Új Szó, 2005. április (58. évfolyam, 74-99. szám)

2005-04-22 / 92. szám, péntek

ÚJ SZÓ 2005. ÁPRILIS 22. VÉLEMÉNY ÉS HÁTTÉR 7-Doktor úr, írjon fel Viagrát. Akkora csalódást okoztam a feleségemnek, mint Frone a diákoknak. (Peter Gossányi rajza) A négy vajdasági párt, az elhúzódó sorskérdések, és a kiábrándult választó Délvidéki tükör KOMMENTÁR Gáz van a földgázzal SIDÓ H. ZOLTÁN Hosszú hónapok óta a kőolaj, ezen belül is főleg a benzin árának alakulása a sláger az üzemanyag-hordozók drágulásáról szóló írások kategóriájában. Ez persze nem véletlen, hiszen a fekete arany hordónkénti (159 liter) ára tartósan 50 dollár fölé emelke­dett, ami történelmi magasságnak számít. Azonban egyre inkább kiderül, hogy a fűtés szempontjából kulcsfontosságú földgázzal is baj van. Az európai tartalékok fogytán vannak, lassan már Nagy-Britannia is behozatalra szorul, a cseppfolyós halmazálla­potú gáz tengeri szállítása pedig módfelett drága mulatság. Ter­mészetesen ott van még Oroszország szinte kimeríthetetlen tar­taléka, ám a két földgázvezeték szállítási kapacitása véges. A to­vábbi két gázvezeték, a Balti-tengeri, továbbá a főleg iráni föld­gázt szállító Nabucco egyelőre csupán a tervezőasztalokon léte­zik. Visszakanyarodva a magas olajárakhoz, az utóbbi energia- hordozó áralakulása negatív hatással van a gázéra. Tavaly még úgy tűnt, hogy az idei gázáremelés lesz a végső, a jövőben már csak az infláció alakulásának függvényében drágulhat. Ehhez képest most ott tartunk, hogy nagy valószínűséggel évközben, talán nyáron újabb áremelés elé nézünk. Az árszabályozási hiva­tal ugyanis abból indult ki, 2005-ben a nyersolaj hordónkénti vi­lágpiaci átlagára 38,50 dollár körül mozog majd, a dohár árfo­lyama pedig 29 korona lesz. Ehhez képest - mint már jeleztük - a fekete arany makacsul 50 dollár felett tanyázik, ráadásul vá­ratlan fordulat eredményeként az amerikai fizetőeszköz is job­ban tartja magát, azaz erősebb. Az ügyben leginkább érintett Szlovák Gázművek ugyan még nem tette közzé az új helyzetre reagáló hatástanulmányát, azonban erre akár már májusban sor kerülhet. Az árszabályozási hivatal pedig minden bizonnyal elfo­gadja a társaság drágítást javasló érveit, hiszen senki sem várhat­ja, hogy a gázművek merő jótékonykodásból helyettünk állja a többletköltségeket. Ráadásul a cég, az európai uniós előírások­nak megfelelve, kötelező belső szerkezetváltáson megy keresz­tül, ami a gázforgalmazó és -terjesztő részleg leválasztását jelen­ti. Talán mondani sem kell, hogy a 2006januáijáig megtörténő lépés további többletköltségeket gerjeszt. Mindent egybevetve úgy tűnik: a nyári hónapokban, amikor elhanyagolható a fűtés szerepe, felfelé lódulhat az energiahordozó ára. JEGYZET TALLÓZÓ THE NEW YORK TIMES Az Egyesült Államokban az abortusz és a fogamzás- gátlás körül évek óta zajló csatározásban újabban a gyógyszertárak is részt vesz­nek. Illinois államban egye­nesen kormányzói rendelet­tel kellett kötelezni a gyógy­szerészeket, hogy receptekre adják ki a fogamzásgátlókat. Erre azután került sor, hogy egy chicagói patikus vallás­erkölcsi okokra hivatkozva nem volt hajlandó kiadni két nőnek a tablettákat. Elret­tentésképpen ezután az egész Osco gyógyszertári há­lózatot beperelték. Egész Amerikában nő azoknak a gyógyszerészeknek a száma, akik nem adják ki a fogam­zásgátlókat. A helyzet külö­nösen vidéken és azokban a falvakban súlyos, ahol csak egy patika működik, és a nőknek kevés az alternatív lehetőségük. Sokaknak csak az abortusz marad, az is nem hozzáértő kéztől, mert sok orvos tagadja meg a művi terhesség-megszakítást. A protestáns