Új Szó, 2005. április (58. évfolyam, 74-99. szám)

2005-04-25 / 94. szám, hétfő

ÚJ SZÓ 2005. ÁPRILIS 25. VÉLEMÉNY ÉS HÁTTÉR 5 TALLÓZÓ THE SUN DAY TIMES A kormányzó párt biztos előnyét mutatták a választási kampány utolsó teljes hete előtt kiadott közvélemény­kutatások is, ám a sajtóban előkerült új értesülések ismét a felszínre hozták az eddig háttérbe szorult iraki hábo­rút. A felmérés szerint az 1997 óta hatalmon lévő párt most a választók 37 százaléka voksolna; ez egy ponttal ma­gasabb az egy hete mértnél. Az ellenzéki konzervatívok­nak a múlt hetinél két száza­lékponttal kevesebb, 34 szá­zalékos támogatottsága van. E különbség alapján a Labour 363 képviselővel vonulhatna be a 659 tagú választott ka­marába, a toryk képviselő- csoportja ennek mintegy fele, 187 fős lenne.- Miniszter úr, fütyülnék én a fájó reformokra, ha egészséges volnék. De már fütyülni se tudok. (Szalay Zoltán rajza) Az emberiség keblében oroszlánszív dobogott. Engem azzal a kéréssel tiszteltek meg, hogy én morogjak... Churchill harapós humora „Ne riadjunk vissza a velős kifejezésektől, még akkor se, ha a mindennapi be­szédből valók.” Az intelem Winston Churchilltől szár­mazik, aki fél évszázadig koptatta az angol alsóház padjait, és igazán nem ál­lítható róla, hogy járatlan lett volna a demokrácia dolgaiban. E. FEHÉR PÁL Persze, tudnivaló, mit jelentettek Churchill számára a „yelős kifejezé­sek. Mi naponta szembesülünk az­zal a gyakorlattal, amely a parla­menti szóhasználatot az adott nyel­vek legsilányabb színijére szállítot­ta le, az útszéli káromkodások ot­rombaságaira. Az idézet és a továb­bi idézetek forrása Dominique Enright könyve, Winston Churchill harapós humora, amely a közel­múltban jelent meg Bárdos László fordításában Budapesten. Vagy 160 oldalon sorjáznak a szellemesebb­nél szellemesebb mondások, és ez a humor nem kíméli sem vetélytár- sait, sem barátait. Mégis: megtud­hatjuk, hogy nem az úgynevezett nyomdafestéket nem tűrő kifejezé­sek alkalmazása jelentette a min­dennapi beszéd forrásként való használatát, hanem az, hogy szakí­tott a ceremóniás XIX. századi mo­dorral, és valóban azt akarta, hogy ne csak értsék, hanem szellemes­nek is tartsák mondandóját. Sértette is, persze, de... Egyszer például ekként kezdte beszédét: „Mélyen tisztelt képviselőtársaim! Természetesen bármelyikük félbe­szakíthatja beszédemet, és ami azt illeti, magam sem óhajtom gyöngy­szemeimet...” Ekkor váratlan szü­netet tartott, talán arra gondolt, hogy megsértheti-e kollektivem az egész parlamentet, mert a folytatás nem a logikus „disznók elé” lett, hanem: „azok elé szórni, akik nem kérnek belőle”. Utódjáról, aki a há­ború alatt helyettese volt, a Mun­káspártvezetőjéről Clement Attlee- ről nem volt nagy véleménnyel. Mondotta róla: „báránybőrbe bújt - bárány” - meg azt is, hogy „sze­rény ember, és van is mire szerény­nek lennie”. Egyszer aztán elter­jedt, hogy Churchill azt mondta: „Egy üres taxi érkezett a Downing street 10. elé, és mikor kinyílt az aj­taja, Attlee szállt ki belőle.” Amikor a szóbeszéd visszajutott Churchill- hez, szükségesnek tartotta kijelen­teni: „Mr. Attlee bátor szívű és tisz­teletre méltó úriember, azonfelül megbízható munkatárs, aki buz­gón szolgálta hazáját, amikor az bajban volt. Lekötelezne, uram, ha szíveskedne felvilágosítani min­denkit, valahányszor alkalma adó­dik