Új Szó, 2005. április (58. évfolyam, 74-99. szám)
2005-04-22 / 92. szám, péntek
ÚJ SZÓ 2005. ÁPRILIS 22. Kertészkedő 17 Korszerű technológia alkalmazása Füvesítés vízágyúval Ötletek kertészkedőknek: Hogyan ápoljuk a füvet, hogy egész évben üde, egyenletes és élénk színű legyen? A szép gyep nem olcsó mulatság Aki gyepre vágyik, annak rendszeresen kell vágnia jó minőségű kaszálóval a füvet (Miroslava Cibulková illusztrációs felvétele) Végre kizöldült a fű és a kerti pázsit is üde zöld a lehullott eső és a változékony, hűvös idő hatására. Az azonban már problémás feladat, hogy a gyep egész nyáron üde, egyenletes és smaragdzöld legyen. Ehhez viszonylag sok munkára és ráfordításra van szükség. Szép gyepet fenntartani nem olcsó dolog! BÁLINT GYÖRGY Mit kell tennünk, hogy a gyep szép, ápolt legyen? Kissé szégyellem, de mégis elmondom az ezzel kapcsolatos ósdi. történetet, amely úgy szól, hogy az amerikai turista megcsodálja a ködös Albi- onban általános pázsitot, és azt kérdezi az angol kertbarátjától: mi a titka az egyenletes, smaragdzöld fűnek? Semmi különös, feleli a kérdezett - csupán 300 éven át kell nyírni! Hát, igen, a nyírás! Ollóval, kézi vagy motoros fűnyírógéppel nyírhatjuk a gyepet, de a szerszám éles legyen, hogy elvágja és ne szecskázza fel a fűszálakat. A gyepet minden héten nyírni kell úgy, hogy a megmaradt tarlón a fűszálak 4-5 cm hosszúak legyenek. A kaszálók nem maradhat a gyepen, azt vagy a gép szedi fel, vagy magunk gereblyézzük össze. A kaszálók a komposztot gazdagítja, de ahhoz, hogy gyorsan elkorhadjon, össze kell keverni egyéb szerves kerti hulladékkal. Az őszi telepítésű, fiatal gyepet ajánlatos a nyírás után meghen- gerezni, mert ez elősegíti a fűtövek bokrosodását, minthogy a gyepet alkotó fűfélék minden szárcsomónál képesek gyökeret fejleszteni. A mi, aszályosra hajlamos klímánkon a rendszeres és bőséges öntözés elengedhetetlen követelménye a szép pázsitnak. Lehetőleg este, (automata öntözőrendszerrel éjjel) öntözzünk, de feltétlenül kerüljük el az öntözést napsütéses időben, mert akkor igen nagy a víz párolgási vesztesége. A rendszeresen nyírt gyep igen sok tápanyagot veszít, .ezért tavasszal, feltétlenül szükség van a trágyázására. Nincs olyan gyep, amelyben ne jelennének meg a gyomnövények. Ezek közül a legagresszí- vebbek a tarack, a moha, a gyermekláncfű, a széles levelű útifű, újabban pedig a madársóska. Keskeny pengéjű gyomásóval vagy vegyszerrel szabadulhatunk meg tőlük. Az idősebb gyepek felújítása el sem képzelhető levegőztetés nélkül. Erre most már kiváló kézi és motoros gépek állnak rendelkezésre, amelyek meglazítják az öntözés és a taposás következtében megülepedett talajt. A módszer nálunk még nem elterjedt, érdemes kipróbálni! Aki mindezt teljesíti, az bízvást örülhet a szép pázsitjának! És május közepéig még lehet új gyepet is telepíteni! ÚJ SZÓ-ISMERTETÉS A ma használatos, teljesen vízágyús eljárást a hatvanas években dolgozták ki az USA-ban. A legtöbb füvesítési feladat ugyanis ott adódott akkoriban, és a munkaerő ára viszont olyan magas volt, hogy hatékonyabbnak bizonyult a más módszerek alkalmazása. A vízágyús füvesítés a saját hazájában lett a legsikeresebb. Kezdetben az eljárást az útépítések, bányarekonstrukciók földtöltéseinek füvesítésére használták, erre is fejlesztették ki. A meredek rézsűkön ugyanis lehetetlen vetőgéppel dolgozni és a kézzel vetett magot is nehéz és fáradságos gereblyével a földbe munkálni. A vízágyús módszer rendkívül hatékony, ráadásul egyenletesebb és biztonságosabb a kelés is. Nem csoda, ha mára minden területet meghódított a fűvetés szempontjából, így kertekben és golfpályán is alkalmazzák. A vízágyús módszer a csírázáshoz szükséges vizet a vetéssel együtt juttatja ki. Ennél jobb nincs, hiszen ha a területet a magvetés előtt beöntözzük, akkor vízveszteség keletkezik. A vetést követő öntözéskor pedig előfordulhat, hogy az öntözővíz a föld felszínén megfolyik és a magokat magával ragadva egyenlőtlenül rakja le, vagy lehordja a füvesítési