Új Szó, 2005. április (58. évfolyam, 74-99. szám)

2005-04-04 / 76. szám, hétfő

8 ÚJ SZÓ 2005. ÁPRILIS 4. Kultúra A rendezvényen közel félszáz szavaló vett részt Országos döntő keleten LECZO ZOLTÁN Nagykapos. A hét végén az Ung- vidék központjában rendezték meg a József Attila-szavalóverseny felvi­déki országos döntőjét, melyet Czékmán Imre, a Magyar Köztár­saság kassai főkonzulja nyitott meg. A csaknem félszáz versmondó két kategóriában versenyzett. Elő­ször a középiskolások majd a fel­nőttek szavalatait hallgathatta meg a közönség. Délután a résztvevők Dobóruszkára, Dobó István szülő­falujába látogattak, majd megte­kintették a Kis- és Nagyszelmenc határában fölállított - a két község megosztottságát szimbolizáló - fél­bevágott székely kaput. Az ünnep­élyes díjkiosztón Győrffy Csaba, Magyarország pozsonyi nagyköve­te méltatta a rendezvényt, a ver­senyzők teljesítményét pedig Ka­lász Márton, a Magyar írószövetség elnöke értékelte. A középiskolások közül a harmadik helyet a galántai Száz Pál és a somorjai Koncz Csilla szerezte meg, második lett Havasi Péter Kassáról és Nagy Viktória Nagykaposról. Az első helyen Ma­tyó Anett, az ipolysági gimnázium diákja végzett. A felnőttek verse­nyében a harmadik helyezett Do­bos Boglárka komáromi egyetemi hallgató és Demeter Katalin uzapa- nyiti szavaló lett. Második díjat ka­pott a gutái Tóth Ildikót, a győztes a nagykaposi Üveges Henrietta lett. Vasárnap a rendezvény résztvevői a helyi református templomban ökumenikus istentiszteleten vettek részt, majd megtekintették a leleszi premontrei apátságot és II. Rákóczi Ferenc borsi szülőházát. Beszélgetés Beke Sándor Arany Érdemkereszttel kitüntetett színházi rendezővel munkásságáról A színháznak van jövője Mesemondóest volt Európa háromszáz könyvtárában Andersen éjszakája JÓZAN MÓNIKA Dunaszerdahely. Hans Christi­an Andersen születésének 200. évfordulóján Szlovákia-szerte húsz könyvtárban tartottak mese­mondóéjszakát pénteken. Duna- szerdahelyen a Csallóközi Könyv­tárban gyűltek össze a könyvbarát gyerekek az esti órákban. A mese­hallgatáson kívül mesefát ültet­tek, rajzoltak, énekeltek, mesét dramatizáltak, és interneten cse­vegtek mindazokkal, akik hason­lóan részt vettek a nemzetközi megmozdulásban. Az est ötlete csehországi könyv­táraktól származik: ott négy éve in­dították útjára a rendezvényt. Csakhamar lengyel, osztrák, szlo­vák és dán könyvtárak is csatlakoz- tak, így elősegítve az intézmények együttműködését. Interneten ke­resztül egész éjjel kapcsolatban volt egymással a háromszáz könyv­tár, a részt vevő diákok üzeneteket küldhették egymásnak. Az dunaszerdahelyi rendezvé­nyen részt vett és egy-egy Andersen mesét olvasott fel a város két alpol­gármestere, Garay László és Nagy Frigyes is. Ezt követően Bereck Jó­zsef Madách-díjas író Meseencik- lop című könyvéből olvasott fel a magyar ajkú gyerekeknek. Varga Lídia, a Csallóközi Könyv­tár igazgatója elmondta, idén má­sodszor vettek részt a nemzetközi akcióban, és remélik, hogy a gyere­kek gyakrabban fognak elolvasni egy-egy jó könyvet az ilyen rendha­gyó események hatására. Az est társszervezője a művelődési köz­pont volt. Gyerekek a meseolvasókkal REGENYPALYAZAT Az Irodalmi Jelen irodalmi havi­lap pályázatot hirdet magyar re­gény megírására. A pályázatra, té­mától függetlenül, minden magyar nyelven írt regény benyújtható, amely még nem jelent meg nyom­tatásban, és közlési jogával más in­tézmény nem rendelkezik. A bekül­dött pályamű terjedelme legfeljebb 600 ezer karakter (leütés) lehet. Beküldési határidő: 2005. novem­ber 30. (a postabélyegző dátuma) I. díj: 