Új Szó, 2005. április (58. évfolyam, 74-99. szám)
2005-04-23 / 93. szám, szombat
ÚJ SZÓ 2005. ÁPRILIS 23. Riport 15 Az állami erdészet számára az alapvető gondot az jelenti, hogy számos tulajdonos még nem döntötte el, kivel köt bérleti szerződést • A pártkáderek örökre bebetonozták magukat meg, elsősorban azok a körzetek, ahol jelenleg jelentősebb fakitermelés, illetve erdőiiltetés folyik. Elmondta, hogy az átalakításokra szükség van, ugyanakkor nem szabad figyelmen kívül hagyni azt, hogy az egyes körzetek megszüntetésével növekednek a körzetek központjai közötti távolságok. Ez megnehezíti a területek őrzését, s nyilván növekednek az üzemanyagköltségek is. Tótmegyert a Károlyiak tették világhírűvé, az ő végtelenül tudatos, évszázadokon át tartó vadgazdálkodási módszereik teremtették meg azt a genetikai alapot, amelyre az állami erdészet vadászati és vadgazdálkodási részlege ma is építhet. Az igazgató úgy vélekedett, ezt az átvett örökséget illendő megtartani, s a lehetőségek szerint fejleszteni, még akkor is, ha például a fácán tenyésztésére alSokak számára furcsának tűnhet a naponta beigazolódó megállapítás, mely szerint a kizárólagos jogokkal és lehetőségekkel bíró állami erdészetnek jókor jött a tátrai természeti katasztrófa, mert elterelte a figyelmet arról az áldatlan állapotról, amely ma is átláthatatlanná teszi e monstrum működését. SOÓKY LÁSZLÓ Simon Zsolt mezőgazdasági miniszter vállalása szerint előkészítette mind az erdészet átalakításáról, mind pedig a vadászatról és vadgazdálkodásról szóló törvénytervezetet, ám a partnerek politikai akarata híján esélytelenné vált az egymásnak feszülő, elsősorban gazdasági érdekcsoportokkal vívott küzdelemben. Hiába, a szlovákiai erdők fölötti hatalom birtoklása nagyon nagy buli, a vadászat pedig az úri huncutság mellett a politikai hatalom jelképévé vált: a nagy üzletek a félreeső, kies vadászházakban köttetnek, ahol a jelenlévők reformtörvények nélkül is transzformálják mindkét ágazatot, kész helyzet elé állítva az illetékes tárcát. A folyamat persze nem mostanában kezdődött, hiszen Vladimír Meéiar országlásai idején a HZDS-hez közeli személyek és erdészeti klubok örök időkre bebetonozták magukat a pagonyaikban, a mai kormánypártok közül pedig a katolikus egyházzal való összefonódásai révén KDH-közeli vállalkozók tettek szert egyáltalán nem elhanyagolható területekre, olyan helyeken is, ahol a vonatkozó birtoklapok tulajdonosként ma is az esztergomi káptalant jegyzik. A tótmegyeri erdészeti felügyelőség Szlovákiában területileg a legnagyobb. Ladislav Varga, a kirendeltség igazgatója elmondta, mintegy 570 ezer hektár tartozik a fennhatóságuk alá. E terület északi, északnyugati részén jelentős összefüggő erdőségek találhatók, ugyanakkor a mátyus- földi és csallóközi részeken, a Ga- lántai, a Komáromi és a Duna- szerdahelyi járásokban az erdők alig érik el a közigazgatási területek 5-6 százalékát. Ennek alapvető oka az, hogy az előző rendszer idején a meglévő erdőket kivágták, a földet felszántották, s olyan helyeken is mezőgazdálkodást folytattak, ahol a talaj összetétele erre alkalmatlan volt. E dilettáns cselekvéssornak ma isszuk meg a levét, mondta az igazgató, hiszen több ezer hektárnyi erdő nőhetne ott, ahol ma parlagon hevernek a földek. Az állami erdészet további jelentős területeket veszít azáltal, hogy az egyes községek erdőtársulásai visszakapták a tulajdonukat, most önállóan gazdálkodnak, s