területről. A csírázáshoz szükséges vizet a mag csak akkor képes a talajból felvenni, ha az apró fűmagvak a talajjal szorosan érintkeznek. E szoros kapcsolat kialakulását szolgálja a gépi vagy kézi vetés esetén a hen- gerezés. Avízágyú a fűmagot hatalmas, 10 atmoszféra nyomással préseli a talajra. Ez a göröngyösebb humuszterítésnél is kellően szoros kapcsolatot hoz létre a föld és a fűmag között. A talaj vízgazdálkodását javítja a maggal együtt kijuttatott mules is, amely a magot takarja és csökkenti a párologtatást. A kelés után szükséges tápanyagot is a vízágyúval juttathatjuk ki. A meredek részűket, a friss földtöltéseket azonban a víz mindaddig lemoshatja, amíg azt a növénytakaró nem köti meg. A vízágyús módszer segíti a rézsű védelmét addig, ameddig a fű megerősödik. Ha ugyanis a vízhez a fűmag és a tápanyag mellé megfelelő muksót és ragasztóanyagot keverünk, akkor a kilocsolt keverék a talajon összefüggő filmet alkot, melyet a ragasztó a földre rögzít. A mules általában valamilyen magas cellulóztartalmú anyag, szalmatörek vagy szalma- darálék, papírdarálék, vagy papíriszap, a technológiától függően. A mules takarja a fűmagkelést, és védi a részűt a fű megerősödéséig. A vízágyús füvesítő gép lelke a tartály, melyre a vízágyút kell szerelni, majd a vízágyút és a tartályt szivattyúval kell összekötni. Természetesen többen megpróbálták a tartályokat vízágyús vetőgéppé alakítani, ám a dolog nem ilyen egyszerű. A tartály tartalmát ugyanis szüntelenül keverni kell, hogy a kijuttatásnál egyenletes legyen az anyag eloszlása. A fűmagkeveréket mindig az élőhelynek és az igényeknek megfelelően állítják össze. A füvesítés minőségét nem a kivetett mag mennyisége határozza meg. A magmennyiséget viszont csak a keverék ismeretében lehet kiszámolni, különböző fajú füveknek ugyanis eltérő a megtömege. (Szőlészet és Kertészet alapján) A kézi kaszához ugyan nem kell környezetszennyező energia, viszont zsenge kerti gyep kezelésére gyakorlatilag alkalmatlan Elektromos, akkumulátoros vagy benzinmotoros fűnyírót válasszunk? Alapszabály, hogy a gyepet hetente kell nyírni (Somogyi Tibor illusztrációs felvétele) BÁLINT JÁNOS Legalább húsz éve nyírjuk a füvet. Kertünk fele területén, mintegy 300 zegzugos négyzetméterén vetettük be a hazai gépkínálat számos fűnyíró képviselőjét. Nem önszántunkból váltogattuk az újabb és újabb modelleket, hanem a gépek pusztulnak viszonylag gyorsan. Az ergonómia - a gépek és eszközök munka- és emberbarát kialakításának - lelkes híveként eleinte a kézikaszával próbálkoztam. A kaszához nem kell környezet- szennyező energia; csak megveszem a gazdaboltban, és egész életemben használom. Annak ellenére, hogy gyakorlott kaszásnak hittem magam, hamar kiderült, hogy ez a módszer nekem mégsem megy, mivel a zsenge, kerti gyep kaszálása valóságos művészet, amelyre a bolti kasza gyakorlatilag alkalmatlan. A következő próbálkozásom még mindig a kézi és testi erőn alapult; motollás (orsós) fűnyírót vettem, amelyet erős és gyors lökésekkel lehet vágásra ösztökélni. A vízszintes tengelyén forgó kések a kerekekről kapják a meghajást. Sportnak jó volt, de a kerekek csúnyán taposták a talajt, és a kések tépkedték a friss fűvetéseket. Állítólag a motolla a több száz éves angol gyepeken nagyszerűen viselkedik; rövidre tudja vágni a sűrű, tömör gyepet, bár újabban ott is a motoros változatokat részesítik előnyben. A kertszomszédok rajztáblára szerelt mosógép-motoros fűnyírói egyáltalán nem nyűgöztek le, így ezt a barkácsváltozatot csak az idegesítő hangjáról ismertem. Első elektromos és késes fűnyírónak egy ismert márkás, elektromos meghajtásút választottunk. Néhány évig használtuk. Elég gyenge motorja volt, mégis sokszor levágta a biztosítékot (kismegszakítót). Fűmentes helyen vagy megdöntve, kését a fűből kiemelve kellett beindítani, hogy le ne fulladjon. Időnként állítgattuk a kerekeit és így a vágási magasságot; megtanultuk, hogy a nyári kánikulában nem szabad nagyon alacsonyan vágni a gyepet, mert az erős