rá, hogy sohasem termék efféle megjegyzést Attlee-ről, és megve­tem azt, aki így beszél róla.” Vi­szont tény az is, hogy Attlee így vé­lekedett Churchillról: „Winston öt­ven százalékig géniusz, ötven szá­zalékig sült bolond. Egyébként úgy viselkedik, mint egy vásott kö­lyök.” A politikai ellenfél nyilatko­zata nagyjából megegyezik a jóba­rátéval, Roosewelt amerikai elnö­kével: „Naponta száz ötlete tá­mad, ezek közül átlagosan négy nagyjából jó ötlet.” Viszont Chur- chillnek volt humorérzéke, és akár magáról is képes volt ironikus vé­leményt nyilvánítani, mint amikor Párizsban mondott beszédet, Franciaország felszabadulása al­kalmából: „Vigyázat, franciául fo­gok beszélni! A vállalkozás nem veszélytelen, és alaposan próbára teheti Nagy-Britanniához fűződő barátságukat!” Azt pedig a háború legveszélyesebb hónapjaiban, 1941-ben mondotta az alsóház­ban: „Nem haragszom meg a kriti­káért, még akkor sem, ha a nyo­maték kedvéért átmenetileg eltá­volodik a valóságtól”. Churchill „aranyköpéseinek” so­kasága ma már a politikai világ­folklór része. Hozzátenném: az idő múlásával azonban a churchilli aforizmák hatása ugyancsak csök­kent. Ám azért soha nem felejtjük, hogy ő mondta 1947 novemberé­ben: „senki nem állítja, hogy a de­mokrácia tökéletes vagy csalhatat­lan. Éppenséggel úgy tudjuk, hogy a demokrácia a legrosszabb állam­forma, leszámítva az összes többit, amellyel eddig próbálkozott az em­beriség”. És az nem kevésbé fontos, hogy Churchill, aki világosan látta a demokrácia sebezhetőségét, ma­gát a demokratikus elveket ponto­san ezért a legvégsőkig védelmez­te. Talán ebbe a kategóriába tarto­zik az a mondása, amely szerint .jelentős politikai reformnak szá­mítana, ha elérnénk, hogy a böl­csesség éppoly könnyen és gyorsan terjedjen, mint a balgaság”. Churchill nagy ember volt és ezt tudta magáról. Kortársai többsé­gét egyszerűen lenézte, de kizáró­lag lelke mélyén. Egy magyar szár­mazású amerikai történész, John Lukács szerint még Hitlert is in­kább vetélytársának, mint ellensé­gének tekintette, és e tétele bizo­nyítására egész könyvet írt, A pár­viadal címmel. Egyszer így szólt második világháborús szerepéről: „Nem én voltam bátor: az ország­nak s az egész emberiségnek a keblében oroszlánszív dobogott. Engem azzal a kéréssel tiszteltek meg, hogy én morogjak. Mind­amellett remélem, hogy néha sike­rült megsúgnom az oroszlánnak, merre irányítsa karmait.” Rá le­hetne venni a mai politikusokat, hogy olvassanak néha, s ha már olvasnak, akkor némi figyelmet szenteljenek Churchillnek? A pápa azt is elutasítja, hogy katolikusok más vallásúakkal együtt részesüljenek az oltáriszentségben XVI. Benedek felfogása néhány alapkérdésben MTI-HÁTTÉR A hivatalába tegnap beiktatott XVI. Benedek pápa (Joseph Ratzinger) az elmúlt több mint húsz évben a Vatikán hittani kong­regációjának vezetőjeként lénye­gesen formálta a katolikus egyház felfogását alapvető kérdésekben. TERHESSÉGMEGSZAKÍTÁS: Annak érdekében, hogy az egyház még csak közvetve se legyen része­se az abortusznak, Ratzinger elér­te, hogy az egyház kilépjen a terhességmegszakításról a nőket lebeszélő, de végső soron az abor­tuszt nem tiltó tanácsadási rend­szerből. FELVILÁGOSODÁS ÉS MODER- NITÁS: Ratzinger kételyeket táplál a modernitás szabadságfelfogásai­val szemben, s óv a féktelen libera­lizmustól. FELSZABADÍTÁSI TEOLÓGIA: