Új Szó, 2005. április (58. évfolyam, 74-99. szám)
2005-04-21 / 91. szám, csütörtök
Vélemény és háttér 7 ÚJ SZÓ 2005. ÁPRILIS 21. TALLÓZÓ LA LIBRE BELGIQUE Bársonykesztyűt viselő, de vaskezű pápának minősítette az újonnan megválasztott Joseph Ratzingert a katolikus körökhöz közel álló újság. Úgy ítéli meg, a bíborosok a gyors pápaválasztással felülemelkedtek megosztottságukon. Ugyanezt kell tennie XVI. Benedeknek is, összegyűjteni a híveket, úrrá lenni a szakadékokon. A konklávé előestéjén maga Ratzinger mondta meg, milyen pápát szeretne: aki védi az egyház hagyományos értékeit, és ellenáll a korszerűsítési kísérleteknek. Várni kell még, hogy kiderüljön: XVI. Benedek az átmenet pápája lesz, mint ahogy azt 78 éves kora sugallja, vagy ellenkezőleg: otthagyja majd egyedi nyomait a történelem elkövetkező időszakán.- Előbb-utóbb a szőnyeg alatt is ki kell takarítani! (Szalay Zoltán rajza) Joseph Ratzinger szavai visszhangra találtak, a megújulás és megtisztulás képét vetítve az egyház és a világ elé A krisztusi igazság szolgálatában Minden előzetes találgatás és esélylatolgatás ellenére sokakat meglepett, hogy német pápát választottak Szent Péter utódává. Legutoljára majdnem 950 évvel ezelőtt ült Szent Péter székében Bajorországból származó pápa. KARAFFA JÁNOS Joseph Ratzinger majdnem egy negyedszázadon keresztül volt II. János Pál pápa legközelebbi munkatársa. A hittani kongregáció prefektusaként meghatározó szerepe volt elődje pontifikátusa teológiai irányvonalának kialakításában. XVI. Benedek pápaként minden bizonnyal nagy elődjének irányvonalát folytatja majd; ha lehetséges, még világosabban és következetesebben. Világszerte elismert teológus pápát kapott a katolikus egyház. Joseph Ratzinger már 26 éves korában a dogmatika és alapvető hittan docenseként kezdte teoló- gusi működését Freisingben. A II. Vatikáni Zsinat idején a kölni bíboros teológiai tanácsadójaként tevékenykedett. Az akkor még fiatal teológus mélyen megalapozott tudásával és jövőbe tekintő meglátásaival már abban az időben tiszteletet ébresztett kollégáiban. A teológia professzoraként évekig adott elő neves egyetemeken: Bonnban, Münsterben, Tübingenben, Regensburgban. München érsekeként kapta még VI. Pál pápától a bíborosi rangot 1977-ben. A hittani kongregáció első embereként a briliáns teológus hamarosan a Vatikán leginkább elismert személyiségei közé került. Működésének első éveiben feltűnést keltett határozott fellépésével a marxista gyökerekhez közel álló „felszabadításteológiával” szemben. Ebben az esetben világos megkülönböztetést tett azon áramlatok között, amelyek az egyház tanításával is összeegyeztethetőek, és azok közt, amelyek több ponton is szembehelyezkednek azzal. Joseph Ratzinger hivatalából kifolyólag a hit- és erkölcstan egyéb területein is világosan meghatározta, mi az egyház tanítása, és hol vannak a határai, ezért már kezdettől az egyház úgynevezett konzervatív szárnyához sorolták. Teológusi tevékenységével nagyban hozzájárult a Katolikus Egyház Katekizmusának elkészítéséhez. Joseph Ratzinger megnyilatkozásaiban gyakran emlékeztetett arra, hogy a demokratikus kritériumokat nem lehet minden további nélkül alkalmazni a hittel és az egyházzal kapcsolatos kérdésekre. Személyes és tudományos hitelét még legkonokabb ellenfelei