20 000 USA dollár, II. díj: 10 000 USA dollár, III. díj: 5 000 USA dollár. A fentieken kívül három pályá­zati mű egyenként 1666 USA dol­láros különdíjban részesül. A díjazott művek kizárólagos publikálási joga 8 évig az Irodalmi Jelent illeti meg, amely azokat az Irodalmi Jelen Könyvek sorozat­ban jelenteti meg. A beérkezett pályaműveket neves megbízott 2005. március 15-én Mádl Ferenc, a Magyar Köztár­saság elnöke Arany Érdem­kereszttel tüntette ki Beke Sándor rendezőt „érdemes és eredményes munkássága elismeréseként, valamint a kassai Thália Színház meg­alapításáért”. Eddigi életút- járól, rendezéseiről faggat­tam a kitüntetettet. KOZSÁR ZSUZSANNA Hogyan került kapcsolatba a színházzal és a színészi pályával? Mint országos szavalóverseny­nyertesnek, színházi szerződést kí­náltak fel nekem. Én viszont, mivel éppen elvégeztem a tanítóképzőt, főiskolára szerettem volna menni. A pozsonyi színművészetin pedig még nem volt magyar nyelvű szí­nészképzés. Azzal a feltétellel szerződtem színházhoz, hogy meg­indítják a magyar nyelvű oktatást a főiskolán. így akarva-akaratlanul szervezőjévé váltam az első pozso­nyi magyar osztálynak. Az első iro­dalmi összeállítás is az én ödetem volt, társaimmal 32 felvidéki ma­gyar költő műveit mutattuk be Ko­runk és költészetünk címen. Tulaj­donképp ezzel a műsorral indult meg az irodalmi színpadi mozga­lom a Jókai Napokon. Életemben tehát az irodalomnak a színpadra való átmentése már ekkor meg­kezdődött. A színművészeti főiskola után újabb tanulmányok következtek. Budapestre kerültem, rendezői szakra, ennek elvégzése után, 1968-ban jutottam vissza Komá­romba, ahol több darabot is meg­rendeztem, többek között a Rómeó és Júliát, meg az Isten, császár, pa­rasztot Háy Gyulától. Sikereim lát­tán felkínálták nekem a nyitrai, kassai és a pozsonyi állami színház művészeti vezetését, de én saját színházra vágytam. Ki is néztem színházépületnek a pozsonyi zsina­gógát, de azt egyik napról a másik­ra lebontották. Ezután esett a választása Kas­sára. Olyan városban akartam színhá­zat létrehozni, ahol van villamos. Ugyanis csak egy nagyobb város­„... és marad majd a tiszta, csillogó víz. En bízom benne” (A szerző felvétele) ban képes megélni egy színház, ahol van talaja a kultúrának. Inger- szegény környezetben pár éven be­lül elsorvadt volna. A Thália Szín­ház 1969-es megalapítása kalan­dos történet, ám hadd ne térjek ki rá, hiszen ez Gál Sándor könyvé­ben elolvasható. Miért mondott búcsút a Thália Színháznak 1976-ban? Megsűrűsödött körülöttem a le­vegő, ezért politikai okokból távoz­tam Magyarországra. Ez a tény ma már nem szorul különösebb ma­gyarázatra. Elég, ha annyit mon­dok, hogy a Thália 36 tagú együtte­séből heten bizonyítottan nem a Thália szellemében dolgoztak. A feszült légkör nem kedvezett az al­kotó munkának. Hogyan alakult rendezői pá­lyája Magyarországon? Két remek évet töltöttem Mis­kolcon, rendeztem Musset-t, Ma- eterlincket, Schwajdát. Nagyon büszke voltam arra, hogy számos színházigazgató megnézte a ren­dezéseimet. Ezután felkérést kaptam a kecskeméti Katona Jó­zsef Színház művészeti vezetőjé­nek posztjára. Ekkor települtem át a családommal együtt, mivel a város kérésemre lakást is biztosí­tott nekem. Azonkívül stúdió- színházzá alakíthattam át egy ál­talam kiszemelt tánctermet is, így Magyarországon a nevemhez fűződik az első stúdiószínház megteremtése. Miért volt szükség erre a lépés­re? Én már akkor tudtam, hogy ren­geteg olyan darab van, amelyet csak stúdióban jó megrendezni, mivel akkoriban nagyszínpadon az operett volt a divat. Én viszont min­dig tiltott