fundamentalistá­kon kívül támogatást kapnak az elnöki pártból is. Annak egy honlapján ugyanis arra biztatják a szülőket, hogy neveljék szexuális absztinen­ciára gyermekeiket, mert ez az egyetlen eszköz a terhes­ség, az AIDS és a nemi beteg­ségek elkerülésére. RZECZP0SP0LITA Bíróság elé kell állnia az egykori lengyel államtanács még élő öt tagjának, akik 1981. december 13-án alá­írásukkal szentesítették a tá­bornokok nyomására kihir­detett hadiállapotot. A Nem­zeti Emlékezet Intézetének (IPN) ügyészei szerint az egykori kommunista rezsim funkcionáriusai a rendelet alírásával megsértették az érvényben lévő alkotmányt és túllépték hatáskörüket is. Ha a bíróság elfogadja az IPN ügyészeinek vélemé­nyét, a négy egykori funkcio­náriusra akár háromévi sza­badságvesztést is kiróhat­nak. DIE WELT XVI. Benedek pápa nem csinált titkot abból, hogy a náci idők ifjúsági szervezeté­nek, a Hitlerjugendnek a tagja volt, illetve hogy részt vett a háborúban. 1941-től kezdve, 14 évesen egy papi szemináriumot látogatott, ekkoriban a tagság a Hitler- jugendben kvázi kötelező lett. -„Nehéz volt, mert a tan­díj mérséklését, 'amire igen­csak rá voltam szorulva, összekötötték azzal, hogy já­rok-e Hitlerjugendbe” mondta még évekkel ezelőtt. Joseph Ratzinger tanulót 1943-ban légvédelmi felada­tokra osztották be, amelynek során egy repülőgépmotoro­kat előállító BMW-üzemet kellett védenie társaival a lé­gitámadások ellen. Ratzin­ger többször is elmondta, hogy egyetlen lövést sem adott le. 1944-ben az oszt­rák-magyar határra vezé­nyelték őket, ahol aknákat telepített. Később meg tu­dott szökni, és amerikai fog­ságba került. Egy érdekes vita van kibon­takozóban ez idő tájt, mely­nek lényege, ki legyen az a személy, akihez hivatalosan is köthető lenne a vajdasági magyar irodalom megün- neplendő dátuma. Minőségi szempontok alapján egy ja­vaslat Kosztolányi születés­napját tartaná erre érde­mesnek, a másik ötlet sze­rint Herceg János felelne meg inkább, aki közöttünk élve, itt alkotta meg opusát. SINKOVITS PÉTER Bizonyára akadnak majd egyéb elképzelések is, nagy kérdés per­sze, hogy egy befejezetlen rend­szerváltás közepette, a havi 200 eu- rós áúagkeresetből éldegélő vajda­sági magyarok számára ez most mennyire lényeges téma. Hogy a dolog mégis felkeltette a figyelmet, nyilván azzal magyarázható, hogy a politikai közélettől lassan elfor­duló embereket már inkább ez ér­dekli, mint valami más, látszólag fontosabb. Mindenekelőtt a ma­gyar érdekvédelmi pártok tevé­kenysége látszik háttérbe szorulni, s a legutóbbi választások alkalmá­val a magyar környezetekben már nem is az egymás közötti vetélke­désük tekinthető fő jellemzőnek, az igazi ellenfeleknek ugyanis a belgrádi vagy újvidéki központú, többé-kevésbé demokratikus pár­tok bizonyultak. Honi talajon a korábbi hat ma­gyar pártból négy maradt talpon, Temetkezési vállalatok harca Szeretném megosztani mások­kal is keserű tapasztalataimat, amelyeket nemrég, édesapám el­halálozásakor szereztem, továbbá válaszokat keresek bizonyos kérdé­sekre. Idén március 16-án odahaza meghalt édesapám. Édesanyám­mal és nővéremmel megbeszéltük, hogy melyik temetkezési vállalatot választjuk, és én elindultam elin­tézni édesapám holttestének el­szállítását. Mikor a halottszállítók­kal mintegy 30 perc múlva vissza­tértünk, megrökönyödve tapasztal­tam, hogy édesapámat már valaki elszállította. Édesanyám pedig azt gondolta, hogy azokat, akik a szál­lítást elvégezték, én rendeltem ez azonban jószerével semmit sem jelent; a Vajdasági Magyar Szövet­ségbe (VMSZ) közel két hónapja beolvadt Vajdasági Magyar Polgári Mozgalom meg a Keresztény