sem merték kétségbe vonni. Csodálói és kritikusai egyaránt méltatták kristály- tiszta intellektusát, világos elemzőképességét és kifejezésmódját, valamint tágra nyitott teológiai horizontját. A 2000., jubileumi évben világszerte sok vitát váltott ki az általa megszerkesztett „Dominus Jesus” megnyilatkozás, amelyben Jézus Krisztusnak, a világ egyetlen Üdvözítőjének egyedülálló szerepére és a katolikus egyház különleges feladatára világított rá. Az elmúlt évtizedekben Joseph Ratzinger nemcsak a hittani kongregáció prefektusaként, hanem neves teológusként is dolgozott és publikált. Könyvekben, tanulmányokban és interjúk során megfogalmazott, rendkívüli éleslátásról tanúskodó analízisei nem arattak minden irányzatnál osztatlan sikert, és ellenfelei „páncélkardinálisnak” bélyegezték. Joseph Ratzinger gyakran rámutatott annak veszélyére, hogy a „szent” eltűnőiéiben van a liturgiából és az egyházművészetből is. A II. Vatikáni Zsinat utáni egyházat egyik művében olyan építkezésként rajzolta meg, amelynél mindenki tanácstalanul a maga feje után dolgozik, mert elveszett a tervrajz. A sokak által szükségesnek tartott III. Vatikáni Zsinat összehívását egyáltalán nem tartotta aktuálisnak, mivel szerinte még a II. Vatikáni Zsinat határozatai sem léptek érvénybe maradéktalanul. Legutóbbi, nagypénteken tartott elmélkedésében nem habozott rámutatni az egyház berkeiben is megtalálható visszásságokra. Az egyházat süllyedő hajóhoz hasonlította, amelyben sok szemét is összegyűlt már, mivel a klérus egyes köreiben is eluralkodott a gőg és az önzés. Nyíltsága és őszinte szavai sokak körében pozitív visszhangra találtak, a megújulás és megtisztulás képét vetítve az egyház és a világ elé. Joseph Ratzinger pontifikátusa kezdetén a Benedek nevet választotta. Ez talán már sejteti programját is. XV. Benedek pápa az I. világháború idején minden erőfeszítést megtett a béke megteremtéséért. XVI. Benedek is a béke munkálója kíván lenni a háborúskodások és erőszak világában. A névválasztás másik inspirálója, Szent Benedek apát, Európa védőszentje, a nyugati szerzetesség megalapítója életében mindig Krisztust helyezte az első helyre. Az új pápa is Krisztust akarja až első helyre tenni, és így kívánja előmozdítani az egyház megújulását - Európában és az egész világon. XVI. Benedek a krisztusi igazság alázatos szolgájaként tevékenykedett már eddig is. Most pápai szolgálata által ennek az igazságnak a ragyogásával akarja megvilágítani az emberiségnek a jövőbe vezető útját. Reméljük, sokaknak és sokáig világítani fog! A szerző-plébános Az új pápa, XVI. Benedek is Krisztust akarja az első helyre tenni. A bíboros a hit kongregációjának vezetőjeként a vatikáni ortodoxia őrévé és II. János Pál „helyettesévé” vált Brit lapok szerint kérlelhetetlenül konzervatív KERTÉSZ RÓBERT Irányultságtól függetlenül a pápává választott Joseph Ratzinger kérlelhetetlen konzervativizmusát emelik ki tegnapi kommentárjaikban a brit lapok. A liberális The Independent a XVI. Benedek néven trónra lépő német bíborosról azt írta: ő volt az összes lehetséges jelölt közül „a legellentmondásosabb, legmegosztóbb és legreakci- ósabb”. A lap szerint Ratzinger a hit kongregációjának vezetőjeként nemcsak a vatikáni ortodoxia őre volt 1981 óta, hanem az utóbbi években gyakorlatilag