vagy tűrt szerzőket vá­lasztottam, Mrozeket, Tolnay Ot­tót, Rózewiczet, Czakó Gábort, Ör­dögit Szilvesztert, Csiky Lászlót, Bukovéant. Rózewicz Fehér házas­ságát például három évig játszot­tuk teltházzal. Az ellenzéki szerzők választása nem dac volt bennem, nem makacs keresés, csak éppen megfogtak ezek a darabok, egybe­estek az ars poeticámmal. Buda­pesten aztán már eleve stúdiószín­házra „büntettek”, csak padláson vagy pincében rendezhettem. Leg­nagyobb élményem ebből az időből az, hogy Mrozek csak ne­kem adott engedélyt a Mészárszék című darabjának bemutatójára. A lengyel nagykövet pedig tisztelet­beli kulturális konzulnak nevezett a lengyel kultúra ápolásáért. A rendszerváltás után vissza­tért Szlovákiába. A két magyar színház úgy hatá­rozott, vegyem át a színházak veze­tését. Az első dolgom az volt, hogy rendezzem a komáromi épület tu­lajdonjogát, utána megalapítottam a Bástya Színházat, és a mai napig működő alapítványt hoztam létre szabadtéri játékokra. Négy év alatt rengeteg nagyszerű művet vittünk színre, ám ennél is fontosabb szá­OTTHONUNK A NYELV (A szerző felvétele) Kettős tárgy? irodalmárok bírálják el, 2006. áp­rilis 30-ig. Ezután kerül sor a jeli­gék feloldására és a hivatalos eredményhirdetésre. A díjakat ünnepélyes keretek között 2006. májusában adják át Aradon. A pá­lyázat jeligés: az író nevét, címét, elérhetőségeit külön lezárt borí­tékban kell a pályaműhöz mellé­kelni. A jogi félreértések elkerülé­se végett a pályázónak ugyaneb­ben a borítékban mellékelnie kell az Irodalmi Jelen honlapjáról ( www.ij.nyugatijelen.com ) letölt­hető, aláírt nyilatkozatot is. A pá­lyamunkákat kizárólag „Regény­pályázat” feliratú postai külde­ményként lehet az Irodalmi Jelen címére (310085 Arad, str. Emines- cu nr. 55-57., Románia) eljuttat­ni. A művet CD-re rögzítve (Word formátumban) fogadjuk el, amelyhez mellékelni kell a 2 pél­dányban kinyomtatott szöveget is. HURKA KATALIN A kettős tárgy fogalmával egye­temi tanulmányaim során találkoz­tam először, ezért meglepő volt számomra, hogy a hetedikesek nyelvtankönyvében (1997-ben je­lent meg, szerzője Nagy Adorján) is szerepel. A fejezetet elolvasva vi­szont rádöbbentem arra, hogy itt csak fogalomzavarról van szó. A 37. oldalon ugyanis ezt úja a szerző: „Megtanultuk, hogy a főnévi ige­név a tárgy kifejezőeszköze is lehet, tehát további tárgy kapcsolható hozzá: Éva szeret könyvet olvasni. A kiemelt tárgyas szószerkezetet, amelynek mind az alaptagja, mind a meghatározó tagja tárgy, kettős tárgynak nevezzük.” Azt a nyelvtani jelenséget vi­szont, melyről Nagy Adorján ír, nem kettős tárgynak nevezzük. Nézzük sorban, milyen esetek fordulhatnak elő, ha mondatban több tárgy is található! Előfordul­hat, hogy két vagy több egymással mellérendelő viszonyban levő tárgy is van a mondatban, ilyenkor a tárgyak egy közös fölérendelt taghoz tartoznak, pl. könyvet és új­ságot olvas; szeret olvasni, kirán­dulni és rajzolni; Évát meg Petit lát­tam tegnap. Ebben az esetben hal­mozott tárgyról beszélünk. Ha a főnévi igenévvel kifejezett tárgynak saját tárgya is van - ez szerepel a hetedikesek könyvében is -, többszörös tárgyról beszélünk, pl. szeretek meccset nézni; nem akar nyelveket tanulni; szeret könyvet olvasni. A tankönyv példa­mondatában tehát az olvasni az ál­lítmány bővítménye, míg a könyvet a főnévi igenévvel kifejezett tárgyat bővíti, ezekben az esetekben tehát a két tárgy között alárendelő vi­szony van. A régebbi nyelvtanok (pl. A mai magyar nyelv rendszere - Tompa Mihály szerkesztette, 1962-ben jelent meg; A mai ma­gyar nyelv - Rácz Endre szerkeszté­momra a „színházcsináló” tevé­kenység. Volt még más ilyen „színház­csináló” élménye is? A rendszerváltás után előtérbe került a határok átjárhatóságának kérdése a színházak szempontjá­ból. Ezért megszerveztem a hatá­ron túli színházak szövetségét, a Magyar Játékszíni Társaságot, melynek tíz évig voltam a főtitkára. Próbáltuk kiépíteni azt a támogatá­si rendszert, melyet ma a NKÖM működtet. Hogyan került Egerbe? 