De­mokrata Európa Mozgalom ugyan­is összesen nem rendelkezett egy autóbusznyi tagsággal. A VMSZ ve­zető szerepe nem kérdőjelezhető meg, bár a szerbiai hatalomból ki­maradt, s a nyolcból négy magyar önkormányzatot elveszített, ám sú­lya a tartományi parlamentben to­vábbra is jelentős. Számottevő még a Vajdasági Magyar Demokrata Párt (VMDP), mindenekelőtt folya­matos sajtója révén (közlemények, vitacikkek, jelentések stb.) .'A szerb radikálisokkal mostanság homá­lyos háttéralkut kötő, szebb napo­kat is megélt Vajdasági Magyarok Demokratikus Közösségének vi­szont csak Óbecsén, a legutóbbi vá­lasztásokkor sebtében megalakult s a helyi hatalomra törő Magyar Pol­gári szövetségnek pedig csupán Zentán akadnak támogatói. Gya­korlatilag tehát másfél párttal szá­molhatunk. Meghonosodott a megállapítás, miszerint a vajdasági magyar politikai közélet kétpólusú, s miután a VMSZ-ben Kasza József, a VMDP-ben pedig Ágoston1 András maradt az elnök, az egyelőre így is marad. A Magyar Szó című napilap internetes körkérdésére válaszoló olvasók 64 százaléka ugyan úgy vé­li, hogy a vajdasági magyar pártok­nak egyesülniük kellene, valójában elegendő lenne a sorskérdésekben együttesen fellépniük. A jogosan elvárt együttműködés azonban to­vábbra is akadozni látszik: példa erre a VMSZ és a VMDP vezetőinek március végi sikertelen találkozója, meg. Hosszas telefonálás után megtudtam, hogy P. Tibor temetke­zési vállalkozó alkalmazottai vitték el édesapám holttestét, és a komá­romi református temetőbe szállí­tották. R Tibor először 1200 koro­nát kért tőlem az elszállításért, majd amikor ezt nem voltam haj­landó kifizetni, mondván, nem ren­deltem nála semmilyen, szolgálta­tást, megelégedett volna 600 koro­nával is. Természetesen én ezt az összeget sem fizettem ki. Ezek után elhoztam tőlük az orvosi látlelete­ket és az édesapám biztosítási kár­tyáját, amelyek ott hevertek az asz­talon,és átvitettem a holttestet a katolikus temetőbe. Az okmányok jogtalanul, a család tudta nélkül ju­tottak P.-ékhez. Gondolom, min­denkiben felvetődik a kérdés, vajon amely (formális kifogások miatt) mindössze tíz percig tartott - amíg a kávét megitták. Kézzel fogható eredményeket in­kább a Magyar Nemzed Tanács (MNT) esetében jegyezhetünk, amelynek tevékenysége ugyan még kezdeti szakaszánál tart, de máris érezted hatását a kultúra, az okta­tás és a tájékoztatás területein. Eh­hez kapcsolódóan megjegyzendő, hogy a Szerbia-Montenegró Ál­lamközössége és Magyarország kö­zött 2003-ban megkötött kisebb­ségvédelmi megállapodás nyomán tavaly decemberben létrejött a kor­mányközi kisebbségi vegyes bizott­ság, amely szintén kellő cselekvési területet nyújt az MNT számára, mivel ez a testület (is) nemzetközi jogi védelmet nyújt például a ki­sebbségi autonómia és a kollektív jogok megőrzésének viszonylatá­ban. Mindezzel párhuzamosan azonban elgondolkodtató, hogy az értelmiségiek és a fiatalok távol maradnak a közügyek intézésétől. A szlovákiai magyarok példája nyo­mán korábban itt is próbálkoztak értelmiségi fórumok megtartásá­val, ezek a kísérletek azonban ha­tástalanok maradtak, majd elhal­tak. A szellemi tőke bevonása nél­kül pedig nem alakulhat ki tényle­ges demokratikus közélet. így az­tán azt konstatálhatjuk, hogy míg a korábbi pozícióik visszaszerzésére törekvő pártok erősíteni próbálják soraikat (a VMSZ szűk vezetőségé­ben ismét ott találjuk például az MNT elnökeként Józsa Lászlót és Pásztor István tartományi privati­zációs minisztert), a valódi, átgon­dolt és elmélyült jövőépítés körvo­nalazása még várat magára. hogy kerültek P. emberei az ottho­nunkba, amikor őket mi