Ratzinger a latin-amerikai felsza- badítási teológiát marxista szemlé­letűnek tartja, az irányzat egyik neves képviselőjét, Leonardo Boffot megrendszabályozták. BIBLIA: A katolikus hit nemcsak a szentíráshoz, hanem az egyházi tradíciókhoz is igazodik. NŐK: Katolikus papok továbbra is csak férfiak lehetnek. Ratzinger elutasítja a feminizmust. HÁBORÚ ÉS BÉKE: A Benedek név választásával az új pápa kap­csolódik XV. Benedek pacifista tö­rekvéseihez. XV. Benedek az első világháború idején a béke érdeké­ben munkálkodott. A VATIKÁN ÉS A HELYI EGYHÁ­ZAK: Ratzinger legutóbb ellenezte Róma túlzott központi hatalmát, s több beleszólási jogot sürgetett a püspökök és a helyi egyházak szá­mára. LAIKUSOK: Ratzinger a növek­vő paphiány ellenére is ellenzi, hogy laikusok (fogadalmat tett, de pappá nem szentelt személyek) miséket celebráljanak. LITURGIA: Ratzinger a latin nyelvű misézést becsüli a nemzeti nyelven folyó misézés ellenében. ÖKUMÉNE: Ratzinger hangsú­lyozza, hogy a katolikus egyház fö­lötte áll más keresztény egyházak­nak, s elutasítja, hogy katolikusok más vallásúakkal együtt részesül­jenek az oltáriszentségben. TABLETTA ÉS ÓVSZER: Ratzinger elutasítja a terhességgel szembeni művi védekezést, s a há­zassági hűséget tartja az AIDS elle­ni védekezés legjobb eszközének. VÁLÁS: Ratzinger ellenezte, hogy az ismét megházasodó elvál­tak áldozhassanak. TÉVEDHETETLENSÉG: Hitbéli és erkölcsi kérdésekben a pápa té­vedhetetlen. PAPI NŐTLENSÉG: Katolikus papok továbbra sem nősülhetnek. KOMMENTÁR Másfél millió közpénzből KOCUR LÁSZLÓ Közel másfél - pontosan 1,4 - millió koronát kell a közszolgálati televíziónak kifizetnie bírság címén. A frekvenciatanács 2004-ben öt alkalommal figyelmeztette, tizenhárom alkalommal pedig bír­sággal is sújtotta a Szlovák Televíziót. A büntetés összegével - me­lyet a SuperStar reklámbevételeinek töredékéből elegánsan, szemrebbenés nélkül kifizethetnek - az STV maga mögé utasítot­ta mindkét kereskedelmi csatornát. A közszolgálati televízió közintézmény, mely üzembentartási dí­jakból, állami támogatásból és reklámbevételekből gazdálkodik, így az 1,4 milliót is az adófizetők zsebéből veszik ki, horkanhat­nánk fel. (Ez a szlovákiai magyarokkal szemben még inkább igaz­ságtalan, mint a többségi nemzet tagjaival szemben, az előbbiek ugyanis lényegesen kevesebbet nézik a közszolgálati televíziót, fi­zetniük mégis ugyanannyit kell). Ám a tavalyi bírság összege alig tízezer koronával nagyobb a tavalyelőttinél - ez ugyan még ön­magában nem vigasz -, ezzel szemben van egy nézhetőbb, emberközpontúbb közszolgálati televízió. Richard Rybníček 2004-ben meghirdette az Új kezdet fantáziane­vet viselő programját. Ugyanebben az évben sikerült megegyezni­ük a tévétársaságoknak a peoplemeterek kérdésében, ez utóbbi fejlemény átláthatóbbá tette a reklámok eladhatósága szempont­jából a médiapiacot, és a naplós nézettségmérés leáldozása éppen a közszolgálati tévé számára bizonyult keserű pirulának. Az elekt­ronikusan mért adatok ugyanis lényegesen alacsonyabb nézettsé­get mutattak. Ezzel a helyzettel kellett szembenéznie Rybníčeknek, miközben ott voltak az előző vezetések által kötött előnytelen szerződések, a pocsék infrastruktúra és a tartósan fenntarthatatlan épület gondja is. Az Új kezdet óta a köztévé elleni panaszok száma a négyszeresére nőtt. A nézettség ugyan ennél