű kiadásban is megjelentették. Az érsekújvári ferencesek 1631-ben felszentelt templomáról és kolostoráról is érdekes írást közöl a lap. Pázmány Péter esztergomi hercegprímás, aki jól látta, hogy a hívőknek szükségük van egy olyan szerzetesrend jelenlétére, amelynek tagjai igehirdető és oktatási feladatokat is el §m: tudnak látni, úgy határozott, ferences rendi barátokra bízza ezt a feladatot. A huszadik század két nagyobb törést hozott a rend életében. A Trianon utáni szétszakadás, majd a diktatórikus rendszer eltörölte a rendek működésére vonatkozó szabályokat, így a szerzetesek kénytelenek voltak elhagyni kolostoraikat. Az újvári kolostor nagyobb részét múzeummá alakították át, és csak 1990-ben került sor a szerzetesek visszahelyezésére, (mir)
