Új Szó, 2005. április (58. évfolyam, 74-99. szám)
2005-04-22 / 92. szám, péntek
ÚJ SZÓ 2005. ÁPRILIS 22. VÉLEMÉNY ÉS HÁTTÉR 7-Doktor úr, írjon fel Viagrát. Akkora csalódást okoztam a feleségemnek, mint Frone a diákoknak. (Peter Gossányi rajza) A négy vajdasági párt, az elhúzódó sorskérdések, és a kiábrándult választó Délvidéki tükör KOMMENTÁR Gáz van a földgázzal SIDÓ H. ZOLTÁN Hosszú hónapok óta a kőolaj, ezen belül is főleg a benzin árának alakulása a sláger az üzemanyag-hordozók drágulásáról szóló írások kategóriájában. Ez persze nem véletlen, hiszen a fekete arany hordónkénti (159 liter) ára tartósan 50 dollár fölé emelkedett, ami történelmi magasságnak számít. Azonban egyre inkább kiderül, hogy a fűtés szempontjából kulcsfontosságú földgázzal is baj van. Az európai tartalékok fogytán vannak, lassan már Nagy-Britannia is behozatalra szorul, a cseppfolyós halmazállapotú gáz tengeri szállítása pedig módfelett drága mulatság. Természetesen ott van még Oroszország szinte kimeríthetetlen tartaléka, ám a két földgázvezeték szállítási kapacitása véges. A további két gázvezeték, a Balti-tengeri, továbbá a főleg iráni földgázt szállító Nabucco egyelőre csupán a tervezőasztalokon létezik. Visszakanyarodva a magas olajárakhoz, az utóbbi energia- hordozó áralakulása negatív hatással van a gázéra. Tavaly még úgy tűnt, hogy az idei gázáremelés lesz a végső, a jövőben már csak az infláció alakulásának függvényében drágulhat. Ehhez képest most ott tartunk, hogy nagy valószínűséggel évközben, talán nyáron újabb áremelés elé nézünk. Az árszabályozási hivatal ugyanis abból indult ki, 2005-ben a nyersolaj hordónkénti világpiaci átlagára 38,50 dollár körül mozog majd, a dohár árfolyama pedig 29 korona lesz. Ehhez képest - mint már jeleztük - a fekete arany makacsul 50 dollár felett tanyázik, ráadásul váratlan fordulat eredményeként az amerikai fizetőeszköz is jobban tartja magát, azaz erősebb. Az ügyben leginkább érintett Szlovák Gázművek ugyan még nem tette közzé az új helyzetre reagáló hatástanulmányát, azonban erre akár már májusban sor kerülhet. Az árszabályozási hivatal pedig minden bizonnyal elfogadja a társaság drágítást javasló érveit, hiszen senki sem várhatja, hogy a gázművek merő jótékonykodásból helyettünk állja a többletköltségeket. Ráadásul a cég, az európai uniós előírásoknak megfelelve, kötelező belső szerkezetváltáson megy keresztül, ami a gázforgalmazó és -terjesztő részleg leválasztását jelenti. Talán mondani sem kell, hogy a 2006januáijáig megtörténő lépés további többletköltségeket gerjeszt. Mindent egybevetve úgy tűnik: a nyári hónapokban, amikor elhanyagolható a fűtés szerepe, felfelé lódulhat az energiahordozó ára. JEGYZET TALLÓZÓ THE NEW YORK TIMES Az Egyesült Államokban az abortusz és a fogamzás- gátlás körül évek óta zajló csatározásban újabban a gyógyszertárak is részt vesznek. Illinois államban egyenesen kormányzói rendelettel kellett kötelezni a gyógyszerészeket, hogy receptekre adják ki a fogamzásgátlókat. Erre azután került sor, hogy egy chicagói patikus valláserkölcsi okokra hivatkozva nem volt hajlandó kiadni két nőnek a tablettákat. Elrettentésképpen ezután az egész Osco gyógyszertári hálózatot beperelték. Egész Amerikában nő azoknak a gyógyszerészeknek a száma, akik nem adják ki a fogamzásgátlókat. A helyzet különösen vidéken és azokban a falvakban súlyos, ahol csak egy patika működik, és a nőknek kevés az alternatív lehetőségük. Sokaknak csak az abortusz marad, az is nem hozzáértő kéztől, mert sok orvos tagadja meg a művi terhesség-megszakítást. A