mérsékeltebben növekedett, az in­tézmény azonban sikeresen abszolvált egy imázsváltást, növeke­dett a hírműsorok hitele is. Az oly sokat bírált megaprodukcióval, a SuperStarral pedig több embert sikerült a képernyő elé ültetnie, mint eddig bárkinek az országban. Egy kiadónk számára készített felmérés szerint a szlovákiai magyarok 56 százaléka állította, hogy nem nézi a tehetségkutató versenyt, a maradék 44 valami­lyen formában követte, vagy legalább egyszer látta. A nézettségnek és a közszolgálatiságnak ugyan nincs sok köze egymáshoz, de az sincs sehol előírva, hogy az állami televíziónak unalmas és nézhetetlen műsorokkal kell előállnia a közszolgálatiság jegyében. Nézőket pedig - jobb híján - csak a ke­reskedelmi csatornáktól tud elszipkázni, amelyek emiatt - érthető módon - idegesek. JEGYZET Titkos IQ-teszt MOLNÁR IVÁN Az ország tavalyi műveltségi tesztjének, a Nagy tudáspró­bának a sikerén felbuzdulva az egyik magyar kereskedelmi csatorna ma este újabb műsort indít a nemzet értelmi szintjé­nek felmérésére. A Rettegés foka címmel agyonreklámo­zott „megmérettetéshez” azonban ezúttal kifinomul­tabb, részben titkos módszere­ket vesznek igénybe. Míg ta­valy bonyolult logikai kérdé­sekre kellett válaszolnunk, ma a műsor kezdetekor elég lesz kényelmesen hátradőlnünk a karosszékben a kikapcsolt té­vékészülék elé. Hogy lemér­hessük az intelligenciánkat, ahhoz ezúttal csak két dolgot kell tudnunk. Egyrészt, hogy az átlagos IQ-szint 100 pont körül mozog, másrészt, hogy mi lesz a műsorban. A csatorna a jó vásári komédi­áshoz hasonlóan már hetek óta ordítja a nagyvilágba a máso­dik kérdésre adandó választ is. Csatornánk sztárja koporsóba zárva a megvadult patkányok társaságában! Balázska rózsa­szín fürdőgatyában, ahogy a patkányok csípik, harapják és visítoznak! Győzike, Csonka András, Fekete Pákó, Stohl András, Kokó egy vízbe merülő autó utasaiként, kígyók között fekve és madárpókokat ropog­tatva! Ha ennek tudatában a tévé előtt ülve leküzdhetetlen vágy támad bennünk, hogy bekap­csoljuk a készüléket, azonnal levonhatunk 10 pontot az intel­ligenciahányadosunkból. To­vábbi 10 pontot számíthatunk le, ha a tévét be is kapcsoljuk, 10-et pedig, ha ezt a műsort 20 percnél tovább nézzük. Ha vé­gignézve a műsort, elégedetten állunk fel, azzal az elhatározás­sal, hogy legközelebb is megte­kintjük, az IQ-nk nagy valószí­nűséggel 62 alatt van. Ez az a nagyon alacsony szint, amely a lakosság 2 százalékára jellem­ző, és gyógyításra szorul. Persze sokan azzal védekezhet­nek, hogy imádják Győzikét meg Balázskát, ezért nem hagyják ki a műsort. Nekik is tudniuk kellene azon­ban, hogy imádott sztárjaiknak úgy segíthetnek a legjobban, ha be sem kapcsolják a tévét. A csatorna vezetői így legköze­lebb talán nem kényszerítik sztárjaikat a legelemibb emberi méltóságuk feladására. A vilá­got csupán a nézettségi muta­tókon keresztül szemlélő prog­ramigazgatók pedig talán arra is rájönnének, hogy az embe­rek még nem teljesen hülyék, akikkel a szennycsatornában úszkáló szilárdabb ürüléket is megetethetik. Ha ennek ellenére mégis ret­tegni szeretnénk, csukjuk be a szemünket, és képzeljük el, hogy akár holnap elveszíthet­jük a munkánkat, egyszerre ér­kezik meg a villany-, a gáz-, a víz- és a fűtésszámla, a gyere­künknek pedig nem tudunk en­ni adni. Kellemes rettegést!

Next

/
Thumbnails
Contents