Új Szó, 2005. április (58. évfolyam, 74-99. szám)
2005-04-04 / 76. szám, hétfő
ÚJ SZÓ 2005. ÁPRILIS 4. Vélemény és háttér 5 THE SUNDAYT1MES Az utókor a „Nagy” előnév- vel fogja emlegetni II. János Pál pápát, akinek halálával „titán” távozott a katolikus egyház éléről, akkor is, ha a statisztikai adatok az egyház visz- szaszorulását mutatják. A pápa olyan időszakban lépett trónra, amikor a Nyugatot egyszerrejellemezte erkölcsi hanyadás és gazdasági csőd. Uralkodásának végén legalábbis Amerikában ugyan az erkölcs és a gazdaság fellendülőben van, Európában azonban a gazdasági stagnálás vallási és faji türelmetlenséggel fenyeget. Egyes vélemények szerint a katolicizmus Európában végzetes hanyatlásnak indult, különösen a fiatal nemzedék körében. (ČTK/AP-felvétel) Ne féljünk - üzeni a szentatya, és a keresztény erkölcsi elvek alapján valósítsuk meg a szeretet civilizációját II. János Pál pápa testamentuma Amikor a keresztény világ II. János Pál pápát gyászolja, visszatekint a szentatya eseményekben gazdag életütjára, és hálát ad érte Istennek. II. János Pált, aki átvezette a katolikus egyházat a XXI. századba, több szempontból is a pápaság kiemelkedő alakjai közé sorolhatjuk. KARAFFA JÁNOS 1. Ő az igazságért küzdők képviselője volt a gyakran gonoszsággal és hazugsággal teli világban. Megnyilatkozásaiban mindig kiállt a népek és nemzetek jogaiért, és felemelte szavát az emberi méltóság megcsúfolásának ellenében. Mint a vasfüggöny keleti oldaláról érkezett ember, mindig tisztában volt a diktatúrák kegyetlenségével, hiszen saját maga is megtapasztalhatta a náci és bolsevik rémuralmat. Nagymértékben az ő fellépésének köszönhető, hogy Kelet-Eu- rópa népei megszabadultak a kommunizmus rabszolgaságából, és elkezdhették a szabad, demokratikus társadalom építését. A szentatya mindig határozott hangon tiltakozott mindennemű jogfosztottság ellen, a szeretet civilizációjának megvalósítását hirdette meg a halál kultúrájával szemben. A béke szószólója volt, fölemelte a hangját a háborús pusztítás, a népirtás és a terrorizmus ellen. 2. A pápa a párbeszéd embereként mutatkozott meg a világ előtt. Ennek talán legjellegzetesebb bizonyítékát a világ minden részén tett apostoli útjai szolgáltatták. Gyakran keresett fel olyan országokat, ahol a katolikusok kisebbségben vagy csak nagyon elenyésző arányban élnek, és szívesen kezdeményezett párbeszédet más vallási közösségek - zsidók, mohamedánok vagy buddhisták - képviselőivel. Látogatásai során mindig nagy tisztelettel viszonyult a helyi kulturális és vallási hagyományokhoz, hűségesen megvalósítva ezzel a Nostra Aetate zsinati dokumentum elveit: az egyház buzdítja gyermekeit, hogy okosan és szeretettel, párbeszédet folytatva és együttműködve más vallások követőivel, mutassák be a keresztény hitet és életet, de ismerjék el, őrizzék meg és fejlesz- szék tovább azokat a lelki és erkölcsi, társadalmi és kulturális értékeket, amelyek ezekben a vallásokban találhatók. Az ő vezetésével jelentős előrelépés történt a keresztény egységtörekvések terén, elég, ha csak az 1999-ben Augsburgban aláírt katolikus-evangélikus nyilatkozatra gondolunk vagy az ortodox kereszténytöbbségű országokban tett látogatásait nézzük. Ugyancsak fontosnak tartotta a tudományokkal és a kortárs szellemi áramlatokkal való párbeszédet. 