II. János Pál pápa után a katolikus egyház második számú vezetőjévé is vált, és e szerepében elődje politikájának legkeményvonalasabb elemeivel azonosult. A The Independent elemzése szerint Ratzinger sok kérdésben még II. János Pál pápánál is keményvonalasabb volt; ő torpedózta meg például elődje kísérleteit a megbékélésre az ortodox egyházakkal. Mivel a konklávé bíborosai közül 114-et II. János Pál pápa nevezett ki, egyetlen percig sem lehetett arra számítani, hogy a testület liberális utódot választ. Ratzinger személyében „biztonságos” pápát választottak a bíborosok, olyant, aki elég tapasztalt a gépezet működésben tartásához, elég konzervatív ahhoz, hogy ne borítsa fel a hajót, és elég öreg ahhoz, hogy ne uralkodjon sokáig. A konzervatív The Daily Telegraph és a Daily Mirror első oldalas főcíme szerint a Vatikán „Isten rott- weilerét” választotta pápává. A legnagyobb jobboldali brit napilap szerint az elvilágiasult Nyugat egyes reményei ezek után bizonyosan nem teljesülnek. A nyugati liberálisokat „sokkolja” a katolikus egyház álláspontja az abortusz, a fogamzásgátlás, a homoszexualitás, a nők, illetve a nős férfiak pappá szentelése ügyében. Ez utóbbi kérdésben voltak talán várakozások bizonyos előrelépés iránt, de akárhány év adatik is meg a 78 esztendős Josef Ratzingernek a pápai trónon, megválasztása után most már senki nem kötne fogadást arra, hogy akár ebben az ügyben is változás lesz - áll a The Daily Telegraph kommentárjában. A lap szerint ugyanakkor a német pápa megválasztása bizonyos értelemben még inkább rendkívüli fejlemény, mint a lengyelé volt. A szerző az MTI londoni tudósítója KOMMENTÁR Katica a béka fenekén MOLNÁR IVÁN A béka feneke alatt lenni rendkívül kínos dolog. Tudják ezt a politikai pártok is, amelyek számára a béka alfele az ötszázalékos bejutási küszöb a parlamentbe. Ha ezt nem sikerül meghaladniuk, a következő ciklusban nyugodtan eláshatják magukat. Az ANO-nak sikerült idáig süllyednie, így ha valaki, akkor Pavol Rusko biztosan tudna mesélni arról, milyen érzés közvedenül a béka nem épp gusztusos hátsó fertályán fel-le ingázni. A 2002-es választások előtt médiasztárokból és sportolókból összeverbuvált, magát liberálisként meghatározó párt korábbi lógóját egy fűszálon felfelé araszoló katicabogár díszítette. A katica már elérte a fűszál csúcsát. Ahelyett azonban, hogy a párt elképzelései szerint a magasba szállt volna, kiderült, nem is tud repülni, a fűszál pedig egyre lejjebb hajlott a súlya alatt. Ha valaki érzi a vesztét, a legkisebb szalmaszálba is belekapaszkodik, csak hogy mentse a bőrét. Valami hasonlót figyelhetünk meg most az ANO- nál is. A liberális párt képviselői mindent megtesznek azért, hogy ha csak kicsivel is, de emeljék a népszerűségüket. Pavol Rusko gazdasági miniszterként szinte naponta megjelenik a legnagyobb hazai kereskedelmi tévécsatorna „pártatlan” híradójában, hogy egy újabb jelentős” külföldi beruházást jelentsen be, ami természetesen „csak az ő érdeme”. Hogy a zsolnai KLA autógyár építésénél nem egyszer durván megsértették a liberális pártok tízparancsolatának első tételét, vagyis a magántulajdon szentségét? A közérdek ilyenkor elsőbbséget élvez - vallják a „liberálisok”. Ugyanilyen „liberális” megoldásnak számít a nagy külföldi cégek támogatása az állami