protestáns fundamentalistákon kívül támogatást kapnak az elnöki pártból is. Annak egy honlapján ugyanis arra biztatják a szülőket, hogy neveljék szexuális absztinenciára gyermekeiket, mert ez az egyetlen eszköz a terhesség, az AIDS és a nemi betegségek elkerülésére. RZECZP0SP0LITA Bíróság elé kell állnia az egykori lengyel államtanács még élő öt tagjának, akik 1981. december 13-án aláírásukkal szentesítették a tábornokok nyomására kihirdetett hadiállapotot. A Nemzeti Emlékezet Intézetének (IPN) ügyészei szerint az egykori kommunista rezsim funkcionáriusai a rendelet alírásával megsértették az érvényben lévő alkotmányt és túllépték hatáskörüket is. Ha a bíróság elfogadja az IPN ügyészeinek véleményét, a négy egykori funkcionáriusra akár háromévi szabadságvesztést is kiróhatnak. DIE WELT XVI. Benedek pápa nem csinált titkot abból, hogy a náci idők ifjúsági szervezetének, a Hitlerjugendnek a tagja volt, illetve hogy részt vett a háborúban. 1941-től kezdve, 14 évesen egy papi szemináriumot látogatott, ekkoriban a tagság a Hitler- jugendben kvázi kötelező lett. -„Nehéz volt, mert a tandíj mérséklését, 'amire igencsak rá voltam szorulva, összekötötték azzal, hogy járok-e Hitlerjugendbe” mondta még évekkel ezelőtt. Joseph Ratzinger tanulót 1943-ban légvédelmi feladatokra osztották be, amelynek során egy repülőgépmotorokat előállító BMW-üzemet kellett védenie társaival a légitámadások ellen. Ratzinger többször is elmondta, hogy egyetlen lövést sem adott le. 1944-ben az osztrák-magyar határra vezényelték őket, ahol aknákat telepített. Később meg tudott szökni, és amerikai fogságba került. Egy érdekes vita van kibontakozóban ez idő tájt, melynek lényege, ki legyen az a személy, akihez hivatalosan is köthető lenne a vajdasági magyar irodalom megün- neplendő dátuma. Minőségi szempontok alapján egy javaslat Kosztolányi születésnapját tartaná erre érdemesnek, a másik ötlet szerint Herceg János felelne meg inkább, aki közöttünk élve, itt alkotta meg opusát. SINKOVITS PÉTER Bizonyára akadnak majd egyéb elképzelések is, nagy kérdés persze, hogy egy befejezetlen rendszerváltás közepette, a havi 200 eu- rós áúagkeresetből éldegélő vajdasági magyarok számára ez most mennyire lényeges téma. Hogy a dolog mégis felkeltette a figyelmet, nyilván azzal magyarázható, hogy a politikai közélettől lassan elforduló embereket már inkább ez érdekli, mint valami más, látszólag fontosabb. Mindenekelőtt a magyar érdekvédelmi pártok tevékenysége látszik háttérbe szorulni, s a legutóbbi választások alkalmával a magyar környezetekben már nem is az egymás közötti vetélkedésük tekinthető fő jellemzőnek, az igazi ellenfeleknek ugyanis a belgrádi vagy újvidéki központú, többé-kevésbé demokratikus pártok bizonyultak. Honi talajon a korábbi hat magyar pártból négy maradt talpon, Temetkezési vállalatok harca Szeretném megosztani másokkal is keserű tapasztalataimat, amelyeket nemrég, édesapám elhalálozásakor szereztem, továbbá válaszokat keresek bizonyos kérdésekre. Idén március 16-án odahaza meghalt édesapám. Édesanyámmal és nővéremmel megbeszéltük, hogy melyik temetkezési vállalatot választjuk, és én elindultam elintézni édesapám holttestének elszállítását. Mikor a halottszállítókkal mintegy 30 perc múlva visszatértünk, megrökönyödve tapasztaltam, hogy édesapámat már valaki elszállította. Édesanyám pedig azt gondolta, hogy azokat, akik a szállítást elvégezték, én rendeltem ez azonban jószerével semmit sem jelent; a Vajdasági Magyar Szövetségbe (VMSZ) közel két hónapja beolvadt Vajdasági Magyar Polgári