kiterjedt erdőségeket kapott vissza a katolikus egyház is, amely ezeket a holdudvarához közel álló vállalkozóknak adta bérbe. Varga elmondta azt is, hogy a rendezetlen tulajdon- viszonyok kapcsán a gazdálkodásuk egyre bizonytalanabbá válik. Az elmúlt év végén befejezték az előző tízéves erdőgazdálkodási tervet, megalkották az újat is, amelynek betartása kötelező mindazon jogi és természetes személyeknek, akik erdőgazdálkodással foglalkoznak. Az állami erdészet számára az alapvető gondot az jelenti, hogy számos tulajdonos még nem döntötte el, kivel köt bérleti szerződést. Az igazgató szerint az erdőgazdálkodással és fakitermeléssel foglalkozó magánvállalkozók lépéselőnybe kerültek az állami erdészettel szemben, magasabb bérleti díjat kínálhatnak a tulaj-, donosoknak, mivel az ő üzemeltetési költségeik nagyságrendekkel alacsonyabbak, mint az állami erdészeté. Sajnálatosnak tartja, hogy az erdészet transzformációja elmaradt, mert egyrészt minden nappal bizonytalanabbá válik az alkalmazottak helyzete, másrészt pedig ez a kényszerpálya, amelyen az állami erdészet most mozog, csak annak a lobbinak kedvez, amely megakadályozta a törvény elfogadását. Ladislav Varga arról is tájékoztatott, hogy az igazgatósága alá tartozó jelenlegi kilenc erdészeti körzetből július 1-jéigaz átszervezések miatt mindössze hat marad A fakitermelést szerződött favágók végzik, mindannyian mint vállalkozók (Somogyi Tibor felvételei) Ladislav Varga fennhatósága alá 570 ezer hektár tartozik, e terület északi részén jelentős összefüggő erdőségek találhatók kalmas terület az erdészet számára egyre zsugorodik. Tótme- gyeren évente átlagosan 50-60 ezer fácánt keltetnek, amelyből mintegy 10-12 ezret engednek ki a helyi fácánosba. A korábban ide tartozó bajcsi fácános területeit visszakapta a nagyszombati érsekség, ezt már a jelenlegi bérlő üzemeltetheti és fejlesztheti tovább. A kiváló dámvad- és muflonállományáról híres szőgyéni vadaskert állami kezelésben maradt ugyan, de a kilövést 100 százalékban eladták. Ugyanilyen mozgás észlelhető a bátorkeszi vadaskert környékén is, a csenkei volt ártéri erdő pedig, amely a legjobb, természetes körülmények között élő vaddisznóállományáról híres, jogszerű, bár érdekes körülmények között került egy erdészekből összeverbuválódott klub kezére. A főerdész véleménye szerint a bérkilövés csak egy kényszermegoldás, amelyre csak azért van szükség, mert még nincs kellő politikai bátorság a vadászati jog állami részről való bérbeadására, ezt a lehetőséget ma is tabuként kezeli mind a kormánykoalíció, mind pedig az ellenzék. A kérdés csupán az, hogy meddig kezelhető ez a művileg fenntartott állapot. A terepviszonyokat figyelembe véve jelentős eltérést tapasztalhatunk a tótmegyeri és a lévai erdészeti igazgatóság területei között. Míg a tótmegyeriek nagyrészt síkvidéken gazdálkodnak, erdeik az északi területek kivételével szétszórtan találhatók, addig a lévai erdészet - a zselízi körzetet leszámítva - összefüggő erdőséggel borított dombhátakon gazdálkodhat. Dušan Krajňák a lévai területi felügyelőség igazgatója elmondta, hogy a kezelésükbe tartozó mintegy 32 ezer hektár erdőterületből nagyjából a fele állami tulajdont képez, a másik felét pedig bérlik. Az ő véleménye szerint az állami erdészetnek már legalább tíz éve részvénytársaságként kelDušan Krajňák szerint az állami erdészetnek már rég részvény- társaságként kellene működnie lene működnie, mert