1996-ban nyertem meg az Egri Gárdonyi Géza Színház igazgatói posztjára kiírt pályázatot. Gyö­nyörű öt év van mögöttem, Az em­ber tragédiájától és a Bánk bántól kezdve Ibsen Vadkacsájáig és az Egri csillagok című musicalig min­dent megrendeztem, amit érde­mes. Emellett az épület rekonst­rukcióját is elindítottam, egy év alatt újjávarázsoltuk a lerobbant színházat. Életemet tehát végigkí­sérte egyfajta sikersorozat a szín- házcsinálásban. Ugyanakkor Kas­sán mindig visszajáró lélek voltam, példa erre az Esőcsináló vagy a Vágy villamosa. Melyek a kedvenc kassai ren­dezései? A Thália első korszakából Sarka- di Elveszett paradicsoma, Vörös­marty Csongor és Tündéje és Ta­mási Áron Énekes madara. Az újab­bakból a Hamlet, a Segítsd a ki­rályt! Ratkótól és A pokol kapujá­ban Gál Sándortól. Úgy érzem, a színházteremtő ambíciómat min­dig művészi értékteremtéssel is tudtam kísérni. Müyenek a jövőbeli tervei? 66 éves korban nem illik jövőbeli tervekről beszélni. Sosem rendez­tem még Csehovot. Dosztojevszkij Karamazovokja is vonz. Minden­esetre hiszem, hogy a színháznak van jövője. Most egy átmeneti za­vart korszakban élünk, összecsa­pott a nyugatról jött „falfirka-divat” a görög kultúra örökségével, a két hullám most minden szennyet a partra dob, de ezt ki kell válogatni, a haszontalant el kell dobni, a par­tot összegereblyézni, és marad majd a tiszta, csillogó víz. Én bízom benne. sében 1968-ban jelent meg először) a tárgy fajtáiról szólva megemlítik a kettős tárgy fogalmát is. Ilyenkor az alaptaghoz két tárgy tartozik, egy tárgyragos főnév és egy főnévi igenév. A kettős tárgy főleg a lát, hall, érez, hagy, enged igék mellett fordul elő, például bo­rulni látom az eget (ilyenkor tehát mindkét tárgy az állítmányt bővíti, egymástól viszont függetlenek). Megjegyzik továbbá, hogy a név­szói tárgy (eget) az igenévben kife­jezett cselekvés (borulni) végzőjét, logikai alanyát jelöli, de nincs neki nyelvtanilag alárendelve. Ezt a szerkezetet egyfajta szmtagmabo- kornak tekintik. Az újabb nyelvta­nok (pl. a Magyar grammatika - ez az egyetemi tankönyv 2000-ben je­lent meg, főszerkesztője Keszler Borbála) szerint viszont az ilyen tí­pusú mondatok elemzése több problémát is felvet. Ellentétbe ke­rül például azzal az állítással, mely szerint két, grammatikailag függet­len, azonos szerepű mondatrész nem csatlakozhat azonos alaptag­hoz. Ezekben a szerkezetekben a főnévi igenévi tagot nem tárgynak, hanem (állapot)határozónak tart ják, s a kettős tárgyat nem veszik fe külön típusként a tárgy fajtái közé (Az egyetemen is ezt az elmélete oktatjuk.) A borulni látom az ege példában tehát az eget lesz a tárgy mely az állítmányt bővíti, a borúin főnévi igenév pedig állapothatáro zó (milyen állapotban van az ég?) Látható tehát, hogy az újabl nyelvtanokban már nem találko zunk a kettős tárgy fogalmával, a: alapiskolás tankönyvből származi idézetben pedig nem is a régebbel kettős tárgynak nevezett jelen ségről ír a szerző. Tárgyi téve désről, helytelen szakszóhasználat ról lévén szó, a szóban forgó tar könyvben mindenképpen ki keik ne javítani a kettős tárgy megneve zést, mégpedig a többszörös tárg kifejezésre.

Next

/
Thumbnails
Contents