Mozgalom meg a Keresztény Demokrata Európa Mozgalom ugyanis összesen nem rendelkezett egy autóbusznyi tagsággal. A VMSZ vezető szerepe nem kérdőjelezhető meg, bár a szerbiai hatalomból kimaradt, s a nyolcból négy magyar önkormányzatot elveszített, ám súlya a tartományi parlamentben továbbra is jelentős. Számottevő még a Vajdasági Magyar Demokrata Párt (VMDP), mindenekelőtt folyamatos sajtója révén (közlemények, vitacikkek, jelentések stb.) .'A szerb radikálisokkal mostanság homályos háttéralkut kötő, szebb napokat is megélt Vajdasági Magyarok Demokratikus Közösségének viszont csak Óbecsén, a legutóbbi választásokkor sebtében megalakult s a helyi hatalomra törő Magyar Polgári szövetségnek pedig csupán Zentán akadnak támogatói. Gyakorlatilag tehát másfél párttal számolhatunk. Meghonosodott a megállapítás, miszerint a vajdasági magyar politikai közélet kétpólusú, s miután a VMSZ-ben Kasza József, a VMDP-ben pedig Ágoston1 András maradt az elnök, az egyelőre így is marad. A Magyar Szó című napilap internetes körkérdésére válaszoló olvasók 64 százaléka ugyan úgy véli, hogy a vajdasági magyar pártoknak egyesülniük kellene, valójában elegendő lenne a sorskérdésekben együttesen fellépniük. A jogosan elvárt együttműködés azonban továbbra is akadozni látszik: példa erre a VMSZ és a VMDP vezetőinek március végi sikertelen találkozója, meg. Hosszas telefonálás után megtudtam, hogy P. Tibor temetkezési vállalkozó alkalmazottai vitték el édesapám holttestét, és a komáromi református temetőbe szállították. R Tibor először 1200 koronát kért tőlem az elszállításért, majd amikor ezt nem voltam hajlandó kifizetni, mondván, nem rendeltem nála semmilyen, szolgáltatást, megelégedett volna 600 koronával is. Természetesen én ezt az összeget sem fizettem ki. Ezek után elhoztam tőlük az orvosi látleleteket és az édesapám biztosítási kártyáját, amelyek ott hevertek az asztalon,és átvitettem a holttestet a katolikus temetőbe. Az okmányok jogtalanul, a család tudta nélkül jutottak P.-ékhez. Gondolom, mindenkiben felvetődik a kérdés, vajon amely (formális kifogások miatt) mindössze tíz percig tartott - amíg a kávét megitták. Kézzel fogható eredményeket inkább a Magyar Nemzed Tanács (MNT) esetében jegyezhetünk, amelynek tevékenysége ugyan még kezdeti szakaszánál tart, de máris érezted hatását a kultúra, az oktatás és a tájékoztatás területein. Ehhez kapcsolódóan megjegyzendő, hogy a Szerbia-Montenegró Államközössége és Magyarország között 2003-ban megkötött kisebbségvédelmi megállapodás nyomán tavaly decemberben létrejött a kormányközi kisebbségi vegyes bizottság, amely szintén kellő cselekvési területet nyújt az MNT számára, mivel ez a testület (is) nemzetközi jogi védelmet nyújt például a kisebbségi autonómia és a kollektív jogok megőrzésének viszonylatában. Mindezzel párhuzamosan azonban elgondolkodtató, hogy az értelmiségiek és a fiatalok távol maradnak a közügyek intézésétől. A szlovákiai magyarok példája nyomán korábban itt is próbálkoztak értelmiségi fórumok megtartásával, ezek a kísérletek azonban hatástalanok maradtak, majd elhaltak. A szellemi tőke bevonása nélkül pedig nem alakulhat ki tényleges demokratikus közélet. így aztán azt konstatálhatjuk, hogy míg a korábbi pozícióik visszaszerzésére törekvő pártok erősíteni próbálják soraikat (a VMSZ szűk vezetőségében ismét ott találjuk például az MNT elnökeként Józsa Lászlót és Pásztor István tartományi privatizációs minisztert), a valódi, átgondolt és elmélyült jövőépítés körvonalazása még várat magára. hogy kerültek P. emberei az