3. II. János Pál a hit és erkölcs kérdéseiben mindig szilárd, kiegyensúlyozott álláspontot képviselt. Emiatt sok támadás érte őt az egyház egyes szélsőséges köreiből. A Lefebvre érsek által vezetett ultrakonzervatívok azt rótták fel a pápának, hogy nem állította vissza a régi idők szigorát, és nem lépett fel erélyesebben a más véleményt képviselőkkel szemben. A radikális reformerek a pápa szemére vetették a Római Kúria hatalmának megerősítését, a helyi egyházak jogainak és a teológusok szabad vélemény- nyüvánításának a megcsorbítását. Szerintük a pápa nem bizonyult eléggé rugalmasnak olyan vitatott kérdésekben, mint a születésszabályozás, a papi cölibátus vagy a nők pappá szentelése. A pápa a két, sokszor szélsőséges véleményt képviselő csoporttal szemben igyekezett mindig az egyházi hagyomány talaján álló, ugyanakkor a modern kor kihívásainak megfelelő választ adni. 4. A szentatya fáradhatatlanul munkálkodott az európai egység kialakításán, ugyanakkor többször is kifejtette a katolikus egyház egyértelmű álláspontját a keresztény értékek elismerésének szükségességéről az új Európában. Beszédeiben szüntelenül hangsúlyozta: „Csak egy olyan Európa lesz képes a harmadik évezred kihívásaira válaszolni, amely nem felejti el, hanem éppen ellenkezőleg, ismét felfedezi keresztény gyökereit. Európa ugyanis nem pusztán gazdasági közösség: spirituális értékei biztosítják számára lelkületét.” 5. A pápa a remény embereként jelenik meg az emberek szemében. Már pontifikátusának kezdetén, az 1978. október 22-én a Szent Péter téren mondott beszédében is erre hívta fel az emberiséget: „Ne féljetek!” A világ sötétségét és gonoszságát megtapasztalva is a jézusi örömhírt hirdetni és a megváltás valóságára rámutatni - ez a pápa üzenete. Talán egész küldetésének lényegét összefoglalják a Vittorio Messori újságíró kérdésére adott válaszának szavai: „Miért nem kell félnünk? Mert Isten megváltotta az embert. Benne találjuk meg a Ne féljetek! felkiáltás legteljesebb megerősítését: Mert úgy szerette Isten a világot, hogy egyszülött Fiát adta oda, hogy aki hisz benne, az el ne vesszen, hanem örökké éljen. (Jn 3,16). Az emberiség történetében ez a Fiú a Megváltó. A megváltás áthatja az emberiség egész történetét. Ez a világosság világít a sötétségben, de a sötétség nem fogta fel (Jn 1, 5). Krisztus keresztjének és feltámadásának ereje sokkal nagyobb minden rossznál, amelytől az embernek félnie lehetne vagy kellene.” (II. János Pál: Átlépni a remény küszöbén) A szentatya üzenete és testamentuma világos: Ne féljünk, és a keresztény erkölcsi elvek alapján valósítsuk meg a szeretet civilizációját, mert csak így győzedelmeskedhetünk a halál kultúrája fölött! A szerző plébános A pápa a párbeszéd embereként mutatkozott meg a világ előtt. A PÁPA HALÁLÁRA Ars morendi helyett... SZÁSZI ZOLTÁN ... napokig semmi más, csak halál egyenes adásban. Ars morendi - meghalás művészete! Amihez elsősorban az kell, hogy az ember legszemélyesebb, tudatosan megélhető élményét, a világból való elmúlást magánügyként kezelje a még itt maradók tömege. Engedtessék már meg közéleti emberként is magánembernek maradni a végső órán. Aki tudott szépen élni, annak megadatik a szépen meghalni tudása is. A világ ma azonban nem olyan, amely ezt megengedné, különösen nem olyan emberrel szemben, akit mindenütt a kerek földgolyón ismertek. A szentatya, II. János Pál tudott szépen élni s nem hagyták szépen meghalni... Háromóránként közlemények az éppen aktuális szenvedésről, morzsák és pletykák minden apró, ezekben a pillanatokban lényegtelen, az egész emberi élet értékelésekor pedig szóba sem hozható apróságokról. Diagnózisok a megöregedett szervezet folyamatos leromlásáról, aztán pedig információk arról, hogy mit mond, mit üzen a még itt