nélküle nem alakulhat ki valódi piaci versenyhelyzet. A jelen körülmények között sem az állami erdészet irányítói, mind a magánszféra esetleges cselekvéssorra kárhoztatott, nem tudja mit hoz a holnap, elodá- zódnak a fafeldolgozás beruházásai. Az erdők viszont semmit nem tudnak a politikai érdekekről és csatározásokról, az erőviszonyoktól függetlenül bennük gazdálkodni kell, a vágásra érett területeket ki kell termelni, majd újratelepíteni, hogy az utánunk jövők is láthassanak erdőt, s az erdőben vadon élő állatokat. Krajňák arról is tájékoztatott, hogy az állami erdészet kizárólagos helyzete a Lévához tartozó területeken is megszűnőben van, az erdőtársulások szívesebben kötnek bérleti szerződést azokkal a magánvállalkozókkal, akik magasabb bérleti díjat kínálnak, mint az állami erdészet, ők pedig helyzetünkből adódóan kénytelenek olyan területekre is leszerződni, amelyek köztudottan veszteségesek. A törvényből adódóan mindaddig kénytelenek kezelni az adott területeket, amíg vissza nem kapja az eredeti tulajdonosa. Mivel az igazgatósághoz tartozó területeken sok a veszteséges erdő, az eredeti tulajdonosok nem igénylik vissza, így a nyakunkon maradnak. Ez a megállapítás különösen a csertölgyes területekre vonatkozik, mely fafélét mind a feldolgozóipar, mind pedig a kereskedők értéktelennek tartanak, jóformán csak a papírgyárak hasznosítják, vagy a rönköt tüzelőnek aprítják. A minőségi fát - különösen az első és másodosztályú tölgyet, akácot, valamint a cseresznyét és a diót -, általában a havonta ismétlődő árveréseken értékesítik, a gyengébb minőséget pedig saját raktáraikból, piaci áron adják el a kereskedőknek vagy a feldolgozóknak. Az igazgató véleménye szerint a fakereskedést az EU-hoz való csatlakozás különösebben nem befolyásolta, a kereskedelmi kapcsolatok korábban is léteztek, csupán a határok átjárhatósága jelent előnyt. Egyébiránt az állami erdészet célkitűzése az, hogy a rönköt itthon dolgozzák fel, s lehetőleg a fűrészárut, a végterméket hasznosítsák a külföldi piacokon. Magát a fakitermelést szerződött favágók végzik, akik vagy saját, vagy bérelt eszközökkel dolgoznak, de mindannyian mint vállalkozók. Áttérve a vadászatra és a vad- gazdálkodásra Krajňák elmondta, az igazgatása alá eső területek vadállománya nagyon sokszínű, hiszen a tenyésztett fácántól kezdve a csülkösvad különböző fajtájáig mindennel foglalkoznak. Négy fácánost üzemeltetnek és egy vadaskertet, amelyben kizárólag vaddisznókat tartanak, saját területeiken a csülkösvadat hazai és külföldi bérkilövőknek adják el, a vadásztatásból adódó éves bevételük meghaladja a 20 millió koronát. Mindkét megkeresett igazgató nagyon óvatosan nyilatkozott, kerülte a kényes témákat és nem alkotott véleményt sem a minisztérium, sem a vezérigazgatóság tevékenységéről. Azzal kapcsolatban sem foglaltak állást, hogy a meghirdetett decentralizáció jegyében miért vesz ki minden fontos döntést kezükből a vezérigazgatóság, különösen ami a fával való kereskedést illeti. Kétségtelen, hogy az állami erdészet állami vállalatként úgy viselkedik, mint egy részvénytársaság, vagy más vállalkozási forma, s úgy vesz részt a piacon, mintha nem az adófizetők pénzével sáfár-, kodna. Mindemellett azt a látszatot igyekszik kelteni, mintha a kitermelt fa árát itt határoznák meg, és innen irányítanák a piacot. Az osztrák, a magyar és a lengyel fakereskedőknek erről már rég kialakult a saját álláspontjuk.