otthonunkba, amikor őket mi nem hívtuk. Később édesanyámnak jutott eszébe, hogy a halált megállapító orvos, dr. B. Tibor valakivel telefonált az elszállítással kapcsolatban, csak akkor, abban a lelkiállapotban ennek nem szentelt figyelmet. Jogosnak tartom a kérdést, milyen alapon szolgáltatta ki az orvos az édesapám haláláról szóló információt a P. temetkezési vállalatnak a család tudta és beleegyezése nélkül? Milyen módszereket használ P. Tibor az információk megszerzésére, csakhogy megkaparintson egy temetést, és hogy van bátorsága ezek után még pénzt kérni? Milyen mélyre képes még süllyedni? Varsányi Elemér, Komárom Az irodalom súlytalansága? SZÁSZI ZOLTÁN Gyerekkoromban s ifjú gimnazistaként mindenféle kampányokban kellett részt vennem. Volt, hogy vietnami testvéreink megsegítéséért vasat gyűjtöttünk, a pénzt átutalta akkori „bölcs” kormányunk. Hogy aztán kultúrára vagy fegyvervásárlásra fordították-e, erről nincs tudomásom. Többször részt vettünk burgonyaszedő kampányban, cukorrépakampányban, kukoricabetakarítási kampányban, a „szabad népfronti választásokat” és a „szocialista öntudatot” népszerűsítő kampányban. Mostanra valahogy elegem lett a kampányokból, pedig van belőlük elég. Mi köze ennek az irodalomhoz? - kérdezheti joggal az olvasó. Talán csak annyi, hogy megint kampányszerűen történnek a dolgok. Például A Nagy Könyv, ami igen jól megszervezett kampány, csak... Csak miután kiértékelték a nemes versenyt, utána ugyan többen fognak-e olvasni? Vagy nézzük csak szűkebb pátriánkat. Van idén József Attila-em- lékév, a centenáriumi események idejére minden versét, írását kiadták, felolvasták április 11-én, meg fogják is még biztosan olvasni egész évben, de... Most ugyan kik és hogyan darabolták fel a költőt? Most melyik lénye a fontos: a munkásmozgalmi, a filozofikus, az idegbeteg, a nemzet iránti elkötelezettséget képviselő, az anya halála után sérült kis- gyermeki énjét a világra vetítő egyszeri esendő ember, a humanista, a lázadó vagy melyik? József Attila most akkor a „hivatalos”?! Mert mindig minden hivatalos?! Talán kampányszerű ez a mi kis életünk? Kampányszerű árleszállítások és jótékonykodási akciók közt folyik a mindennapi élet. Most szűkebb hazám, bocsánat, tá- gabb szülőföldem szellemi központjában éppen szavalóverseny zajlik. Biztos vagyok abban, hogy mindegyik versenyző kellőképpen felkészült, remélni tudom csak, hogy nem kampányszerűen, csupán a felszólítás, a versenykiírás miatt indult el a megmérettetésen, hanem magáért a vers szerete- téért, meg azért, hogy önmaga és társai előtt bizonyítson: tudok több lenni az átlagosnál. Az irodalom, mint szellemi táplálék, nem igazán örvend széleskörű állami anyagi támogatásnak. Igaz, itt is azon múlik, ki van közel az osztáshoz. Meg a szorzáshoz, mikor a hasznot számolja. Állítólag a minőség a szempont és semmi más. Adja az Úr, hogy így legyen! Az irodalom súlytalanná tételére már korábban is voltak jól kigondolt és hatalmi pozícióból elindított kísérletek. A szabad gondolkodást azonban nem lehet megtörni, miképpen az irodalmat írók szellemi szabadságát sem. Csak az a kiszolgálási kényszer ne lenne, mert élni kell, s az élet maga nem kampányszerű. Még ha sok pillanatában áldozataivá is válunk a már mindent megmozgatni képes kampányoknak, arra azért próbáljunk meg vigyázni és próbáljuk meg állandóan észben tartani: az élet él és élni akar! Nem kampányszerűen. Kell-e vers? Kell-e irodalom? Óvatos duhajként súgva mondani, hogy talán igen, már nem elég. Határozottabb válasz kell erre a kérdésre. LEVÉLBONTÁS