nem hív­tuk. Később édesanyámnak jutott eszébe, hogy a halált megállapító orvos, dr. B. Tibor valakivel telefo­nált az elszállítással kapcsolatban, csak akkor, abban a lelkiállapotban ennek nem szentelt figyelmet. Jo­gosnak tartom a kérdést, milyen alapon szolgáltatta ki az orvos az édesapám haláláról szóló informá­ciót a P. temetkezési vállalatnak a család tudta és beleegyezése nél­kül? Milyen módszereket használ P. Tibor az információk megszerzé­sére, csakhogy megkaparintson egy temetést, és hogy van bátorsá­ga ezek után még pénzt kérni? Mi­lyen mélyre képes még süllyedni? Varsányi Elemér, Komárom Az irodalom súlytalansága? SZÁSZI ZOLTÁN Gyerekkoromban s ifjú gimna­zistaként mindenféle kampá­nyokban kellett részt vennem. Volt, hogy vietnami testvéreink megsegítéséért vasat gyűjtöt­tünk, a pénzt átutalta akkori „bölcs” kormányunk. Hogy az­tán kultúrára vagy fegyvervá­sárlásra fordították-e, erről nincs tudomásom. Többször részt vettünk burgonyaszedő kampányban, cukorrépakam­pányban, kukoricabetakarítási kampányban, a „szabad nép­fronti választásokat” és a „szo­cialista öntudatot” népszerűsí­tő kampányban. Mostanra va­lahogy elegem lett a kampá­nyokból, pedig van belőlük elég. Mi köze ennek az iroda­lomhoz? - kérdezheti joggal az olvasó. Talán csak annyi, hogy megint kampányszerűen tör­ténnek a dolgok. Például A Nagy Könyv, ami igen jól meg­szervezett kampány, csak... Csak miután kiértékelték a ne­mes versenyt, utána ugyan többen fognak-e olvasni? Vagy nézzük csak szűkebb pátrián­kat. Van idén József Attila-em- lékév, a centenáriumi esemé­nyek idejére minden versét, írását kiadták, felolvasták ápri­lis 11-én, meg fogják is még biztosan olvasni egész évben, de... Most ugyan kik és hogyan darabolták fel a költőt? Most melyik lénye a fontos: a mun­kásmozgalmi, a filozofikus, az idegbeteg, a nemzet iránti el­kötelezettséget képviselő, az anya halála után sérült kis- gyermeki énjét a világra vetítő egyszeri esendő ember, a hu­manista, a lázadó vagy me­lyik? József Attila most akkor a „hivatalos”?! Mert mindig minden hivatalos?! Talán kam­pányszerű ez a mi kis életünk? Kampányszerű árleszállítások és jótékonykodási akciók közt folyik a mindennapi élet. Most szűkebb hazám, bocsánat, tá- gabb szülőföldem szellemi központjában éppen szavaló­verseny zajlik. Biztos vagyok abban, hogy mindegyik ver­senyző kellőképpen felkészült, remélni tudom csak, hogy nem kampányszerűen, csupán a fel­szólítás, a versenykiírás miatt indult el a megmérettetésen, hanem magáért a vers szerete- téért, meg azért, hogy önmaga és társai előtt bizonyítson: tu­dok több lenni az átlagosnál. Az irodalom, mint szellemi táplálék, nem igazán örvend széleskörű állami anyagi támo­gatásnak. Igaz, itt is azon mú­lik, ki van közel az osztáshoz. Meg a szorzáshoz, mikor a hasznot számolja. Állítólag a minőség a szempont és semmi más. Adja az Úr, hogy így le­gyen! Az irodalom súlytalanná tételére már korábban is voltak jól kigondolt és hatalmi pozíci­óból elindított kísérletek. A szabad gondolkodást azonban nem lehet megtörni, miképpen az irodalmat írók szellemi sza­badságát sem. Csak az a kiszol­gálási kényszer ne lenne, mert élni kell, s az élet maga nem kampányszerű. Még ha sok pil­lanatában áldozataivá is vá­lunk a már mindent megmoz­gatni képes kampányoknak, arra azért próbáljunk meg vi­gyázni és próbáljuk meg állan­dóan észben tartani: az élet él és élni akar! Nem kampány­szerűen. Kell-e vers? Kell-e iro­dalom? Óvatos duhajként súg­va mondani, hogy talán igen, már nem elég. Határozottabb válasz kell erre a kérdésre. LEVÉLBONTÁS

Next

/
Thumbnails
Contents