pénzekből, és persze a párt egyik legutóbbi nagy ötlete, az internet bevezetésének állami támogatása. Míg a párt egészségügyi minisztere nemrég azzal állt elő, hogy a vállalkozók számára tovább kellene növelni az egészség- biztosítási járulékokat, addig a párt 200 millió koronát szánna az adófizetők pénzéből arra, hogy 100 ezer háztartást rákössenek a világhálóra. Csupa „liberális” javaslat. Akik azonban még mindig kételkednének a párt szabadelvűségében, azok számára a napokban újabb kampányt indítottak. Ehhez jól jött a keresztény- demokraták vezette oktatási tárca érettségivel kapcsolatos ballépése. Hogy az ügyben az ANO egyszeriben a fiatalok védőszentje lett, két legyet üthet egy csapásra. Egyrészt megnyerheti az egyébként jogosan felháborodott diákok és persze a szüleik támogatását, másrészt a kereszténydemokratákba rúgva bebizonyíthatja, hogy igazi liberálisok. Hogy mindez elég lesz-e a következő választásokon a parlamentbejutáshoz, egyelőre nem tudhatjuk. Parlamenti képviselőiknek mindenesetre nagyobb hasznát vennék a médiában vagy az autóversenyzésben. JEGYZET A könyvek által a világ JUHÁSZ KATALIN Tízkoronás darabáron könyvet vásárolni mindig különleges öröm, főleg akkor, ha a vásárló nem ismeri a kiárusítási akció szociális hátterét. A kassai főutcán kedden reggeltől estig hatalmas ládákban lehetett kotorászni, és olyasmiket lehetett kibányászni, mint Ottlik Hajnali háztetői vagy Hubay Miklós naplója. A kínálat nagy része ugyan krimikből, ponyvákból és szovjet írók borzalmas regényeiből állt, azért aki keresett, talált. Böngészés közben, sajnos, szóba elegyedtem az eladókkal, és megtudtam, a kötetek a Déli városrész könyvtárából származnak, amelynek magyar részlegét most számolják fel. Összesen négy magyar olvasójuk maradt ugyanis, és miattuk tényleg nem érdemes foglalni a polcokat. Drasztikusan hangzik, de az olvasók szó szerint kihaltak. „Tudja, aranyoskám, főleg idősebbek jártak hozzánk, aztán sorra elmaradoztak, a fiatalok pedig már nem olvasnak magyarul, sőt egyáltalán nem olvasnak” - mondja az árusító hölgy, hozzátéve, a magyar könyvtárlátogatók mintapéldányok voltak, mindent időben visszahoztak, és nem tették tönkre a könyveket. Csak hát kihaltak. Alaposabban megvizsgálom a ládák tartalmát, ha már történelmi ládákról van szó, amelyek az imént váltak egy letűnt kor jelképeivé. A legújabb kötet 1982-es kiadású, többségben a hatvanas-hetvenes években megjelent példányokról van szó, azaz a rendszerváltás óta egyetlen új kötetet sem vásárolt a könyvtár. Tudom, máshol is így van ez, ám így könnyen előfordulhat, hogy a törzsgárda az elmúlt húsz évben szó szerint kiolvasta az egész állományt, ezért maradottak el. Azaz talán mégis élnek még, csak otthon ülnek a tévé előtt, mert az olvasás hovatovább egyre inkább luxusnak számít mifelénk. Minden korosztály számára. FIGYELŐ WSJE A The Wall Street Journal Europe című lap szerint Joseph Ratzinger pápává választásával a bíborosok határozott üzenetet küldtek, hogy a katolikus egyház egy vallás, nem pedig egy kormány vagy szociális szervezet, s itt nem a közvélemény a döntő, hanem az, hogy határozottak maradjanak a hitben. A kardinálisok nyilván tudták, döntésüket konzervatív lépésként fogja értékelni a külvilág - s könnyen lehet, ez nincs is ellenükre.