napsütéstől kiég a fű töve. Alapszabály, hogy hetente kell nyírni, vagy legalábbis törekedni kell rá. Ha mégsem sikerülne, mert esik a hétvégén, és közben felnyurgult a fű, akkor veszélyes egyből erősen visszavágni. A márkás fűnyíró valóban tartósnak bizonyult, azért adtuk el, mert meguntuk a gereblyézést utána. Fűgyűjtősre vágytunk. Eleinte reménykedtem, hogy ha elég apró a nyese- dék, akkor nem kell összeszedni. Sajnos kiderült, hogy nem így van. Bármilyen apró a szecska, nem tesz jót a gyepnek, ha rajta vagy inkább benne marad. Ezért kell gereblyézni a nyírás után. Nem gereblyézni nagyszerű élmény kezdetben, amíg meg nem szokja az ember. Az első néhány alkalommal olyan szépen ment a munka, hogy egy fejhallgatóba szerelt rádiót vettem hozzá, hogy fűnyírás közben hallgathassam a kedvenc műsoraimat. A rádió bevált, a fűnyíró nem. Még az első szezonban eltört a gépünk műanyag háza, ami nagyon veszélyes, mert a fűnyíró köténylemezének kell felfognia a repülő kavicsokat vagy szörnyűbb esetben a kés acéldarabkáit. íme a legfontosabb tanács: csak hibátlanul a ta- lajközelbe érő kötényű géppel nyírjuk, és mindig, még a legforróbb nyárban is viseljünk cipőt. Ez a kettő együtt nagy valószínűséggel felfogja a kisebb repülőket. A második évben a villanymotort kellett javítani. A harmadikban eladtuk az egészet a szerelőnek, aki föltehetőleg alkatrészként hasznosítja. Közben voltak futó kalandjaink akkumulátoros és dami- los géppel, de ezekről hamar kiderült: igazából csak szegélynyírók, komolyabb munkára nem alkalmasak. A következő gépünk a legalsó árkategóriából volt, 30 cm körüli vágószélességgel, könnyed mozgással. Az új gép jól nyírt és gyűjtött, de száraz napokon az ember arcába fújta a port, a gépház és a fűgyűjtő kosár közötti megszün- tethetetlen réseken keresztül. Ezenkívül tízpercenként kiestek a kerekei. Közben megtanultuk, hogy fontos a rendszeres késélezés. Villanyvezetékből élénk színűt, jól láthatót kell választani, és ugyanez vonatkozik a hosszabbí- tóra is. A napozás megviseli a kábeleket és repedezni kezd a szigetelésük, ami a nedves időben akár veszélyes is lehet. A legfrissebb beszerzésünk benzinmotoros. A nagyobb erő ellenére is igyekeztünk keskenyet, 40 centi- méteres vágószélességűt választani, mert a nagyobbakkal nehezen férnénk hozzá az eldugot- tabb részekhez. Kaszával és akkumulátoros fűnyíróval napkeltétől napnyugtáig lehet dolgozni, az erősebb hangú elektromossal illik megvárni a szomszédok természetes ébredését és elkerülni a kerti partijukat. A robbanómotoros köny- nyen felrobbanthatja a jószomszédi kapcsolatokat, viszont sokkal hamarabb végzünk a munkával. Nem kell kerülgetni a zsinórt sem. Érdemes kidolgozni az ideális forgót, hogy a legrövidebb útvonalon járjuk be az egész kertünket. Az utcán is remekül megy a munka, eddig ide nehezen ért el a villamos vezeték. A gépház és a kötény is fémből van, ami biztos védelem a repülő kavicsoktól. A cipő most a nagyobb tolóerőszükséglet miatt kell. A sok fém miatt nehéz az egész szerkezet, még ez a legkisebb benzinmotoros is csak férfikézbe való. Az 50 cm körüli vágásszélességnél és/vagy dimbes-dombos terepen átlagos fizikumú emberek már nem tudják ügyesen mozgatni a gépeket; ilyen esetben meghajtott kerekes, úgynevezett önjáró gépekre van szükség. A légpárnás fűnyírók állítólag á meredek lejtőkön is könnyen mozgathatók. Néhány szó a jövőről. Állítólag azért olyan nehezek és gyengék a fűnyíró gépek, mert a hagyományok szerint a motor közvetlenül hajtja meg a kést, viszonylag kis fordulatszámmal és csekély forga- tónyomatékkal. A jövő a sokkal kisebb, de ötször gyorsabban pörgő motoroké, amelyek ékszíjas áttétellel hajtják meg a késeket, a magas fűben sem kifulladó erővel. Ezek a masinák lényegesen könnyebbek lesznek. De az is lehet, hogy addigra genetikailag módosított, vágásmentes vagy műanyag pázsitunk lesz. Kánikulában nem szabad alacsonyan vágni a gyepet, mert kiég a fű töve. A damilos gépek szegélynyírók, komolyabb munkára nem alkalmasak.