maradottaknak. Személyre szóló üzeneteket egy egész világ tudomására hozva! Hidegrázás! Mint a hiénák, úgy figyelték a hír- ügynökségek is, meg az emberek is percről percre a vatikáni eseményeket. Bolyongva a világhálón szombaton kora hajnalban morbid adatra bukkantam. Egy magyar közszolgálati honlap elintézett ügynek tekintette a pápa halálát. A szerkesztő szemrebbenés nélkül kiírta a születés időpontja után 2005-öt mint elhalálozás dátumát. Ezután még majd húsz órát élt a szentatya! Mondhatnánk, apróság, figyelmetlenség, bárdolatlanság, butaság vagy minek nevezzük még? De nem, mert ez és így felelőtlen félretájékoztatás és akár kegyeletsértés is. Mohó a plebsz, hír kell, információ, botrány, pletyka, valami kiszivárogtatott, valami bennfentes, valami, amit csak én tudok még, hogy azt büszkén továbbpletykáljam. Hidegrázás! Emberek vagyunk, vagy mi a fene? Haldokló és már eltávozott embertársunkhoz méltatlanok, mert az ő szent és legbelsőbb élményét tettük percenként híradás témájává. Negyedszázaddal ezelőtti filmélmény jut eszembe. A XXI. század elejére datált félfantasztikus filmben egy haldokló ember életének utolsó pillanatait egyenes adásban közvetíti a televízió. A film kérdései mára valósággá váltak: mennyire van joga és lehetősége egy embernek magánemberként élni, mikor a dögevő világ valami elborzasztó- ra, valami ízes, zaftosra vágyik, amin aztán csámcsoghat? S tegnap, ma ugyanez történik, valósággá válik a német fümesek rémálomszerű víziója: halál egyenes adásban. Ráadásul maga a szentatya a főszereplő. Az az ember, aki meg tudott maradni roncs testben is derűsnek, aki meg tudta érinteni hús-vér kezével a másik oldal kapuját. Ars morendi! Ehhez meg kellett tanulni élni! Ez az igazi méltóság! Halál, hol a te hatalmad? KOMMENTÁR Újra a jövőt építjük MOLNÁR IVÁN Zárjuk le a múltat. Ez volt az elmúlt hetek egyik kulcsmondata, amikor a Nemzeti Emlékezet Hivatala közzétette a kommunista titkosrendőrség nyugat-szlovákiai aktáit. Jöjjön az új generáció, amelyet nem fertőzött meg a kommunista ideológia - hangzik az elmúlt évek másik kedvenc kulcsmondata. Akik átélték a kommunista rendszer negyvenéves tobzódását, az 1989-es változások után abban reménykedtek, hogy a politikusok ezentúl nem tekintik őket kísérleti nyulaknak. Olyan alacsonyabb rendű élőlényeknek, amelyeken minden felelősség nélkül kipróbálhatják néhány őrült filozófus legabszurdabb elképzeléseit. Itt az új generáció. A szlovák gazdaságpolitikát nem egy esetben olyan fiatalok irányítják, akik az egyetemről kikerülve a minisztériumok legmagasabb tanácsadói posztjait foglalták el. Ők már nem Marxon nőttek fel, így abban reménykedhettünk, hogy olyan gyakorlatias tanácsokkal látják el a politikusokat, amelyeknek köszönhetően sikerül kiépíteni egy élhető piacgazdaságot. A kulcspozíciókban lévő tanácsadók azonban a klasszikus kapitalista írókon nevelkedtek, így most egy olyan gazdasági rendszert próbálnak ráerőszakolni Szlovákiára, amely a fejlett nyugati társadalmakban már történelem. Az Economist Intelligence Unit gazdaságkutató intézet legfrissebb elemzése szerint Szlovákia infrastruktúrája India szintjén van, a szakképzett munkaerő tekintetében pedig Kína is lehagy bennünket. Ugyanezen elemzés szerint azonban a külföldi cégek körében Szlovákia az egyik legkedveltebb célország. Hogy miért? A külföldi vállalkozók szerint Európában már csak nálunk bánhatnak úgy az alkalmazottakkal, mint Délkelet-Ázsiában vagy valamelyik afrikai országban. Amellett, hogy a béreink messze elmaradnak a környező országokban fizetettől, az alkalmazottaknak szinte semmi joguk nincs. Nyugat-Európában egy, a szlovákiaihoz hasonló munkatörvénykönyv elfogadása esetén sztrájkhullám söpörne végig, és kormányok buknának meg. Szlovákiában azonban még kísért a múlt. Az emberek csak otthon káromkodnak, ha a munkáltatójuk nyáron nem engedi el őket szabadságra, vagy ha a túlórákért egyszerűen nem fizet, esetleg ha egyik napról a másikra minden indok nélkül megválik tőlük. Ha valaki mégis szót mer emelni az ország gazdaság- és szociálpolitikája ellen, azt azonnal a rendszer ellenségének kiáltják ki, a Smer és a HZDS populista szekértolójának, aki lemaradt a kommunizmusban. Mit tehetünk mi, akik nem sírjuk vissza a régi rendszert és a Fico-féle álbaloldali politikusokat is a pokolba kívánjuk? A kormány arra buzdít, hogy gondolkozzunk „felelősen”, hiszen a gyermekeink jövőjét építjük, még ha belegebedünk is. A jelszó valahonnan ismerős, ám jelenleg úgy néz ki, hogy még sokáig nem lesz más választásunk. TALLÓZÓ LE S0IR A konzervativizmus bűne - ezzel a címmel közöl a belga napilap vezércikket II. János Pál pápa munkásságáról. A cikk szerint II. János Páltól több mint 25 évvel ezelőtt, megválasztásakor azt remélték, hogy friss levegőt hoz a rendkívül hi- erarchizált és elmeszesedett egyház életébe. Végül azonban azt a beszűkült tradicionalizmus irányába vitte, szakadékot teremtve a katolikus egyház szabályai, illetve a keresztények s általában az emberiség vágyai, mindennapos élete között. Homoszexualitás, fogamzásgátlás, válás, eutanázia: mindezen témákban II. János Pál a realitásokkal és a társadalmi elképzelésekkel szembe- szállva veszélyes konzervatív álláspontot hirdetett meg. „II. János Pál pápai korszakának nagysága a katolikus egyházfő békéért folytatott szenvedélyes harcában rejlik, továbbá abban, hogy hevesen elítélte az ultraliberalizmust, valamint mindent megtett a totalitárius (főként kommunista) rendszerek demokratikussá válásáért. Ezen harcok jelentős része a keresztény hit terjesztését szolgálta. Ezt az evangelizációt a konzervativizmus fémjelezte” - írja a belga liberális lap főszerkesztője, Béatrice Delvaux, emlékeztetve arra, hogy II. János Pált egyre szorosabb kapcsolat fűzte a katolikus egyház leginkább hagyományőrző mozgalmaihoz, az Opus Dei és a Karizmatikus Megújulás nevű irányzatokhoz. LE MONDE A párizsi lap szerint a rendkívüli és tragikus sorsú II. János Pál sok szempontból válságban lévő egyházat hagy maga után. Az újság értékelése szerint a pápa elsősorban az emberi jogokért, a vallás és gondolkodás szabadságáért, valamint az erőszak ellen folytatott küzdelmével írta be nevét a történelembe. Ez a harc és a kelet-európai országok kommunistá hatalmaival szemben mutatott „politikai ravaszság” nagyban hozzájárult a berlini fal leomlásához és a szovjet uralom széteséséhez. A lap kiemeli a más vallások irányában tanúsított, példa nélküli gesztusait a folyamatos párbeszéd érdekében: a szentatya találkozott az összes jelentős egyházi vezetővel, és 2000-ben bocsánatot kért a katolikus egyház antijuda- izmusáért, amelynek csúcspontja a jeruzsálemi siratófal előtt tanúsított bűnbánat volt. Betegsége idején is fáradhatatlan zarándok maradt - emlékezetet a Le Monde, rámutatva: a haladó pápa emlékét lassanként elfedte a politikai és szociális kérdésekben konzervatív egyházfő képe. „II. János Pál válságban lévő egyházat hagy maga után. A gesztusok és a szavak pápája volt, de nem a reformoké. Utódjára sürgős intézkedések meghozatala vár’ - véli a francia újság.
